Címke: reinkarnáció

Az erdő tanítványai

Kollektív teres állítói nap – emberiség (részlet) 

Előző életes beavatás-történet a szibériai tajgából. 

I.sz 269. Szibéria déli, délnyugati részén egy erdő-beavatotti közösségben vagyunk. A csoport egyik, fiatal leány tagját avatják be éppen. 

Szép fehér fa
fehér fényben
arany árnyak rejtekében
türkiz fenyők gyűrűjében
föld-emlékű mély erdőben

jelek jelezte kedves úton.
Szép fehér fa fehér fényben arany árnyak rejtekében türkiz fenyők gyűrűjében föld-emlékű mély erdőben újra csírázó időben szívem emlékezetében jelek jelezte kedves úton.

Fény és tiszta öröm árasztotta el a szívemet: végre teljes lényemmel hozzákapcsolódhatok ahhoz a szent térhez, amiben eddig is éltem, és amit emberi mértékkel mérve nagyon jól ismertem, s amit erdőnek neveznek.

Ezen a reggelen bekötötték a szememet, s kivezettek az erdőbe. Egész napra és éjszakára egyedül maradok ott. Állok, mint egy fa, s megnyitom az érzékeimet a csodálatos tapasztalásnak, hogy az erdő befogad. Érzem, hogy talpaim gyökereket eresztenek a földbe. Megérkeznek hozzám az információk a föld mélyéből, s megérkeznek hozzám Gaia ajándékai. Testem csatorna: ég-föld összekötője, létem teljesség.

Kapcsolódom a fákhoz, a fák által fenntartott energia hálózathoz, bölcsességhez és tudatossághoz. Befogadtak, elfogadtak. Bemutatnak az erdő többi lényének. Egyre bizalmasabbak velem. Érzem, ahogy megközelítenek, megérintenek. Fénypászma vetül az arcomra, néhány levél hullik rám. Pillangók, méhek, madarak szállnak arra. Szárnyuk érinti az arcomat. Kicsi és nagy négylábú állatok érkeznek. Nedves orrukkal megszimatolnak. Már mindannyian ismernek és számon tartanak engem.

Jön az éjszaka hűvöse, s én állok, mint a fák. Talpamon keresztül forróság tölt el, ami a Földből árad belém. A Föld gondoskodik rólam. Ereje beárad a lényembe és átmelegít. Táplál is, mert nem érzek sem szomjúságot, sem pedig éhséget. Jelen vagyok. Földelt vagyok. Mindenség-tudatos vagyok. Jönnek és látnak az éjszaka lényei. Érintenek, elfogadnak, befogadnak ők is.

Közeledik a hajnal. Férfi kísérőm szeretettel figyel engem végig, s amikor eljön a megfelelő pillanat, kérdez. felteszi azokat a kérdéseket, amik a törzsünk életében most fontosak. Megkapom a választ az erdőtől, a földtól, az égtől, vagy az állatoktól. Megkapom a választ a saját testemtől, hiszen a testemben érzem a mindenséget.

A kérdés az, hogy a törzsünk mire számíthat a külvilágból. S érzékelem, hogy a távolból idegen emberek közelítenek. Fejszéjük van és vágják a fákat. Sorra dőlnek ki a fák, ők pedig felénk jönnek.

Anélkül, hogy tennék valamit, érzem, hogy egy erő aktiválódik bennem, ami visszafordítja őket. Nem jöhetnek közel. Visszafordulnak, s soha nem jönnek vissza.

Eljött a pillanat, amikor kísérőm leveszi a szememről a kendőt. Egymásra mosolygunk, semmit sem kell mondanunk. Visszatérünk a törzs lakóhelyére együtt. Már mindenki tudja, hogy mi történt, látom a mosolyukat. Folytatódik az élet hétköznapi rendje, de nincs annál édesebb boldogság, mint ennek a rendnek a részeként létezni.

A Föld megtartó, rám szabott, tápláló bőség-ereje ezután bármikor oda gyűlik, ahová a talpamat teszem. Ennyi elég is lehetne, de van még tennivaló. Törzsünkben a férfi és a női beavatás elkülönült, s újra kell kötni az együttműködés szálait. Már csak azért is, mert a fejszések jobb, ha távol maradnak, s ebben mindenkinek van feladata.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 236 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Delfin vérvonal

Az állításkérő túlsúly problémákkal érkezik, aminek indokát nem találja: rendszeresen sportol, figyel az étkezésére és egészségileg is rendben van, amit orvosi vizsgálatok is alátámasztanak. Kérdése: mi ez a súly?

A bevezető beszélgetésnél csoportszinten is azt találjuk, hogy mindenki valami plusz teherrel érkezett, ami nem a személyes választásokból következik, nem a személyes élet része, hanem valami, ami ezen túlmutat. Így erre a pluszra is kérdezünk. A teszt során azt találjuk, hogy egy előző életes állítás segíthet.

