A labirintus hívása

Gondok űznek, vágyak vezetnek, a fény szólít - az út az önmagad által épített labirintusban befelé vezet

Read more

Önismeret

Az utak egy napon már nem befelé, hanem benned vezetnek, egy szívedben mélyen ismert, s régóta nagyon hiányzó létező felé

Read more

A Belső gyermek

Ő az, akire vártál, s aki várt rád

Read more
Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető
Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető, coach +36703177498 szemelyisegintegracios.allitas @gmail.com
Szeretettel üdvözöllek!

Egység élménybe hívó napok személyeknek és pároknak

No Comments

Kedves Mindannyian!Hamarosan közelednek a júliusi állítói napok: július 14-én és 15-én a szokott időben, 9:30-16:30-ig családállítás lesz a Grál Házban (Bp. Erzsébet krt. 58. I. emelet).

Ha érdekel, de nem vagy biztos magadban, olvass visszajelzéseket másoktól: http://www.bottyankatalin.com/visszajelzesek/

MÁR CSAK VASÁRNAPRA VAN EGYETLEN ÁLLÍTÓI HELY. (EGYÉNI VAGY PÁR SZÁMÁRA)

Ezúttal speciális két nap vár ránk: tematikus állítói napokat hirdetek.
Legerősebb egységélményünket keressük a számunkra rendelkezésre álló terekben (jelen életben, generációban, inkarnációs térben, vagy az emberiség kollektív történetében:
Hol van az a csodálatos, eredendő élmény, amire rátalálva megnyithatjuk életünk kincsestárát? Milyen út visz oda? Vagy milyen késztetés hozott el onnan valamikor, a régi-régi időkben?
Hogyan, hol tudunk lelkünk erőhelyére rátalálni, miféle kulcs az, ami kinyitja ennek a titkos otthonnak az ajtaját?

Bottyán Katalin - Nap Kertje - Úr és Úrnő - egységélmény családállítás segítségével: www.bottyankatalin.com

egységélmény

Az egységélmény létezésünk legerősebb gravitációval rendelkező élménye: nem egy hely, nem is egy konkrét történet, hanem emlékek, érzések, tudás és cselekvés összessége, esszenciája, amiből bármikor erőt nyerhetünk

Az egységélmény újra megengedése hatással van az élet minden területére: magához vonzza mindazt, amivel kiegészül a lényed: egyre inkább erőben állsz majd.
Ez már önmagában is egy csoda, de van valami, ami még csodásabb: ha társaddal közös egységélményed is megnyílik.

A július 14-i családállítás során a személyes egység-terünkbe érkezünk, de július 15-én, vasárnap szeretném pároknak is megnyitni a lehetőséget. Mi az, ami szerelmetek, kapcsolatotok közös középpontja? Hol van/volt az a történet, ami egymáshoz hívott benneteket? Mi az Együtt ajándéka a számotokra? Mit jelent Együttötök a világnak, családotoknak, barátaitoknak, akár gyermekeiteknek, unokáitoknak?

E két napon 5-5 személyes és pároknak szóló egységélmény állítást kínálok fel.

Ha párként együtt érkeztek állításra, egyikőtök félárat fizet …

A napok látogathatók együtt és külön-külön is. Segítők mindkét napra érkezhetnek.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre.
 

Sok szeretettel várlak Benneteket: Kati

Erdő-beavatás i.e. 1501-ben. Házasságom gyökerei… I.

No Comments

Megosztok veletek egy pár évvel ezelőtti saját állítástörténetet. Házasságomról, az erdőről, ami most is olyan fontos nekem, a tudásom történetének egy részéről, egy szálról, ami a mostani inkarnációmban is megjelent mintaként, mint a hivatás és a család iránti szeretet összeegyeztetésének témája.

Az állításon csak ketten vettünk részt, a férjem és én.

Tudnotok kell, hogy 10 évig éltünk külön, de az állítás időpontjában néhány hete itthon volt.

