állítástörténet családállítás Személyiségintegrációs állítás

Trauma, háború, családi titok – s az unokának nincs párkapcsolata

A trauma hatása generációkra kiterjed: mélyen hat arra, aki kapcsolatba kerül vele. Szerteágazó tüneteket produkál, néha nem könnyű megtalálni. 

 Emese1 állítása

Párkapcsolati problémák miatt kér segítséget. A kezdő beszélgetésnél elmondja, hogy a férfi számára egyenlő a bizonytalansággal és a félelemmel. (Párkapcsolata nem él, külön élnek, azonban a férfi igényt tart rá.)

Célja egy működő párkapcsolat, melyet a meglévő minta elengedésével és egy új minta kialakításával szeretne elérni.

Izomteszt segítségével kiderül, hogy dolgozhatunk a témán, hogy fogalmi állítás után generációban, mégpedig harmadik generációban, az anyai ágon fogunk dolgozni.

Erőteljes, jó intuícióm van, nagyon érzem a csoporttámogatást és a vezetettséget.

Úgy érzem, hogy minimál-stílusra van szükség.

A fogalmi állításban ennek megfelelően csak Emesét és a párkapcsolati mintát állítom. A kép az elmondottakat mutatja. Látszik, hogy a férfi valóban labilis, nincs élő kapcsolat.

Gyorsan áttérünk a generációs térbe. Szintén minimál eszköztárat használva csak az anyai nagyszülőket képviselőit kérem. Az egyetlen furcsaság, hogy a nagyapa számára karakteres nőt, a nagyanya számára férfit választ az állító.

A kapcsolat láthatóan stabil, a társak szeretik egymást. A gyermekek (Emese édesanyja a másodszülött ikerpár lány tagja) születésekor is jó rendet látunk. Az apa kifejezi, hogy szereti a családját.

Itt az állító közbeszól, hogy az nem lehet, mert ez a nagyapa egy szörnyeteg volt. Persze, amit ő tud, az egy későbbi kép, s főleg nem a lélek valósága.

Áll az öt családtag egy irigylésreméltóan rendezett konstellációban, valamennyien jól vannak. Mondom is, hogy én itt semmi rendeznivalót nem látok, de kérem a mezőt, hogy most alakuljunk oda, ahol a feladatunk van.

A kép gyorsan átalakul. A család teljesen szétesik: gyermekek a bal oldalon ülnek a földön, a nagyanya a kép hátterében nézi a nagyapát, aki jobb oldalt a sarkot bámulja.

A fókusz a nagyszülőkön van, illetve a nagyapa és a nem tudjuk mi között jelenik meg egy erőteljes energia.

Az állítót kérdezve elmondja, hogy nem volt a fronton a nagyapa, nem hiszi, hogy háborús élménye lehetett.

Kérdezem a nagyapa képviselőjét, hogy mit lát. „Olyan furcsa ez… nem tudom, de teljes erővel húz oda, de félek is…”. Várunk. Egy perc múlva: „Tudom már, mi ez”. Megmutatom: A nagyapa képviselője leült a földre, és olyan irtózatos sikoltozásban tört ki, hogy a teremben mindenki halálra rémült. Láthatóan valami olyat látott, amit emberileg nem lehet kibírni, sokkos állapotban van.

A légkörben megjelenik a második világháború.

Kérem az elkövetőt, kérem az áldozatot, kérem a sorsot és kérem a háborút – gyorsan szólítom a képviselőket a társaim közül, akik sorban ülnek.

A terem túlsó felében kérem, hogy négyen mutassák meg nekünk, hogy mi történt, mi az, amit a nagyapa néz. A képviselők borzasztó élményekről számolnak be: az áldozat retteg, menekül, magát vonszolva a padlón, míg a tettes indulatokkal telve szinte rajta ül. A sors elbújik félelmében és a háború azt mondja: ennek így kell lennie.

A nagyapa képviselője csak ezt a történetet látja, innentől nem érdekli a családja egyáltalán. A család teljesen szétesett.

Mindenki érzi, hogy valami borzasztó történik, traumatizált állapotban vannak.

A mező mozgásával látjuk, hogy az áldozat mögött ott áll a háború, a tettes egyedül van vele szemben, tőlük távolabb a nagyapa őket nézi. Háta mögött, vele kapcsolódás nélkül a nagyanya. A nagyapa háta mögött elbújva a sors. A gyerekek külön ülnek.

A minta élesen kirajzolódik, erőteljesen érzem – mint végig – a mező útmutatását.

Ekkor kérdésemre megszólal az állító, hogy van egy családi titok, miszerint a nagyapa testvérei közül (öten voltak) egyik náci lett, a másik Dachauban halt meg, szóval a történelem két ellenséges oldalra vitte őket, és így egyik testvér a másik gyilkosa lett áttételesen.

Kérdezzük a képviselőket, s a tettes kifejezi, hogy nincs önálló gondolata, csak teszi, amit nyomnak rá. …

Ideje, hogy beavatkozzunk, mivel a mező már megmutatta a történteket.

– Nagyapa, most itt az ideje, hogy szembenézzünk ezzel.

Kérem a tettest, az áldozatot és a nagyapát, hogy egy egyenlő oldalú háromszög alakzatot vegyenek fel, egymástól kb. másfél méter távolságra. Nézzetek egymás szemébe és mondjátok ki az érzéseiteket, illetve, ami felmerül bennetek.

A képviselők elmondják, hogy mit éreztek, illetve, hogy sajnálják, hogy családtagokként egymással szemben ilyen helyzetbe kerültek.

Kérem őket, hogy feküdjenek le egymás mellé, és fogják meg egymás kezét, engedjék az ellenséges pozíciót elmúlni.

Lehet érezni a légkörben, hogy hogy távozik a feszültség, és hogyan születik meg az elengedő béke.