Így jutottunk i.e. 44-be, a mai Mozambik területére, egy tengerparti faluba. Az állítást kérő egy fiatalasszony volt ebben az életében. További szereplők: az anyósa és a férje. 

Az első képben a három szereplő a terem lehető legtávolabbi sarkaiba húzódik, nem néznek egymásra. Az állító képviselője ki is fejezi: nem érti, hogy mi közük van egymáshoz. 

A férje is megerősíti: egyáltalán nem érzi a felesége felé a kapcsolódást, de az anyjára haragszik. A kérdésre, hogy miért haragszik, azt válaszolja, hogy az anyja felelős a házasságért a számára kevésbé vonzó nővel, s nem érzi a köztük lévő anya-gyermek kapcsolatot sem.

A férj anyja elmondja, hogy ő maga is idegennek, nem ide tartozónak érzi magát. Nem csak a családban, de általában a szárazföldön sem otthonos. Ő a tengert ismeri, a tenger mélyét. Nem is emberi lénynek érzi magát, sokkal inkább delfinnek.

Ezen a ponton tesztelni kellett, hogy ezt az információt hogyan kell értelmezni. Racionális magyarázatként az merült fel bennem, hogy az anyós egy közeli szigetről származik, vagy gyermekkora nagy részét csónakon töltötte, esetleg egy tengeri isten beavatottja.

A teszt ezzel szemben azt mutatta, hogy a képviselő által megfogalmazott mondatok pontosak: a férj anyja egy delfin lény, aki beinkarnált az emberek közé. Ennek az oka, hogy szükséges egy delfin-vérvonal, olyan emberek születése, akiknek inkarnációs láncában delfinek szerepelnek. Így kapcsolódunk oda (vagy talán vissza?) ahhoz a tudáshoz, amit a delfinek őriznek.

Ez a tudás és tapasztalás pedig röviden a következő:


*Könnyű vagy

Tágas a tér.

* Szabadon, könnyen haladhatsz bármely irányba. 

* Nincsenek előtted akadályok,  s ahogy haladsz, az út emel és simogat. 

A kép forrása: http://vilagutazo.net/wp-content/uploads/2016/07/Mozambik_Afrika_12.jpg

Ahogy az anyós kimondja ezeket az információkat, a menye felfigyel. Eddig a terem egy távoli sarkába húzódott, s egy párna kötötte le a figyelmét. Egyáltalán nem nézett sem a férjére, sem az anyósára. Kizártnak és magányosnak érezte magát. 

Most azonban azt mondja az anyósának: Most már értem, hogy miért engem választottál a fiad feleségének. Elmondja, hogy a párna a gyermekét (vagy leendő gyermekét) jelképezi. A gyermekével az ölében közelebb lép az anyósához és megölelik egymást. 

A férj azonban még mindig elzárkózik és haragot érez az anyja irányába. 

Ki is mondja neki: Haragszom rád! Nem értelek! Nem fogadsz el engem, mert én más vagyok mint te! Miattad (amiért olyan vagy, amilyen) senkihez sem tartozom és magányos vagyok! Nehéz az életem. Egyáltalán nem tetszik a nő sem, akit választottál nekem. 

Érzékeljük, hogy a férj nem az anyja vérvonalát örökölte, hanem az apjáét, az apja emberi gyökereihez kapcsolódik. Ezt érzi kibékíthetetlen ellentétnek. 

Az anyja tehetetlennek érzi magát ezzel a ténnyel szemben. 

Az inkarnációs térből itt lépünk át újra a jelenbe. Több, mint kétezer év telt el a történet óta, s az állítást kérő már nem az, aki akkor volt. Sok tapasztalatot szerzett. Behívom őt is a térbe, s kimondja, hogy látja ezt a történetet. Elfogadja a magáénak, s elfogadja a gyógyulást. 

Az állítást már ennek a ténynek a tudatában, egy alternatív, belső történettel folytatjuk. Ebben az anyós a fiának a következőt mondja: 

Drága fiam! Látlak! Látom, hogy az apád útját követed. Tudd, hogy nem kell választanod. Mindkét út nyitva áll előtted: az anyai út is, és az apai út is. Mindkettőt, vagy akár egyiket, akár másikat is választhatod. Ezzel nem kevesebb lettél, hanem több. Szabad vagy. 

A férj így már közelebb tud lépni, és meg tudja ölelni a családját. 

Az állítást kérő plusz “súlya” az inkarnációs emlékeiben élő delfin lény, vagy ahogy az anyós képviselője a záró beszélgetésben kifejezte: a kis hableány érzése: a szárazföld kemény, nehézkes haladni, az út néha bánt, mert köves, tüskés. Nem is nyílik mindenfelé. Néha piszkosak leszünk, s nem tisztulunk meg automatikusan. Testünk egész súlyát nekünk kell hordozni, mert a közeg, amiben mozgunk, nem segít úgy, mint a víz. Az állítás eredménye, hogy elfogadta azt a különleges plusz képességet, hogy utazását megélheti a delfinek módján is, s választhatja a könnyűséget.