Ő eléggé partner ezekben a dolgokban, sok itthoni állítást csináltunk végig együtt. Aznap este azt kértem tőle, hogy megint csináljunk egy állítást a kapcsolatunk gyógyítása témájában, hogy esetleg milyen lehetőségek vannak arra, hogy egymást támogassuk.

Először In Lakech – Én egy másik önmagad vagyok állítást végeztünk. Jelenlegi önmagunk legnagyobb sebét a másikunk mint saját legmagasabb rezgésű, egységben lévő önmaga képviselője gyógyította a mezőben.

Ez után mentünk az izomteszt által ajánlott előző életbe, ahol ennek a sebzettségnek a gyökereit találtuk meg.

I.e. 1501-ben szintén házasok voltunk földrajzilag ugyanott, ahol sok éven keresztül éltünk: Debrecentől délre lévő kisváros egy nagyon szép, életteli mocsaras-tavas határrésze.

 Ebben az életben különös történet részesei voltunk. Először férjem szüleit állítottuk. A család gazdaságilag közepes, spirituálisan magas rangot viselt a közösségben. Férjem a 2. gyermek volt.

A törést az okozta, hogy édesanyja különösen magas tudású erdő-beavatott volt, aki végül elhagyta a falut. Hiába hívta férjét, hogy jöjjön vele, és hiába hívta a gyermekeit is, egyikük sem akart a vadonban élni remete-pap(nő)ként. Az anya elhagyta a családját, a férje ezt megértéssel fogadta. Azonban hiányzott neki, hogy nincs, akinek átadja a tudását, és az sincs, aki használni tudná a tudását. Amikor már idős volt, számos kinccsel megrakodva vissza akart menni a faluba, de ott idegenkedve fogadták, nem engedték vissza. Így hihetetlen tudásával, kincseivel száműzöttként visszament az erdőbe. Itt fia (a férjem) meglátogatta, akivel megbeszélte, hogy a feleségét elküldi hozzá, hogy tanuljon. Ez a feleség a teszt szerint én voltam, illetve az előző inkarnációm. Mindenesetre mély szeretet és belső rokonság fűz hozzá, az biztos, mert nagyon otthonosan éreztem magam őt képviselve. Örömmel mentem anyósomhoz az erdőbe, és azt a tiszteletteljes, szeretettel, szívvel fogadott bölcsességet, tudást, amit tőle kaptam, a tanulás és beavatás szépséges folyamatát, amit akkor megéreztem, leírni sem tudom. 

A természetnek, a mindenségnek, az elemeknek, a Földnek és az Erdőnek egy olyan magasrendű, gyógyító aspektusát kapta(m), amit szinte elképzelni sem tudtam eddig. (Szimbolikusan ez az egyszarvú, mint erőállat). Azonban ez a fiatalasszony, aki akkor voltam, nagy vívódást is megélt, aminek az eredményeképpen végül  visszament a faluba. Elhagyta a remeteséget és tanítóját, é a családot, a házasságot, a férjét választotta. Itt megszakadt valami. Jóllehet sem anyósa nem erőltette, hogy maradjon, sőt, ő szívesen visszaengedte, és a család is jól fogadta, a falu idegenkedve nézett rá. Úgy tűnik, a család, a közösség és a hivatás dilemmáját innen hoztam, és egyik a másikat blokkolta ebben az életünkben is, nem engedte kiterjedni.

Laci az akkori anyja képviseletében ezt mondta oldásként:

„Nem hagytad el az erdőt és ezt a tudást, hanem az erdő a te jelenléted által sarjadt ki az emberek között. Így  az erdő és annak varázslata nem kisebb lett, mint eddig volt, hanem nagyobb.”

Nem sokat beszélek erről, hiszen nehezen illeszthető az átadható, nyíltan bemutatható képbe, de ma úgy éreztem, hadd nyíljon meg rólam ez a több éve lejegyzett történet is. 

