Női körünk szervezőjének, Varga Timinek a szülésre bocsátó ünnepét vezettem március 15-én, pénteken Aszódon, a Galga Menti Női Önismereti Körben.
A kör tagjai szeretettel, többen más, családi programot átszervezve, a “flowra felszállva” jöttek el.
Együttlétünkkel kifejeztük női összetartozásunkat, a barátság, a szeretet erejét, az asszonyok erejét. Az életadás, a szülés misztériumának csodáját ünnepeltük, s Timit, aki már negyedjére hordoz életet a szíve alatt. Három kisfiú után most először születik kislánya, így még különlegesebb ez az ünnep.
A teremben az alkalomnak megfelelő díszeket helyeztünk el. Egy rózsaszín selyemből és tüllből készült baldachint helyeztünk egy bíbor színű anyaggal bevont trónus fölé. Ennek két oldalára virágzó életfákat állítottunk, s a trónushoz egy tavaszi zöld, virágokkal szegélyezett ösvény vezetett.
Az ösvény bejáratához két almát tettünk, a végéhez pedig egy kelyhet, amiben egy méhviasz gyertya volt. A négy oldalához egy-egy színes virág került még, a négy női minőséget idéző színekben: leány: fehér, szerető: piros, anya: sárga, és bölcs anya: lila. A virágok belseje pedig abban a színben pompázott, amilyen minőséget teremt az az adott virág, amilyen minőség készülődik benne: A fehér virág belseje piros, a piros virágé sárga, a sárga virágé lila, a liláé pedig fehér.
Végül az ösvénynek a kehellyel szembeni oldalára három, erre az alkalomra kapott Istennő kártya, és a Katáng virágot ábrázoló kártya került, mely az anyaság virága, és kék a színe.
Az ünnepség megkezdésekor Sándor Kriszta hangterapeuta fémdobja hívására a csoport a terem szabad részén gyülekezett, ahol először ünnepi köszöntő hangzott el. Annyi szépet és kedveset mondtunk a mosolygó és meghatott kismamának, amennyit csak képesek voltunk megfogalmazni, szívünkből, szemünkből kisugározni, mosollyal, tekintettel átadni. Felváltva szóltak a szavak és a hangok, de egyfolytában ragyogtak a szemek és az arcok, még a könnycseppek is megcsillantak itt-ott.
Ekkor mindenki egyesével odalépett Timihez, megölelte, és elmondta neki, hogy mennyire szereti. Mire mindenki sorra került, Timi már egy kör közepén állt sugárzó arccal.
Ekkor pedig másféle zene hangzott fel, és S Gergely Annarózsa jógaoktató vezetésével szakrális női körtánc, majd áldás következett.
A szépséges közösségi áldás után együtt a tavaszi ösvény bejáratához vezettük Timit, és az ösvény két oldalán felsorakoztunk, míg ő lassan lépdelt végig az úton, egészen a trónusig. Két oldalról Sándor Kriszta fémdobja és Zelizi Stefi esőbotja által keltett hangok hívták az elemeket: a vizet, a tüzet, a földet és a levegőt, míg a kör tagjai, mi mindannyian nem csak a magunk személyében, de az összes élő nő, a női ősök és a női minőségek képében is jelen voltunk.
Ekkor pedig mondani kezdtem a mesét úgy, ahogy az éppen abban a pillanatban érkezett:
Valahol messze, a világ határain túl, az óperenciás tengeren is túl, a kék és türkiz színű tengeren van egy sziget. Szépséges partjai, napsütésben aranyló tájai, kertjei vannak. Örök tavasz, csodálatos virágillat van itt, s esténként mindent tisztára mos a permetező, langyos eső.
A sziget közepén csodálatos fa áll. Ágai a lágy szélben ringatóznak, szépséges virágokat, ízletes gyümölcsöket hordoznak, leveleket bontanak.
Az ágak kapcsolódásánál apró fészkek bújnak meg, amikben kicsi, színes madárkák élnek. Csodálatos az énekük, mindegyik madáré más és más. Míg itt élnek, kincseket gyűjtenek a szívükbe. Tanulnak a fáktól, a virágoktól, egymástól, szemecskéjükkel igyekezenek minden csodát, titkot meglátni, s megőrizni.
Aztán egy napon egy fényes út nyílt az egyik kismadár számára át a tengeren, amit egy édesanya hívása nyitott meg. A hívás, mint egy ének átnyúlt, áthullámzott a levegőn, elérte a szigetet, a szigeten az élet fáját, az élet fáján éppen azt a fészket, ahol az a kismadár készülődött, akinek a szíve leginkább rezonált a dalra.
Színes szárnyacskáját meglebbentette, felemelkedett a fészkéből, és a hívás által megnyitott úton át éppen Timi szíve alá röppent.
Magával hozta a csodákat és a titkokat, a sziget emlékét, a balzsamos szellőt, a tenger hangjait, a virágok illatát, a nap aranyát, a kert szépségét és a lágyan permetező eső emlékét.
Titkát, kincsét hozta, hogy átadja Édesanyja szívének, s majd, ha eljön az ideje, akkor az egész világnak.
Kedves Kismadár, te vagy a kislány, akit Timi hordoz.
Tudd, hogy hamarosan megérkezel az emberek világába, egy szerető családba, édesanyád karjaiba.
De nem csak a családba érkezel, hanem a nők körébe is érkezel, a nők erejével is rendelkezel majd. Kérünk, fogadd el áldásunkat, szeretetünket Édesanyáddal együtt.
Az ünnep erejét ezután kiterjesztettük minden jelenlévőre: egymás után foglalt helyet minden résztvevő a trónon, hogy felelevenítse, gyógyítsa a finom energia segítségével a magzati korral, várandóssággal, anyasággal kapcsolatos emlékeit.
A Galga Menti Női Önismereti körbe jelentkezhetsz te is a jelentkezési lap kitöltésével. Jellegéből adódóan csak nőknek nyitott program. https://www.bottyankatalin.com/galga-menti-noi-kor/jelentkezes-a-galga-menti-noi-korbe/
© Az oldalon található valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető szellemi tulajdona. Felhasználása csak a szerző engedélyével, illetve hivatkozással lehetséges. Kérlek, csak nevemmel, az eredeti linkről oszd tovább.
