Címke: Személyiségintegrációs családállítás

Bölcs anya tere

Életéveink számával a tapasztalataink mennyisége is nő, és ha folyamatos összegzésben vagyunk, akkor 42 éves korunk körül új szintre érkezünk. Elkezdődik a bölcs anya kora: felszabadító rálátások, stabil identitás és egyfajta függetlenség megérkezése jellemzik. A testünk elkezd készülni arra, hogy a ciklikusságot elhagyja, méghozzá azzal a szándékkal, hogy az eddig megélteket egybefoglalja egy újfajta megélésben.

Innentől hangsúlyosabban már  egy nem a fizikai teremtésen dolgozunk lényünkkel, de amit teszünk, az csodás hatással van a fizikaira. A családunk támogató erőközpontjává válunk.

A nagymamaságba érkezés az első alakja a bölcs anyaságnak: nem mi szüljük az unokánkat, de mi tartjuk fent körülötte és édesanyja, egész családja körül a szeretet terét, a jószándék kincstárát. 

A következő fázisokban majd a dédszülők, ükszülők, szépszülők akár egyáltalán nem fizikai szintjén ez az áldás-tér megalkotó munka tovább folytatódik. 

A családteremtő női erő hét megnyilvánuló rétege tehát: leány, szerető, anya, bölcs anya – nagymama, bölcs anya – dédmama, bölcs anya – ükmama, bölcs anya – szépmama. Az összegzés, az erők finomítása, az áldástér kiterjesztése, a teremtésbe hívás csodájának védelme nem az egyes emberek feladata hát. Csak engedni, kérni kell, és anyáink árasztják a jót felénk. 

www.bottyankatalin.com
Bizalmas beszélgetésre is van idő a női körben. Középen a Bölcs Anya oltár-installációja. Jól látszik, hogy a . természet is befogadta a témát: augusztus elején teliszórta a kendőnket aranysárga levelekkel a hatalmas akácfa, aminek az árnyékában ültünk. Mintha már az évkörön is a Bölcs Anya ideje lenne.

Az újjászületések miatt természetesen a ciklusok újraindulhatnak, de van egy rejtett lehetőség is: a 7 generációs transzformáció és finomodás útja átválthat egy rejtett alkímiai folyamatba. A Napba öltözött nő, a szoláris nőiség ösvényére léphetünk.

Évkörileg így volt a helyén Nagyboldogasszony napjához közel a Bölcs Anya témájú női körünk. Nagyboldogasszony napja Mária mennybevételének napja. Azaz a női princípium alkímiájának csodás eredményére emlékeztet bennünket. Mária testben emelkedett fel a mennybe, azaz, teste fénnyé változott, mennyeivé nemesedett.

Ez csak neki adatott meg és az őt követőknek. Ha nem sikerül a Bölcs Anyai minőségünkben ezt a mennyei felemelkedést elérni, a ciklus folytatódik: a termést betakarítják, elrejtik, majd a tapasztalatokat összegzik és a magot elvetik.  Bölcs Anyák sora folytatódik a hét generációban, vagy a születések láncába új leányok, anyák érkeznek, hogy a sor folytatódjon, az élet továbbadódjon. 

De van egy sötétebb alternatíva is: 

“Sok minden elfér az asszony kötője alatt” – mondták a régiek. Ez alatt azt értették, hogy a családi titkok, szégyenek elrejtése a nő feladata volt. 

Az átformálás, megtisztítás műhelye a női test: méhünk tere dolgozik azon, hogy a történtek a család egészére gyakorolt hatása jó irányba megváltozzon. Teszi ezt elsősorban a női vérmisztérium, a menstruáció segítségével havonta. 

Mégis van, hogy ez a nagyhatású varázslat sem elég:  a család egészének szennyese olyan sok vagy olyan fájdalmas, hogy a női test erőtere nem bír vele. 

A bántások, kizárások, félelmek, ellenségeskedés, árulás, erőszak terei a családon belül és a nőiség árnyoldalai egymást teremtve keletkeznek, különösen, ha az olyan szent idő, mint a várandósság, gyermekágy, szoptatás időszaka nincs megbecsülve, megélve. A nő  elfárad, kimerül, s ha a generációs szálak is szakadoznak, egyszerűen nincs ereje ahhoz, hogy varázserejét működésben tartsa.

Külső hatások, mint például egy háború vagy gazdasági válság és a családot érintő traumák, például egy magzat elvesztése, vagy egy súlyos betegség még sodróbbá tehetik a lefelé mozgó spirált.

Ha a széthullás jelei mutatkoznak a családi mezőben, megjelennek a függőségek, az alkohol, a betegségek, a párkapcsolatra való nehézkes rátalálás, a gyermekáldás elmaradása vagy a betegségek. 

Mit tehetünk? Ilyenkor már érezzük, hogy valami nincs rendben, és megpróbáljuk visszafordítani ezt a folyamatot.

Először talán olyanok társaságát keressük, akik hasonló cipőben járnak, és látjuk, hogy haladnak. Szívesen megosztják velünk a tapasztalataikat. Ilyen közösség lehet például egy női kör. 

www.bottyankatalin.com
Bölcs Anya tere

Aztán már ennél is többet szeretnénk. Nem csak bátorítást, támaszt keresünk, hanem tenni is akarunk valamit, ami tapasztalható előrelépést jelent. Legjobb, ha a családunk múltjával nézünk legelőször szembe (családállítás), hiszen a traumák, blokkok erőforrássá alakíthatók. Ha ezt megtesszük, már egyre könnyebb dolgunk van. Tisztul a tér, szabadabbak vagyunk a választásainkat tekintve. 

Lehet, hogy új hivatást választunk, vagy még tovább lépünk, kiterjesztve önismeretünket a világ ismeretére például   a kollektív teres állítások módszerével. 

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Csatlakozhatsz közösségünkhöz a Facebookon: 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 235 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Jelentkezhetsz a Galga Menti Női Önismereti Körbe: 

 
Galga menti Női Önismereti Kör
Zárt csoport · 60 tag
Csatlakozás a csoporthoz
Az önismeret, a női körök és családállítások támogató, segítő erejének elkötelezett hívei vagyunk, mivel saját életutunkon már tapasztaltuk ezek minde…
 

Delfin vérvonal

Az állításkérő túlsúly problémákkal érkezik, aminek indokát nem találja: rendszeresen sportol, figyel az étkezésére és egészségileg is rendben van, amit orvosi vizsgálatok is alátámasztanak. Kérdése: mi ez a súly?

A bevezető beszélgetésnél csoportszinten is azt találjuk, hogy mindenki valami plusz teherrel érkezett, ami nem a személyes választásokból következik, nem a személyes élet része, hanem valami, ami ezen túlmutat. Így erre a pluszra is kérdezünk. A teszt során azt találjuk, hogy egy előző életes állítás segíthet.