Mélység a felszín alatt. Állítások a Halak jegyében.

No Comments

 

Csodálatos megfigyelni, ahogy kialakul egy-egy állítói nap. A jelentkezések, ahogy egymástól függetlenül emberek rezonálnak egymásra. Megjelenik egyikük, egy számára éppen itt és most fontos témával, és sorra érkeznek a többiek. Titkos mélységekből indul el a hívás, és aki érintett, az jelzi is az érkezését. És mindez még nagyobb folyamatok tapasztalható része. 

Február 24-25-én  például így fognak alakulni a témák: (Asztro)-állítások a Halak Nap és Hold jegyében jelzett generációs történetek gyógyítására. Művészet és anyagiak – érkezzen meg a művészhez az a pénz, amivel függetlenségét biztosítani tudja. Boka és lábfej sérülései. Magas pulzusszám… Szerelem, párkapcsolat…. Kiégés, az érzet, hogy elveszett valami …

Az Akasha krónikában, a csodálatos, közös információs mezőben változásra érnek a hozott a folyamatok. Az áldás és jóakarat tereiből érkező folyamatos impulzusok által érintve ezeknek a régi történeteknek már nem kell tovább fájdalom és áldozatiság töltést őrizniük. Az állítások során meg tudjuk fordítani a régmúlt hatásokat: Titok és frusztrációk, magány és kiégés helyett a szer elemének áldása, flow-élmény megtalálása a munkában, az anyagiak elfogadásával kapcsolatban és a szerelemben az, amiért dolgozunk majd – az állítók által megfogalmazott  konkrét célok irányát követve. Szűk-ség és blokkoltság helyett pénzáramlás, bőség és szabadság. Mozgásképtelenség, talajvesztettség, akár lábsérülés helyett a helyes úton járás élményét választjuk. Magas vérnyomás helyett egyensúlyt a kint és bent között, a szándék és a megvalósulás között.  

Készülve az állítói napra, úgy érzem, ezek a  “Halak történetek” azt kérik, hogy most az édesvízi forrást, vagy kutat a sós vizek tengerében keressük. Nem csak útra indulunk, hanem hajóra szállunk, és ha kell, megmerítkezünk az óceánban, vitetjük magunkat annak áramlataival a távolba vagy a mélybe. Nem szirének hangjai után megyünk, hanem a lelkünk szavát követjük, a mélységben élő lélekrészünkét, aki megadhatja a gyógyulást. 

 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Az állításvezető ars poeticája

No Comments

Gyógyításra, ezen belül állításvezetésre predesztinál egy bolygóhalmozódás a 4. házamban, a halak jegyében. Ennek jelentését keresve találtam rá eltűnt családtagjaimra, aztán az ő elfelejtett történeteikre. Ez az együttállás több aszteroidával és csillaggal horoszkópom szinte minden elemével kapcsolatban van. Ez a mély családi és személyes karma az, ami életem minden területére így kihat. A forrás titkai gyógyító erőket, inspirációt és kihívást kapva minden irányból egy percig sem engedik azt képzelni, hogy egyedül vagyok. Tudom fogadni a szentet és az igazat, elfogadom a természeteset, engedem lakni a szívemben. Megtanultam nem megijedni attól, amit az életben vagy az állítások során a mezőben látok, jelen tudok maradni akkor is, ha árnyékok közelítenek. Azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik, és a rossz, az néha a szeretet rejtett alakja, és a sima felszín nemegyszer szörnyeket takar. 

Mégis, mindennek alapja a szeretet szándéka a megnyilvánulásra, vagyis az élet. 