Az állítást kérő elmondja, hogy nemrégiben volt Mozambikban. Egy óceán parti faluban szálltak meg, s egyik programjuk keretében kihajóztak és delfinekkel úsztak. A delfinek itt szabadon élnek, s ha akarnak, jönnek, ha nem akarnak, nem jönnek. Tehát nincs garancia, hogy akár csak egyetlen delfint is látnak a kiránduláson.

Őket rengeteg delfin fogadta, köztük a helyi kapitány elmondása szerint olyan fajok is, akik soha nem, vagy csak nagyon ritkán úsznak emberekkel. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 226 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.

www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye

A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.

http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Mélység a felszín alatt. Állítások a Halak jegyében.

No Comments

 

Csodálatos megfigyelni, ahogy kialakul egy-egy állítói nap. A jelentkezések, ahogy egymástól függetlenül emberek rezonálnak egymásra. Megjelenik egyikük, egy számára éppen itt és most fontos témával, és sorra érkeznek a többiek. Titkos mélységekből indul el a hívás, és aki érintett, az jelzi is az érkezését. És mindez még nagyobb folyamatok tapasztalható része. 

Február 24-25-én  például így fognak alakulni a témák: (Asztro)-állítások a Halak Nap és Hold jegyében jelzett generációs történetek gyógyítására. Művészet és anyagiak – érkezzen meg a művészhez az a pénz, amivel függetlenségét biztosítani tudja. Boka és lábfej sérülései. Magas pulzusszám… Szerelem, párkapcsolat…. Kiégés, az érzet, hogy elveszett valami …

Az Akasha krónikában, a csodálatos, közös információs mezőben változásra érnek a hozott a folyamatok. Az áldás és jóakarat tereiből érkező folyamatos impulzusok által érintve ezeknek a régi történeteknek már nem kell tovább fájdalom és áldozatiság töltést őrizniük. Az állítások során meg tudjuk fordítani a régmúlt hatásokat: Titok és frusztrációk, magány és kiégés helyett a szer elemének áldása, flow-élmény megtalálása a munkában, az anyagiak elfogadásával kapcsolatban és a szerelemben az, amiért dolgozunk majd – az állítók által megfogalmazott  konkrét célok irányát követve. Szűk-ség és blokkoltság helyett pénzáramlás, bőség és szabadság. Mozgásképtelenség, talajvesztettség, akár lábsérülés helyett a helyes úton járás élményét választjuk. Magas vérnyomás helyett egyensúlyt a kint és bent között, a szándék és a megvalósulás között.  

Készülve az állítói napra, úgy érzem, ezek a  “Halak történetek” azt kérik, hogy most az édesvízi forrást, vagy kutat a sós vizek tengerében keressük. Nem csak útra indulunk, hanem hajóra szállunk, és ha kell, megmerítkezünk az óceánban, vitetjük magunkat annak áramlataival a távolba vagy a mélybe. Nem szirének hangjai után megyünk, hanem a lelkünk szavát követjük, a mélységben élő lélekrészünkét, aki megadhatja a gyógyulást. 

 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Az állításvezető ars poeticája

No Comments

Gyógyításra, ezen belül állításvezetésre predesztinál egy bolygóhalmozódás a 4. házamban, a halak jegyében. Ennek jelentését keresve találtam rá eltűnt családtagjaimra, aztán az ő elfelejtett történeteikre. Ez az együttállás több aszteroidával és csillaggal horoszkópom szinte minden elemével kapcsolatban van. Ez a mély családi és személyes karma az, ami életem minden területére így kihat. A forrás titkai gyógyító erőket, inspirációt és kihívást kapva minden irányból egy percig sem engedik azt képzelni, hogy egyedül vagyok. Tudom fogadni a szentet és az igazat, elfogadom a természeteset, engedem lakni a szívemben. Megtanultam nem megijedni attól, amit az életben vagy az állítások során a mezőben látok, jelen tudok maradni akkor is, ha árnyékok közelítenek. Azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik, és a rossz, az néha a szeretet rejtett alakja, és a sima felszín nemegyszer szörnyeket takar. 

Mégis, mindennek alapja a szeretet szándéka a megnyilvánulásra, vagyis az élet. 

Ez igazi csoda. Az élet teljessége, ígérete a dimenziókon túlról, az isteniből érkezik a teremtésbe, hatására kezdenek el szeretni, valóságot alkotni, élni a lények. Az élet eredendően a lehetőségek tárháza, a szépség és bőség egész-sége. Törekvés, ami áthatja és mozgásban tartja a mindenséget, egyszeri és folyamatos megnyilvánulás és változás. Varázslat, a művészet egy magasabb foka, ami összeilleszti a valóság darabkáit, utat épít a Mindentől a Semmihez és vissza is. Ringatózás és áramlás. Jelenlét. Az ősvizek, az ősóceán hullámai, a Szer Elemének csodája, az Anya, az Apa és a Gyermek eredeti élménye.

