Kollektív teres állítói napunkat a Pénz, Jóllét, Jószerencse témájában hirdettem meg, s egy kérdőív segítségével felmértem az érdeklődők véleményét, attitűdjét a témával kapcsolatban. Ennek eredménye az volt, hogy alig számít az anyagi helyzet, ha a jóllétet vesszük célba. A legfontosabbként az aktív valóság formálást, a szabadság és a flow megélését, az egymásnak való segítség képességét és a fejlődést jelölték meg a kérdőívet kitöltők.
A napon végül egy kis csoport vett részt, akik hozták az egyéni céljaikat: Ezek a következők voltak:
Párkapcsolatban megélt bőség, a leszármazottak bősége, az élethelyzetekben való kitartás volt. Volt, aki sok új dolgot szeretne mostanában elkezdeni, ehhez keresett támaszt, rálátást, s volt olyan résztvevő is, akinek már mindene megvan, azonban nem használja, s ezért meglévő kincseinek használatba vételét, megnyílást várt a naptól. Végül én magam azt tűztem ki célul, hogy szeretném az együtt teremtést megélni a párkapcsolatomban, s szeretnék kapcsolódni azzal az energiával, amit talán legjobban Lakshmi néven ismerünk.
A nap során hat (+1) állítást tartottunk és értékes tapasztalatot szereztünk a témánkkal, a jólét élményünkkel és az ahhoz vezető úttal kapcsolatban.
Ebben a cikkben az első állítástörténetet mutatom be.
I. kollektív teres állítás: a Bőséggel, Jószerencsével kapcsolatos attitűdünk mintája a jelenben, illetve a minta forrástörténete
Időpont: Krisztus születésének éve.
Helyszín: Észak-Afrika, Jeruzsálem. Véletlenszerű közösség, akik egy ünnepre gyűltek össze.
Szereplők, kiinduló helyzet:
Egyikük várandós nő, akinek már van egy gyermeke. A várandós nő csak önmagával, s a méhében hordozott (fiú) gyermekkel van elfoglalva. Meg van győződve arról, hogy a fiú igen nagyra hivatott és ő sok küzdelem, több leány szülése után végre megkapta ezt a gyermeket, s úgy érzi, végre vele teljesül be élete küldetése.
A leány gyermeke így már nem fontos a számára, s ezért a nyitó képben a kislány támasz, felügyelet nélkül nézelődik a templomban.
Ezt a leánygyermeket támadja meg egy negatív, a folyamatokat a későbbiekben is katalizáló erő. Ez az erő először a gyermeket próbálja meg elpusztítani, vagy legalábbis kivinni a templomból. Az anya látja, hogy mi történik, de nem reagál, mivel mindennél fontosabb neki a magzat.
Az állításban ekkor már látjuk, hogy az állítás többi résztvevője különböző misztériumokhoz kötődő papnő:
A szereplők tehát: Élet papnő, Szerelem papnő, Bölcs anya papnő, aki egyben a várandós nő, a Leánygyermek és a Provokatív erő.
Történet:
Az Élet papnő indul megmenteni a gyermeket, ami sikerül is. Magával viszi őt az Élet oltárához.
A provokatív erő ekkor a többi papnőt támadja meg. Először a bölcs anya papnőt támadja meg, de azzal nem bír, viszont kimozdítja a helyéről a Leány minőség helyére.
A provokatív erő másodjára a Szerelem papnőt támadja meg, aki feltétel nélküli szeretettel fordul felé. A provokatív erő szeméből spirál alakú energiákat érzékel, amik kivonják az egész erejét és a Szerelem papnő a földre rogy. Nem hal meg, de “szinte” megsemmisül.
A provokatív erő végül az Élet papnővel küzd, aki a földre esik. A templom e része romba dől, de a gyermek a romok között is tud kapcsolódni annak eredeti erejéhez. (Krisztusminőség).
A résztvevők hová érkeznek ezután, záró kép:
Gyermek (leány) : Bármi is történt, ő nem a templomhoz, nem a misztériumokhoz kapcsolódik, hanem az eredeti isteni minőséghez. Ebben védve van.