Ez igazi csoda. Az élet teljessége, ígérete a dimenziókon túlról, az isteniből érkezik a teremtésbe, hatására kezdenek el szeretni, valóságot alkotni, élni a lények. Az élet eredendően a lehetőségek tárháza, a szépség és bőség egész-sége. Törekvés, ami áthatja és mozgásban tartja a mindenséget, egyszeri és folyamatos megnyilvánulás és változás. Varázslat, a művészet egy magasabb foka, ami összeilleszti a valóság darabkáit, utat épít a Mindentől a Semmihez és vissza is. Ringatózás és áramlás. Jelenlét. Az ősvizek, az ősóceán hullámai, a Szer Elemének csodája, az Anya, az Apa és a Gyermek eredeti élménye.

Ilyen a lélek tudatosságában az az élet, amit megvalósítani születünk. 

Aztán itt, a 3 dimenzióban való megszületés után az anyag és a forma megmutatja, hogy van ennek egy véges, egyszerre csak egyféle nézete is, a választáson, kizáráson alapuló szilárdabb formája. Az idő és a megnyilvánulás megszűnik szabadon áramolni, lineáris, ok-okozati sorrendet és határt szab a megnyilvánulásnak. Egyszerre csak egy dolog választható, vagy kettő, vagy három, de sohasem a teljesség … Ez az ős-seb az, ami fáj az ikertestvér-történetekben is. A teljesség szabadon árasztott ajándékai most saját választásaink, korábbi tetteink, előző (karmikus) és minket körbevevő (családi, társadalmi) terünk valósága által kimérve és ütemezve érkeznek. Így alkotjuk meg magunkat és helyzetünket. “Ez az én vagyok” élménye a “vagyok, aki vagyok” élményével szemben. A teljesség helyett tapasztalt szűk-ség, mélyre ereszkedés élmény, a hiány érzete az, ami miatt az állításkérők érkezni szoktak. 

Amibe fordítjuk az állítás során ezt a helyzetet, az a “mag-am vagyok” élménye abban az  értelemben, hogy az állító egy fény-magot kap az aktuális helyzetben: az eredeti teljesség élményét az itt és mostban, amikor a rá ható erők, a feltárt történet szereplői szeretettel, mosolyogva és támogatóan néznek rá és ő megéli, hogy közéjük tartozik, általuk létezik. Ez egy helyzet, amikor az állító megéli egy földbe vetett mag hordozottság-tudatát. A keresett teljesség benne és őseiben, vagy szerveiben, vagy családtagjaiban, vagy elfelejtett személyiségrészeiben, de mindig a közösség tagjaiban együtt van jelen. 

Ősanyák tánca titok a mélyben

No Comments

 

Ősanyák tánca titok a mélyben.

Örömük egység a szer elemében. 

Fény fogadásával árad az élet

Félelem, haláltól törik a történet: 

Apa sebe miatt a táncuk leáll. 

Gyermek boldogsága számukra is élet. 

Választhatod  a mindenséget.

(Bottyán Katalin) 

 

Az első 2018-as családállítói napunkon erősen középpontba kerültek a női archetípusok, azaz, a bennünk élő női minőségek, szerepek, istennők és ősanyák. 

Láttuk, hogy erejük bőséget, fényt és könnyűséget hoz a családba, de blokkolódásuk és árnyékuk, a férfivel való kapcsolódásuk sérülése árt a gyermekeknek is.

Generációkon keresztül beépül a személyiségbe, végül a tudattalanból jövő hatásként van jelen : a sebek, amiket őseink adtak és amiket kaptak valamikor bennünk és nekünk fájnak. Hiányként, gyengeségként, tanácstalanságként, bizonytalanságként, szükségként, zavarként élnek tovább, mivel személyes történetüket elfelejtettük. 

Több állító említette az alkalmanként aktív “káosz” energiának megélését: váratlan romboló hatások törnek az életük rendje ellen időnként. Ezek gyökerét keresve úgy érzem, és a mező is azt mutatja, hogy az ősanyák sora üzen, sorsa mutatkozik meg ilyenkor. 