A nagyapa képviselőjét arra kérem, hogy mondja el, mit érez, látva őket egymás mellett a földön feküdni.

Az oldó mondatok, melyek a nagyapának ki kell mondania: Ti mindketten a családom tagjai vagytok. Ellenségek lettetek, és egyikőtök meghalt. Ez szétszakított engem és szétszakította a családunkat. Én most tanúskodom rólatok és kettőtöket eggyé szeretlek. Újra egybe foglallak benneteket, és együtt vagytok a szívemben.

Az oldás után lassan összerendezi a mező a családot: a nagyapa és a nagymama egymás mellé kerül végre. Itt is oldás következik. Felállítom Emese édesanyját és testvéreit, akikkel rendezzük a testvérsorrendet is.

Emese képviselőjét is felállítom, aki szembenéz a család múltjával. Ezután Emese beáll a helyére. Itt kiderül, hogy a hosszadalmas oldások ellenére még sok haragot táplál a nagyapja irányában. Engedjük, hogy kimondja érzéseit és újra megmutatjuk neki, hogy a család múltjában olyan dolog történt, amibe a nagyapa beleroppant. A nagyapa kifejezi sajnálatát a történtek miatt. Végre meg tudnak békülni. Ezután már könnyedén következik a család rekonstrukciója, mindenki mosolyogva áll a helyén. Még felállítom az állítóm gyermekét és volt férjét, valamint leendő társát is. Mindenki örömmel telve áll a helyén.

A zárás már a szokásos rituálé szerint zajlik: megnézzük, hogyan változott a kezdeti minta, és látjuk, hogy nagyon is rendben van….

1Az állító nevét megváltoztattam

Állításra jelentkezhetsz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

© Az oldalon található valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető szellemi tulajdona. Felhasználása csak a szerző engedélyével, illetve hivatkozással lehetséges. Kérlek, csak nevemmel, az eredeti linkről oszd tovább.

Katalin

Személyiségintegrációs tréning vezető vagyok. Szeretettel várlak, ha a családállítás, a drámatechnikák és a kineziológiai izomteszt ötvözéséből álló komplex eszköztár segítségével szeretnéd gyógyítani, oldani családi, munkahelyi, vagy bármely társas problémádat. Önismereti és öngyógyító módszer, tehát saját belső világodban dolgozunk egy támogató légkörben. Az állítói napok helyszíne jelenleg Budapest és Jászberény.
Egyéni vagy csoportos állításra, coaching ülésre jelentkezhetsz a szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com email címen, vagy töltsd ki a jelentkezési lapot: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Családállítóként Pozsgai Nikoletta tanítványa vagyok, de alkalmazom azokat a felismeréseket is, amelyeket sok év önismereti munka és különböző tanulmányok során magam szereztem. 7 éve vezetek rendszeresen családállításokat. Ezekről visszajelzéseket, leírásokat olvashatsz ezen az oldalon.

Eredeti szakmám szerint etnográfus és kulturális menedzser vagyok. Etnográfusként, kulturális antropológiát is tanultam, s az egyéni élettörténetek, a személyiség, mint az életpálya, életút, forrása ragadott meg. Egyéni sorsok, sokszor traumatikus élettörténetek feldolgozása érdekelt legjobban, illetve az egyén és a közösség viszonya. A narratív identitás elmélet és a gyógyító beszélgetés eszköztára indította el a keresést, melynek célja a családállításokon való részvétel, majd az állításvezetői képzés elvégzése lett. Kulturális menedzserként, szervezetfejlesztőként több közösséget alapítottam, vezettem. Dolgoztam a legkülönbözőbb érdeklődésű, hátterű felnőtt és gyermek csoportokkal, rendeztem kiállításokat, vezettem gyermekművészeti foglalkozásokat, rendezvényeket és táborokat. Mindezek mögött önálló művészeti tevékenység állt. Életem során folyamatosan összegeztem az olvasás, tanulás, tapasztalás alkotás és ráérzés által szerzett ismereteket, és igényem volt rá, hogy ezeket formába is öntsem. (Ezekből egy keveset meg is osztok, keresd a menüben az alkotások menüpontot.)

A 2013 óta elmúlt időszak egyik legjelentősebb hozadéka volt számomra, hogy – figyelmemet, időmet néha extrém módon igénybe vevő munkahelyi és magánéleti körülmények között – elvégeztem a Pozsgai Nikoletta Katalin által kidolgozott személyiségintegrációs állításvezetői képzést, ami a családfelállítás egy komplexebb és – tapasztalatból mondom – nagyon hatékony módja. Magam azon túl, amit korábban tanultam, és amit állításvezetői munkám közben a mező tanított nekem, elsősorban azt az utat követem, amit Nikoltól láttam, tehát az ő tanítványaként határozom meg magamat úgy is, mint állításvezető és úgy is, mint Szinkron 1-2 oktató, Szinkron 5/A és alapfokú NEF (női energia fitnesz) gyakorló.
Az én állítói napjaim többnyire úgy állnak össze, hogy 5-6 állítás személyes kérés alapján, és ha marad idő, lehetséges egy állítás a csoport közös árnyékára. Ezek nagyon izgalmas, a Kárpát-medence és a régi kultúrák életébe belepillantást engedő állítások, erős oldó hatással.

Saját módszeremmel dolgozom és fontos feladatomnak tartom a kollektív teres állítások vezetését. Ez inkább haladóknak való folyamat, ami út a fény ránk vonatkozó emlékezetében.

Megtisztelsz, ha problémáddal, kéréseddel megkeresel. Addig is, olvasgass az oldalamon. A leírások, visszajelzések segítenek eldönteni, ezt az élményt kerested-e.

Bottyán Katalin

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.