Ilyen a lélek tudatosságában az az élet, amit megvalósítani születünk. 

Aztán itt, a 3 dimenzióban való megszületés után az anyag és a forma megmutatja, hogy van ennek egy véges, egyszerre csak egyféle nézete is, a választáson, kizáráson alapuló szilárdabb formája. Az idő és a megnyilvánulás megszűnik szabadon áramolni, lineáris, ok-okozati sorrendet és határt szab a megnyilvánulásnak. Egyszerre csak egy dolog választható, vagy kettő, vagy három, de sohasem a teljesség … Ez az ős-seb az, ami fáj az ikertestvér-történetekben is. A teljesség szabadon árasztott ajándékai most saját választásaink, korábbi tetteink, előző (karmikus) és minket körbevevő (családi, társadalmi) terünk valósága által kimérve és ütemezve érkeznek. Így alkotjuk meg magunkat és helyzetünket. “Ez az én vagyok” élménye a “vagyok, aki vagyok” élményével szemben. A teljesség helyett tapasztalt szűk-ség, mélyre ereszkedés élmény, a hiány érzete az, ami miatt az állításkérők érkezni szoktak. 

Amibe fordítjuk az állítás során ezt a helyzetet, az a “mag-am vagyok” élménye abban az  értelemben, hogy az állító egy fény-magot kap az aktuális helyzetben: az eredeti teljesség élményét az itt és mostban, amikor a rá ható erők, a feltárt történet szereplői szeretettel, mosolyogva és támogatóan néznek rá és ő megéli, hogy közéjük tartozik, általuk létezik. Ez egy helyzet, amikor az állító megéli egy földbe vetett mag hordozottság-tudatát. A keresett teljesség benne és őseiben, vagy szerveiben, vagy családtagjaiban, vagy elfelejtett személyiségrészeiben, de mindig a közösség tagjaiban együtt van jelen. 

Várakozás, Advent, Karácsony, szeretet

No Comments

Kedves Mindannyian! 

 
A december 17-i állítói napon összegyűlt csoport bebizonyította, hogy a várakozás csendje egyúttal a belső munka, a transzformáció ideje is. 
 
Előfordul, hogy az ünnepre készülődés és várakozás aranya mögött régi drámák, akár harcok dúlnak, törnek elő, és kérnek feloldozást. 

 
Akit a hosszúra nyúló téli éjszakák csillagfénye vezet és azokban éber, az látszólag a sötétben és hidegben jár, de ettől ő még lehet őrző, harcos, aki vigyázza a világ álmát a túl sok, túl erős, akár a túl veszélyes erőkkel szemben, akik tudott világunk peremén túlról hatnak. 
 
A nap erőterében megjelent így a trauma, a fájdalom, a harag és sok-sok árnyék, akár a harc is. 
 
De jelen volt és gyógyított a hamarosan forduló Napot ígérő Világosság is, amelynek egyetlen sugara is biztonság, erő és segítség. 
 

A dráma izzó tüzei, az erőtlenség, a nem-jelenlét, a magára hagyottság és bántalmazás, kihasználás lélek-sebei a Szeretet-Fény alkímiája által gyógyultak, váltak erőforrásokká. A sors nem változott meg, de mind az öt történet lélek-úttá alakulhatott. 
 
Utolsó állításunk záró mozzanataként ígéretként már ott volt egy gyermek, akiért a szeretetnek már éremes ennek a világnak a munkáját felvállalnia … 
  
Áldott, békés Adventet, szeretetben teljes boldog Karácsonyt kívánok Nektek. 
 
 
S ha az Új Évet belső munkával szeretnéd kezdeni, szeretettel várlak január 5-én a Grál házba újabb állítói napra. Ha hívást érzel, kérlek, emailben jelezd. 

I.sz. 1120 Japán – Éteri szerelem, köztünk a folyó, dalok szólnak majd rólunk

No Comments

Éteri szerelem

Köztünk a folyó

Dalok szólnak majd rólunk. 

(BK)

Férfi állító kér segítséget perzselő harag érzet és a szívcsakra alatti területek gyengesége, többféle testi-lelki tünet miatt. A beszélgetés során kiderült, hogy  hiányzik a föld elem – annak is a női, befogadó aspektusa sérült. 

A minta állítás megerősíti ezt a benyomást, a tünetek egy irányba mutatnak. 