Az őskáosz mérhetetlenül gazdag erőforrás, melyben látensen minden megvan, de még nincs eldöntve a dolgok formája.  A formát és a rendet a mi tudatosságunk adja hozzá és az élettörténetünk eseményei alakítják ki.  Kinyerhető belőle minden, amire aktuálisan szükségünk van. (Ha ismered az indiai történetet a tejtenger kiköpüléséről – ez az). Ezt a forrást érzelmekkel teli kéréssel szólíthatjuk meg, azaz, hétköznapi nyelven fogalmazva a vágyak nyitják meg. A vonzódás az, ami vezeti a lelket – tapasztalatot teremt és végső soron lerakja lépésről lépésre az utat a lélek számára. Tudni kell, hogy az aktuális vágy az mindig az eredet, az isteni iránti vágy megnyilvánulása bennünk, így megváltásunkhoz vezet. Tehát ha ehhez az ősforráshoz megfelelően fordulunk, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. De ha érzelmeink (vágyaink, kéréseink) bármilyen régről hozottan félelemmel, sérelemmel, haraggal keverednek, akkor az ajándékok negatívak is lehetnek.

Az állítói munka során a legfontosabb, amit elérhetünk, hogy ezek a régi történetekből keletkezett generációs és karmikus energiák visszakapják fényüket, aktivitásukat, segítőkként álljanak mellénk az életünk rendezésének folyamatában. 

A következő történetben az állítást kérő, a testvére, az édesanyja, az édesapja, az édesapjának az édesanyja és az édesapjának a nevelőanyja szerepelnek. Mint az életben, az állításban is az apa sebe a domináns mozgatóerő. 

Az állításban láttuk az anyja által elhagyott fiúgyermek sebét a felesége (az állító anyja) által hordozni és a következő generáció gyermekeinek továbbítani.

Az anya (az állító nagyanyja) lemondott csecsemő fiáról és elment, s egy másik asszony állt a helyére. A kisbaba majdnem meghalt… a nevelőanya megjelenése mentette meg ettől. A nevelőanyai szerepet azonban csak úgy vállalta fel, ha az igazi anyáról soha szó sem esik, személye titokká válik, a gyermek hivatalosan és minden történetben az övé lesz teljesen.  Az eredeti anya létezése is tabu volt. Amikor mégis kiderült a léte, a fiú olyan mértékben szenvedett, hogy minden nő felé pusztító, elnyomó attitűdöt vett fel, ami a család asszonyai számára tragédiává vált. Elnyomottság, betegség, halálvárás, bezárkózás, identitásbeli gondok, párkapcsolati nehézségek származtak ebből.

Szerencsére, az állító, egy fiúnak várt leány most eljött segítséget, gyógyulást kérni a mezőtől. A gyógyulást kérte saját maga, női minőségei számára, és a mezőben megelevenedtek három generáció asszonyai, és az egyetlenegy, nagyon sérült, mégis domináns férfi, az apja. 

A megoldás hosszú folyamatát kísérve a körkörös és absztraktnak tűnő időben megjelent az apa sebe mögött és mellett az anya sebe, keringett a halál, láttuk a mindenkit uralni akaró férfi kétségbeesését és ennek következtében a padlóra kerülve a család asszonyait. De kísértük az állítót a titokkal való találkozás hosszú folyamatában, amikor az édesapja végre rá tudott nézni az ő édesanyjára, és megértette az édesanya és a nevelőanya közös vállalását az élete érdekében. A férfi megértette az élet értékét a halállal szemben, és megértette azt is, hogy mi a különbség az élet adása és megmentése között.

Így már fel tudott állni a gyermekeivel együtt a saját felesége is, akit végre látni és elismerni tudott élete társaként.  Édesanyjának  és nevelőanyjának is bemutatva feleségét és gyermekeit (köztük az állítót) végre megtalálta a saját, biztonságos helyét férfiként és apaként egy olyan családi rendben, amiből áldás fakad. 

