Címke: sors

A belső gyermek játszótere. Gyermekáldás. A család mint kiteljesedés.

A  gyermekvállalás akkor tud kiteljesedéssé válni az életünkben, ha felnőttként megérkezünk a jelenbe, önismerettel rendelkező önmagunkhoz. Ennek belső forrása egy másik erő, vagy még inkább tér. Ez a tér az állításokban gyakran úgy jelenik meg, mint a belső gyermek játszótere. Itt nincs döntés és nincs választás, minden lehetőség a maga isteni teljességében ragyog. Itt minden pontosan olyan, mint amilyennek a gyermeki vágy és hit szeretné.  Itt van az anya, az apa és a gyermek, azaz, a család ideája is. Ez a tér az, amihez önismeretünk talaján állva fordulhatunk, és aminek erejéből gyógyulhatunk és teremthetünk. Fontos tudni, hogy ez egy valós, létező tér egy sokadik dimenzióban, de csak a belső gyermekünk tud minket elvezetni oda. Ehhez néha pedig az kell, hogy az állítások során mi magunk vigyük el őt a belső gyermek játszóterének bejáratáig. 

Ehhez a játszótérhez ugyanis szabadon hozzáférhetünk, ez a földi élet sűrű és kemény megnyilvánulásai között a biztonságunk. Biztos ősi kezdet, egy mag, ami olyan, mint egy szinte kiterjedés nélküli pont,  ami őrzi a lelkünk tudását, célját. Innen jön a támogatás, ha kételkednénk magunkban, vagy ha elvesztenénk az álmunkat. De néha nem könnyű visszatérni. Személyes történetünk, családunk, az emberek világa, a föld sok sebe mintha elválasztana bennünket. Egy kis csoporttal mi mégis útnak indultunk, és el is jutottunk ide  a 2019 júniusi kollektív teres nap több évezredet, sok fájdalmas történetet hordozó terében.

Az első állítás során azt láttuk, hogy a személyes sorsok veszteségei fájdalommal járnak és választásokra késztetnek bennünket felnőtt életünkben. Egy elvesztett családtag útja mellett mindenáron kitartva eltávolodhatunk az élőktől. Ha vissza szeretnénk találni, akkor az út számunkra és leszármazottaink számára is  a belső gyermek játszóterén keresztül vezet, ahol a család egysége teljes. Ezt a helyet nem érintik és nem is változtatják meg a későbbi, akár felnőtt életbeli választás következményei. 

A belső gyermek játszóterének megismerése nagyon megerősítette a csoportot, biztonságot, nyugalmat ajándékozott mindenkinek. Így már bátran haladtunk tovább.

A megerősítésre szükségünk is volt, mert mindjárt a második állításban megismerkedtünk egy olyan,  valamikor a középkorban játszódott történettel, ahol az élet továbbadása áldozattal járt. Esetünkben az anya feláldozta magát és meghalt egy ellenséges támadás során, engedve, hogy a nagyszülők vegyék át a gyermek gondozását. Színtiszta anyai szeretetből tette ezt, még akkor is, ha a gyermek nyilván jobb helyen lett volna nála, és ő, mint anya, nyilván tovább tudta volna nevelni őt, mint az idős nagyszülők. Az is igaz azonban, hogy az (apai) nagyszülők társadalmi elfogadottsága nagyobb volt, és így erősebb támaszt és védelmet jelentettek a fizikai világban a felnövő gyermek számára.  Ezért az anya áldozata nem volt hiábavaló.

Egy magasabb nézőpontból ránézve a történetre, láttuk, hogy az áldozat meghozásának forgatókönyvét létrehozó energia  az élet továbbadásának érdekében döntött. Ez a felismerés fontos volt, mert sokak számára nem evidens, hogy elfogadhatjuk és örömmel élhetjük az életet még akkor is, ha az a minket szeretők  áldozata árán érkezett hozzánk.

Az állítás során újabb megerősítést kaptunk, amikor megértettük, hogy kiteljesedésünk érdekében (f)el kell ismernünk és el kell fogadnunk a valóságot, olyannak, amilyen az ténylegesen.

A harmadik állításban újabb felismerés várt ránk, és elfogadtuk, hogy bizonyos esetekben a múlt egyszerűen nem folytatható. Egy-egy sorsesemény lezajlásakor, vagy egy sorsfeladat elvégzésének erejéig összekapaszkodhatunk olyan emberekkel is, akikkel később nem kell együtt maradnunk. Az állításban egy természeti katasztrófa utáni pillanat nyílt meg, ahol az életben maradottak rövid ideig szinte családként támogatták egymást. Majd kiderült, hogy mennyire nem illenek össze, és a széttartó energiák miatt az élet más-más helyre vezette őket és többé nem találkoztak. Megértettük, hogy vannak helyzetek, amelyek egy bizonyos keskeny ösvényre terelnek bennünket, ahol csak egy bizonyos módon, egymást segítve tudunk átjutni. Azonban ezek a helyzetek ideiglenesek, és csak a próbatétel miatt jönnek létre. Elmúlnak. Túljutva rajtuk legjobb, ha nem próbáljuk meg újraalkotni életünket sem a próbatétel előtti régi mintának megfelelően, sem pedig a próbatételben megfelelő stratégiát nem kell folyamatosan alkalmaznunk a továbbiakban, hanem a saját utunkat választjuk akkor is, ha látszólag egyedül maradunk egy időre. Fontos elismernünk az ilyen ideiglenes kötelékek támogatását, s szeretettel engedjük el őket minden érintett számára a szabadságot választva.