Így jutottunk i.e. 44-be, a mai Mozambik területére, egy tengerparti faluba. Az állítást kérő egy fiatalasszony volt ebben az életében. További szereplők: az anyósa és a férje. 

Az első képben a három szereplő a terem lehető legtávolabbi sarkaiba húzódik, nem néznek egymásra. Az állító képviselője ki is fejezi: nem érti, hogy mi közük van egymáshoz. 

A férje is megerősíti: egyáltalán nem érzi a felesége felé a kapcsolódást, de az anyjára haragszik. A kérdésre, hogy miért haragszik, azt válaszolja, hogy az anyja felelős a házasságért a számára kevésbé vonzó nővel, s nem érzi a köztük lévő anya-gyermek kapcsolatot sem.

A férj anyja elmondja, hogy ő maga is idegennek, nem ide tartozónak érzi magát. Nem csak a családban, de általában a szárazföldön sem otthonos. Ő a tengert ismeri, a tenger mélyét. Nem is emberi lénynek érzi magát, sokkal inkább delfinnek.

Ezen a ponton tesztelni kellett, hogy ezt az információt hogyan kell értelmezni. Racionális magyarázatként az merült fel bennem, hogy az anyós egy közeli szigetről származik, vagy gyermekkora nagy részét csónakon töltötte, esetleg egy tengeri isten beavatottja.

A teszt ezzel szemben azt mutatta, hogy a képviselő által megfogalmazott mondatok pontosak: a férj anyja egy delfin lény, aki beinkarnált az emberek közé. Ennek az oka, hogy szükséges egy delfin-vérvonal, olyan emberek születése, akiknek inkarnációs láncában delfinek szerepelnek. Így kapcsolódunk oda (vagy talán vissza?) ahhoz a tudáshoz, amit a delfinek őriznek.

Ez a tudás és tapasztalás pedig röviden a következő:


*Könnyű vagy

Tágas a tér.

* Szabadon, könnyen haladhatsz bármely irányba. 

* Nincsenek előtted akadályok,  s ahogy haladsz, az út emel és simogat. 

A kép forrása: http://vilagutazo.net/wp-content/uploads/2016/07/Mozambik_Afrika_12.jpg

Ahogy az anyós kimondja ezeket az információkat, a menye felfigyel. Eddig a terem egy távoli sarkába húzódott, s egy párna kötötte le a figyelmét. Egyáltalán nem nézett sem a férjére, sem az anyósára. Kizártnak és magányosnak érezte magát. 

Most azonban azt mondja az anyósának: Most már értem, hogy miért engem választottál a fiad feleségének. Elmondja, hogy a párna a gyermekét (vagy leendő gyermekét) jelképezi. A gyermekével az ölében közelebb lép az anyósához és megölelik egymást. 

A férj azonban még mindig elzárkózik és haragot érez az anyja irányába. 

Ki is mondja neki: Haragszom rád! Nem értelek! Nem fogadsz el engem, mert én más vagyok mint te! Miattad (amiért olyan vagy, amilyen) senkihez sem tartozom és magányos vagyok! Nehéz az életem. Egyáltalán nem tetszik a nő sem, akit választottál nekem. 

Érzékeljük, hogy a férj nem az anyja vérvonalát örökölte, hanem az apjáét, az apja emberi gyökereihez kapcsolódik. Ezt érzi kibékíthetetlen ellentétnek. 

Az anyja tehetetlennek érzi magát ezzel a ténnyel szemben. 

Az inkarnációs térből itt lépünk át újra a jelenbe. Több, mint kétezer év telt el a történet óta, s az állítást kérő már nem az, aki akkor volt. Sok tapasztalatot szerzett. Behívom őt is a térbe, s kimondja, hogy látja ezt a történetet. Elfogadja a magáénak, s elfogadja a gyógyulást. 

Az állítást már ennek a ténynek a tudatában, egy alternatív, belső történettel folytatjuk. Ebben az anyós a fiának a következőt mondja: 

Drága fiam! Látlak! Látom, hogy az apád útját követed. Tudd, hogy nem kell választanod. Mindkét út nyitva áll előtted: az anyai út is, és az apai út is. Mindkettőt, vagy akár egyiket, akár másikat is választhatod. Ezzel nem kevesebb lettél, hanem több. Szabad vagy. 

A férj így már közelebb tud lépni, és meg tudja ölelni a családját. 

Az állítást kérő plusz “súlya” az inkarnációs emlékeiben élő delfin lény, vagy ahogy az anyós képviselője a záró beszélgetésben kifejezte: a kis hableány érzése: a szárazföld kemény, nehézkes haladni, az út néha bánt, mert köves, tüskés. Nem is nyílik mindenfelé. Néha piszkosak leszünk, s nem tisztulunk meg automatikusan. Testünk egész súlyát nekünk kell hordozni, mert a közeg, amiben mozgunk, nem segít úgy, mint a víz. Az állítás eredménye, hogy elfogadta azt a különleges plusz képességet, hogy utazását megélheti a delfinek módján is, s választhatja a könnyűséget.

Az állítást kérő elmondja, hogy nemrégiben volt Mozambikban. Egy óceán parti faluban szálltak meg, s egyik programjuk keretében kihajóztak és delfinekkel úsztak. A delfinek itt szabadon élnek, s ha akarnak, jönnek, ha nem akarnak, nem jönnek. Tehát nincs garancia, hogy akár csak egyetlen delfint is látnak a kiránduláson.

Őket rengeteg delfin fogadta, köztük a helyi kapitány elmondása szerint olyan fajok is, akik soha nem, vagy csak nagyon ritkán úsznak emberekkel. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 226 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az anyaság értéke

A Galga Menti Női Önismereti Körben lépésről lépésre haladunk: ismerkedünk a saját minőségeinkkel, s történetünk legfontosabb állomásaihoz kapcsolódunk. A női lét állomásai vannak soron: leány, szerető után most az anya, anyaság értéke került a fókuszba.

Csodálatos időnk volt, ezért a kertben, a hatalmas akácfák kupolája alatt rendezkedtünk be.  A ráhangolódást is segítő oltárt vörös áttört selyem alapra helyeztük el, amire egy okkersárga selyemmel borított emelvényt tettünk. Erre került egy bronzkori mintákkal díszített kerámia tál tenger mosta gömbölyded tégladarabokkal, kavicsokkal és csigákkal. Majd a kavicsokra az Istennő Anya alakjának szobra függőlegesen, erre keresztben pedig a leány szobra került. A tál alatt egy anya és leánya faragvány foglalt helyet, s ezeket ölelte körül még egy selyem kendő.  A tál mögé egy vázát tettünk egy szál sárga virággal. Mögötte világított az áttört fehér gyertyatartóban az a gyertya, ami már egy éve, a Kör megalakulása óta kísér bennünket. E sokjelentésű díszek köré a Grál kártya és az Istennő kártya lapjai mellett az anyaságot szimbolizáló képeket tettünk még.