Az izomteszt az inkarnációs térbe irányít minket, i.sz. 1120-ba, Japánba. Az állító serdülő ifjú, magas társadalmi státuszban lévő család tagja, harcos… azaz, a busi osztályhoz tartozik. A teszt alapján őt magát, apját és apjának urát állítjuk fel. 

busidó (武士道, nyugaton bushido, ’a harcos útja’ a japán szamuráj életmódját meghatározó szigorú normarendszer, kicsit hasonló a lovagiasságeszményéhez. Nagy hangsúlyt fektet a mértékletességre, egyszerűségre, a lojalitásra, a harcművészetek gyakorlására és a harcos becsületére. Konfuciánus és buddhista hatások is felfedezhetők benne a bölcsesség és a higgadtság éltetésében. A harcosokat adó busik osztályának felemelkedésével együtt alakult ki a 9. és a 12. század között…. további információ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szamur%C3%A1j)

A fiatal fiút apja urának kiképző iskolájába viszi, ahol hasonló korú fiatalokkal együtt harcművészetet tanul. Nem érzi jól magát a közegben, látszik, hogy kilóg a sorból. Kissé feminin, álmodozó, akár nárcisztikus is lehet a kép alapján. Vizsgáljuk, hogy mi lett volna a neki megfelelő feladatkör, és a tudományos pálya látszik harmonikusnak. Ezt feljebbvalója is támogatta volna, de sajnos, nem derült ki annak idején. Így igyekezett csak a közösség perifériáján meghúzódva gondolatainak élni.

A törvény és a szokás azonban rá is vonatkozik, a parancs az parancs, neki is küzdenie kell. Egy ideig veszít, és a többiek kicsúfolják, gúnyolják, lökdösik. A düh egyre emelkedik benne, aminek teret adunk az állításban, látszik a művelt mozgáskultúra, de az indulat is. 

A haragja által vezetve lassan egyre erősebb de ugyanakkor egyre kegyetlenebb is lesz, sokakat megöl.  Azt hiszi, kiemelkedik a többiek közül, de inkább csak kirekeszti magát a közösségéből. Az évek elteltével egyre magányosabb lesz, visszavonul egy folyóparti házba, ahol egyedül elmélkedik. Engedi magára hatni az évszakok változását, az elmúlás érzetét, visszavonul elméjének elefántcsont-tornyába. 

A sors jóvoltából a folyó szemközti partjára költözik egy hasonló adottságokkal, személyiséggel rendelkező nő. Tudnak egymásról, látják egymás tevékenységét messziről, de szabad akaratukból soha nem találkoznak. (Az izomteszt azt erősíti meg, hogy ez valóban megtörtént.) 

Az állítás terét átlengi ez a légkör. A két képviselő, a férfié és a nőé, egymással szemben, körülbelül másfél, két méter távolságban törökülésben ül. Egymás szemébe néznek, kapcsolódnak, de nem beszélnek és nem is mozdulnak. 

Én mondom, ahogy jön az inspiráció: 

Férfi: Itt élek a folyó partján, a házamban. Látom felkelni és lenyugodni a napot, lehullani a leveleket és kizöldülni a fákat. Látom a folyót, amin sohasem kelek át. Látlak téged, ahogy mozogsz a folyóparton, esténként tüzet gyújtasz. Érzékelem a gondolataidat és a lényedet. Híd és kapcsolódás van közöttünk, ami soha nem múlik el. 

Nő: Itt élek a házamban, a folyó partján. Látom a házadat minden nap. Vacsorát készítek, amiből nem kínállak meg, és feldíszítem a házat, amit nem látogatsz meg soha. De érzékelem a gondolataidat, és a lényedet, melyek átívelik a folyót, és amelyek velem maradnak. Gondolataim és érzéseim átívelik a folyót, hozzád érkeznek, és veled maradnak. Ismerlek téged, de soha nem találkozunk, csak a gondolataink terében. 

Férfi és nő: Kapcsolatunk csodálatosan tiszta, szerelmünk nem lesz soha sáros a földi élet hétköznapjaiban, nem kopik meg és múlik el. Dalok szólnak majd rólunk. 

A kép olyan szép, hogy akár így is maradhatna, de tudjuk, hogy ez a jelen életben a mentálisba való visszahúzódást, és az alsó csakrák és szervek problémáit okozta… 

Így másik két szereplőt hívok a folyó partjára, akik ugyanúgy ülnek egymással szemben, és én mondom a mesét: 

Férfi: Itt a házam a folyó partján, és te ott vagy szemben a parton. Fát vágok és csónakot készítek, nincs az a hullámzás, nincs az a széles folyó, ami elválaszthatna tőled. 

Nő: Itt élek a házamban a folyó partján. Vacsorát készítek neked és az illata hozzád száll. Tálalva van, mire megérkezel. Nincs az a széles folyó, ami elválaszthatna minket, bármelyik napon érkezel, készen várlak. 

Férfi és nő: Szerelmünk olyan erős, hogy semmi nem választhat el egymástól minket, mindenen keresztül egymásra találunk. Sorsunk összefonódik, boldogságunk teljes és édes. Dalok szólnak majd rólunk…. 

A második férfi átlépked a folyót jelképező téren, és magával viszi a nőt az otthonába.