Egyre mélyebbre haladtunk hát a női lét titkainak világában és a nap közepe felé elérkeztünk a papnői lényrész történetéhez. Azt láttuk a negyedik állításban, hogy milyen az a rend, amikor egy aranyasszonyi beavatással rendelkező nő erőit kisugározva egy élettel teli fényteret tudott teremteni a családja számára. Láttuk, hogy ezt a belső fényteret egy külső gyűrű vette körül, és a férfi ebben a felesége által megteremtett szeretet-tér körüli védőgyűrűben gyakorolta a hivatását. A történet azonban egy ponton megváltozott. Az aranyasszonyi energia meggyengült, a nőnek saját sebei, lelke gyógyításával kellett foglalkoznia. Fel kellett adnia a szeretet-tér és azt övező védőgyűrű megalkotásának és fenntartásának feladatát. Eljött a védtelenség és ugyanakkor a bizalom próbájának időszaka: képesnek kellett lennie átadni az irányítást e belső térben is a férfinak. Ekkor kiderült, hogy jó döntést hozott.  A nő bizalommal kapcsolatos sebeit ugyanis éppen a férfi tudta meggyógyítani. Gyönyörű volt látni, hogy amikor az asszony újra talpra állt, és a férfi is visszatért harcosi-papi beavatottságának sajátos közösségi tereibe.

Az ötödik állításban csoportként szeretettel kapcsolódtunk az előző nők kollektív teréhez és kértük áldásukat. Mivel az előző állításokban megtisztult már az a közös tér, ami a sorscsapások, áldozathozatalok emlékét hordozta, egy szépséges szakrális energia szabadult fel, és egy,  az anyaságot támogató női szentély energiája született meg. A templom, amit az állításban láttunk felépülni,  talán ma is áll Olaszországban. Ez a templom egy fiatal, szentéletű nő életáldozatának színhelye, amelyet az anyaság ideája számára ajánlott fel. Az állítás során a csoport képviselője meghajolt a fiatal nő előtt, és jelképesen elment ebbe a szentélybe. Itt az anyasággal kapcsolatos  problémáinkat, fájdalmunkat felajánlottuk ennek a kollektív női erőnek, aki gyógyította ezeket.

Gyermek életfavirággal

A hatodik és a hetedik állításban e hatalmas kollektív teres út után  tértünk vissza a jelenlévők személyes terébe, ahol két résztvevő témájával dolgoztunk.

Egyik társunk személyes történetében a párválasztás és az anyai hivatás választásának kérdése került előtérbe. Az állítást kérő abban kért segítséget, hogy hogyan tudná felismerni azt a férfit, aki majd a gyermekének az apja, neki pedig a társa lesz. Azt láttuk az állításban, hogy a leendő férj, apa felismerése kulcsfontosságú, mert a gyermek a szülői párhoz érkezik. Itt az történt, hogy az apa személyét szinte “kiválasztotta” a nap elején már megnyílt  speciális szellemi tér, a belső gyermek játszótere. Itt semmi bizonytalanság nem lehet e tekintetben, ez ugyanis a tökéletes család ideájának tere.  Itt csak egyetlen apai kép létezik, az igazi apáé. A lélek szintjén az apa, az anya és a gyermek ismerik egymást és összetartoznak, azonban ez a tudás a születés után nem feltétlenül könnyen hozzáférhető.

A vérvonalunk, különösen a női vérvonalunk sebei elzárhatnak bennünket ettől az információtól.

Ez a kijelentés látszólag éppen az ellentéte annak, amit arról a második állításban tanultunk, ahol azt láttuk, hogy az áldozat az élet továbbadását szolgálja. Ez csak a szabad akaratból adott, mások által tisztelettel elfogadott, elismert áldozat esetében van így.

A nem megdolgozott, nem átfényesített áldozat elterel az élet továbbadásának választásától. Bűntudat, önfeladás, érdemtelenség érzés keletkezhet a leszármazottban, ha valakinek az áldozata árán marad életben.

Ezért ebben az állításban végre megnyílt a generációs tér: a női vérvonal tere. A leány és az anya mellett felállítottuk az anyai nagymamát is, aki végre felmentette az állítást kérőt az alól a vélt kötelezettség alól, hogy anyja sebeit át kell vállalnia.

 A nagymama elmondta neki, hogy az édesanyja, és a vérvonalban minden nő sorsa speciálisan egyéni, senki más nem hordozhatja, és nem is kell, hogy hordozza. Így, édesanyja sorsát elfogadva,  állítónk már el tudta a saját helyét foglalni párja mellett az anyák sorában, s így már el tudta fogadni a leendő gyermekeit is.