A Kört mint mindig, beszélgetéssel indítottuk. Először az anyasággal, saját édesanyánkkal, anyává válásunkkal kapcsolatos többnyire pozitív, vagy néha ellentmondásos érzéseinket osztottuk meg egymással. Majd egyre mélyebb körök nyíltak meg: sorra kerültek a családon belüli erőszak, a mozaik családok, a túl korai vagy túl késői gyermekvállalás témája mellett a gyermeknevelés kérdései és kudarcai (pl. határ megvonás, tekintély, akár büntetés, problémák kezelése)  és várandósságok, szülések, vetélések emlékei is. 

Ugyanakkor a csoda, a felelősség, a büszkeség is jelen volt. Csoda és büszkeség minden gyermekünk. Csoda és büszkeség minden cél, amit elértünk, hiszen az anyaság a női teremtő erőnk kiteljesedése. Ezzel a képességgel érleljük, hordozzuk a vágyból céllá, majd eredménnyé mindazt, amit magunk vagy a szeretteink számára elképzelünk. 

Természetesen szó esett a férfiakról, akik nélkül nem lehetnénk anyák, arról a törekvésről és vágyról, hogy harmóniában, kölcsönös szeretetben éljünk velük.  

A Kör második részében az édesanyánkkal kapcsolatos kérdőívvel dolgoztunk, majd az összegyűjtött érzelmeket, emlékeket, kimondatlan szavakat páros munka során megosztottuk egy társunkkal, aki édesanyánkat képviselte. Egy-egy ilyen kimondás segítségével annyi minden a helyére kerülhetett!

A kimondás, az őszinte megnyilvánulás pillanatai után összegeztük azokat a kulcsszavakat, amelyek bennünk, vagy akár édesanyánkban az anyasághoz kapcsolódnak. Egyúttal összegyűjtöttük és a kollektív teres állításunk terébe emeltük őket: Keserűség, kegyetlenség, elégedettség, elfogadás, megbecsülés, csoda, társadalom fenntartó energia.

Azt szeretnénk, ha a férfiak megbecsülnék az anyai minőséget, hiszen ez minden élet alapja. Fontos az a felelősség, amit az anyasághoz kapcsol a társadalom, de akkor nyíljon meg az a tér, ahol az anyaság nem korlát, hanem kiteljesedés, és ahol az anyákat megbecsülés övezi. Ennél talán még fontosabb, hogy mi magunk lássuk az anyaságban az értéket. Éljük meg az anyai létben azt a kincset, amire büszkék lehetünk, és azt a kiteljesedést, ami valójában máris bennünk van. 

Lehetőséget szeretnénk kapni arra, hogy olyan anyák legyünk, akik azt a csodát, ami a gyermek és tágabb értelemben maga az élet, teremteni, nemesíteni, továbbadni képesek. Legyen lehetőségünk az otthonunkat harmóniával megtölteni. Lehessen az anyaság ereje egy társadalomformáló erő, ami a férfi erővel egyenrangúan, egymásnak kölcsönös támogatást nyújtva létezik.

Az állítás az anyasággal való egységélmény megéléséhez segített bennünket. A tér i.e. 103-ban a mai Nápoly környékén nyílt meg. Egy család életébe nyerhettünk bepillantást, ahol a családtagok egymástól érzelmileg eléggé elszigetelten élték a mindennapjaikat. A szereplők: Egy fiatal nő, a férje, a gyermekének az apja,  az édesanyja, az édesapja és az anyai nagyszülei. Rajtuk kívül még volt egy bölcs öreg remete asszony is a történetben, aki gyógyított mindenkit, aki ezt kérte, de egyébként nem avatkozott be az életükbe.

A családtagok több generáción áthúzódó terheket cipeltek. A nagyapa haldoklott, és ráébredt, hogy az egyetlen igazán fontos dolog az, hogy a családtagok szeressék egymást. De a szeretet ebben a családban nehezen tud megnyilvánulni. Hosszabb oldási folyamatokon keresztül jutottunk el addig a képig, míg a keménység, kegyetlen szigor helyett végre áramlani tudott a szeretet a nagyapa és a lánya között. A gyógyítónak hála, az unoka és a férje is egymásra talált, s végül a nagyapa és a nagyanya, az apa és az anya is támasszá tudott válni a következő generációk számára.

Miért, és kinek jó a Női Kör? Nekünk jó, mert már barátok vagyunk, van támaszunk. Barátságban vagyunk önmagunkkal és egymásra is számíthatunk. Van önismeretünk, ezért bátrabbak vagyunk, ha nehéz témák kerülnek elő akár a szavak, akár a tettek mezején.  Másként látjuk a családunkat: a korábban félreismert családtagjainkkal kezdjük megtalálni a hangot. A korábbi feszültségek helyén megértés és megbékélés van. Így hát jó a Női Kör a családtagjainknak is, és a környezetünknek is.

A Galga Menti Női Önismereti Kör vezetője: Bottyán Katalin, szervezője Varga Tímea. Foglalkozásainkat havonta egyszer, Aszódon tartjuk. Ha szeretnél többet tudni, vagy csatlakozni, kapcsolódj a csoportunkhoz a Facebookon. Szeretettel várunk!

 
Galga menti Női Önismereti Kör
Zárt csoport · 55 tag
Csatlakozás a csoporthoz
Az önismeret, a női körök és családállítások támogató, segítő erejének elkötelezett hívei vagyunk, mivel saját életutunkon már tapasztaltuk ezek minde…
 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Párkapcsolatban az egyéni lét egy magasabb fokán kollektív teres állítói nap összefoglalója

kollektív teres állítói nap összefoglalója

A kép számos helyen megtalálható az instagramon - sajnos, a szerzőjét nem sikerült kiderítenem. Köszönet a művésznek.

Mivel az előző állítói napunkon sok erőt és tudást gyűjtöttünk, bizalommal indultunk tovább. Azt a kérést fogalmaztuk meg a szívünkben, hogy a párkapcsolatban önmagunk egy magasabb hatványát szeretnénk megtapasztalni.  Egy hosszú  út bejárására vállalkoztunk, és a következő témákkal dolgoztunk:  

  1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre. 
  2. Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe. 
  3. A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében.
  4. Hogyan kerültünk ide? Jelenlegi mintánk gyökere. 
  5. A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban. Magasabb hatványba érkezés. 
  6. Férfiak törésmintája
  7. Megoldás és választás férfi módra
  8. Összekapcsolódás a múltunkkal. Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása. 
  9. Új minta állítás: A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása. 
  10. Segítség itt és most. Inspiráció, súgás jelenlegi lényünk számára az új, kiteljesedett párkapcsolat megéléséhez vezető úton. 