A gyönyörű tiszta szeretet térben megkérem a második párt, hogy segítsen az első párnak is megpróbálni az élet terében való találkozást. Ők elfogadják ezt a segítséget, egymással szemben, törökülésben ülnek a folyó “férfi” partján. A térdük és a kezük összeér. Mindketten úgy gondolják, hogy ez a verzió is nagyon szép, de az első, általuk választott kapcsolati forma olyan tiszta és éteri volt, hogy nem érzik biztosan a különbséget… 

Kérem, hogy érkezzen meg közös terükbe egy gyermek… 

Igen, a gyermekért már megéri felállni, és előre nézni, mulandó sorsot vállalni… 

Az állító abban a régi inkarnációjában tökéletesre csiszolt éteri kapcsolódást alakított ki, ebben az életében viszont nem tudta, hogyan tovább… most kapott egy alternatív képet, amiben részt vehet egész lénye: tágasabbra nyílhat a tüdeje, örömtől doboghat a szíve és egész testére is szüksége van. Ennek az állításnak a tiszta szépségét tapasztaljátok meg az életetekben vagy legalább az álmaitokban, kívánom mindenkinek.  

Éteri szerelem

Köztünk a folyó

Dalok szólnak majd rólunk. 

(BK)

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 244 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A belső törzs visszahívása – Siracusa, i.sz. 19.

No Comments

Az állító belső törzsének gyógyítója és vezetője  keresésére indul a Belső Törzs visszahívása módszerrel. A módszerrel ez a harmadik állítása.

Izomteszt alapján időszámításunk szerint 19-ben vagyunk, Itália déli részén. Tovább tesztelve egy déli szigeten lévő tengerparti városra érkezik igen válasz. Felmerül bennem Siracusa neve – erre mond igent a teszt. Itthon ellenőrzöm a térképet: Siracusa városa Szicília déli tengerpartján terül el. 🙂

Inkarnációs állítás: Az állító rabszolganő egy gazdag házban. Státusza magas annak ellenére, hogy rabszolga. Egy férfi (a gazdája, a ház ura) és két nő (a gazda felesége, az úrnő és egy másik rabszolganő) szerepel az állításban rajta kívül. A két rabszolganő hasonló kultúrából érkezik, talán Thrákiából, a mai Bulgária területéről. Mindketten magasan műveltek az ottani női tudományokban. Ez nem tantrikus tudás, inkább valamilyen istennőnek a tisztelete. Nem versengenek, inkább nővérként tekintenek egymásra. Ugyanígy az úrnőre is.

A gazda gazdag is, és a maga felfogása szerint úr is. Azaz, követel és parancsol. Bár van felesége, a rabszolganő is kell neki, tehát a szeretőjévé teszi. Ez akkoriban a hétköznapok részre, és a feladatkör része, nem is vitatkozik vele senki ezen. A nőket az úr nem veszi emberszámba, szükségletnek tekinti. Így hát egyáltalán nem jön zavarba, amikor az újabb rabszolganő megtetszik neki, aznaptól őt választja szeretőjének.

Ági előző inkarnációja könnyen adja a helyét, inkább örül, hogy megszabadult ettől a „kegytől”.  Sorstársát jó tanácsokkal látja el, segíti, hogy hogyan lehet az úrra hatni, hogy kell vele beszélni, mit szeret, mit kerüljön, stb.

Ugyanez a segítő női szellem van jelen a feleséggel kapcsolatban is. A három nő mindenben támaszkodhat egymásra, együtt gondozzák a házat.

Egy napon a férfit elszólítja a háború, méghozzá egy vesztes (talán tengeri) csatában vesz részt, ahonnan hosszú idő múlva megtörve, megváltozva ér vissza. Ekkor újra azt a rabszolganőt választja, aki Ági előző inkarnációja volt.

Oldásra nemigen van szükség: a képviselők elmondják, hogy ez a különös női szövetség hatott a férfira. Együtt tették lehetővé a kemény, domináns, önző ember lágyulását, oldódását, megérkezését, figyelmének megnyílását.

A négy képviselő felsorakozott Ági előtt.

Azt kértem tőlük, hogy mindannyian mondják el neki annak az erőnek, tulajdonságnak az esszenciáját, amivel meg tudják ajándékozni a vezetés, gyógyítás témájában. A tulajdonságok, képességek a következők voltak:

Türelem, együttérzés (segítőkészség), figyelem (fókusz) és tudatosság (tudás).

Egy széket állítottunk középre, és ezek a tulajdonságok egymás után forgószínpad-szerűen felálltak a székre, úgy, hogy Ági közben szemben állt velük, és figyelte, hogy egymás után hogyan kerülnek vezető pozícióba. Időt kellett hagyni erre, így minden képesség 3-szor állt fel a székre és adta át a szerepet a következő tulajdonságnak.

Elmondtam Áginak, hogy ezek a képességek azok, amik az ő majdani gyógyítói, vezetői munkájához szükségesek lesznek. Egyszerre mindig az egyik fog fókuszba kerülni, amikor egy problémát meg kell oldania, vagy ő kerül gyógyító helyzetbe. (Pszichológusnak készül). Hogy érzékelje ezek erejét, meghagytuk a széket, mint egy probléma, vagy majdan gyógyulásra váró beteg jelképét, és megkértem, hogy álljon vele szemben, és nézzen rá. Láttam, hogy kissé hátralép, és egy picit meginog a rá váró feladattal szemben. Ekkor megkértem a képességek képviselőit, hogy egyesével álljanak be mögé egy sort vagy láncot alkotva, és támasszák meg a hátát.