Végül az utolsó, hetedik állításban egy másik résztvevőnk ennek az átfényesített közös térnek a biztonságában végre szembe tudott nézni a gyászávalKét magzatot veszített korábban, egyiket abortusz, a másikukat spontán vetélés során. A hosszú oldási folyamatban a gyermekek lelke (és saját belső gyermeke) számára is megnyílt a belső gyermek játszótere. Társunk a csoport támogatásával odatalált a játszótérre, arra a szépséges és biztonságos helyre, ahol a változás, a történés nem számít. Itt még minden a maga szabad teljességében ragyog. Résztvevőnk szembenézett apjával és édesanyjával is, megbocsátott nekik, és tudott végre gyermekükként nézni rájuk. Ezek a lépések mind fájdalmasak és nehezek voltak, de a csoport segítségével ez a társunk is jövendőbeli párja és gyermekei mellé állhatott.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Kérlek, vedd figyelembe, hogy a kollektív teres állításokon való részvétel feltétele, hogy legalább 3 alkalommal vegyél részt személyiségintegrációs állításokon. Ezt azért kérem, mert egy bizonyos megdolgozottságra és a módszer ismeretére szükség van a kollektív térben való munkához. Így is megmutatkozhatnak vakfoltok, fájó emlékek a személyes teredben, amiken mielőbb dolgoznod kell majd. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 228 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.

www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye

A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.

http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Az állításvezető ars poeticája

No Comments

Gyógyításra, ezen belül állításvezetésre predesztinál egy bolygóhalmozódás a 4. házamban, a halak jegyében. Ennek jelentését keresve találtam rá eltűnt családtagjaimra, aztán az ő elfelejtett történeteikre. Ez az együttállás több aszteroidával és csillaggal horoszkópom szinte minden elemével kapcsolatban van. Ez a mély családi és személyes karma az, ami életem minden területére így kihat. A forrás titkai gyógyító erőket, inspirációt és kihívást kapva minden irányból egy percig sem engedik azt képzelni, hogy egyedül vagyok. Tudom fogadni a szentet és az igazat, elfogadom a természeteset, engedem lakni a szívemben. Megtanultam nem megijedni attól, amit az életben vagy az állítások során a mezőben látok, jelen tudok maradni akkor is, ha árnyékok közelítenek. Azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik, és a rossz, az néha a szeretet rejtett alakja, és a sima felszín nemegyszer szörnyeket takar. 

Mégis, mindennek alapja a szeretet szándéka a megnyilvánulásra, vagyis az élet. 

Ez igazi csoda. Az élet teljessége, ígérete a dimenziókon túlról, az isteniből érkezik a teremtésbe, hatására kezdenek el szeretni, valóságot alkotni, élni a lények. Az élet eredendően a lehetőségek tárháza, a szépség és bőség egész-sége. Törekvés, ami áthatja és mozgásban tartja a mindenséget, egyszeri és folyamatos megnyilvánulás és változás. Varázslat, a művészet egy magasabb foka, ami összeilleszti a valóság darabkáit, utat épít a Mindentől a Semmihez és vissza is. Ringatózás és áramlás. Jelenlét. Az ősvizek, az ősóceán hullámai, a Szer Elemének csodája, az Anya, az Apa és a Gyermek eredeti élménye.

Ilyen a lélek tudatosságában az az élet, amit megvalósítani születünk. 

Aztán itt, a 3 dimenzióban való megszületés után az anyag és a forma megmutatja, hogy van ennek egy véges, egyszerre csak egyféle nézete is, a választáson, kizáráson alapuló szilárdabb formája. Az idő és a megnyilvánulás megszűnik szabadon áramolni, lineáris, ok-okozati sorrendet és határt szab a megnyilvánulásnak. Egyszerre csak egy dolog választható, vagy kettő, vagy három, de sohasem a teljesség … Ez az ős-seb az, ami fáj az ikertestvér-történetekben is. A teljesség szabadon árasztott ajándékai most saját választásaink, korábbi tetteink, előző (karmikus) és minket körbevevő (családi, társadalmi) terünk valósága által kimérve és ütemezve érkeznek. Így alkotjuk meg magunkat és helyzetünket. “Ez az én vagyok” élménye a “vagyok, aki vagyok” élményével szemben. A teljesség helyett tapasztalt szűk-ség, mélyre ereszkedés élmény, a hiány érzete az, ami miatt az állításkérők érkezni szoktak. 

Amibe fordítjuk az állítás során ezt a helyzetet, az a “mag-am vagyok” élménye abban az  értelemben, hogy az állító egy fény-magot kap az aktuális helyzetben: az eredeti teljesség élményét az itt és mostban, amikor a rá ható erők, a feltárt történet szereplői szeretettel, mosolyogva és támogatóan néznek rá és ő megéli, hogy közéjük tartozik, általuk létezik. Ez egy helyzet, amikor az állító megéli egy földbe vetett mag hordozottság-tudatát. A keresett teljesség benne és őseiben, vagy szerveiben, vagy családtagjaiban, vagy elfelejtett személyiségrészeiben, de mindig a közösség tagjaiban együtt van jelen. 