1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre

I.e. 412. Az Uraltól keletre, egy tengerparti területen járunk. A csoportban jelenlévő női esszenciális mintát keresve érkezünk ide. Az első képben két jómódú nő áll egymáshoz igen közel, apai nagymama és leány unokája. A térbe érkezik egy katona, aki harag-energiát sugároz. Feleséget keres. A fiatalabb nő feszült lesz ekkor, gyűlöletet érez, s körbe-körbe jár.  A nagymama (52 éves), lekuporodva imádkozik. Ebbe a jelenetbe ekkor egy újabb szereplő lép be: egy 14 éves leány, aki nem tudja, hová tartozik – úgy érzi, nem tagja ennek a közösségnek. Hamarosan kiderül, hogy ez a fiatal lány egy másik faluból érkezett ide, ő segít a két első nőnek a háztartásban. A katona megjelenése mindhárom nőt szorongással, sőt, gyűlölettel tölti el, de mindannyian tudják, az az élet rendje, hogy a 14 éves fiatal lánynak mindenképpen mennie kell majd. Ők hazaengedik, elengedik a szolgálatukból. Ekkor egy idősebb férfi érkezik a tér egy kicsit távolabbi helyére, ahová a lány is áll. Ez a férfi a 14 éves leány apja. A katona vele egyezik meg a leányról, akinek valóban mennie kell. Egyetlen eszköze, hogy nem együttműködő, passzív marad a párkapcsolatban. Ez a katonát egyáltalán nem zavarja. Ő tökéletesen érzi magát, hiszen ereje teljében van. Biztos benne, hogy a leány hálás lehet neki, hogy maga mellé emelte.  A férfi a teremtés koronája, az a rend, hogy az ő akarata érvényesül. A nő csak eszköz. Az egyetlen személy, aki együttérzést tanúsít a fiatal leány felé, az az első képben lévő másik fiatal (már házas) nő. Ő kimondja: “Borzasztó, hogy ez történik velünk. Látva ezt a történetet, újraélem, ami velem is megtörtént néhány évvel ezelőtt”.  Az állítás üzenete meglepő volt számunkra, hiszen a résztvevő nők annak ellenére, hogy a magánéletükben önállóak, helytállnak, a minta állítás terében kiszolgáltatottnak látszottak. Elveszítették hitüket abban, hogy tudnak hatást gyakorolni arra, hogy milyen az életük, milyen velük a párjuk. Az esszencia nyíltan azt üzeni, hogy a férfi határozza meg a párkapcsolat jellegét és a nő közérzetét. Az állításban egy olyan kort láttunk, ahol a lánynak már nagyon fiatalon férjhez kellett mennie, s nem volt beleszólása abba, hogy kihez. A nők mind tudták, elfogadták, hogy ez a világ rendje. A férfiakat egyáltalán nem zavarta, hogy  a nők nem boldogok. Meg sem fordult a fejükben, hogy annak kéne lenniük. A maximum, ameddig el tudtunk jutni, az volt, hogy az egyik nő kifejezte, hogy őt megrendíti az, ami a társával történt. De nem tehet semmit, vele is így volt. A csoportban résztvevők döbbenten konstatálták: “A gödörben vagyunk. Nincs bizalom, csak belenyugvás. De látjuk, hogy a női erőnek emelkednie kell!”

Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe.

Az utunk tovább i.sz. 634-be, Afrikába, a Kalahári sivatagba vezet. A csoport tagjainak egy közös inkarnációja ez, amelyben mindannyian jelen voltunk. Hamarosan láthatóvá válik, hogy hová vezet az első állításban látott csüggedt és belenyugvó női attitüd. A férfi minőség, animus  a csoportra jellemző terében szintén találtunk sérülést. Legnagyobb problémája, hogy nem érti, hogy a nő miért elégedetlen, miért boldogtalan a környezetében. Egy fiatal nő és egy férfi van jelen az első képben. A férfi különösebb teketória nélkül megfogja a nőt, és húzza: feküdj le! A nő vonakodik, de a férfi erővel eléri, amit akar. Ekkor belép még egy nő az állításba, és a férfi őt is akarja. Minden nő kell neki, hiszen fontos, hogy gyermekek szülessenek. Ekkor lép be egy második férfi a történetbe, aki küzd az elsővel, és magához veszi tőle az első nőt. Így kialakulnak a párok. A második pár arra törekszik, hogy megmutassa az elsőnek, hogy így is lehet: lehet harmóniában, egymást elfogadva élni. Az első pár terében még egy darabig marad az agresszív minta. Lassan azonban ők is megtalálják a közöttük megfelelő – de hierarchikus – rendet, ahol a férfi a domináns és a nő ehhez alkalmazkodik.

A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében. Piramis.

A tér i.sz. 34-ben, Észak-Afrikában nyílik meg. Három réteg mutatkozik meg az igen összetett, szimbolikus, sok fájdalmas emléket megmozdító állításban. A napon először pillanthatunk rá arra a gazdagságra, amit a nő kínál a férfinek, amikor társául fogadja, és arra az évezredes blokkoltságra is, ami nem engedi, hogy a párkapcsolatok kiteljesedjenek. Mint egy piramist érzékeljük a párkapcsolatok terét, aminek az alapját a hétköznapok rendje adja. A férfinek elsősorban erre van igénye, a nő pedig képes ezt adni, de ebben magányosnak, elutasítottnak, erejét vesztettnek érzi magát. Miért? Mert a párkapcsolatban van még (legalább) két magasabb réteg is, amit a nő képes kínálni és ezzel aktiválni a magasabb rendű férfi erőket is. A középső réteg a nemesség rétege, egy közvetítő vagy szervező réteg, ami a felülről érkező szakrális tudás segítségével kiemelkedő jelentőségűvé teszi a hétköznapok egyes elemeit. Ezt az ünnep terének is nevezhetjük, annak szépségével, formáival. Ez a réteg hat az alap önmagában gyorsan rendezetlenné váló tulajdonságával szemben, ez formálja szellemiségével a fizikai síkot. A harmadik réteg a piramis csúcsa, ahol a szakrális tudás él, azonban itt végtelen magányt találtunk, a társát vesztett papnő magányát és sebzettségét. Az ő visszahúzódása, sokszor mozdulatlansága, az ok, ami miatt a párkapcsolat, mint rendszer nem működhet a maga teljességében, legtisztább formájában. Érzékeltük a piramis tömbjét, a benne vezető folyosók, átjárók eltömődöttségét, ami a párkapcsolati problémák okozója. Az eltömődöttséget a papnő princípium fájdalma, félelme és talán megbánása teremti folyamatosan. Ő az, aki tudja, hogy milyen fontos a szintek közötti átjárhatóság, de azt is tudja sajnos, hogy a magasból nagyot lehet esni, és ő lezuhanhat a második, vagy akár az alsó szintre, ha nem vigyáz. Keresve az erőt, ami az átjárókat megnyitja, a szeretet érkezett, az absztrakt aranyló áldás derengése, amely könnyen lép be még a legzártabb terekbe is. Ez tudja összekapcsolni a szinteket, s meggyógyítani a papnőt, aki egyre vár.

