Címke: kollektív tér

Párkapcsolatban az egyéni lét egy magasabb fokán – kollektív teres állítói nap összefoglalója

A kép számos helyen megtalálható az instagramon - sajnos, a szerzőjét nem sikerült kiderítenem. Köszönet a művésznek.

Mivel az előző állítói napunkon sok erőt és tudást gyűjtöttünk, bizalommal indultunk tovább. Azt a kérést fogalmaztuk meg a szívünkben, hogy a párkapcsolatban önmagunk egy magasabb hatványát szeretnénk megtapasztalni.  Egy hosszú  út bejárására vállalkoztunk, és a következő témákkal dolgoztunk:  

  1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre. 
  2. Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe. 
  3. A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében.
  4. Hogyan kerültünk ide? Jelenlegi mintánk gyökere. 
  5. A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban. Magasabb hatványba érkezés. 
  6. Férfiak törésmintája
  7. Megoldás és választás férfi módra
  8. Összekapcsolódás a múltunkkal. Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása. 
  9. Új minta állítás: A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása. 
  10. Segítség itt és most. Inspiráció, súgás jelenlegi lényünk számára az új, kiteljesedett párkapcsolat megéléséhez vezető úton. 

1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre: I.e. 412. Az Uraltól keletre, egy tengerparti területen járunk. A csoportban jelenlévő női esszenciális mintát keresve érkezünk ide. Az első képben két jómódú nő áll egymáshoz igen közel, apai nagymama és leány unokája. A térbe érkezik egy katona, aki harag-energiát sugároz. Feleséget keres. A fiatalabb nő feszült lesz ekkor, gyűlöletet érez, s körbe-körbe jár.  A nagymama (52 éves), lekuporodva imádkozik. Ebbe a jelenetbe ekkor egy újabb szereplő lép be: egy 14 éves leány, aki nem tudja, hová tartozik – úgy érzi, nem tagja ennek a közösségnek. Hamarosan kiderül, hogy ez a fiatal lány egy másik faluból érkezett ide, ő segít a két első nőnek a háztartásban. A katona megjelenése mindhárom nőt szorongással, sőt, gyűlölettel tölti el, de mindannyian tudják, az az élet rendje, hogy a 14 éves fiatal lánynak mindenképpen mennie kell majd. Ők hazaengedik, elengedik a szolgálatukból. Ekkor egy idősebb férfi érkezik a tér egy kicsit távolabbi helyére, ahová a lány is áll. Ez a férfi a 14 éves leány apja. A katona vele egyezik meg a leányról, akinek valóban mennie kell. Egyetlen eszköze, hogy nem együttműködő, passzív marad a párkapcsolatban. Ez a katonát egyáltalán nem zavarja. Ő tökéletesen érzi magát, hiszen ereje teljében van. Biztos benne, hogy a leány hálás lehet neki, hogy maga mellé emelte.  A férfi a teremtés koronája, az a rend, hogy az ő akarata érvényesül. A nő csak eszköz. Az egyetlen személy, aki együttérzést tanúsít a fiatal leány felé, az az első képben lévő másik fiatal (már házas) nő. Ő kimondja: “Borzasztó, hogy ez történik velünk. Látva ezt a történetet, újraélem, ami velem is megtörtént néhány évvel ezelőtt”.  Az állítás üzenete meglepő volt számunkra, hiszen a résztvevő nők annak ellenére, hogy a magánéletükben önállóak, helytállnak, a minta állítás terében kiszolgáltatottnak látszottak. Elveszítették hitüket abban, hogy tudnak hatást gyakorolni arra, hogy milyen az életük, milyen velük a párjuk. Az esszencia nyíltan azt üzeni, hogy a férfi határozza meg a párkapcsolat jellegét és a nő közérzetét. Az állításban egy olyan kort láttunk, ahol a lánynak már nagyon fiatalon férjhez kellett mennie, s nem volt beleszólása abba, hogy kihez. A nők mind tudták, elfogadták, hogy ez a világ rendje. A férfiakat egyáltalán nem zavarta, hogy  a nők nem boldogok. Meg sem fordult a fejükben, hogy annak kéne lenniük. A maximum, ameddig el tudtunk jutni, az volt, hogy az egyik nő kifejezte, hogy őt megrendíti az, ami a társával történt. De nem tehet semmit, vele is így volt. A csoportban résztvevők döbbenten konstatálták: “A gödörben vagyunk. Nincs bizalom, csak belenyugvás. De látjuk, hogy a női erőnek emelkednie kell!”

Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe. Az utunk tovább i.sz. 634-be, Afrikába, a Kalahári sivatagba vezet. A csoport tagjainak egy közös inkarnációja ez, amelyben mindannyian jelen voltunk. Hamarosan láthatóvá válik, hogy hová vezet az első állításban látott csüggedt és belenyugvó női attitüd. A férfi minőség, animus  a csoportra jellemző terében szintén találtunk sérülést. Legnagyobb problémája, hogy nem érti, hogy a nő miért elégedetlen, miért boldogtalan a környezetében. Egy fiatal nő és egy férfi van jelen az első képben. A férfi különösebb teketória nélkül megfogja a nőt, és húzza: feküdj le! A nő vonakodik, de a férfi erővel eléri, amit akar. Ekkor belép még egy nő az állításba, és a férfi őt is akarja. Minden nő kell neki, hiszen fontos, hogy gyermekek szülessenek. Ekkor lép be egy második férfi a történetbe, aki küzd az elsővel, és magához veszi tőle az első nőt. Így kialakulnak a párok. A második pár arra törekszik, hogy megmutassa az elsőnek, hogy így is lehet: lehet harmóniában, egymást elfogadva élni. Az első pár terében még egy darabig marad az agresszív minta. Lassan azonban ők is megtalálják a közöttük megfelelő – de hierarchikus – rendet, ahol a férfi a domináns és a nő ehhez alkalmazkodik.