A női minőségeket az állítás elején és végén is felállítottuk. Az elején szétszórtan, gyengén, sebzetten, a végén pedig körben állva, táncolva, áldón jelentek meg. 

 

Kívánom, hogy mindenki, akinek a története rezonál erre, gyógyuljon meg… 

Várakozás, Advent, Karácsony, szeretet

No Comments

Kedves Mindannyian! 

 
A december 17-i állítói napon összegyűlt csoport bebizonyította, hogy a várakozás csendje egyúttal a belső munka, a transzformáció ideje is. 
 
Előfordul, hogy az ünnepre készülődés és várakozás aranya mögött régi drámák, akár harcok dúlnak, törnek elő, és kérnek feloldozást. 

 
Akit a hosszúra nyúló téli éjszakák csillagfénye vezet és azokban éber, az látszólag a sötétben és hidegben jár, de ettől ő még lehet őrző, harcos, aki vigyázza a világ álmát a túl sok, túl erős, akár a túl veszélyes erőkkel szemben, akik tudott világunk peremén túlról hatnak. 
 
A nap erőterében megjelent így a trauma, a fájdalom, a harag és sok-sok árnyék, akár a harc is. 
 
De jelen volt és gyógyított a hamarosan forduló Napot ígérő Világosság is, amelynek egyetlen sugara is biztonság, erő és segítség. 
 

A dráma izzó tüzei, az erőtlenség, a nem-jelenlét, a magára hagyottság és bántalmazás, kihasználás lélek-sebei a Szeretet-Fény alkímiája által gyógyultak, váltak erőforrásokká. A sors nem változott meg, de mind az öt történet lélek-úttá alakulhatott. 
 
Utolsó állításunk záró mozzanataként ígéretként már ott volt egy gyermek, akiért a szeretetnek már éremes ennek a világnak a munkáját felvállalnia … 
  
Áldott, békés Adventet, szeretetben teljes boldog Karácsonyt kívánok Nektek. 
 
 
S ha az Új Évet belső munkával szeretnéd kezdeni, szeretettel várlak január 5-én a Grál házba újabb állítói napra. Ha hívást érzel, kérlek, emailben jelezd. 

I.sz. 1120 Japán – Éteri szerelem, köztünk a folyó, dalok szólnak majd rólunk

No Comments

 

Éteri szerelem

Köztünk a folyó

Dalok szólnak majd rólunk. 

 

Férfi állító kér segítséget perzselő harag érzet és a szívcsakra alatti területek gyengesége, többféle testi-lelki tünet miatt. A beszélgetés során kiderült, hogy  hiányzik a föld elem – annak is a női, befogadó aspektusa sérült. 

 

A minta állítás megerősíti ezt a benyomást, a tünetek egy irányba mutatnak. 

Az izomteszt az inkarnációs térbe irányít minket, i.sz. 1120-ba, Japánba. Az állító serdülő ifjú, magas társadalmi státuszban lévő család tagja, harcos… azaz, a busi osztályhoz tartozik. A teszt alapján őt magát, apját és apjának urát állítjuk fel. 

(A busidó (武士道, nyugaton bushido, ’a harcos útja’) a japán szamuráj életmódját meghatározó szigorú normarendszer, kicsit hasonló a lovagiasságeszményéhez. Nagy hangsúlyt fektet a mértékletességre, egyszerűségre, a lojalitásra, a harcművészetek gyakorlására és a harcos becsületére. Konfuciánus és buddhista hatások is felfedezhetők benne a bölcsesség és a higgadtság éltetésében. A harcosokat adó busik osztályának felemelkedésével együtt alakult ki a 9. és a 12. század között…. további információ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szamur%C3%A1j)

A fiatal fiút apja urának kiképző iskolájába viszi, ahol hasonló korú fiatalokkal együtt harcművészetet tanul. Nem érzi jól magát a közegben, látszik, hogy kilóg a sorból. Kissé feminin, álmodozó, akár nárcisztikus is lehet a kép alapján. Vizsgáljuk, hogy mi lett volna a neki megfelelő feladatkör, és a tudományos pálya látszik harmonikusnak. Ezt feljebbvalója is támogatta volna, de sajnos, nem derült ki annak idején. Így igyekezett csak a közösség perifériáján meghúzódva gondolatainak élni.