Ősanyák tánca titok a mélyben

 

Ősanyák tánca titok a mélyben.

Örömük egység a szer elemében. 

Fény fogadásával árad az élet

Félelem, haláltól törik a történet: 

Apa sebe miatt a táncuk leáll. 

Gyermek boldogsága számukra is élet. 

Választhatod  a mindenséget.

(Bottyán Katalin) 

 

Az első 2018-as családállítói napunkon erősen középpontba kerültek a női archetípusok, azaz, a bennünk élő női minőségek, szerepek, istennők és ősanyák. 

Láttuk, hogy erejük bőséget, fényt és könnyűséget hoz a családba, de blokkolódásuk és árnyékuk, a férfivel való kapcsolódásuk sérülése árt a gyermekeknek is.

Generációkon keresztül beépül a személyiségbe, végül a tudattalanból jövő hatásként van jelen : a sebek, amiket őseink adtak és amiket kaptak valamikor bennünk és nekünk fájnak. Hiányként, gyengeségként, tanácstalanságként, bizonytalanságként, szükségként, zavarként élnek tovább, mivel személyes történetüket elfelejtettük. 

Több állító említette az alkalmanként aktív “káosz” energiának megélését: váratlan romboló hatások törnek az életük rendje ellen időnként. Ezek gyökerét keresve úgy érzem, és a mező is azt mutatja, hogy az ősanyák sora üzen, sorsa mutatkozik meg ilyenkor. 

Az őskáosz mérhetetlenül gazdag erőforrás, melyben látensen minden megvan, de még nincs eldöntve a dolgok formája.  A formát és a rendet a mi tudatosságunk adja hozzá és az élettörténetünk eseményei alakítják ki.  Kinyerhető belőle minden, amire aktuálisan szükségünk van. (Ha ismered az indiai történetet a tejtenger kiköpüléséről – ez az). Ezt a forrást érzelmekkel teli kéréssel szólíthatjuk meg, azaz, hétköznapi nyelven fogalmazva a vágyak nyitják meg. A vonzódás az, ami vezeti a lelket – tapasztalatot teremt és végső soron lerakja lépésről lépésre az utat a lélek számára. Tudni kell, hogy az aktuális vágy az mindig az eredet, az isteni iránti vágy megnyilvánulása bennünk, így megváltásunkhoz vezet. Tehát ha ehhez az ősforráshoz megfelelően fordulunk, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. De ha érzelmeink (vágyaink, kéréseink) bármilyen régről hozottan félelemmel, sérelemmel, haraggal keverednek, akkor az ajándékok negatívak is lehetnek.

Az állítói munka során a legfontosabb, amit elérhetünk, hogy ezek a régi történetekből keletkezett generációs és karmikus energiák visszakapják fényüket, aktivitásukat, segítőkként álljanak mellénk az életünk rendezésének folyamatában. 

A következő történetben az állítást kérő, a testvére, az édesanyja, az édesapja, az édesapjának az édesanyja és az édesapjának a nevelőanyja szerepelnek. Mint az életben, az állításban is az apa sebe a domináns mozgatóerő. 

Az állításban láttuk az anyja által elhagyott fiúgyermek sebét a felesége (az állító anyja) által hordozni és a következő generáció gyermekeinek továbbítani.

Az anya (az állító nagyanyja) lemondott csecsemő fiáról és elment, s egy másik asszony állt a helyére. A kisbaba majdnem meghalt… a nevelőanya megjelenése mentette meg ettől. A nevelőanyai szerepet azonban csak úgy vállalta fel, ha az igazi anyáról soha szó sem esik, személye titokká válik, a gyermek hivatalosan és minden történetben az övé lesz teljesen.  Az eredeti anya létezése is tabu volt. Amikor mégis kiderült a léte, a fiú olyan mértékben szenvedett, hogy minden nő felé pusztító, elnyomó attitűdöt vett fel, ami a család asszonyai számára tragédiává vált. Elnyomottság, betegség, halálvárás, bezárkózás, identitásbeli gondok, párkapcsolati nehézségek származtak ebből.

Szerencsére, az állító, egy fiúnak várt leány most eljött segítséget, gyógyulást kérni a mezőtől. A gyógyulást kérte saját maga, női minőségei számára, és a mezőben megelevenedtek három generáció asszonyai, és az egyetlenegy, nagyon sérült, mégis domináns férfi, az apja. 

A megoldás hosszú folyamatát kísérve a körkörös és absztraktnak tűnő időben megjelent az apa sebe mögött és mellett az anya sebe, keringett a halál, láttuk a mindenkit uralni akaró férfi kétségbeesését és ennek következtében a padlóra kerülve a család asszonyait. De kísértük az állítót a titokkal való találkozás hosszú folyamatában, amikor az édesapja végre rá tudott nézni az ő édesanyjára, és megértette az édesanya és a nevelőanya közös vállalását az élete érdekében. A férfi megértette az élet értékét a halállal szemben, és megértette azt is, hogy mi a különbség az élet adása és megmentése között.