A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében. Piramis. A tér i.sz. 34-ben, Észak-Afrikában nyílik meg. Három réteg mutatkozik meg az igen összetett, szimbolikus, sok fájdalmas emléket megmozdító állításban. A napon először pillanthatunk rá arra a gazdagságra, amit a nő kínál a férfinek, amikor társául fogadja, és arra az évezredes blokkoltságra is, ami nem engedi, hogy a párkapcsolatok kiteljesedjenek. Mint egy piramist érzékeljük a párkapcsolatok terét, aminek az alapját a hétköznapok rendje adja. A férfinek elsősorban erre van igénye, a nő pedig képes ezt adni, de ebben magányosnak, elutasítottnak, erejét vesztettnek érzi magát. Miért? Mert a párkapcsolatban van még (legalább) két magasabb réteg is, amit a nő képes kínálni és ezzel aktiválni a magasabb rendű férfi erőket is. A középső réteg a nemesség rétege, egy közvetítő vagy szervező réteg, ami a felülről érkező szakrális tudás segítségével kiemelkedő jelentőségűvé teszi a hétköznapok egyes elemeit. Ezt az ünnep terének is nevezhetjük, annak szépségével, formáival. Ez a réteg hat az alap önmagában gyorsan rendezetlenné váló tulajdonságával szemben, ez formálja szellemiségével a fizikai síkot. A harmadik réteg a piramis csúcsa, ahol a szakrális tudás él, azonban itt végtelen magányt találtunk, a társát vesztett papnő magányát és sebzettségét. Az ő visszahúzódása, sokszor mozdulatlansága, az ok, ami miatt a párkapcsolat, mint rendszer nem működhet a maga teljességében, legtisztább formájában. Érzékeltük a piramis tömbjét, a benne vezető folyosók, átjárók eltömődöttségét, ami a párkapcsolati problémák okozója. Az eltömődöttséget a papnő princípium fájdalma, félelme és talán megbánása teremti folyamatosan. Ő az, aki tudja, hogy milyen fontos a szintek közötti átjárhatóság, de azt is tudja sajnos, hogy a magasból nagyot lehet esni, és ő lezuhanhat a második, vagy akár az alsó szintre, ha nem vigyáz. Keresve az erőt, ami az átjárókat megnyitja, a szeretet érkezett, az absztrakt aranyló áldás derengése, amely könnyen lép be még a legzártabb terekbe is. Ez tudja összekapcsolni a szinteket, s meggyógyítani a papnőt, aki egyre vár.  

Hogyan kerültünk ide? Egy magas női minőség megélése Santorini szigetén. Az Istennői próbatétel vihara. Szintlépés a női úton: teljesség, törés és magasabb hatványra emelkedés egyéni és közösségi szinten, de még nem a párkapcsolatban. Az állítás újabb olyan történet, amelyben a csoport minden tagja jelen volt, tehát inkarnációs elődeink megélték együtt. Azonban nem mindenki saját magát képviselte az állításban, tehát nem jöttünk el mindannyian. Santorini az állításban megmutatkozó időnél jóval később, a minószi civilizáció idején is a próbatétel kiindulópontja volt, most azonban egy sokkal ősibb történetbe érkezünk. I.e. 3334-ben a szigeten egy női közösség tartózkodik, akik az Istennőnek szentelték az életüket. A természettel összhangban egy tiszta közösséget alkotnak, ahol mindenki a maga területét gondozza és nemesíti: a kertet, a forrásokat, a tüzet, az égboltot. Az állítás abba a pillanatba vitt minket, amikor egyikük veszélyt érzékel, s rettegni kezd. Félelmében még menekülni sem tud, szinte sóbálvánnyá válva várja, hogy ráront sosem látott erejével egy vihar. (A tűz elem területét gondozó papnő volt ő). A legtöbb papnő menekül, méghozzá a hegyen lévő szentélybe, ahol az Istennő várja őket, mosolyogva. Csak a kertek (föld elem) papnője marad a helyén, és látva a tűz elem papnőjét  a viharban állva segítségért kiáltozni, érte rohan, és megmenti őt. A papnők mind az Istennő oltáránál gyülekeznek, és megdöbbenve látják, hogy az Istennő mosolyog, és mindent a legnagyobb rendben lévőként nyugtáz. Leírhatatlan a papnők kétségbeesése és fájdalma, ahogy az elvonuló vihar nyomán látják a kialudt tüzet, a sárral betömődött forrásokat, a letört ágú, virágaikat, gyümölcseiket, leveleiket vesztett, kidőlt fákat, beomlott épületeket. Kérdezgetni kezdik az Istennőt, hogy miért, hogyan történhetett meg mindez. S az Istennő válasza az volt, hogy nincs különösebb oka, ez így mind természetes és rendben van. A papnők érzékelik, hogy az Istennő előre tudta, hogy mi fog történni, de nem tartotta fontosnak, hogy jelezze beavatottjai számára a veszélyt, így az teljesen váratlanul érte őket. A papnők kétségbeesnek: nem értik, hogy az Istennő miért húzódott vissza az elefántcsonttoronyba pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Hogy nézhette el a katasztrófát, a papnői félelmét, a veszélyt, ami fenyegette őket és békés, szentelt világukat. A papnők bizalma az Istennőben megsérült. Amikor a pusztulás után mégis segítséget kérnek az Istennőtől a papnők, hogy hogyan állíthatják helyre kedves szigetüket, kertjeiket, forrásaikat, Ő csak mosolyog és nem segít. Még nagyobb döbbenet, csalódottság és fájdalom járja át újra a papnők szívét, kezd megtörni bennük a bizalom után a hit is.  Megértettük, és ők is megértik, hogy ez a törés még ma is tart, évezredes következményekkel jár. A papnői minőség nem csak azért magányos bennünk, mert nincs vele a férfi társa, hanem azért is, mert megszakadt kapcsolata a női szakralitással, az Istennő lényével.  Lassan-lassan mégis megmozdulnak a papnők, tenni kezdik, amit lehet: megtisztítják a forrást, a tűz oltárát, a fákat, a növényeket, a levegőbe illatokat varázsolnak, és újrakezdik az életet, az egyetlent, amit ismernek. A tűz papnője megrakja a tüzet, ez  az utolsó gesztus, amire a maguk erejéből képesek, hiszen a tűz a viharban kialudt. Minden készen van, s szinte olyan, mint volt, de az oltáron nincsen láng.  Az Istennő ekkor, mint egy fuvallat, megjelenik, és fellobbantja a lángot. Megszenteli, újra áldottá teszi a forrást, és termővé a kertet és a fákat. Majd ezt a tanítást adja: Mindannyian Istennők vagyunk, ti is, éppen úgy, mint én. Mind Egyek vagyunk. A kérdésetek az legyen, hogy ehhez hogyan találhatjuk meg a Társakat. Találjátok meg Önmagatokban az Istennőt, és engedjétek, hogy megszenteljen mindent, amit tesztek. A vihar azért kell, mert a dolgok megújítását éri el, és ez hozzátartozik az élethez, amit Istennőként élhettek. Lehet, hogy nehéz ezt elfogadni, de ez a cél. Tanításként pedig még azt is adom, hogy ültessetek egy rózsakertet a sziget közepén, és tanuljatok a Rózsától.  A Rózsa egybefoglalja a négy, általatok már ismert elemet, s hordozza és jelképezi az ötödiket, a Fényt, ami a vihar képében érkezett meg hozzátok.