Hogyan kerültünk ide? Egy magas női minőség megélése Santorini szigetén

Az Istennői próbatétel vihara. Szintlépés a női úton: teljesség, törés és magasabb hatványra emelkedés egyéni és közösségi szinten, de még nem a párkapcsolatban. Az állítás újabb olyan történet, amelyben a csoport minden tagja jelen volt, tehát inkarnációs elődeink megélték együtt. Azonban nem mindenki saját magát képviselte az állításban, tehát nem jöttünk el mindannyian. Santorini az állításban megmutatkozó időnél jóval később, a minószi civilizáció idején is a próbatétel kiindulópontja volt, most azonban egy sokkal ősibb történetbe érkezünk. I.e. 3334-ben a szigeten egy női közösség tartózkodik, akik az Istennőnek szentelték az életüket. A természettel összhangban egy tiszta közösséget alkotnak, ahol mindenki a maga területét gondozza és nemesíti: a kertet, a forrásokat, a tüzet, az égboltot. Az állítás abba a pillanatba vitt minket, amikor egyikük veszélyt érzékel, s rettegni kezd. Félelmében még menekülni sem tud, szinte sóbálvánnyá válva várja, hogy ráront sosem látott erejével egy vihar. (A tűz elem területét gondozó papnő volt ő). A legtöbb papnő menekül, méghozzá a hegyen lévő szentélybe, ahol az Istennő várja őket, mosolyogva. Csak a kertek (föld elem) papnője marad a helyén, és látva a tűz elem papnőjét  a viharban állva segítségért kiáltozni, érte rohan, és megmenti őt. A papnők mind az Istennő oltáránál gyülekeznek, és megdöbbenve látják, hogy az Istennő mosolyog, és mindent a legnagyobb rendben lévőként nyugtáz. Leírhatatlan a papnők kétségbeesése és fájdalma, ahogy az elvonuló vihar nyomán látják a kialudt tüzet, a sárral betömődött forrásokat, a letört ágú, virágaikat, gyümölcseiket, leveleiket vesztett, kidőlt fákat, beomlott épületeket. Kérdezgetni kezdik az Istennőt, hogy miért, hogyan történhetett meg mindez. S az Istennő válasza az volt, hogy nincs különösebb oka, ez így mind természetes és rendben van. A papnők érzékelik, hogy az Istennő előre tudta, hogy mi fog történni, de nem tartotta fontosnak, hogy jelezze beavatottjai számára a veszélyt, így az teljesen váratlanul érte őket. A papnők kétségbeesnek: nem értik, hogy az Istennő miért húzódott vissza az elefántcsonttoronyba pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Hogy nézhette el a katasztrófát, a papnői félelmét, a veszélyt, ami fenyegette őket és békés, szentelt világukat. A papnők bizalma az Istennőben megsérült. Amikor a pusztulás után mégis segítséget kérnek az Istennőtől a papnők, hogy hogyan állíthatják helyre kedves szigetüket, kertjeiket, forrásaikat, Ő csak mosolyog és nem segít. Még nagyobb döbbenet, csalódottság és fájdalom járja át újra a papnők szívét, kezd megtörni bennük a bizalom után a hit is.  Megértettük, és ők is megértik, hogy ez a törés még ma is tart, évezredes következményekkel jár. A papnői minőség nem csak azért magányos bennünk, mert nincs vele a férfi társa, hanem azért is, mert megszakadt kapcsolata a női szakralitással, az Istennő lényével.  Lassan-lassan mégis megmozdulnak a papnők, tenni kezdik, amit lehet: megtisztítják a forrást, a tűz oltárát, a fákat, a növényeket, a levegőbe illatokat varázsolnak, és újrakezdik az életet, az egyetlent, amit ismernek. A tűz papnője megrakja a tüzet, ez  az utolsó gesztus, amire a maguk erejéből képesek, hiszen a tűz a viharban kialudt. Minden készen van, s szinte olyan, mint volt, de az oltáron nincsen láng.  Az Istennő ekkor, mint egy fuvallat, megjelenik, és fellobbantja a lángot. Megszenteli, újra áldottá teszi a forrást, és termővé a kertet és a fákat. Majd ezt a tanítást adja: Mindannyian Istennők vagyunk, ti is, éppen úgy, mint én. Mind Egyek vagyunk. A kérdésetek az legyen, hogy ehhez hogyan találhatjuk meg a Társakat. Találjátok meg Önmagatokban az Istennőt, és engedjétek, hogy megszenteljen mindent, amit tesztek. A vihar azért kell, mert a dolgok megújítását éri el, és ez hozzátartozik az élethez, amit Istennőként élhettek. Lehet, hogy nehéz ezt elfogadni, de ez a cél. Tanításként pedig még azt is adom, hogy ültessetek egy rózsakertet a sziget közepén, és tanuljatok a Rózsától.  A Rózsa egybefoglalja a négy, általatok már ismert elemet, s hordozza és jelképezi az ötödiket, a Fényt, ami a vihar képében érkezett meg hozzátok.

A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban

Magasabb hatványba érkezés. Az állításban azt kerestük, hogy az előző történet milyen hatással van a párkapcsolatokra, milyen  nyomai vannak a mai párkapcsolati mintánkban. Ha egy nő képes megtalálni a benne élő Istennőt, mire számíthat a párkapcsolatában? Milyen hatással van egy felébredett nő a férfiakra? I.e. 3334-be egy, a mai Törökország területén lévő, tengerközeli kis faluba érkeztünk. Akit először megpillantunk az állítás során, az egy 15 éves, magas rangú, ragyogó szépségű leány, minden csodálatos tulajdonsággal felvértezve. Az állítás többi szereplője férfi, méghozzá mind lehetséges partnerek. (Királyfiak, hercegek, válogatott cigánylegények – pont, mint a magyar népmesében). A szépséges leány csodálatos tulajdonságaival, képességeivel, rangjával, vagyonával a kör közepén áll, és várja azt a férfit, aki majd a társa lehet, akiben minden, az övéhez illő jó tulajdonság megvan. Igen ám, csakhogy a férfiak mind távolabb állnak, és egyáltalán nem közelítenek hozzá. Neki kell felhívást közzétenni, hogy aki szeretne, versenghet a kezéért. Aki őt megajándékozza azzal, ami neki még nincsen, az lesz a férje. Erre nagy nehezen megmozdulnak a férfiak. Jön az első, erejét, gazdagságát fitogtatva, a második, a hatalmát megmutatva, de egyik sem győzi meg a leányt. Az állításból egyértelműen kitűnik, hogy a férfi hatalma, ereje, gazdagsága és más tulajdonságai nem igazán fontosak egy felébredt nőnek, – hiszen mindez neki magának is megvan. Ez  a legtöbb férfi törésminta gyökere. Ez a visszautasítás kihat a párkapcsolatokra a mai napig. Végül a harmadik férfi is megérkezik, önmagát ajánlva, és azt a csodálatos kincset, ami a párkapcsolatot egy magasabb hatványra emeli, a gyermeket. Azt ígérte, hogy gyermeket nemz a lánynak, aki őt választja férjéül. Ez az ígéret és ajándék az, ami megszólította a lány szívét, és ezt a férfit választotta, s ki is tartottak egymás mellett.

