Ősbizalom, félelem, szorongás, függőségek összefüggéseiről szól ez a cikk, és arról, hogy hogyan dolgoztunk ezeken a témákon családállítással.
Fontos, hogy a cikkben szereplő állítást kérő már sok éve dolgozik magán, így ezt a komplex állítást elbírta, megértette és integrálni tudta. Ha a környezetedben függő, vagy más nehéz sorsú családtag van, és szeretnél neki segíteni, nem biztos, hogy ő azonnal jöhet családállításra. Ha jöhet is, valószínűleg sok lépésben tudunk idáig eljutni. Viszont van lehetőség arra, hogy akár te is segíts neki ősbizalom, félelem, szorongás, függőségek témában is. Erről szól a Fekete és fehér bárányok útja című 10 alkalmas tematikám.
Fekete és fehér bárányok útja
Ősbizalom:
Az ősbizalom a kicsi bizalma a nagyban, akihez tartozik. Érzi, hogy hogy az ő saját lehetőségei korlátozottak, de a rendszer elismert részeként megvan az a képessége, hogy a nagytól segítséget kapjon. A nagy ereje kiegészíti az övét. Számít, ami benne van, vele történik. Ez a tudat tartja nyugalomban, biztonságban, bármi is zajlik a külvilágban. A bátorság inkább a felnőtt megküzdőképességének az egyik eleme.
Az ősbizalom a magzati korban még szükségszerűen jelen van: hiszen az ember, amikor az életbe indul, még alig pár sejt, és egy hatalmas, nála sokkal nagyobb rendszerben éli meg a fejlődését, és még születése után is hosszú időn keresztül szüksége van a szüleire. (Valamint egész életében szociális lény marad).
Ugyanez az ősbizalom minta segíti a magzatot, hogy kontroll nélkül befogadja a szülői mintákat, illetve beépítse énképébe azt, amit az anya, apa róla gondol, érez, illetve a világról tart.
Félelem:
A félelem alapérzelemnek számít. Mindenkiben jelen van. Az ősi időkben társult hozzánk. Szerepe az volt, és ma is az, hogy ösztönszinten bekapcsolta a védekező mechanizmusokat. Ez arra volt jó, hogy a lény megérezze, hogy hol a helye a többi erő, létező között, és segített neki ösztönösen jó döntést hozni a túlélés érdekében.
Szorongás:
A szorongás meghatározatlan, megmagyarázhatatlan tartós fenyegetettségérzet, egyfajta állandósult stressz, folyamatos félelem. Tekinthetjük sérült ősbizalomnak is. Ugyanúgy be tud épülni az alapjainkba, mint pozitív esetben az ősbizalom. Egy folyamatos belső üzenet a saját sérültségünkről, veszélyeztetettségünkről, vagyis a nagy egészbe való befogadatlanságunkról. Az a rejtett meggyőződés, hogy a nagyot és jót hiába hívom, nem jön. Helyette bármikor a nagy és veszélyes jöhet, hiszen nincsen meg a felsőbb védelmem.
A szorongás felkeltheti bennünk azt az érzést, hogy
- Csak magamra támaszkodhatok a potenciálisan félelmetes világgal szemben.
- Aránytalan teljesítményt kell nyújtanom, hogy elfogadjanak
- Segítenem kell a nagyoknak, mert ők könnyen alulmaradhatnak a világgal szemben.
- Nem számítok, figyelmen kívül maradok.
Ebből megszületik a tapasztalat: nagyobb energiát kell befektetnem az életembe, mint másoknak. A személyes szükségleteim (most) nem számítanak, más személyek vagy dolgok fontosabbak, legalábbis, amíg a veszélyhelyzet fennáll. Ha elmúlik a veszélyhelyzet talán “egyszer majd” értem jön valaki, és engedélyével lehetek végre látható, jelezhetem neki, hogy mire van szükségem.
Függőségek:
Akkor nevezünk valamit függőségnek, amikor egy szokás vagy anyag eluralkodik rajtunk, elveszítjük a kontrollt felette. Alapvetően normális, szükséges dolgok is kialakíthatnak függőséget, nem csak az ismert addiktív szerek. Például kényszert érzünk egy cselekvésre akkor is, ha az számunkra nem hasznos, túl sok energiát, életerőt, időt von el tőlünk, és veszélyezteti a boldogulásunkat. A függőség tárgya hatalmas vonzerővel bír, abbahagyása fájdalmas, elvonási tünetekkel járhat. A leszokás nehéz, és sokáig jelen van a visszaesés lehetősége.