Azonnal látszott, hogy Ági sokkal stabilabb és erősebb lett, szembe tudott nézni a kihívással. Kértem, hogy fogadja el a támaszt, és nyugodtan figyeljen a képességek üzenetére, amikor majd gyógyítani fog. Ezek meghozzák majd számára a segítséget, inspirációt és erőt ahhoz, hogy gyógyító legyen.

Törzsének három új tagját találta meg: a dominust, vagyis a ház urát, és a női szövetség tagjait, akik a ház vezetésére és a ház békéjének a megteremtésére képesek, ugyanakkor egymást támogatják és segítik. A női szövetség tagjai egymást váltva irányítanak, illetve végzik el a feladatot, legyen ez a ház urának kiszolgálása, lecsendesítése, gyógyítás, vagy a házimunka elvégzése. 

 A Belső törzs témájában további cikkek: 

http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/2017/07/16/a-belso-torzs-visszahivasa-bevezeto/

 

A belső törzs visszahívása: A bárány

Fotók: Pinterest, Multkor.hu

A belső törzs visszahívása: A bárány

1 Comment

Ági már több, mint egy éve (hosszabb – rövidebb kihagyásokkal) vesz részt az állítói napokon. 

Most belső törzsének keresésére indul abból a meggondolásból, hogy ha bent összerendeződik a közösség, aminek ő fontos, megbecsült tagja, akkor kint is megtalálja azt. 

Azokat a múltbeli történeteket keressük az állításban, amelyek során közösségeiben hasadás történt. Száműzetés, vagy fogadalom, ami miatt a közösség tagjai ma már nem gyűlnek össze, nem találkoznak egymással. Külső trauma, melynek emléke feldolgozhatatlan, vagy mély igazságtalanság, egyet nem értés, akár árulás történhetett a közösség tagjai között egymás sérelmére, méghozzá olyan mértékben, hogy az újabb születésekben inkább elkerülik egymást, minthogy rendezzék a történteket. Ily módon fokról fokra csökken az egymáshoz tartozó szövetségesek száma, s fontos értékek mennek veszendőbe. Ez az oka annak is, ha az érték mégis megmutatkozik, valaki élteti, alkotja, mégnincs, aki értékelje, elismerje, megadja az árát. Ha nincsenek közösen elfogadott és éltetett értékek, szabályok, akkor nincsenek olyan elvárások, minták sem, amikhez igazodva a “jóság” érzése elérhető.

Ily módon Ági – jóllehet segítőkészségéhez, tudásához, jóindulatához nem fér kétség – ez életében gyakran azt érzi, hogy magára maradt, nincs kinek adnia, csak kevés egymást kölcsönösen támogató, elismerő kapcsolata van az életében. 

Az izomteszt alapján az 1200-as évek elején járunk, a mai Egyesült Királyság északi részén, a tengerparton, egy ott lévő nagy szigethez közeli faluban. 

Egy idősebb és egy fiatalabb férfi él együtt, mint mester és tanítvány, illetve, nagybácsi és unokaöcs vagy örökbefogadott fiú. Két személyre mutat a tesztelés, az ő képviselőiket kéri fel az állító. 

A képviselők felállnak, egy erős feszültség érzékelhető a térben. A fiatalabb férfi képviselője elmondja, hogy nagyon haragszik: legszívesebbén megfogná az öreget, és kidobná a házból. Azt kívánja, bár élne az öreg számkivetve, és soha nem látnák egymást többé.  

Az öreg képviselője elmondja, hogy mélyen elzárkózva élnek egymástól az örökbefogadott fiával. Neki napi rutinja, hogy elmegy a tengerpartra, nézi a szemben lévő szigetet, és arról álmodozik, hogy egy nap csónakba ül, mindent itt hagyva, átköltözik oda, és csak azt eszi, amit a természet kínál: halat, tojást, madarakat. 

Az idővonalat végignézve azt látjuk, hogy ez a feszültség egész életükben megmarad az elképzelés és a vágy szintjén, de egyikük sem teszi meg, amire gondol. 

Az idővonal elején történt eseményt vagy szituációt keressük, mert látni szeretnénk, hogy mi vezetett mégis idáig. Látható, hogy a két ember viszonya harmonikus, az öreg gondoskodik a fiatalabbról, az pedig tiszteli őt. Azonban egy alkalommal megváltozik a kép: a fiatalt valami nagy veszteség éri, aminek feltehetőleg az idős ember is részese, és ez a veszteség valami olyan fájdalmat és haragot generál, hogy a fiatal soha többé nem tud megbocsájtani. 