Férfiak törésmintája

A férfiak által megélt párkapcsolati sérülésekbe segített mélyebben betekinteni a következő állítás. Az idő i.e. 643. a helyszín India déli része, egy kis falu, ahol a lakók elsősorban földműveléssel foglalkoznak. Egy menyegzőre érkezünk éppen. A család nőtagjai ékesítik a menyasszonyt. A házasságot maguk a fiatalok is elfogadják, bár a szülők is részesei az elhatározásnak. A vőlegény szépnek látja a menyasszonyt, de valahogy mégsem biztos a választás helyességében: a menyecske túlságosan is “tüzes”, a szexuális vonzerőnek és a benne élő vágynak igen erőteljes jeleit mutatja. Egy ideig forró a levegő körülöttük, de az idő múlásával már a legtüzesebb ölelés sem köti le a férfit. A feleség pedig annyira igényli a figyelmet, hogy abban a pillanatban, ahogy a férje érdeklődése lankad, félrelép, újabb szerelmet keres. “Röpköd”, ahogy ő maga mondja, mivel fontos neki, hogy folyamatosan csodálják. Egy ponton túl ez a viselkedés nem fogadható el a férj számára, a szerelmét (túl) szabadon élő feleség helyett egy másik, nyugodtabb nőt választ. A feleség pedig folytatja a “röpdösést”. A férfi második házasságában kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, de az első feleségét továbbra is figyelemmel kíséri, ahogy újabb és újabb férfiak oldalán keresi a boldogságot. Sajnálja őt. Viszont egy idő után ő is ráun a második asszonyra is, s egyre újabb és újabb nőket ölel. A szerelmét szabadon élő első feleséghez végül egy papi férfi érkezik. A pap tudása, bölcsessége és ereje gyógyítólag hat. Ő tudja lekötni a sokszínű vágyát és maga mellett tartani az asszonyt. Innentől az asszony valóban rendelkezik szerelmével: nem adja oda mindenkinek, hanem tudja, hogy hova köteleződjön el, hiszen megismeri a választottját. A férjhez pedig egy olyan nő érkezik, aki az ő hétköznapjait rendezni tudja – ez az élmény az, ami ezt férfit végre megérkezteti az általa élhetőnek ítélt párkapcsolatba.

Megoldás és választás férfi módra

Ebben az állításban egy időben igen-igen távoli, de valahol annál ismerősebb helyzet tűnt fel. Egy válasz arra a kérdésre, hogy mi nők hogyan válaszolhatunk a férfiak igényeire, és a férfi szerint mi a lehetséges megoldás a párkapcsolatokban a mai napig tapasztalható  válságra.  Egy őskori férfi párválasztásának kálváriáját tapasztaltuk meg i.e. 9662-ből. S amikor értelmeztük ezt a történetet, visszaemlékeztünk a 3. állítástörténetben észlelt piramis formációra is. Az állításban megjelenő férfi feleséget keres, s a maga módján tiszta szándékkal, nyíltan az első megfelelő nő elé áll: “Ágyba!” – Felkiáltással. A nő vonakodik, de nem azért, mert a szexualitás ellen kifogása van. Azt mondja kérdésünkre, hogy ő kész a szerelemre, de nem így. Bár a férfi fogja mindkét kezét, és csak őrá figyel, ezt mondja neki: “Félek, és nem szeretnék veled menni, mert nem bízom benned.” A férfi meglepődik, de zokszó nélkül lemond a nőről és továbbáll. Semmit nem tesz azért, hogy megkedveltesse magát. Keres egy másik nőt, akit szintén megpróbál ágyba vinni. A második nő azt mondja neki: “Hódíts meg!” A férfi a legnagyobb természetességgel azt mondja neki: Jó. Elmegyek vadászni és hozok húst. Hamarosan visszatér a nőhöz, és azt mondja neki: én hoztam húst, te süsd meg. De a nő elutasítja a kérését. A férfi végül egy harmadik nőhöz lép, akinek átadja a húst. Ez a nő elfogadja, megsüti a húst és átadja a férfinek, hogy közösen egyék meg. Végül egybekelnek. Ez a kapcsolat már tud működni.

Összekapcsolódás a múltunkkal.

Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása.  Itt már muszáj volt összefoglalni és megbeszélni a tapasztaltakat, mert a résztvevők annyira döbbenten ismerték fel a saját mintáikat, kezdték megérteni a férfiakat, akikkel jelenleg, vagy a múltban találkoztak, kapcsolódtak, hogy ezt már nem tudtuk szó nélkül hagyni.  Mélységes képet mutatott a tükör, amibe néztünk, és  a személyes útmutatásokon túl korszakokon átívelő, többdimenziós tanítást is adott. A Piramis képe tért vissza ennél az értelmezésnél: a csúcson a papnői/istennői minőség áll a szerelmével szabadon rendelkező nő képében, akinek magányát, keresését egy papi minőségbe érkezett férfi tudja ellensúlyozni. Megrendülve ébredtünk rá, hogy sok vallásban a papi férfiaknak cölibátust kell vállalniuk – így a szerelmével szabadon rendelkező nő, vagyis a papnő társ nélkül marad, és szenved – s ez sajnos a kollektív térben is így van. Ez a szabad nő más férfi típusnak nem elég jó, hiszen értékei nem is neki szólnak. A férfiak sokszor úgy látják, hogy ezzel a típussal nem lehet mit kezdeni, s lenézik, nagyon alulértékelik vagy kihasználják, becsapják őt.  Holott a szerelmével szabadon rendelkező nő pontosan a legnagyobb értéket adja: szabadon dönt a párkapcsolatáról és igenis tud elköteleződni. De csak a megfelelő társsal. A piramis testében a középső réteget, s az átjárókat a nemesi minőség ereje hatja át. A nemes nő, a dáma, akit meg kell hódítani, aki tudatában van önnön értékeinek  egy harcosi, vezetői minőségű férfivel tud kapcsolódni, azzal érzi kiegészülve magát. Míg a háziasszonyra minden férfinek szüksége van, de kifejezetten ez az a minőség, aki a legtöbb férfihez jól tud kapcsolódni gondoskodó, otthonteremtő és alkalmazkodó képessége miatt. Ez tud jelenlegi mintánk szerint válaszolni a férfinek és megegyezni vele: én hozok húst, te süsd meg… Valamennyi női minőségre az vár, hogy újra megtalálja kapcsolatát a többi részével, hiszen ezek a női minőségek mindannyiunkban megvannak, csak mindőnkben másként aktívak, korábbi életeink, generációink megélései szerint. Ha EZ a női egység felépül, akkor tudjuk a férfiakat is erejükbe állítani, elismerni, segíteni. S akkor találja meg a teljességet megélő nő a teljességet megélő férfit is.