A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban. Magasabb hatványba érkezés. Az állításban azt kerestük, hogy az előző történet milyen hatással van a párkapcsolatokra, milyen  nyomai vannak a mai párkapcsolati mintánkban. Ha egy nő képes megtalálni a benne élő Istennőt, mire számíthat a párkapcsolatában? Milyen hatással van egy felébredett nő a férfiakra? I.e. 3334-be egy, a mai Törökország területén lévő, tengerközeli kis faluba érkeztünk. Akit először megpillantunk az állítás során, az egy 15 éves, magas rangú, ragyogó szépségű leány, minden csodálatos tulajdonsággal felvértezve. Az állítás többi szereplője férfi, méghozzá mind lehetséges partnerek. (Királyfiak, hercegek, válogatott cigánylegények – pont, mint a magyar népmesében). A szépséges leány csodálatos tulajdonságaival, képességeivel, rangjával, vagyonával a kör közepén áll, és várja azt a férfit, aki majd a társa lehet, akiben minden, az övéhez illő jó tulajdonság megvan. Igen ám, csakhogy a férfiak mind távolabb állnak, és egyáltalán nem közelítenek hozzá. Neki kell felhívást közzétenni, hogy aki szeretne, versenghet a kezéért. Aki őt megajándékozza azzal, ami neki még nincsen, az lesz a férje. Erre nagy nehezen megmozdulnak a férfiak. Jön az első, erejét, gazdagságát fitogtatva, a második, a hatalmát megmutatva, de egyik sem győzi meg a leányt. Az állításból egyértelműen kitűnik, hogy a férfi hatalma, ereje, gazdagsága és más tulajdonságai nem igazán fontosak egy felébredt nőnek, – hiszen mindez neki magának is megvan. Ez  a legtöbb férfi törésminta gyökere. Ez a visszautasítás kihat a párkapcsolatokra a mai napig. Végül a harmadik férfi is megérkezik, önmagát ajánlva, és azt a csodálatos kincset, ami a párkapcsolatot egy magasabb hatványra emeli, a gyermeket. Azt ígérte, hogy gyermeket nemz a lánynak, aki őt választja férjéül. Ez az ígéret és ajándék az, ami megszólította a lány szívét, és ezt a férfit választotta, s ki is tartottak egymás mellett. 

Férfiak törésmintája. A férfiak által megélt párkapcsolati sérülésekbe segített mélyebben betekinteni a következő állítás. Az idő i.e. 643. a helyszín India déli része, egy kis falu, ahol a lakók elsősorban földműveléssel foglalkoznak. Egy menyegzőre érkezünk éppen. A család nőtagjai ékesítik a menyasszonyt. A házasságot maguk a fiatalok is elfogadják, bár a szülők is részesei az elhatározásnak. A vőlegény szépnek látja a menyasszonyt, de valahogy mégsem biztos a választás helyességében: a menyecske túlságosan is “tüzes”, a szexuális vonzerőnek és a benne élő vágynak igen erőteljes jeleit mutatja. Egy ideig forró a levegő körülöttük, de az idő múlásával már a legtüzesebb ölelés sem köti le a férfit. A feleség pedig annyira igényli a figyelmet, hogy abban a pillanatban, ahogy a férje érdeklődése lankad, félrelép, újabb szerelmet keres. “Röpköd”, ahogy ő maga mondja, mivel fontos neki, hogy folyamatosan csodálják. Egy ponton túl ez a viselkedés nem fogadható el a férj számára, a szerelmét (túl) szabadon élő feleség helyett egy másik, nyugodtabb nőt választ. A feleség pedig folytatja a “röpdösést”. A férfi második házasságában kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, de az első feleségét továbbra is figyelemmel kíséri, ahogy újabb és újabb férfiak oldalán keresi a boldogságot. Sajnálja őt. Viszont egy idő után ő is ráun a második asszonyra is, s egyre újabb és újabb nőket ölel. A szerelmét szabadon élő első feleséghez végül egy papi férfi érkezik. A pap tudása, bölcsessége és ereje gyógyítólag hat. Ő tudja lekötni a sokszínű vágyát és maga mellett tartani az asszonyt. Innentől az asszony valóban rendelkezik szerelmével: nem adja oda mindenkinek, hanem tudja, hogy hova köteleződjön el, hiszen megismeri a választottját. A férjhez pedig egy olyan nő érkezik, aki az ő hétköznapjait rendezni tudja – ez az élmény az, ami ezt férfit végre megérkezteti az általa élhetőnek ítélt párkapcsolatba.

Megoldás és választás férfi módra. Ebben az állításban egy időben igen-igen távoli, de valahol annál ismerősebb helyzet tűnt fel. Egy válasz arra a kérdésre, hogy mi nők hogyan válaszolhatunk a férfiak igényeire, és a férfi szerint mi a lehetséges megoldás a párkapcsolatokban a mai napig tapasztalható  válságra.  Egy őskori férfi párválasztásának kálváriáját tapasztaltuk meg i.e. 9662-ből. S amikor értelmeztük ezt a történetet, visszaemlékeztünk a 3. állítástörténetben észlelt piramis formációra is. Az állításban megjelenő férfi feleséget keres, s a maga módján tiszta szándékkal, nyíltan az első megfelelő nő elé áll: “Ágyba!” – Felkiáltással. A nő vonakodik, de nem azért, mert a szexualitás ellen kifogása van. Azt mondja kérdésünkre, hogy ő kész a szerelemre, de nem így. Bár a férfi fogja mindkét kezét, és csak őrá figyel, ezt mondja neki: “Félek, és nem szeretnék veled menni, mert nem bízom benned.” A férfi meglepődik, de zokszó nélkül lemond a nőről és továbbáll. Semmit nem tesz azért, hogy megkedveltesse magát. Keres egy másik nőt, akit szintén megpróbál ágyba vinni. A második nő azt mondja neki: “Hódíts meg!” A férfi a legnagyobb természetességgel azt mondja neki: Jó. Elmegyek vadászni és hozok húst. Hamarosan visszatér a nőhöz, és azt mondja neki: én hoztam húst, te süsd meg. De a nő elutasítja a kérését. A férfi végül egy harmadik nőhöz lép, akinek átadja a húst. Ez a nő elfogadja, megsüti a húst és átadja a férfinek, hogy közösen egyék meg. Végül egybekelnek. Ez a kapcsolat már tud működni.

