Családállítás és Személyiségintegráció
Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát…
Küszöbön áll: azt jelenti, már itt van, szinte az ajtónkban toporog és bebocsátásra vár valaki, valami. Itt az idő. Közeledik a számvetés, a találkozás, a meglátás, a változás.
Rajtunk is múlik, hogy belép-e, de még van egy pillanatunk az utolsó simításokra. Előkészültünk? Felkészültek vagyunk a vendég érkezésére? Ünnepi díszben vagy éppen munkára készen vagyunk? Fogadjuk vagy elküldjük (elküldhetjük?) az érkezőt?
gy már egészen más a félelmetes halál, hiszen Boldogasszony jelenlétében ez nem más, mint a tudat tágra nyílása, egyúttal a test elengedése, bizonyos kötelékek elhagyása egy megtisztított úton. Felkészült belépés a mennyek országába.
Bottyán Katalin: Gaia álma Gaia terei című kollektív teres állítói napunkon az volt a terv, hogy szépséges világkerülő útra indulunk, meghallgatva a Föld tanításait. De mégis minden másként alakult. Vagy mégis minden úgy, ahogy kértük? Először a most következő történetbe kerültünk, amiben szerepelt Gaia, a Föld, az ő emlékei, az emberiség, az emberiség által épített …
Általuk megláttuk ennek a témának az összetettségét, néha kuszaságát, az ikerláng szerelem szinte kozmikus perspektíváját, ígéreteit. Megnyíltak a dimenziók, ahol szabadon áramlik ez az érzelem, de megérkezett a fizikai valóság és a személyiségünkben ható erők is.
Szokás volt régen a búzát Kisasszony napjának hajnalán a harmatra kitenni, hogy az első napfény érje. Majd beszedték, és lehetőleg még aznap elvetették. Olvass tovább: www.bottyankatalin.com
Égnek az erdők. Én felismerem az erdőt önmagamban, s csitítom a tüzet. Szembenézek a haragommal, bánatommal, fájdalmammal. Szembenézek azzal, amit tettem, s amit velem tettek. Tenyerembe veszem, úgy nézem, úgy csitítom, mint erdőtűzből mentett riadt madárkát.
Harmóniába hozom az elemeket, s elfogadom őket, mint önmagamat.
azok a magyar Istennő-minőségek, akik abban segítenek bennünket, hogy mi magunk is Boldog asszonyokká, s korunktól függetlenül családunk bölcs, megtartó, áldó teret teremtő központjaivá váljunk.
Életéveink számával a tapasztalataink mennyisége is nő, és ha folyamatos összegzésben vagyunk, akkor 42 éves korunk körül új szintre érkezünk. Elkezdődik a bölcs anya kora: felszabadító rálátások, stabil identitás és egyfajta függetlenség megérkezése jellemzik. A testünk elkezd készülni arra, hogy a ciklikusságot elhagyja, méghozzá azzal a szándékkal, hogy az eddig megélteket egybefoglalja egy újfajta megélésben. …
Képviselőként fény és tiszta öröm árasztotta el a szívemet: végre teljes lényemmel hozzákapcsolódhatok ahhoz a szent térhez, amiben eddig is éltem, és amit emberi mértékkel mérve nagyon jól ismertem, s amit erdőnek neveznek.
Az azúr támasz nevű gyakorlatot gyermekkoromban találtam ki. Nagyon szerettem. Erőteljesebb változata a plafon nézésnek, ami a semmittevés egy tudatos és nagyon felszabadító formája. Egyszerűsége ellenére csodás erejű gyakorlat. És nem is olyan egyszerű.