Így már fel tudott állni a gyermekeivel együtt a saját felesége is, akit végre látni és elismerni tudott élete társaként.  Édesanyjának  és nevelőanyjának is bemutatva feleségét és gyermekeit (köztük az állítót) végre megtalálta a saját, biztonságos helyét férfiként és apaként egy olyan családi rendben, amiből áldás fakad. 

A női minőségeket az állítás elején és végén is felállítottuk. Az elején szétszórtan, gyengén, sebzetten, a végén pedig körben állva, táncolva, áldón jelentek meg. 

 

Kívánom, hogy mindenki, akinek a története rezonál erre, gyógyuljon meg… 

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Online konzultációt kérhetsz: http://www.bottyankatalin.com/2020/03/08/online-konzultacio/

Várakozás, Advent, Karácsony, szeretet

No Comments

Kedves Mindannyian! 

 
A december 17-i állítói napon összegyűlt csoport bebizonyította, hogy a várakozás csendje egyúttal a belső munka, a transzformáció ideje is. 
 
Előfordul, hogy az ünnepre készülődés és várakozás aranya mögött régi drámák, akár harcok dúlnak, törnek elő, és kérnek feloldozást. 

 
Akit a hosszúra nyúló téli éjszakák csillagfénye vezet és azokban éber, az látszólag a sötétben és hidegben jár, de ettől ő még lehet őrző, harcos, aki vigyázza a világ álmát a túl sok, túl erős, akár a túl veszélyes erőkkel szemben, akik tudott világunk peremén túlról hatnak. 
 
A nap erőterében megjelent így a trauma, a fájdalom, a harag és sok-sok árnyék, akár a harc is. 
 
De jelen volt és gyógyított a hamarosan forduló Napot ígérő Világosság is, amelynek egyetlen sugara is biztonság, erő és segítség. 
 

A dráma izzó tüzei, az erőtlenség, a nem-jelenlét, a magára hagyottság és bántalmazás, kihasználás lélek-sebei a Szeretet-Fény alkímiája által gyógyultak, váltak erőforrásokká. A sors nem változott meg, de mind az öt történet lélek-úttá alakulhatott. 
 
Utolsó állításunk záró mozzanataként ígéretként már ott volt egy gyermek, akiért a szeretetnek már éremes ennek a világnak a munkáját felvállalnia … 
  
Áldott, békés Adventet, szeretetben teljes boldog Karácsonyt kívánok Nektek. 
 
 
S ha az Új Évet belső munkával szeretnéd kezdeni, szeretettel várlak január 5-én a Grál házba újabb állítói napra. Ha hívást érzel, kérlek, emailben jelezd. 

Négy utazás Lemuriába *** 4. állítás

No Comments

Cél: az Anya archetípus gyógyítása. A hit.

Tesztelés alapján tudjuk, hogy az előző történetnek van még egy kapcsolódása. A célkitűzéskor még úgy értjük, folytatása, azonban az idő tesztelésekor kiderül, hogy a lineáris időben előzményről van szó. A tesztelés szerint következményről. Az időpontokat összevetve időhurok, vagy körkörös idő fedezhető fel. Tehát először az általam vezetett állítások történetében megmutatkozik, hogy a következmény időben korábban van, mint az ok.

Izomteszt alapján a paraméterek: 

Idő: i. e. 163300

Hely: Lemuria, központi sziget

Személyek: Egyazon iskolához tartozó papnők, mindannyian a tűz beavatottjai.

 

 

 

 

 

 

A Vesta  két megnyilvánulásában tűnik fel:

  • egyik mint a Családi tűzhely asszonya
  • a másik mint az Oltár tüzének asszonya
  • egy harmadik, közelebbről nem meghatározott papnő,
  • A negyedik szereplőt a teszt először nem határozta meg.