Leszakadt énrészek:
Leszakadt énrészek alatt azt értem, hogy fejlődésünk egy bizonyos szakaszában ellentmondásokba keveredtünk, és az ellentmondásos minőségek tudatrészek formájában külön úton folytatják az életüket. Az ellentmondás megszülethet például saját fejünk és szívünk, hitrendszerünk és testi szükségleteink, vagy őseink értékrendje és a kortárs csoport ideáljai között. Vagy más módon, természetesen. A választás és a fúzió sem lehetséges ezek között a dolgok között, ezért lényünk egy része az egyiket, másik része a másikat működteti. Ezen énrészek némelyikét nyíltan meg tudjuk mutatni, másokat titokban, akár saját magunk előtt is takargatva engedünk létezni. Az el nem fogadott énrészek a tudattalanban, rejtetten működnek, mások pedig tudatosan, felvállaltan mutatkoznak meg. A leszakadt énrészek ugyanúgy energiát, életerőt, időt igényelnek tőlünk. Részei a belső családunknak, de egyfajta kizárt, büntetett, elutasított, kitagadott családtagnak számítanak. Sokszor pontosan azt élik, amivel fenyegettek minket, ha arra a bizonyos tiltott gyümölcsre vágyakozunk, amit azok az énrészeink sutyiban élveznek. Néha egészen halkak, máskor pedig intenzíven akarnak visszajutni a tudatos valóságunkba, a személyiségünk integrált részei akarnak lenni.
Az ősi világban a félelem a veszélyre figyelmeztetett, így a túlélést szolgálta. Általánosan megvan ez mindenkiben, ezért is tekintjük alapérzelemnek.
Ha kisebb és gyengébb, lassúbb vagyok a közeledőnél, és az árthat nekem, jön a belső parancs: dermedj meg, lapulj.
Ha kisebb és gyengébb, de gyorsabb vagyok a közeledőnél, és az árthat nekem, az utasítás: fuss, menekülj.
Ha közel egyenlő vagy erősebb, nagyobb és gyorsabb vagyok a másiknál, és kell nekem az ő ereje pl. táplálékként, akkor felhatalmaz a belső hang: üss, harcolj, támadj.
Ugyanakkor egy negyedik, sokkal inkább pozitív működés is bekapcsolhat a félelem vagy stressz hatására:
A pillanatnyilag nem elérhető jó behívásának képessége. Ez pedig a világ egy kiterjesztett észlelése. Ez alatt azt értem, hogy nem csak a közvetlen környezetet és a szokott információkat érzékeli, hanem érzékszervei kiélesednek, tudata kitágul, intuíciója segítségével új megoldásokat, erőforrásokat, menedéket keres. Ez lényegében az erőforrások, táplálék és védelem, biztonság észlelése és megkeresésének, megszerzésének a képessége.
Ebben a tudatállapotban egy nálunk nagyobb, jóságos és erős minőséget keresünk. Hozzá fordulunk bizalommal. Ilyenek lehetnek az istenségek, szellemek, természet, szülők, nagyobb hatalmak. Amikor pedig megtaláltuk azt, ami számunkra erőforrásként jelentkezik, akkor egy koncentrált tudattal ráfókuszálunk, mintegy összekötjük magunkat vele.
Segítséget kérünk és engedjük is megmenteni, kisegíteni magunkat. Lényegében visszateremtjük a teljes jó világát a saját akaratunk, teremtőerőnk segítségével.
Pozitív módon hat ez például vészhelyzetben, amikor a szülőnek meg kell harcolnia a külvilággal, és a gyermek meg tudja várni, hogy a szülő visszaérkezzen a szükséges biztonságot nyújtó javakkal.
Tehát alapbeállításunk, hogy bízzunk a nálunk nagyobbakban, erősebbekben, gyorsabbakban, és mellettük maradjunk vagy várjunk rájuk lényünk egészével. Csak később tanulunk meg félni és a fenti stressz válaszokat működtetni a negatív tapasztalatok és az azokkal kapcsolatos tanulás hatására.