Összekapcsolódás a múltunkkal. Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása.  Itt már muszáj volt összefoglalni és megbeszélni a tapasztaltakat, mert a résztvevők annyira döbbenten ismerték fel a saját mintáikat, kezdték megérteni a férfiakat, akikkel jelenleg, vagy a múltban találkoztak, kapcsolódtak, hogy ezt már nem tudtuk szó nélkül hagyni.  Mélységes képet mutatott a tükör, amibe néztünk, és  a személyes útmutatásokon túl korszakokon átívelő, többdimenziós tanítást is adott. A Piramis képe tért vissza ennél az értelmezésnél: a csúcson a papnői/istennői minőség áll a szerelmével szabadon rendelkező nő képében, akinek magányát, keresését egy papi minőségbe érkezett férfi tudja ellensúlyozni. Megrendülve ébredtünk rá, hogy sok vallásban a papi férfiaknak cölibátust kell vállalniuk – így a szerelmével szabadon rendelkező nő, vagyis a papnő társ nélkül marad, és szenved – s ez sajnos a kollektív térben is így van. Ez a szabad nő más férfi típusnak nem elég jó, hiszen értékei nem is neki szólnak. A férfiak sokszor úgy látják, hogy ezzel a típussal nem lehet mit kezdeni, s lenézik, nagyon alulértékelik vagy kihasználják, becsapják őt.  Holott a szerelmével szabadon rendelkező nő pontosan a legnagyobb értéket adja: szabadon dönt a párkapcsolatáról és igenis tud elköteleződni. De csak a megfelelő társsal. A piramis testében a középső réteget, s az átjárókat a nemesi minőség ereje hatja át. A nemes nő, a dáma, akit meg kell hódítani, aki tudatában van önnön értékeinek  egy harcosi, vezetői minőségű férfivel tud kapcsolódni, azzal érzi kiegészülve magát. Míg a háziasszonyra minden férfinek szüksége van, de kifejezetten ez az a minőség, aki a legtöbb férfihez jól tud kapcsolódni gondoskodó, otthonteremtő és alkalmazkodó képessége miatt. Ez tud jelenlegi mintánk szerint válaszolni a férfinek és megegyezni vele: én hozok húst, te süsd meg… Valamennyi női minőségre az vár, hogy újra megtalálja kapcsolatát a többi részével, hiszen ezek a női minőségek mindannyiunkban megvannak, csak mindőnkben másként aktívak, korábbi életeink, generációink megélései szerint. Ha EZ a női egység felépül, akkor tudjuk a férfiakat is erejükbe állítani, elismerni, segíteni. S akkor találja meg a teljességet megélő nő a teljességet megélő férfit is.

Új minta állítás: A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása az állításban. 1. Szerelmével szabadon rendelkező női minőség (papnői minőség) a férfinek: Mindenem fáj, nagyon magányos vagyok. Én voltam az első és a legteljesebb, de te a legkisebbnek engem láttál. Pillanatok alatt lemondtál rólam.  2. Nemes női minőség a férfinek: én voltam a második, és megmondtam, mit szeretnék, de te elutasítottál engem és feltételekhez kötötted az ajándékodat. 3. A háziasszonyi minőség a férfinek:  Én vagyok a harmadik lehetőség a számodra. Elfogadom, amit adni tudsz, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. De kérlek, lásd a többieket is, akikkel én egy vagyok, és akik élnek bennem, és akik által én élek. Tudom, hogy te elutasítottad őket, és ezért visszavonultak. Én is lemondtam róluk, és veled maradtam. Ennyi maradt magamból nekem. De én így is szeretlek. Szeretem a gyermekeinket is. Most pedig visszaépítjük a nők szabadságát és erejét, mert így lehet erős és teljes a férfi is.                      A konklúzió ebben az új mintaállításban az, hogy tanuljuk újra megélni és megbecsülni a bennünk lévő minőségeket, mindegyiket. Álljunk a helyünkön, engedve, hogy a bennünket alkotó teljesség megnyilatkozzon. A Fény, a Szer-Elem, avagy az áldástér rezgése megtisztít, és áthat mindent: átjárhatóvá válnak a Piramis folyosói, és mindenhová megérkezik az erő és a fény. Végül az összegzésnél még egyszer visszatekintve a napra arra csodálkoztunk rá a résztvevőkkel, hogy a nők a történetekben mennyire alkalmazkodók voltak végig. Nem harcoltak igazán, elfogadták a sorsukat, vagy visszavonultak. 

Segítség itt és most. Ekkor még kértünk egy olyan történetet, ami útmutatás, segítség a jelenlévők számára, hogy személyes életünkben és a párkapcsolatban is meg tudjuk lépni azt a következő lépést, amivel a párkapcsolatunk egy magasabb hatványra tud érkezni. Az állítás egy újabb történetet mutatott meg.  Idő és hely: i.sz. 1322 Kolozsvár. Egy nemesi udvarban vagyunk. Az úrnő férje hosszú távollétében szinte férfias erővel irányítja a hatalmas háztartást, katonákat, parasztokat, cselédeket. Gondosan figyeli a fiatal férfiak (apródok, nemes ifjak) és nők (nemes kisasszonyok) előrehaladását, akik nevelését rábízták, a saját gyermekei mellett. Az asszony heroikus erővel helytáll. A fiatalok között szerelem szövődik, két harmonikus párkapcsolat is kialakul. Végül a ház ura is hazatér a háborúból, asszonya boldogan adja át a vezetés férfit illető felét, és változik vissza gondoskodó, boldog, bújós asszonnyá. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A párkapcsolat mint az egyén magasabb hatványa

Egyik kollektív teres állítói napunkon a párkapcsolati problémák, elsősorban a harag mögötti valóságot, szeretet-erőket kerestük, s találtuk meg.

A résztvevő csoport közös mintájában először azt láttuk, ahogy a férfiak és a nők is segítségre szorulnak, s egymástól különböző módon keresik gyógyulásuk útját.

Először a női erő mint esszencia jelent meg a térben az egyik női szereplő módszeres, kitartó keresése nyomán. Csodálatos volt látni, ahogy a női esszenciális erő támogatta a segítséget kérő asszonyt, akit így már el tudott érni a párja is.