Helyzet: A tesztelés a személyek felállítása után mutatja meg, hogy egy külső veszélyhelyzet közeledik, mégpedig egy tűz-víz-föld-levegő jellegű természeti katasztrófa, azaz vulkánkitörés. Teszteljük, hogy az állítás során sikerül-e teljesen meggyógyítani bennünk ezt a történetet. A teszt eredménye az, hogy tudunk rá hatni, mintegy 80%-os gyógyulást tudunk elérni. A negyedik szereplő képviseli a katasztrófát. Kívülről érkezik nagyon fenyegetően. A két tűzpapnőt bízza meg a harmadik papnő, aki később a közösséget képviseli , hogy tartsák vissza a katasztrófát addig, amíg a lakosság el nem tud menekülni. A két tűzpapnőt abban a tudatban hagyják ott a veszélynek kitett szigeten, hogy biztosan a halálukat lelik. A Vesta papnő erről meg van győződve, míg a tűzhely asszonya papnő valahogy optimista. Nyugodt, barátságos erő és bizalom töltött el. A katasztrófa képviselőjét egy sárkánynak érzékelte, aki fenyegetően, harciasan érkezett, de ehhez képest a Vesta papnő segítségével nagyon könnyen meg tudták szelídíteni. Ez kedves beszéddel és a vállainak megsimogatásával történt. Majd megfogták a két kezét, és rávették, hogy heverjen el a szőnyegen. Amikor már feküdt, mintha a lávát a családi tűzhely papnője el tudta volna vezetni, s az oltár tüzének papnője is ugyanezt tette a másik oldalon, aztán pedig még egyszer, mindketten a két lábánál. Tehát elcsendesítették a benne lévő borzasztó feszültséget és pusztító szándékot. De még ekkor is mondogatta, hogy „ez nagyon könnyű volt, de nehogy azt higgyétek, hogy megszelídítettetek, borzasztó pusztítást fogok okozni” A két papnő észrevette, hogy egérutat tud nyerni, és gyorsan elhajózott a közösség után. Egy távolabbi szigetről figyelték, hogy mit fog csinálni a vulkán/sárkány. Az pedig csak feküdt, fújt egyet-kettőt, füstölgött egy kicsit, és megnyugodott. A két papnő és a közösség ekkor visszatért a központi szigetre. Megérkeztek a vulkán lábához. A családi tűzhely asszonya papnő észrevette, hogy ez a melegség, ami a vulkánból árad, kellemes. A vulkáni hamu termékeny, ide szőlőt, melegkedvelő gyümölcsöket lehet ültetni. Megszülettek az első gyümölcsöskertek. A hegyről lejövő vizek is melegek voltak: kellemes meleg (gyógy)vízben lehet most már fürödni, s a házak fűtése is könnyű és automatikus lett. Egy kellemes, élvezetes életforma kezdett kialakulni a családi tűzhely asszonyának köszönhetően, aki kezdte elbízni magát.

Vulkánkitörés, láva Hawaii 2018. Kép forrása: Love Hawaii (Facebook oldal)

 

 

A  másik Vesta papnő tudása háttérbe kezdett szorulni, s személye is egyre inkább kizáródott a közösségből.

Azonban egy idő után a vulkán provokálva érezte magát, hogy a pusztító erejét csillapító egyik beavatottját nem tisztelik és elfordulnak tőle. Így mégis kitört. 

A közösség megérti, miben mulasztott és elfogadja, felismeri, hogy hogyan lehet meggyógyítani a helyzetet. Visszafogadják az oltár papnőjének Vesta tudását, és tiszteletet tanúsítanak felé. Levonják a következtetést.

Tanulság, hogy mindenki maradjon meg a reá bízott tudás szolgálatában, mert lehet, hogy egy ideig csak az egyik oldalra van szükség, de nem tudjuk, hogy a kevésbé megbecsült, vagy a kevésbé közvetlenül látszó eredmény valójában milyen hatással van az életre. A helyzet megoldása, amikor a családi tűzhely asszonya felkeresi az oltár tüzét gondozó Vesta papnőt és kifejezi iránta a nagyrabecsülését és ugyanígy, a közösség képviselői is tiszteletet és szeretetet, hálát fejezni ki iránta.

Számomra teljesen új minta volt, hogy a kedvességgel, simogatással, rábeszéléssel még egy ilyen veszélyes sárkányt is meg lehet szelídíteni, és az a meggyőződés is, amit a tűzhely papnője érzett, amikor a vulkán erejét a kényelem és az élvezetek szolgálatába állította. Egész életemben a kívülálló tudást őrző papnő szerepét játszottam, meglepett ez a tiszta jó szándék és szeretetteljes, bár a Vesta általam ismert tudása felől nézve kissé korlátozott akarat. Örülök, hogy megismertem ezt az oldalt is, s az állítás óta eltelt öt hónapban tapasztalom, hogy valóban kezd is megérkezni az életembe. 

Négy utazás Lemuriába *** 2. állítás

No Comments
www.bottyankatalin.com

Kérjük, hogy megismerhessük azt a történetet, amelyben az aranykori harmónia és a papnők közötti összhang sérült. Kérjük, hogy ebben a történetben azok az ős-sérülések mutatkozzanak meg, amiben mi is érintettek vagyunk. S kérjük, hogy egy védett, biztonságos, gyógyító történetet kapjunk.

Izomteszt alapján a paraméterek:

Idő: i. e. 61.000.

Hely: Lemuria

Személyek: szerelem papnői iskolák tagjai

Helyzet: A négy jelenlévő négy különböző szerelempapnői közösség tagja, mind a négyen más test-szentély misztériumaiba vannak beavatva. Ezek a következők:

1. testtudat/tánc

2. Fej/ racionalitás

3. Méh, kehely misztériumok, medence, Grál

4. Szív: (leíráskor jött be : nem szív,hanem a hozzá kapcsolódó vér misztériumok ezek) Altesti bizsergés, örömérzet, kielégültség, mely nem szexuális

Mind a négy szerelem papnői iskolának megvan a fókusza, a tudománya, a rendjei, melyeket a képviselők leképeznek. Az első papnőként a táncommal felkeltem a fej, racionalitás papnőjének dühét. Villog a szeme, szinte döf. A többi papnő szertartásait pedig már velem együtt nézi le és neveti ki. A konfliktust, mely egyre jobban elharapódzik, a fej indítja el.