Élet papnő: energiájának egy része megsemmisült, de az erejének a maradék részével folytatja a munkát. (Krisztus minőség)
Szerelem papnő: Az energia és a módszerek megmaradnak, de tudatosan elrejti őket. Mintha egy szekrénybe, vagy lezárt helyiségbe lépne, amit belülről magára zár úgy, hogy kívülről észrevehetetlen legyen.
Bölcs anya papnő: Kijelenti, hogy rájött, hogy önzése, hatalomvágya, énközpontúsága miatt elvesztett mindent, a méhében hordozott gyermeket is. Elárulta a többi misztériumot: holott a szerelem papnő sokat dolgozott vele, hogy foganni tudjon (idős nő létére – ezt már utólag teszem hozzá- BK), és az Élet papnő nélkül sem tudta volna hordozni a gyermeket.
Ennek ellenére abban a pillanatban elárulta őket, amikor veszély volt. Ezért most bűntudata van, hiszen azt érzi, ha nem önző, hanem a segítségükre siet, akkor ő tudott volna segíteni. Most ott áll, hogy mindent elvesztett, de ez nem elég: fogadalmat tesz arra, hogy vezekelni fog, magát büntetésben tartja.
Provokatív erő: “Semmi rossz szándék nem volt bennem, de én ilyen vagyok, katalizálom a helyzeteket. Nem vállalok felelősséget a következményekért”.
Az összegzés után kértük a számunkra most fontos “hogyan lehetne másképp most” kérdésre adható választ.
Ebben a Szerelem papnő a Bölcs Anya mostmár Leány területén vezeklő képviselőjének egy szív alakú párnát adott. Ezután mindkét másik papnő is adott neki egy tárgyat vagy egy érintést, amivel újra élesztették őt.
Ez a közösen összeadott szív erő mozdította meg az addig blokkoltan álló képviselőt, aki a térben keresni kezdte a helyét. Először középre próbált állni, de ott nem érezte a helyén magát, majd a Föld elem eddig hiányzó területén találta meg az egyensúlyát.
A záró képben a templom tehát visszaépült, mégpedig sokkal tisztábban, mint először: a minőségek együttműködve, egymásra tekintve adtak össze egy sokkal nagyobb erőt.
A provokatív erő a Föld minőség papnőjeként ért vissza. A szíverőt jelző tárgyakat a terem középpontjában helyeztük el. Ez a tér az, ahová a magzat visszatérhet.
A záró beszélgetésben megfogalmaztuk, hogy a papnők együttműködését hozta el ez a provokatív erő végül. A törést nem ő okozta, hiszen a minőségek szeparáltan, ha nem is törésmintában, de hajszálrepedésekkel elválasztva jelentek meg már az állítás elején. Mindenki megelégedett azzal, hogy a saját terét tisztán tartja, a saját misztériumaiban otthon van, s nem keresték az együttet.
A megoldás rejtetten végig ott volt: a bizalom és a hit, a kapcsolódás képessége, ami a Leánygyermek sajátossága. Ő volt az egyetlen, aki biztonságban érezte magát és változatlanul maradt a történet során végig, jóllehet nem volt semmi támasza, s az első aktív támadás tárgya is ő volt. Az áldozat a fiú magzat volt, aki a szív központként érkezett vissza a templom újraépülésekor.
Tovább vezetve a fonalat a saját életünkben sok azonosságot találtunk. A csoport terében úgy látszik, mindannyiunkra vár egy döntés, amiben az eredeti hivatásunkat, életminőségünket választva tudunk áramló, aranyló jóllétet elérni.
De várt ránk a nap többi része, s léptünk tovább a második állításba, a Bőségélmény egységmintájába.
Állításra jelentkezhetsz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/
© Az oldalon található valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető szellemi tulajdona. Felhasználása csak a szerző engedélyével, illetve hivatkozással lehetséges. Kérlek, csak nevemmel, az eredeti linkről oszd tovább.
[…] KOLLEKTÍV TERES ÁLLÍTÁSOK – JÓLLÉT 1. – A TEMPLOM […]