Láttuk, ahogy a következő képben a nő egyik kezével a férjéhez kapcsolódott, a másikkal a női erő minőséghez. Középen ülve mintegy összekötötte őket. A nő érintésén keresztül a transzformált esszenciális női erő megérkezhetett a férfihez.

A férfi öntudatra ébredése pedig ezzel a mozdulattal, a feleségén keresztül kezdődött meg.

Az állítás később azt is megmutatta, hogy még tovább kell lépnie, hiszen a férfierőnek van egy másik része is, mégpedig a harcos minőség, ami kizárólag egy másik férfi, vagy férfiak csoportja által gyógyítható meg.

Ebben az állításban hiányzott az ifjú férfi apja, ezért amikor már kissé erőre kapott, elhatározta, hogy saját erejéből indul a többi ereje után.

Elment tehát a háborúba, ahol a többi férfi között, a harcban edződött meg.

Amikor visszatért, elmondta, hogy úgy érezte, útra kell kelnie, s a vándorlás és a küzdés az, amiben helytállva teljessé tud válni.  Így már a párkapcsolatban is a felesége mellé tud állni, férfiként.

Egy következő állítás csodás történetében láttuk az együttműködő energiákat, amint egymást építette a pár két tagja: királyként és királynőként: A királynő “csatornázta” a mennyei energiát, a király pedig instrukciókká, társadalmi berendezkedéssé formálta azokat.

Így teremtették meg egyúttal egymás számára azt a teret  is, amelyben mindketten kibontakozhattak, lényük legmagasabb minőségét is megélve. Ez a két önmagában is nemes lélek megélte a szerelem, a bölcsesség és a közös teremtés élménye által azt, hogy egymáshoz tartoznak, és amit együtt létrehoznak, az jó.

A május 19-i állítói napon arra keresünk választ, hogy a csoport közös terében, s így a saját terünkben milyen képességek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy felismerjük önmagunk egy új dimenzióját azáltal, hogy párkapcsolatban él(t)ünk, vagy majdani párunkkal rátaláljunk egy magasabb hatványunkra.

Az állítói napra jelentkezhetsz, amennyiben már voltál legalább három alkalommal nálam, s ebből egy alkalommal saját állításod is volt. Ha még nem voltál háromszor állítói napon, akkor pedig kérlek, először személyiségintegrációs állítói napra vagy egyéni állításra jelentkezz. 

Az állításokról többet tudhatsz meg, illetve a lap alján lévő jelentkezési lapon jelentkezhetsz a következő csoportos programjaimra:  http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/

Mikor javaslom, hogy eljöjj: 

  • Ha szeretnél betekinteni abba a tágas, szabad térbe, amit az állításokon meg lehet tapasztalni
  • Ha szeretnéd ezt a szabadságot megismerni, megteremteni a párkapcsolatban
  • Ha készülsz arra, hogy önmagad egy magasabb dimenzióját éld meg, akár a párkapcsolatodban is. 
  • Ha szeretnéd használni a csoport erejét a megújulásod során, de nem szeretnél részleteket mesélni a magánéletedről 
  •  Ha már voltál nálam legalább három állításon, s ebből legalább egy alkalommal saját állítást kértél. 

A nap tervezett tematikája: 

  • A női esszenciális erő jelenlegi mintája a csoport terében
  • A férfi esszenciális erő jelenlegi mintája a csoport terében
  • A párkapcsolat esszenciájának megnyilvánulása a csoport terében
  • A női esszenciális erő legmagasabb megélt, s jelen helyzetünkben támaszt adó megnyilvánulása
  • A férfi esszenciális erő legmagasabb megélt, s jelen helyzetünkben támaszt adó megnyilvánulása
  • Korábban megélt magasabb párkapcsolati minta, mely jelenleg segítség lehet a számunkra

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 220 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Harag, megbocsátás, elengedés a párkapcsolatban

No Comments

Harag, megbocsátás, elengedés témájú kollektív teres állítói napot tartok 2019.04.14. 9:30-kor a Grál Házban (Budapest, Erzsébet krt. 58. I. emelet)

Ha egyéni vagy csoportos személyiségintegrációs családállításra, vagy kollektív teres állításra jössz párkapcsolat témában, akkor ezek a szavak – harag, megbocsátás, elengedés – ott mozoghatnak benned.

Legyél férfi vagy nő, biztosan a  szerelem, a vágyakozás, vagy a kiteljesedés, akár a családalapítás igénye miatt választottál a párt, s egy idő elteltével döbbenten tapasztalhattad azt, hogy a másik ember lénye, az őt körülvevő és mozgató tér teljesen más, mint a tied. A vonzó, szeretett arc vagy test akár hirtelen, akár fokozatosan átváltozott rémítő, taszító vagy  unalmas idegenné, akire még nézni sem jó, vagy aki már egyáltalán nem érdekel.

S még mindig ez a jobbik eset, hiszen néhány nagy lélegzetvétel után ezt meg lehet mondani, ki lehet fejezni és mindkét fél szabad. (Vagy legalábbis szabadnak gondolja magát).

A fájdalmas felismerés inkább akkor érkezik, amikor mindkét vagy az egyik fél még látja a kincset a kapcsolatban, a lehetőséget a közös útban, de a gyakorlati megvalósulás előtt akadályok vannak.

Vagy ennek az ellenkezője igaz: a közös vagyon, múlt, vagy a legfontosabbak, a gyermekek még összetartják a párt, de a két személy már alig talál egymásban valami szeretni valót. 

Előfordulhat, hogy már szakítottál, de a múlt mégsem enged, vagy pedig olyan sebet szereztél, ami visszatart attól, hogy újra társat keress. 

Ha még mélyebbre tekintünk, sajnos, az is lehet, hogy a származási családotok párkapcsolati mintáinak sérülései hatnak oda, hogy nehézségeket kell megélnetek. 

Egy-egy állítói napon megfigyelhető, hogy a csoport közös mintákat is hoz. Fokozottan ismerős és önismereti technikává válik ez a kollektív teres állítói napokon összegyűltek számára.

A közös minták megélése során olyan régi történetekben találjuk magunkat, amik egyik vagy másik szereplőjének megélése a saját életünkből is ismerős. Rendkívül mély rálátásokat, néhány esetben oldásokat találhatunk, amelyek segítenek felismerni a haragunk okát, s elvezetnek a megbocsátáshoz vagy az elengedéshez. 