A konfliktus átadásának sorrendje: a fejből indul el, s először a testet éri el, majd a méhet és végül a szívet is megtámadja.

S annyi elutasítás árad a fejből, hogy mindhárom papnői iskola más más irányba elköltözik a központi szigetről. Van egy törés mindenkiben: az elutasítottság fájdalma. A fej papnői iskola maradt a szigeten, s egyre inkább átérzi magányát, s a többiek hiányát. A fej papnői iskola képviselője hanyatt fekszik a szigeten, s zokog. Mérhetetlen bánat és megbánás van benne. Az eltávozottak külön-külön irányokban, távoli szigeten élnek, de mindannyian érzékelik a fej megbánását. A fájdalmuk mégis annyira nagy, hogy nem képesek, vagy nem mernek visszatérni eredeti otthonukba.

Egy idő után a fej papnői iskola kétségbeesett magánya annyira erős lesz, és olyan erővel hat rám, hogy mint a test/tánc papnői iskola képviselője, elszánom magam a visszatérésre. Az áramlattal szemben, nehézségek árán jövök vissza hozzá. Érkezésem jól esik neki, de nem tud felállni. Kiderül számára, hogy valójában csak együtt vagyunk erősek, külön-külön csak töredékek.

Sajnos, a másik két papnő bánata és sérülése olyan erős, hogy ők nem képesek egy bizonyos távolságnál közelebb jönni, bár már ketten hívjuk őket. Nagy komfortzóna-átlépés árán lassan a méh képes eljönni a határig, de ott egy falat érzékel. A fal a fej és a méh vágyódása hatására lágyulni és mintegy halványulni kezd. Ekkor a fej az öröm/szív/vér misztériumok papnőjéhez fordul és őt kérleli, hogy jöjjön vissza. Az nem tud, de ekkor a méh átlépi egyik lábával a határt, és mint egy híd helyezkedik el. Elmondja, hogy annyira bizalmatlanná és bánatossá vált, hogy már nem képes visszatérni a szigetre, ahová pedig vágyik. Az öröm/szív(vér) papnői iskolája pedig úgy érzi, hogy teljesen képtelen lesz valaha is megbocsátani és visszajönni. Lassan-lassan a híd mégis hívni, vonzani kezdi, s a híd/méhmisztériumok segítségével mégis megérkezik. Ebben a pillanatban az eddig szinte halottként fekvő fej felül, kissé visszanyeri erejét. El tudja mondani, hogy mennyire bánja, hogy elüldözött minket. Bocsánatot kér, kicsit ho´oponopono szerűen, s biztosít mindenkit arról, hogy soha többé nem fogja magát fölénk képzelni, mert megértette, hogy az ő ereje is a közösségben rejlik. Végül, mindhármunk kérésére is, a méh-híd is belép a szigetre. Végre, mindannyian együtt vagyunk. Most egy gyógyító szertartás és tanítás következik.

A nagyon fontos tanítás az, hogy ahogy az egység megtört, mindenkinél maradt egy töredéke valaminek, de a négy töredék pontosan összeilleszkedik. Mint egy közösen birtokolt tárgy, ami elört, és minden darabját valaki más vitte magával. Ha mindenki együtt van, s összeillesztik a darabokat, nem csak ők gyógyulnak, hanem a tárgy is gyógyító hatásúvá válik. Ez nem csak eszköz, hanem szertartás is: a négy papnő egy kört alkot, a kezeiket összefogott ujjakkal középen összeillesztik, úgy, hogy egyik kezük ujjai felfelé, a másik kezük ujjai lefelé néznek. Mintegy virág vagy négylevelű lóhere.

A gyógyítás minden időkre érvényes erejű! S egyúttal kérjük, hogy érkezzen meg az állítás terébe és a történetbe az az idő, ami képes ezt a folyamatot kibontakoztatni, a szívet meggyógyítani, az egységet megteremteni.

 

Ha szeretnéd, olvass tovább: http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/2017/07/12/negy-utazas-lemuriaba-3-allitas/

Négy utazás Lemuriába *** Kollektív teres állítói nap *** Bevezető

No Comments

Egy frissen végzett NEF csoport záró foglalkozásaként kollektív teres, női mintákat gyógyító állítói napot tartottunk. A csoport azért gyűlt össze, hogy a Női Energia Fitnesz tanulása, gyakorlása során megismert női minőségeket mélységében megtapasztalja, s az esetlegesen csoportszinten meglévő blokkokat, mintákat oldja egy kollektív teres állítás keretében. A bevezetőmben Bert Hellinger, Pozsgai Nikoletta, munkásságáról, majd a mező, a generációs és kollektív terek fogalmáról beszéltem, majd bemutattam az állítások szokásos szereplőit (állításvezető, állító, képviselő), aztán a szeretet rendjeinek megismertetése is elhangozott el röviden.