Új minta állítás:

A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása az állításban. 1. Szerelmével szabadon rendelkező női minőség (papnői minőség) a férfinek: Mindenem fáj, nagyon magányos vagyok. Én voltam az első és a legteljesebb, de te a legkisebbnek engem láttál. Pillanatok alatt lemondtál rólam.  2. Nemes női minőség a férfinek: én voltam a második, és megmondtam, mit szeretnék, de te elutasítottál engem és feltételekhez kötötted az ajándékodat. 3. A háziasszonyi minőség a férfinek:  Én vagyok a harmadik lehetőség a számodra. Elfogadom, amit adni tudsz, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. De kérlek, lásd a többieket is, akikkel én egy vagyok, és akik élnek bennem, és akik által én élek. Tudom, hogy te elutasítottad őket, és ezért visszavonultak. Én is lemondtam róluk, és veled maradtam. Ennyi maradt magamból nekem. De én így is szeretlek. Szeretem a gyermekeinket is. Most pedig visszaépítjük a nők szabadságát és erejét, mert így lehet erős és teljes a férfi is.                      A konklúzió ebben az új mintaállításban az, hogy tanuljuk újra megélni és megbecsülni a bennünk lévő minőségeket, mindegyiket. Álljunk a helyünkön, engedve, hogy a bennünket alkotó teljesség megnyilatkozzon. A Fény, a Szer-Elem, avagy az áldástér rezgése megtisztít, és áthat mindent: átjárhatóvá válnak a Piramis folyosói, és mindenhová megérkezik az erő és a fény. Végül az összegzésnél még egyszer visszatekintve a napra arra csodálkoztunk rá a résztvevőkkel, hogy a nők a történetekben mennyire alkalmazkodók voltak végig. Nem harcoltak igazán, elfogadták a sorsukat, vagy visszavonultak. 

Segítség itt és most

Ekkor még kértünk egy olyan történetet, ami útmutatás, segítség a jelenlévők számára, hogy személyes életünkben és a párkapcsolatban is meg tudjuk lépni azt a következő lépést, amivel a párkapcsolatunk egy magasabb hatványra tud érkezni. Az állítás egy újabb történetet mutatott meg.  Idő és hely: i.sz. 1322 Kolozsvár. Egy nemesi udvarban vagyunk. Az úrnő férje hosszú távollétében szinte férfias erővel irányítja a hatalmas háztartást, katonákat, parasztokat, cselédeket. Gondosan figyeli a fiatal férfiak (apródok, nemes ifjak) és nők (nemes kisasszonyok) előrehaladását, akik nevelését rábízták, a saját gyermekei mellett. Az asszony heroikus erővel helytáll. A fiatalok között szerelem szövődik, két harmonikus párkapcsolat is kialakul. Végül a ház ura is hazatér a háborúból, asszonya boldogan adja át a vezetés férfit illető felét, és változik vissza gondoskodó, boldog, bújós asszonnyá.

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Kollektív tér

Az állításoknak egy speciális típusát kollektív teres állításoknak nevezzük. 

A kollektív tér néha megmutatkozik a személyes állítások során is: például egy bizonyos korszak szellemeként, egy bizonyos közös hiedelemként, vagy annak személyes megtestesüléseként, sokakra ható történelmi eseményként stb. De itt csak annyi történik, hogy a nagyobb egész, amibe a személyes történet be van ágyazódva, megmutatkozik. 

Megjelenhetnek a mezőben olyan, emberek sokasága által egyéni módon használt eszközök, mint a pénz, az ideális párkapcsolat, a boldogság és más hasonlók is. Itt szintén az egyéni történet egyik hatóerejeként (hiány vagy pozitívum formájban) találkozhatunk ezekkel a minőségekkel. 

De választhatjuk azt is, hogy eleve ebben a nagyobb térben keressük a személyes életünkben meglévő jelenségek okait, vagy erőforrásait. Előfordulhat, hogy egy kisebb, például a jelenlévőkből spontán létrejött csoport közös múltját dolgozzuk meg az állításon. Például egy közös árnyékot, amit a jelenlévők valaha közös életükben hoztak létre, s az egyéni életükben  ma talán megmutatkozik. Ennek a közös térnek a meglátásával, a felelősségek elismerésével, megértéssel, akár jóvátétellel a jelenben az egykori résztvevők szabadokká válhatnak. Ez a valahavolt történet erőforrássá is alakulhat innentől.

Amiben a konkrétan kollektív térre kiírt állítások mások, az elsősorban egy technikai kérdés: Ezeknél az állításoknál nincsenek külön állítók és segítők, hanem a csoport tagjai hasonló szerepeket kapnak: mindannyian állítók és mindannyian segítők is egyszerre. 

Ugyanakkor az is fontos, hogy a résztvevők életében kell, hogy legyen egy személyes szál, ami ehhez a kollektív történethez kapcsolja őket. Tehát nem láthatunk és nem is látunk ránk nem tartozó, hozzánk nem kapcsolódó történetekbe.

Például egy közösség, tartósan együttműködő  csoport kollektív terében egyszer az időszámításunk hatszázas éveiben játszódott családi viszályt találtunk. A résztvevők abban az életükben valamennyien egy nőhöz tartoztak, részben származás, részben házasságkötés révén. A házasság szerelemből köttetett és harmonikus volt, azonban a nő családja a férfit nem fogadta el valamilyen életmódbeli eltérés miatt. Amikor a családot meglátogatták, a nő testvérei ellenségesen fogadták az új rokont. Szó szót követett, s megölték őt, gyakorlatilag ok nélkül. Ennek a történetnek az érzelmi lenyomata ott rezgett több, mint ezerháromszáz éven keresztül az érintettek (azóta már rég nem családtagok) energiatestében. Most az oldás során tudatosodott az emlék. A résztvevők kifejezték sajnálatukat a történtek miatt, és elismerték, hogy ez az egész a múlthoz tartozik. Kinyilvánították, hogy nem kívánnak tovább ennek mentén élni. Megbocsátással és elfogadással szeretnének  viszonyulni magukhoz és egymáshoz.

Egy másik állítói napot teljes egészében egy Női Energia Fitneszt tanuló csoport közös múltjának, illetve a résztvevőknek szóló tanításoknak szenteltünk. A napon öt állítás volt, négy Lemuria, egy pedig Tibet terében.  Az állítói napon csodálatos élményekkel gazdagodtunk valamennyien.  Ha szeretnél, olvass tovább: http://www.bottyankatalin.com/2017/07/12/utazas-lemuriaba-kollektiv-teres-allitoi-nap/

A linken a nap leírásának bevezetője olvasható, majd a lap alján kattintva nyílik meg az első állítástörténet, s így tovább. 