Mikor javaslom, hogy eljöjj: 

  • Ha párkapcsolatban élsz, s a harag, megbocsátás, elengedés témát ismerősnek érzed
  • Ha párkapcsolatról párkapcsolatra hordozod haragodat
  • Ha magadat marcangolod a párkapcsolatod hiánya vagy problémái miatt
  • Ha otthonról negatív párkapcsolati mintákat, vagy éppen a minta hiányát hoztad
  • Ha nincs párkapcsolatod, de arra készülsz, hogy egy tisztább lappal szívesen újrakezdenéd valakivel.
  • Ha nem tiszta számodra, hogy a párkapcsolatban átélt problémáidnak mi a valódi súlya, üzenete
  • Ha szeretnéd használni a csoport erejét anélkül, hogy magánéletedről mesélned kelljen előttük. 

A nap tervezett tematikája:

  • Jelenlegi párkapcsolati mintánk
  • A harag megjelenése a csoport közös mintájának terében
  • A harag üzenete. 
  • Milyen pillangó lesz ebből a hernyóból? – a transzformált harag hatása a párkapcsolati mintára. 
  • Gyógyulás: Megbocsátással vagy elengedéssel
  • Új párkapcsolati mintánk.

Szeretettel várlak. 

Ha szeretnéd, kérlek, töltsd ki a nap témájához kapcsolódó kérdőívet: http://www.bottyankatalin.com/harag-megbocsatas-elengedes-a-parkapcsolatban-kerdoiv/

A nap díja mindenki számára egységesen 10.000 Ft.

Jelentkezés: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.

www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye

A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.

http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Mélység a felszín alatt. Állítások a Halak jegyében.

No Comments

 

Csodálatos megfigyelni, ahogy kialakul egy-egy állítói nap. A jelentkezések, ahogy egymástól függetlenül emberek rezonálnak egymásra. Megjelenik egyikük, egy számára éppen itt és most fontos témával, és sorra érkeznek a többiek. Titkos mélységekből indul el a hívás, és aki érintett, az jelzi is az érkezését. És mindez még nagyobb folyamatok tapasztalható része. 

Február 24-25-én  például így fognak alakulni a témák: (Asztro)-állítások a Halak Nap és Hold jegyében jelzett generációs történetek gyógyítására. Művészet és anyagiak – érkezzen meg a művészhez az a pénz, amivel függetlenségét biztosítani tudja. Boka és lábfej sérülései. Magas pulzusszám… Szerelem, párkapcsolat…. Kiégés, az érzet, hogy elveszett valami …

Az Akasha krónikában, a csodálatos, közös információs mezőben változásra érnek a hozott a folyamatok. Az áldás és jóakarat tereiből érkező folyamatos impulzusok által érintve ezeknek a régi történeteknek már nem kell tovább fájdalom és áldozatiság töltést őrizniük. Az állítások során meg tudjuk fordítani a régmúlt hatásokat: Titok és frusztrációk, magány és kiégés helyett a szer elemének áldása, flow-élmény megtalálása a munkában, az anyagiak elfogadásával kapcsolatban és a szerelemben az, amiért dolgozunk majd – az állítók által megfogalmazott  konkrét célok irányát követve. Szűk-ség és blokkoltság helyett pénzáramlás, bőség és szabadság. Mozgásképtelenség, talajvesztettség, akár lábsérülés helyett a helyes úton járás élményét választjuk. Magas vérnyomás helyett egyensúlyt a kint és bent között, a szándék és a megvalósulás között.  

Készülve az állítói napra, úgy érzem, ezek a  “Halak történetek” azt kérik, hogy most az édesvízi forrást, vagy kutat a sós vizek tengerében keressük. Nem csak útra indulunk, hanem hajóra szállunk, és ha kell, megmerítkezünk az óceánban, vitetjük magunkat annak áramlataival a távolba vagy a mélybe. Nem szirének hangjai után megyünk, hanem a lelkünk szavát követjük, a mélységben élő lélekrészünkét, aki megadhatja a gyógyulást. 

 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Az állításvezető ars poeticája

No Comments

Gyógyításra, ezen belül állításvezetésre predesztinál egy bolygóhalmozódás a 4. házamban, a halak jegyében. Ennek jelentését keresve találtam rá eltűnt családtagjaimra, aztán az ő elfelejtett történeteikre. Ez az együttállás több aszteroidával és csillaggal horoszkópom szinte minden elemével kapcsolatban van. Ez a mély családi és személyes karma az, ami életem minden területére így kihat. A forrás titkai gyógyító erőket, inspirációt és kihívást kapva minden irányból egy percig sem engedik azt képzelni, hogy egyedül vagyok. Tudom fogadni a szentet és az igazat, elfogadom a természeteset, engedem lakni a szívemben. Megtanultam nem megijedni attól, amit az életben vagy az állítások során a mezőben látok, jelen tudok maradni akkor is, ha árnyékok közelítenek. Azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik, és a rossz, az néha a szeretet rejtett alakja, és a sima felszín nemegyszer szörnyeket takar. 

Mégis, mindennek alapja a szeretet szándéka a megnyilvánulásra, vagyis az élet. 

Ez igazi csoda. Az élet teljessége, ígérete a dimenziókon túlról, az isteniből érkezik a teremtésbe, hatására kezdenek el szeretni, valóságot alkotni, élni a lények. Az élet eredendően a lehetőségek tárháza, a szépség és bőség egész-sége. Törekvés, ami áthatja és mozgásban tartja a mindenséget, egyszeri és folyamatos megnyilvánulás és változás. Varázslat, a művészet egy magasabb foka, ami összeilleszti a valóság darabkáit, utat épít a Mindentől a Semmihez és vissza is. Ringatózás és áramlás. Jelenlét. Az ősvizek, az ősóceán hullámai, a Szer Elemének csodája, az Anya, az Apa és a Gyermek eredeti élménye.

Ilyen a lélek tudatosságában az az élet, amit megvalósítani születünk. 

Aztán itt, a 3 dimenzióban való megszületés után az anyag és a forma megmutatja, hogy van ennek egy véges, egyszerre csak egyféle nézete is, a választáson, kizáráson alapuló szilárdabb formája. Az idő és a megnyilvánulás megszűnik szabadon áramolni, lineáris, ok-okozati sorrendet és határt szab a megnyilvánulásnak. Egyszerre csak egy dolog választható, vagy kettő, vagy három, de sohasem a teljesség … Ez az ős-seb az, ami fáj az ikertestvér-történetekben is. A teljesség szabadon árasztott ajándékai most saját választásaink, korábbi tetteink, előző (karmikus) és minket körbevevő (családi, társadalmi) terünk valósága által kimérve és ütemezve érkeznek. Így alkotjuk meg magunkat és helyzetünket. “Ez az én vagyok” élménye a “vagyok, aki vagyok” élményével szemben. A teljesség helyett tapasztalt szűk-ség, mélyre ereszkedés élmény, a hiány érzete az, ami miatt az állításkérők érkezni szoktak. 