Ősbizalom, félelem, szorongás, leszakadt énrészek, függőségek egy konkrét családállításban:
Háztartással kapcsolatos stressz, szorongás, ebből következően pedig ritkán előforduló éjszakai falás-rohamok, videójáték-és felnőtt film nézése iránti vágy felbukkanása miatt érkezett egy 30 év körüli férfi családállításra.
Irritálja, ha a háztartásban a feladatok nincsenek precízen elvégezve. Bár spirituálisan tudatos és élete rendben van minden téren, de szorongásos hangulatok árasztják el néha, és olyankor a telefont görgeti órák hosszat, tömi magába az ételt és néha felnőtt filmeket néz. Mindez zavarja, és úgy érzi, le tudná tenni.
Az interjúban elmondja, hogy kamasz korában mindezekkel kapcsolatban komoly függőséget alakított ki, de 25 éves kora után a spirituális út és a sok családállítás segítségével fokozatosan rendezte az életét. Mára csak néha, kisebb mértékben jelentkeznek ezek, de mivel korábbi függőségek maradványai, szeretne ezekkel dolgozni.
Többször említi édesanyját, aki szigorúan nevelte. A szigorúság a tanulásra, jó magatartásra, és különösen a háztartásban végzendő feladatokra vonatkozott. Ez mély nyomokat hagyott benne és mára a személyiségének részévé vált a környezetére való igényesség, de a stressz is, ha valami nem tökéletes.
Az állítás első részében a mező az ösztönök világába vezetett bennünket, ahol a félelem, szorongás vs. ősbizalom mintáit állítottuk helyre.
Az állításnak ez a része egészen absztrakt, nehezen értelmezhető folyamat volt, de kellett ahhoz, hogy a következő részek már sokkal jobban megragadhatóak legyenek emberi szavakkal is.
Az állítás második része az állítást kérő 3 hónapos magzati korába vezetett (izomteszt). Az anyát és a magzatot állítottuk fel.
Láttuk, hogy van kapcsolat és szeretet közöttük. Egymás felé fordulnak, de a távolság viszonylag nagy, másfél, két méter is van a szereplők között.
Az anya képviselője elmondta, hogy érzi a 3 hónapos magzat gyermeke szabadságfokát, az övétől eltérő energiaminőségét és a saját maga számára megalkotott jövőképét. Ettől szorong:
- Meg tudom adni neki azt a nevelést, amivel az életben el tudja helyezni magát?
- Lesz-e élelme? Pénze?
- Lesz-e felesége, családja?
- Meg tud-e küzdeni a világgal felnőttként? Lesz-e munkája, karrierje?
A térben láttunk, hogy az anyai tudattalan szorongás (az állításban kimondott gondolatok) hatására egyre nőtt a távolság az anya és a magzat között. (Fél-elem).
Az állítást kérő elmondta, hogy hasonló szorongások egyre erősebben uralkodtak rajta egészen fiatal felnőtt koráig, amikor a spiritualitás és a családállítások sora segített a saját útjára lépni. De volt több éve, amikor az anyának ezek a sejtései valósággá váltak az életében.
Ezen a téren is kellett tehát oldani, azaz mindkettejüket visszaérkeztetni az ősbizalomba, visszakapcsolni őket az egymás iránt érzett feltétel nélküli szeretetbe. Ez a családállítás szokásos módszereivel zajlott.
Az állítás harmadik részében a hozott témákat (számítógép-, étel- és felnőttfilm-függőség maradványa) egy-egy párna jelentette, és a képviselőjük egymás után lépett a szerepekbe. Az állítás fedett módon történt. (a képviselő nem tudja, hogy kit, mit képvisel).
Az állítást kérő egyesével szembenézett az adott témákkal.
Ezt az tette lehetővé, hogy
- Az állítást kérő már ismerte és befogadta az ősbizalmat ösztönszinten.
- Az állítást kérő 3 hónapos magzati korában és minden későbbi korában már az életkornak megfelelő harmonikus egységben van, majd egyre nagyobb szabadságot él meg van az anyával kapcsolatban.
- Az anya bízik önmagában, tudja, hogy képes a gyermekének megadni mindazt a nevelést, amire annak szüksége van, és képes lesz felnőtt férfiként megtalálni az útját.
Ekkor az állítást kérő az egyes témák képviselőivel beszélgetni kezdett. Most már félelem, szorongás nélkül, meg tudta kérni őket egyesével, mondják el, hogy mi van bennük valójában.