A nap specialitása az volt, hogy kollektív térben való munkára készülődtünk. Így elsősorban nem személyes célokat tűztünk ki, hanem elhatároztuk, hogy a NEF-es csoportért dolgozunk úgy, hogy az egyetemes női történelem során szerzett, bennünk fájó sebeket gyógyítjuk. Így nem volt klasszikus értelemben állítást kérő – hiszen a csoportunk részére tartottuk az állítást. Azt kértük a mezőtől, hogy mindenki olyan képviseletben tudjon dolgozni, ami a saját mintái gyógyítását is lehetővé teszik.

A bevezető meditáció elhangzása után a NEF tanfolyam oktatója, Varga Vivien tartott egy rövid ismertető előadást a női minőségekről, azok blokkjairól. Ennek tartalma a következő volt: A Leány minőségről megtudtuk, hogy a Kút leánya akkor sérülhet, ha szeretettel szabadon árasztott vizét elutasítják vagy visszaélnek vele, míg az Amazon sérülésére utal egy nő viselkedésben a túlzott határvédelem, mely az elnyomással szemben feszül. A szerető pozitív megélése esetén ki tud bontakozni a tantrika, vagy a jegyes, míg negatív megélésére, blokkjaira utal, ha a fiatal nő nem tudja kiválasztani azt a férfit, akit igazán szeret, azaz, ereje szétfolyik, illetve ha visszafojtja, elnyomja magában a szerető minőséget. Számos sérülést, szándékos bántást találunk a nők kollektív történetében, ami a szeretőt érte, ezért talán ez a legsérültebb női minőség. Az anya archetípus pozitív megélése a királynő, aki egész házanépéről úgy tud gondoskodni, hogy közben méltósága kiterjed. Negatív megélése, ha mártír, vagy destruktív anya, illetve, ha energiarabló módon lép fel. Pl. ha a férjére nem tud támaszkodni, akkor a gyerekét teszi meg támasznak. A bölcs anya: pozitív megélése a nagymama, illetve a bölcs varázslónő, gyógyító asszony. Negatív megélése, ha fukar, vagy ha nem tudja/nem akarja átadni a tudását. A bölcs anya személyiségrészünk sérül, ha az ifjabb generációk nem tisztelik, nem ismerik el értéknek azt, amit felhalmozott.

Az előadások után a minden állítói napomon közösen végzett meditációval hangolódtunk a térre – együtt utaztunk lélekzetünk szárnyán az ősóceánig, majd vissza, s közben lelkünk emlékei közül aktiváltuk a most megoldásra váró történeteket.

Ha érdekesnek tartod ezt a cikket, olvass tovább: http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/2017/07/12/utazas-lemuriaba-kollektiv-teres-allitoi-nap-2-resz/

Állítói nap 2017. július 15-én 9.30-kor a Grál házban

No Comments

Szeretettel várlak, ha kilépnél hétköznapi megoldásaid közül, és azt szeretnéd látni, ami van. 

Ha elfogadod, hogy bátorság kell a tükörbe nézni, mert nem mindig azt látjuk benne, amit gondolunk, vagy amit mások mondanak, hanem a valóság egy olyan nézetét, ami éppen a problémád megoldásában segít. 

Ez sokszor nehéz és bátorságot kíván, de hát hordoztad volna-e éveken, évtizedeken keresztül ebben az életedben, hordozták volna-e őseid generációkon keresztül, nem megoldotta volna az a valaki, akinek sorsához régi életeidben kapcsolódtál, vele közösséget vállaltál, ha ez a történet egyszerű, könnyű lenne? 

Ha könnyű lenne, már rég rendezte volna valaki. 

Te, akik megoldást keresel, és éppen kilépni kívánsz a komfortzónádból azzal, hogy állítói napra jössz, vagy az állítás iránt érdeklődsz és most azért olvasod e sorokat, egyáltalán nem hagytad volna ki a változtatás lehetőségét, ha megláttad volna, hogy mi a gond. 

Ha rászánod ezt a napot, tudod, hogy nem egy napnyi érdekes élmény miatt jössz, hanem azért, mert a régóta aktív és személyesen a te feladatoddá vált generációs/személyes sorsoddal szeretnél találkozni, annak szemébe nézni. 

Talán belső gyermekedet öleled és vigasztalod majd, talán valamelyik elődöd sorsát kell visszaadnod, talán fejet kell hajtanod, talán el kell fogadnod egy gyengeséget, hogy megtaláld azt erőt, ami tényleg a tiéd. Talán le kell zárnod, talán újra kell kezdened egy történetet. Talán csak meg kell látnod valamit. Mert az eddigi erő nem hozott megoldást, az eddigi gyengeség még nem hozott alázatot.

 

Ha hívást érzel, szeretettel várlak. 

 

Információkért, kérlek olvass tovább: 

Állítói nap 2017. július 15-én szombaton 9.30-kor a Grál Házban