Amibe fordítjuk az állítás során ezt a helyzetet, az a “mag-am vagyok” élménye abban az  értelemben, hogy az állító egy fény-magot kap az aktuális helyzetben: az eredeti teljesség élményét az itt és mostban, amikor a rá ható erők, a feltárt történet szereplői szeretettel, mosolyogva és támogatóan néznek rá és ő megéli, hogy közéjük tartozik, általuk létezik. Ez egy helyzet, amikor az állító megéli egy földbe vetett mag hordozottság-tudatát. A keresett teljesség benne és őseiben, vagy szerveiben, vagy családtagjaiban, vagy elfelejtett személyiségrészeiben, de mindig a közösség tagjaiban együtt van jelen. 

Várakozás, Advent, Karácsony, szeretet

No Comments

Kedves Mindannyian! 

 
A december 17-i állítói napon összegyűlt csoport bebizonyította, hogy a várakozás csendje egyúttal a belső munka, a transzformáció ideje is. 
 
Előfordul, hogy az ünnepre készülődés és várakozás aranya mögött régi drámák, akár harcok dúlnak, törnek elő, és kérnek feloldozást. 

 
Akit a hosszúra nyúló téli éjszakák csillagfénye vezet és azokban éber, az látszólag a sötétben és hidegben jár, de ettől ő még lehet őrző, harcos, aki vigyázza a világ álmát a túl sok, túl erős, akár a túl veszélyes erőkkel szemben, akik tudott világunk peremén túlról hatnak. 
 
A nap erőterében megjelent így a trauma, a fájdalom, a harag és sok-sok árnyék, akár a harc is. 
 
De jelen volt és gyógyított a hamarosan forduló Napot ígérő Világosság is, amelynek egyetlen sugara is biztonság, erő és segítség. 
 

A dráma izzó tüzei, az erőtlenség, a nem-jelenlét, a magára hagyottság és bántalmazás, kihasználás lélek-sebei a Szeretet-Fény alkímiája által gyógyultak, váltak erőforrásokká. A sors nem változott meg, de mind az öt történet lélek-úttá alakulhatott. 
 
Utolsó állításunk záró mozzanataként ígéretként már ott volt egy gyermek, akiért a szeretetnek már éremes ennek a világnak a munkáját felvállalnia … 
  
Áldott, békés Adventet, szeretetben teljes boldog Karácsonyt kívánok Nektek. 
 
 
S ha az Új Évet belső munkával szeretnéd kezdeni, szeretettel várlak január 5-én a Grál házba újabb állítói napra. Ha hívást érzel, kérlek, emailben jelezd. 

I.sz. 1120 Japán – Éteri szerelem, köztünk a folyó, dalok szólnak majd rólunk

No Comments

 

Éteri szerelem

Köztünk a folyó

Dalok szólnak majd rólunk. 

 

Férfi állító kér segítséget perzselő harag érzet és a szívcsakra alatti területek gyengesége, többféle testi-lelki tünet miatt. A beszélgetés során kiderült, hogy  hiányzik a föld elem – annak is a női, befogadó aspektusa sérült. 

 

A minta állítás megerősíti ezt a benyomást, a tünetek egy irányba mutatnak. 

Az izomteszt az inkarnációs térbe irányít minket, i.sz. 1120-ba, Japánba. Az állító serdülő ifjú, magas társadalmi státuszban lévő család tagja, harcos… azaz, a busi osztályhoz tartozik. A teszt alapján őt magát, apját és apjának urát állítjuk fel. 

(A busidó (武士道, nyugaton bushido, ’a harcos útja’) a japán szamuráj életmódját meghatározó szigorú normarendszer, kicsit hasonló a lovagiasságeszményéhez. Nagy hangsúlyt fektet a mértékletességre, egyszerűségre, a lojalitásra, a harcművészetek gyakorlására és a harcos becsületére. Konfuciánus és buddhista hatások is felfedezhetők benne a bölcsesség és a higgadtság éltetésében. A harcosokat adó busik osztályának felemelkedésével együtt alakult ki a 9. és a 12. század között…. további információ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szamur%C3%A1j)

A fiatal fiút apja urának kiképző iskolájába viszi, ahol hasonló korú fiatalokkal együtt harcművészetet tanul. Nem érzi jól magát a közegben, látszik, hogy kilóg a sorból. Kissé feminin, álmodozó, akár nárcisztikus is lehet a kép alapján. Vizsgáljuk, hogy mi lett volna a neki megfelelő feladatkör, és a tudományos pálya látszik harmonikusnak. Ezt feljebbvalója is támogatta volna, de sajnos, nem derült ki annak idején. Így igyekezett csak a közösség perifériáján meghúzódva gondolatainak élni.

A törvény és a szokás azonban rá is vonatkozik, a parancs az parancs, neki is küzdenie kell. Egy ideig veszít, és a többiek kicsúfolják, gúnyolják, lökdösik. A düh egyre emelkedik benne, aminek teret adunk az állításban, látszik a művelt mozgáskultúra, de az indulat is. 

A haragja által vezetve lassan egyre erősebb de ugyanakkor egyre kegyetlenebb is lesz, sokakat megöl.  Azt hiszi, kiemelkedik a többiek közül, de inkább csak kirekeszti magát a közösségéből. Az évek elteltével egyre magányosabb lesz, visszavonul egy folyóparti házba, ahol egyedül elmélkedik. Engedi magára hatni az évszakok változását, az elmúlás érzetét, visszavonul elméjének elefántcsont-tornyába. 

A sors jóvoltából a folyó szemközti partjára költözik egy hasonló adottságokkal, személyiséggel rendelkező nő. Tudnak egymásról, látják egymás tevékenységét messziről, de szabad akaratukból soha nem találkoznak. (Az izomteszt azt erősíti meg, hogy ez valóban megtörtént.) 

Az állítás terét átlengi ez a légkör. A két képviselő, a férfié és a nőé, egymással szemben, körülbelül másfél, két méter távolságban törökülésben ül. Egymás szemébe néznek, kapcsolódnak, de nem beszélnek és nem is mozdulnak. 