Tehát a kollektív térben való munka sem a múlt manipulálása, hanem az adott csoport minden tagja számára segít megtalálni, s újra felvenni azt a szálat, ami valahol, az inkarnációk láncában elveszett, de még szükségünk van rá ahhoz, hogy teljesebb életet éljünk. 

Kapcsolódhatunk és tudást szerezhetünk a kollektív állítás során az élet értelmével, hivatásunkkal, életfeladatunkkal kapcsolatban. Megértéshez juthatunk a számunkra megfelelő párkapcsolat, lakóhely tekintetében. Jobban megérthetjük, hogy miért választottuk ezt a bolygót, kontinenst, országot, nemzetet, kultúrát, családot vagy akár párt, életmintát, s hogyan tudunk harmóniában élni vele. Elfogadhatjuk a javakat, amiket a sors tartogat a számunkra, legyenek azok anyagiak, szellemi értékek, elismerés, megbecsülés, saját képességeink vagy bármi más.

Legfontosabb, hogy hozzá tudunk férni saját, a sorserők forgatagában elveszített erőinkhez: hatékonyan és bölcsen tudjuk az életünket irányítani. 

A KOLLEKTÍV TERES ÁLLÍTÓI NAPOKRA JELENTKEZHETSZ: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/

A KOLLEKTÍV TERES ÁLLÍTÓI NAPOK DÍJA: 10.000 Ft/FŐ EGYSÉGESEN. 

KÉRLEK, VEDD FIGYELEMBE, HOGY A JELENTKEZÉS FELTÉTELE: LEGALÁBB 3 ALKALOMMAL CSOPORTOS ÁLLÍTÓI NAPON VALÓ RÉSZVÉTEL, S EBBŐL LEGALÁBB EGY ALKALOMMAL SAJÁT ÁLLÍTÁS KÉRÉSE. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 214 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.

www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye

A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.

http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Egység élménybe hívó napok személyeknek és pároknak

No Comments

Kedves Mindannyian!Hamarosan közelednek a júliusi állítói napok: július 14-én és 15-én a szokott időben, 9:30-16:30-ig családállítás lesz a Grál Házban (Bp. Erzsébet krt. 58. I. emelet).

Ha érdekel, de nem vagy biztos magadban, olvass visszajelzéseket másoktól: http://www.bottyankatalin.com/visszajelzesek/

MÁR CSAK VASÁRNAPRA VAN EGYETLEN ÁLLÍTÓI HELY. (EGYÉNI VAGY PÁR SZÁMÁRA)

Ezúttal speciális két nap vár ránk: tematikus állítói napokat hirdetek.
Legerősebb egységélményünket keressük a számunkra rendelkezésre álló terekben (jelen életben, generációban, inkarnációs térben, vagy az emberiség kollektív történetében:
Hol van az a csodálatos, eredendő élmény, amire rátalálva megnyithatjuk életünk kincsestárát? Milyen út visz oda? Vagy milyen késztetés hozott el onnan valamikor, a régi-régi időkben?
Hogyan, hol tudunk lelkünk erőhelyére rátalálni, miféle kulcs az, ami kinyitja ennek a titkos otthonnak az ajtaját?

Bottyán Katalin - Nap Kertje - Úr és Úrnő - egységélmény családállítás segítségével: www.bottyankatalin.com

egységélmény

Az egységélmény létezésünk legerősebb gravitációval rendelkező élménye: nem egy hely, nem is egy konkrét történet, hanem emlékek, érzések, tudás és cselekvés összessége, esszenciája, amiből bármikor erőt nyerhetünk

Az egységélmény újra megengedése hatással van az élet minden területére: magához vonzza mindazt, amivel kiegészül a lényed: egyre inkább erőben állsz majd.
Ez már önmagában is egy csoda, de van valami, ami még csodásabb: ha társaddal közös egységélményed is megnyílik.

A július 14-i családállítás során a személyes egység-terünkbe érkezünk, de július 15-én, vasárnap szeretném pároknak is megnyitni a lehetőséget. Mi az, ami szerelmetek, kapcsolatotok közös középpontja? Hol van/volt az a történet, ami egymáshoz hívott benneteket? Mi az Együtt ajándéka a számotokra? Mit jelent Együttötök a világnak, családotoknak, barátaitoknak, akár gyermekeiteknek, unokáitoknak?

E két napon 5-5 személyes és pároknak szóló egységélmény állítást kínálok fel.

Ha párként együtt érkeztek állításra, egyikőtök félárat fizet …

A napok látogathatók együtt és külön-külön is. Segítők mindkét napra érkezhetnek.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre.
 

Sok szeretettel várlak Benneteket: Kati

Mélység a felszín alatt. Állítások a Halak jegyében.

No Comments

 

Csodálatos megfigyelni, ahogy kialakul egy-egy állítói nap. A jelentkezések, ahogy egymástól függetlenül emberek rezonálnak egymásra. Megjelenik egyikük, egy számára éppen itt és most fontos témával, és sorra érkeznek a többiek. Titkos mélységekből indul el a hívás, és aki érintett, az jelzi is az érkezését. És mindez még nagyobb folyamatok tapasztalható része. 

Február 24-25-én  például így fognak alakulni a témák: (Asztro)-állítások a Halak Nap és Hold jegyében jelzett generációs történetek gyógyítására. Művészet és anyagiak – érkezzen meg a művészhez az a pénz, amivel függetlenségét biztosítani tudja. Boka és lábfej sérülései. Magas pulzusszám… Szerelem, párkapcsolat…. Kiégés, az érzet, hogy elveszett valami …

Az Akasha krónikában, a csodálatos, közös információs mezőben változásra érnek a hozott a folyamatok. Az áldás és jóakarat tereiből érkező folyamatos impulzusok által érintve ezeknek a régi történeteknek már nem kell tovább fájdalom és áldozatiság töltést őrizniük. Az állítások során meg tudjuk fordítani a régmúlt hatásokat: Titok és frusztrációk, magány és kiégés helyett a szer elemének áldása, flow-élmény megtalálása a munkában, az anyagiak elfogadásával kapcsolatban és a szerelemben az, amiért dolgozunk majd – az állítók által megfogalmazott  konkrét célok irányát követve. Szűk-ség és blokkoltság helyett pénzáramlás, bőség és szabadság. Mozgásképtelenség, talajvesztettség, akár lábsérülés helyett a helyes úton járás élményét választjuk. Magas vérnyomás helyett egyensúlyt a kint és bent között, a szándék és a megvalósulás között.  

Készülve az állítói napra, úgy érzem, ezek a  “Halak történetek” azt kérik, hogy most az édesvízi forrást, vagy kutat a sós vizek tengerében keressük. Nem csak útra indulunk, hanem hajóra szállunk, és ha kell, megmerítkezünk az óceánban, vitetjük magunkat annak áramlataival a távolba vagy a mélybe. Nem szirének hangjai után megyünk, hanem a lelkünk szavát követjük, a mélységben élő lélekrészünkét, aki megadhatja a gyógyulást. 

 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg.