Kisgyermek megváltozott, zárkózott viselkedése miatt online konzultációt kért tőlem egy kedves fiatal háromgyermekes anyuka. Óvodás kisfia váratlanul elkezdett verekedni az oviban, majd otthon is egyre nehezebb lett vele. A szerető család értetlenül állt a dührohamok, hiszti előtt, és az édesanya fájó szívvel észlelte, hogy a gyermek nem bújik hozzá, nem engedi a szeretgetést.
A konzultáció keretében vizsgálódni kezdtünk, hogy hol lehet ennek a történetnek a gyökere. Az anyai ágon, a 4-5. generáció egyik oldalágán találtunk meg egy olyan kisgyermeket, akivel – az állítás során kiderült – a kisfiú lélekben kapcsolódott. Szinte az ő szemüvegén át nézte a világot. Tudattalanul árnyalta az egész életélményét ennek a régi családtagnak a sorsa.
Nagyon nehéz sorsa volt annak a régi kisgyermeknek, mivel sérülten született, és a falusi szülők ezt szégyellték, nem tudták elfogadni.
Az anyuka szomorúan látta, hogy milyen történet kapcsolódik a családjukhoz. Szeretett volna valamit tenni, hogy ez a történet gyógyuljon. Az állítás folytatásaként ezt mondta ki:
Kedves ősünk! Sajnálom, hogy nem kaptál elég szeretetet és gondoskodást gyermekkorodban, pedig megérdemelted volna. Én most helyet adok neked a szívemben. Szeretettel fogadlak a belső gyermek játszóterén.
Az állítás során még tovább rendeztük a generációkat. Minden résztvevővel szembenézett az állítást kérő gondolatban, majd ki is mondta nekik a legmegfelelőbb oldó mondatot.
Érezhetően megkönnyebbült az állítást kérő, és most már úgy éreztük, ideje végre az ő és a kisfia közötti kapcsolatot is szemügyre venni.
Ahogy ráhangolódtunk a helyzetre, azt érzékeltük, mintha az állítást kérő és saját kisfia között egy “rossz anya mintájú üvegajtó” lett volna. A gyermek mintha ezen keresztül látta volna az édesanyját, nem tudott kapcsolódni hozzá, és így másokhoz sem.
Ezért az állításban megmutattuk neki (természetesen képletesen, hiszen az online konzultáció során a belső képekkel dolgozunk) a másik kisgyermeket, a másik anyát, a másik sorsot.
Így már különbséget tudott tenni a saját édesanyja, és az rossz anya minta között. Ki is mondtam az ő képviseletében:
Drága anya, mostmár látlak. És látom a másik anyát, aki nem te vagy. Sajnálom, hogy ő olyan volt, amilyen, és boldog vagyok, hogy te olyan vagy, amilyen. Köszönöm neked az életet, a testvéreimet, apát. Köszönöm neked a szeretetet. Ahhoz a másik történethez nincs közöm. Hozzád tartozom, anya.
Végül pedig kimondtuk a kisfiú nevében a kövekezőket is, a régi sérült kisgyermek felé:
Kedves ősöm! Mostmár látlak. Látom a sorsodat. Látom, hogy te te vagy, én pedig én vagyok. Sajnálom, ami veled történt, és tudom, hogy igazságtalanság történt veled. De a sorsodat nem tudom vinni, hiszen az egyedül a tiéd. Kérlek, nézz rám szeretettel akkor is, ha én boldog és szerető családban növök fel. Sokat fogok játszani és szeretetet adni és kapni a szüleim és a testvéreim körében, a te emlékezetedre is.
Az állítás után 2 nappal az édesanya azt írta, hogy nem lát változást, sőt, a kicsi kicsit feszültebb is, mint volt. Megnyugtattam, hogy ez néha előfordul, most több türelemre, szeretetre van szüksége. Majd kicsit több, mint két héttel az állítás után újra írt az anyuka: Kisfiam nagyon megváltozott! Ölelget, puszilgat, szófogadóbb! Köszönöm!
Ha állítást vagy online konzultációt szeretnél, kérlek, itt jelentkezz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/
© Az oldalon található valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető szellemi tulajdona. Felhasználása csak a szerző engedélyével, illetve hivatkozással lehetséges. Kérlek, csak nevemmel, az eredeti linkről oszd tovább.