A törvény és a szokás azonban rá is vonatkozik, a parancs az parancs, neki is küzdenie kell. Egy ideig veszít, és a többiek kicsúfolják, gúnyolják, lökdösik. A düh egyre emelkedik benne, aminek teret adunk az állításban, látszik a művelt mozgáskultúra, de az indulat is. 

A haragja által vezetve lassan egyre erősebb de ugyanakkor egyre kegyetlenebb is lesz, sokakat megöl.  Azt hiszi, kiemelkedik a többiek közül, de inkább csak kirekeszti magát a közösségéből. Az évek elteltével egyre magányosabb lesz, visszavonul egy folyóparti házba, ahol egyedül elmélkedik. Engedi magára hatni az évszakok változását, az elmúlás érzetét, visszavonul elméjének elefántcsont-tornyába. 

A sors jóvoltából a folyó szemközti partjára költözik egy hasonló adottságokkal, személyiséggel rendelkező nő. Tudnak egymásról, látják egymás tevékenységét messziről, de szabad akaratukból soha nem találkoznak. (Az izomteszt azt erősíti meg, hogy ez valóban megtörtént.) 

Az állítás terét átlengi ez a légkör. A két képviselő, a férfié és a nőé, egymással szemben, körülbelül másfél, két méter távolságban törökülésben ül. Egymás szemébe néznek, kapcsolódnak, de nem beszélnek és nem is mozdulnak. 

Én mondom, ahogy jön az inspiráció: 

Férfi: Itt élek a folyó partján, a házamban. Látom felkelni és lenyugodni a napot, lehullani a leveleket és kizöldülni a fákat. Látom a folyót, amin sohasem kelek át. Látlak téged, ahogy mozogsz a folyóparton, esténként tüzet gyújtasz. Érzékelem a gondolataidat és a lényedet. Híd és kapcsolódás van közöttünk, ami soha nem múlik el. 

Nő: Itt élek a házamban, a folyó partján. Látom a házadat minden nap. Vacsorát készítek, amiből nem kínállak meg, és feldíszítem a házat, amit nem látogatsz meg soha. De érzékelem a gondolataidat, és a lényedet, melyek átívelik a folyót, és amelyek velem maradnak. Gondolataim és érzéseim átívelik a folyót, hozzád érkeznek, és veled maradnak. Ismerlek téged, de soha nem találkozunk, csak a gondolataink terében. 

Férfi és nő: Kapcsolatunk csodálatosan tiszta, szerelmünk nem lesz soha sáros a földi élet hétköznapjaiban, nem kopik meg és múlik el. Dalok szólnak majd rólunk. 

A kép olyan szép, hogy akár így is maradhatna, de tudjuk, hogy ez a jelen életben a mentálisba való visszahúzódást, és az alsó csakrák és szervek problémáit okozta… 

Így másik két szereplőt hívok a folyó partjára, akik ugyanúgy ülnek egymással szemben, és én mondom a mesét: 

Férfi: Itt a házam a folyó partján, és te ott vagy szemben a parton. Fát vágok és csónakot készítek, nincs az a hullámzás, nincs az a széles folyó, ami elválaszthatna tőled. 

Nő: Itt élek a házamban a folyó partján. Vacsorát készítek neked és az illata hozzád száll. Tálalva van, mire megérkezel. Nincs az a széles folyó, ami elválaszthatna minket, bármelyik napon érkezel, készen várlak. 

Férfi és nő: Szerelmünk olyan erős, hogy semmi nem választhat el egymástól minket, mindenen keresztül egymásra találunk. Sorsunk összefonódik, boldogságunk teljes és édes. Dalok szólnak majd rólunk…. 