- téma: Behízelgően azt mondja, hogy érzed, hogy velem olyan jó mindig, hogy mindig visszajössz.
2. téma: rikácsolva kommunikál, azt mondja, hogy elmédnek egy minél nagyobb részére tartok igényt.
3. téma: gép-hangokat ad ki, gépiesen mozog, és folyamatosan egy belső aktivitásban, egy fura “munkában” van.
Ezután az állítást kérő mindegyik szereplőnek kimondta: eddig az életem része voltál, de most visszakérem az időmet, az energiámat, a tudatosságomat tőled. Mutasd meg magad, hogy valójában ki vagy, és mondd el, hogy mit szeretnél, mi végre jöttél létre!
Az oldó mondatok hatására a szereplők “összementek”, és olyan leszakadt magzati tudati énrészekké változtak, amelyek az anyai szorongás mintája mentén jöttek létre:
- nem lesz nője
- nem lesz meg a pénze, nem lesz mit ennie
- férfiként nem tudja megállni a helyét a világban, nem tud megküzdeni az élettel, nem lesz előmenetele
Az állítást kérő megértette, hogy azért töltött annyi időt ezekkel a dolgokkal, mert magzati korában egy végtelenül nagynak érzett félelem-térrel szemben próbálta életben tartani és táplálni a saját énrészeit. Az anyai szorongás amiatt hatott rá ilyen erősen, mert érezte, hogy az anya a nagy, ő, a magzat a kicsi.
Mivel bízott az anyában, elhitte és valóságként elfogadta az anyai szorongás minden tárgyát. Azokat az énrészeket, amelyeket az anya nem jónak érzett, igyekezett ösztönösen leválasztani, elrejteni.
Mégis, tovább éltek, táplálkoztak a mélyben, remélve, hogy felnőttként már vissza tudja fogadni őket, és visszaállhat a személyiség integrált egysége. Hiszen ezek hordozták a felnőtt boldogságának az összes ismérvét, úgy, ahogy ő azt a maga számára erre az életre vonatkozóan eltervezte.
Ekkor az egyes témák képviselőit visszahívta és befogadta a felnőtt személyiségébe, megmutatva nekik, hogy
- van tartós, boldog párkapcsolata (bár nem házasok és még nincs gyermekük, ami talán az anya akkori hitrendszere szerint mára helyes lenne)
- van vállalkozása, hivatása, amely elegendő jövedelmet biztosít a számára (bár nem alkalmazott, így “nincs rendes munkája” az anya akkori nézőpontjai szerint)
- van társadalmi elismertsége, és fiatal kora ellenére hivatásában jó hírnévnek örvend (bár nem érdeklik a hierarchikus, karrierutat kínáló rendszerek)
- Ugyanezt megmutattuk az anyának is, aki így már meg tudta engedni, hogy a fia a maga módján irányítsa az életét. Az anya ki tudta fejelezni, hogy valójában a gyermeke boldogsága volt a célja, és nem az, hogy neki mindenben megfeleljen. De akkor csak úgy tudta elképzelni a pozitív, nyugodt, biztonságos jövőt a fia számára.
Az állítást kérő végül megköszönte az anyának a szigorú nevelést, a háztartási munkák minőségére és a környezet rendben tartására való igényességet.
Ugyanakkor azt is felismerte, hogy az anya a szorongás hatására nevelte így, mivel szerette volna, hogy sokkal szabálykövetőbb legyen. Elmondta, hogy ez gyerekkorban és kamaszkorban terrornak tűnt a számára, de most, felnőtt korban hasznosnak érzi, hogy a háztartással kapcsolatban mindazokat a dolgokat megtanulta. Viszont most már teljesen képes arra, hogy az életét irányítsa, és az idejét, energiáját számára emelő, harmonikus dolgokra fordítsa.
Ez az anya számára is megnyugtató és rendben van.
Félelem, ősbizalom, függőség?
Ps.: Az ősbizalom vesztésnek egyáltalán nem csak az anya szorongása lehet az oka, és az anyai aggodalmak nem is “okoznak” függőségeket. Minden ember egy saját történet, és minden egyes történet megérdemli, hogy maximális figyelemmel és türelemmel forduljunk hozzá.
Családállítás és személyiségintegráció csoportom a Facebookon: https://www.facebook.com/groups/327560687669674