Én mondom, ahogy jön az inspiráció: 

Férfi: Itt élek a folyó partján, a házamban. Látom felkelni és lenyugodni a napot, lehullani a leveleket és kizöldülni a fákat. Látom a folyót, amin sohasem kelek át. Látlak téged, ahogy mozogsz a folyóparton, esténként tüzet gyújtasz. Érzékelem a gondolataidat és a lényedet. Híd és kapcsolódás van közöttünk, ami soha nem múlik el. 

Nő: Itt élek a házamban, a folyó partján. Látom a házadat minden nap. Vacsorát készítek, amiből nem kínállak meg, és feldíszítem a házat, amit nem látogatsz meg soha. De érzékelem a gondolataidat, és a lényedet, melyek átívelik a folyót, és amelyek velem maradnak. Gondolataim és érzéseim átívelik a folyót, hozzád érkeznek, és veled maradnak. Ismerlek téged, de soha nem találkozunk, csak a gondolataink terében. 

Férfi és nő: Kapcsolatunk csodálatosan tiszta, szerelmünk nem lesz soha sáros a földi élet hétköznapjaiban, nem kopik meg és múlik el. Dalok szólnak majd rólunk. 

A kép olyan szép, hogy akár így is maradhatna, de tudjuk, hogy ez a jelen életben a mentálisba való visszahúzódást, és az alsó csakrák és szervek problémáit okozta… 

Így másik két szereplőt hívok a folyó partjára, akik ugyanúgy ülnek egymással szemben, és én mondom a mesét: 

Férfi: Itt a házam a folyó partján, és te ott vagy szemben a parton. Fát vágok és csónakot készítek, nincs az a hullámzás, nincs az a széles folyó, ami elválaszthatna tőled. 

Nő: Itt élek a házamban a folyó partján. Vacsorát készítek neked és az illata hozzád száll. Tálalva van, mire megérkezel. Nincs az a széles folyó, ami elválaszthatna minket, bármelyik napon érkezel, készen várlak. 

Férfi és nő: Szerelmünk olyan erős, hogy semmi nem választhat el egymástól minket, mindenen keresztül egymásra találunk. Sorsunk összefonódik, boldogságunk teljes és édes. Dalok szólnak majd rólunk…. 

A második férfi átlépked a folyót jelképező téren, és magával viszi a nőt az otthonába.

A gyönyörű tiszta szeretet térben megkérem a második párt, hogy segítsen az első párnak is megpróbálni az élet terében való találkozást. Ők elfogadják ezt a segítséget, egymással szemben, törökülésben ülnek a folyó “férfi” partján. A térdük és a kezük összeér. Mindketten úgy gondolják, hogy ez a verzió is nagyon szép, de az első, általuk választott kapcsolati forma olyan tiszta és éteri volt, hogy nem érzik biztosan a különbséget… 

Kérem, hogy érkezzen meg közös terükbe egy gyermek… 

Igen, a gyermekért már megéri felállni, és előre nézni, mulandó sorsot vállalni… 

 

Az állító abban a régi inkarnációjában tökéletesre csiszolt éteri kapcsolódást alakított ki, ebben az életében viszont nem tudta, hogyan tovább… most kapott egy alternatív képet, amiben részt vehet egész lénye: tágasabbra nyílhat a tüdeje, örömtől doboghat a szíve és egész testére is szüksége van. Ennek az állításnak a tiszta szépségét tapasztaljátok meg az életetekben vagy legalább az álmaitokban, kívánom mindenkinek.  

 

A személyiségintegrációs állítás terei

No Comments

A tér, jelen esetben az állítás tere speciális, pedig csak hétköznapi emberek találkoznak benne kézenfekvő igazságokkal. 

Az állítás tere egy terem csupán, de mégis dimenziók nyílnak meg benne, ha szükséges, arra az időtartamra, amíg az állítás tart. Az állításvezető intuíciója és az izomteszt által adott válasz mutatja az útvonalat, jelzi az ajtókat, ahová benyitunk, és a speciális oldásokat megkapjuk. Ennek megfelelően 6 térben dolgozunk a személyiségintegrációs állításokon. 

Mint a népmesék szegény leánya, aki az öreganyó házának takarítását vállalja: minden szobában sepernie kell, kivéve egyet … 

Az első tér a személyiség tere: a belső szerepszemélyiségek és minőségek jelennek meg itt. A leány, a szerető, az anya, a bölcs anya és a többiek. Ennek egy speciális formája, amikor a radix horoszkópot, vagy annak egyes elemeit állítjuk fel. 

A második tér a jelen élet tere: fogantatástól a mai napig, kitekintéssel a jövőre… Mindazok a hatások, amik az életünk során nyomot hagytak bennünk, erőforrásként vagy esetleg akadályként, blokként formálják életünket. Például a magzati lét történéseinek oldása sokat segíthet életmintánk gyógyításában. 

A harmadik tér a generációs tér: hét generáció mélységében tudunk dolgozni, ami azért még több is lehet, például egy már nagymama/nagypapa állításkérőnél ez kibővül 9-re, hiszen az unokái is megjelenhetnek az állítás során, s fölötte a 6 generáció… Nem véletlenül ez a bölcs anya/atya ideje. 

A negyedik tér az inkarnációs tér: az állítást kérő által előző életekből hozott történetek, melyek sokszor hagytak mély sebeket. Ennek speciális típusa az úgynevezett  belső törzs állítása, ami nem egy állítás, hanem egy állítás sorozat. 

Az ötödik tér a kollektív tér: egy csoport közös tere, melynek árnyékát kell néha oldani, illetve fénymagját kell néha kibontakoztatni. Ilyenkor nem az állítást kérő sorstörténete a domináns, hanem azé a közösségé, melybe beleszületett, vagy amit választott, illetve nagyobb terek, melyek körülveszik. 

Végül a hatodik tér a párhuzamos életek tere. Ez nyílik meg legritkábban. Tapasztalatom szerint leginkább olyankor, ha fogadalmak vagy hasonló erejű blokkok miatt az első négy térben egyelőre nem lehet dolgozni. 

Állításvezető: Bottyán Katalin. 

 

Személyiségintegrációs állításra a következő időpontokban tudsz jelentkezni: http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/szemelyisegintegracios-allitas/allitoi-napok-meghivoi/

Bottyán Katalin - Nap Kertje -Tér Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető
Bottyán Katalin: Nap Kertje – Tér