A második férfi átlépked a folyót jelképező téren, és magával viszi a nőt az otthonába.

A gyönyörű tiszta szeretet térben megkérem a második párt, hogy segítsen az első párnak is megpróbálni az élet terében való találkozást. Ők elfogadják ezt a segítséget, egymással szemben, törökülésben ülnek a folyó “férfi” partján. A térdük és a kezük összeér. Mindketten úgy gondolják, hogy ez a verzió is nagyon szép, de az első, általuk választott kapcsolati forma olyan tiszta és éteri volt, hogy nem érzik biztosan a különbséget… 

Kérem, hogy érkezzen meg közös terükbe egy gyermek… 

Igen, a gyermekért már megéri felállni, és előre nézni, mulandó sorsot vállalni… 

 

Az állító abban a régi inkarnációjában tökéletesre csiszolt éteri kapcsolódást alakított ki, ebben az életében viszont nem tudta, hogyan tovább… most kapott egy alternatív képet, amiben részt vehet egész lénye: tágasabbra nyílhat a tüdeje, örömtől doboghat a szíve és egész testére is szüksége van. Ennek az állításnak a tiszta szépségét tapasztaljátok meg az életetekben vagy legalább az álmaitokban, kívánom mindenkinek.  

 

Zárt terek ajtaja. A trauma hívása. A gyógyító varázslata. Eleuszisz.

No Comments

Egy nap mindenképpen eljön az idő, amikor ki kell nyitni ezt az ajtót is. 

Ismeretlen, letagadott emlékek feloldásának az ideje jön el, amikor megengeded, hogy a mélység is fénybe boruljon. 

De ez nehéz: Ott van lepecsételve egy régi történet, legalábbis az árnyéka, és a hozzá tartozó fogadalom, amivel védekeztél azellen, hogy újra megtörténjen. Úgy érzed magad, mint egy eleven Laokoon-csoport – a mélyből feljövő emlék-szörnyeteggel küzdesz.

Aztán egy nap, ami lehet akár ma is, már nincsen kivel vívni és nincsen hová szökni: csak lélegzel, csak teszed a dolgod, csak nézel egy filmet  és lassan eloldozódsz… Látod a forgatókönyvet, ami során lelked egy részére rázárult az ajtó , és látod azt is, hogy lelked egy része pecsételte le. És látod a hosszú munka, önismeret és meditációk során megerősödött gyógyítót, aki ma másként dönt. Megnyitja az ajtót.

Ez is te vagy.

A traumával érintett lélekrészeid számára engedélyezel egy kevés fényt, hagyod beszűrődni. És odamégy… 

 Amikor ez a folyamat történik, a mélybe szállás minden lépésénél fel kell adnod egy képességedet: mert semmi, amit tanultál, gyakoroltál, amivel másoknak segítettél, nem visz el ide.

Ez az ajtó csak akkor nyílik ki, amikor a mélységben rekedt lélekrész hívja a fényt, és te ezt a folyamatot szolgálod. 

Ott, a mélyben, a lélek eszköztárával felszerelkezve ennek a kevés fénynek a sugaránál csendben dolgozol.  Egy kehely vízzel, egy mécsessel és tükörrel eggyé gyógyítod széttört önmagad, mint  a trauma szerepszemélyiségeit. Az áldozat számára adod az éltető vizet, a tanú kezébe az igazság mécsesét, és a tettesnek átadod a tükröt, mint a végtelen hosszú tükörfolyosó bejáratát, ami az első drámáig vezet.

Ez a munka gyógyító kódokat ültet a térbe, amelyek ereje összeilleszti azt, ami valamikor eltört.

Ennek a felülről beszűrődő világosságnak a fényénél egyek lesztek újra. 

Ez az eleusziszi misztérium titka, a meghalás és feltámadás isteneinek és istennőinek története.

 

 

Áldás.