Modellezve a veszteség képét, azt találjuk, hogy egy állat elvesztéséről van szó. A képviselők észlelése megegyezik az izomteszt eredményével: valószínűleg egy bárányról van szó, ami/aki a fiatal számára kedvenc állat lehetett, azonban egy különösen erős szükséghelyzetben (éhínség, hosszan tartó, kegyetlen tél) az öreg mégis levágta, és feltálalta vacsorára. A fiatal hazaérve kész tények előtt találta magát, felháborodott és ezt a traumát, veszteséget nem tudta többé feldolgozni. 

Anélkül, hogy a múltat meg akarnám változtatni, megkísérlek az Ági lelkében élő belső szereplők számára egy párbeszédet kezdeményezni, egyfajta oldást kínálni. 

Az öreg képviselőjét kérdezem, hogy mi az, ami számára megkönnyebbülést hozna.

Át szeretnék kelni a tengeren a szigetre, ahol minden szürke és köves. Egy lennék a természettel. Sátrat építenék, és úgy élnék, mint a természet része. Halat fognék és madarakat, vagy tojást keresnék a kövek között. Látnám a csillagokat, és a hajnalt. Hallgatnám a madarak kiáltozásait és a hullámverést. És amikor eljön az ideje, a szigeten halnék meg, visszaadva testemet a természetnek. 

Azt kérem az öreg képviselőjétől, hogy most, itt,  Ági lelkében ezt tegye meg. A fiatal képviselőjét pedig arra kérem, hogy figyeljen, mi történik. Benne, és az öreggel. 

Az öreg képviselője jelképesen tesz néhány lépést, és átéli, hogy számára ez valóban a helyes út. Átéli, hogy eggyé vált a természettel, annak törvényeit követve és saját maga számára is elfogadva. 

Kérem, hogy lélegezze be az élményt, ami meg is történik. 

A fiatal képviselője elmondja, hogy megkönnyebbült, amikor az öreg elment. Először némi kárörvendést, vagy bosszú érzést élt át, de utána, amikor észrevette, hogy az öreg számára ez a választás JÓ, akkor elcsendesedett, és elkezdte az addigi érzéseit átértékelni. 

Ekkor visszahívom – már ezzel az élménnyel gazdagodva – az öreg férfi képviselőjét a tér közepére, ahol a fiatal férfi képviselője most is “él”. Kérem, hogy várjon, és most ő legyen figyelemmel. 

A fiatal férfi képviselőjét arra kérem, hogy élje át a veszteséget, ami érte. Ennek segítésére beállítjuk a bárány képviselőjét. Látjuk, hogy a fiatal férfi – még nagyocska gyerek, amikor ez történt – ölében tartja a bárányt, és nagy szeretettel öleli. A bárány képviselője elmondja, hogy köszöni, hogy ilyen boldog élete lehetett, és bár sajnálja, hogy ez véget ért, ő a maga részéről vállalta ezt az áldozatot a gazdája túlélése érdekében. Elfogadja, hogy ez történt. 

A fiatal férfi képviselője kezd kissé megnyugodni, zaklatottsága csökken. 

Elérkezettnek látom az időt, hogy az idős férfival párbeszédbe kezdjenek. (Eddig nem tudtak kommunikálni egymással, a beszéd során csak érzéseikről számoltak be a csoportnak). 

Fiatal férfi: Miért? Miért kellett ezt tenni?! Ő nagyon fontos volt nekem! 

Öreg férfi: Ő volt a soron. Az állatokat azért tartjuk, hogy megegyük. Ez a sorsuk. 

Érzékelem, hogy ez a magyarázat kevés lesz a jelen helyzetben, ezért mint állításvezető a következőket mondom el: Az érzés, amit a fiatal érzett az állat irányába, egy előre, a távoli jövőbe mutató érzés volt,  amikor majd az embereknek nem kell húst enniük, és az állatokkal békében élnek, de aminek az adott korban és körülmények között nem volt meg a lehetősége valóságot teremteni. Azon a vidéken télen muszáj volt húst enni az életben maradás érdekében. Ha nem eszik meg azt a bárányt is, akkor előbb-utóbb meghalnak az emberek is, és akkor a bárány sem éli túl, hiszen nincs, aki gondoskodjon róla. 

A bárány képviselője: Teljesen igazat mondasz. Ez volt a sorsom, szívesen vállaltam az áldozatot az emberekért, akiket szerettem. 

A fiatal férfi képviselője: Bár még fáj, ami történt, de már enyhül. Rá tudok nézni az öregre. Lassan megbékélek. 

Az öreg képviselője: Kezdem megérteni, hogy az az utam nem visszafelé vezet, a természet részévé válni, hanem előre, ahol az állati élet is érték. 

 Tisztázom a jelenlévőkkel, hogy az oldás és a párbeszéd az állítást kérő belső világában zajlott le, az úgynevezett alternatív térben. A múltat nincs engedélyünk megmásítani, és nem is vagyunk képesek erre. De alkothatunk a belátás és rálátás segítségével gyógyító mintát, mint ahogy most is történt. 

A záró képben látjuk, hogy a három szereplő egymás kezét fogva körben áll. 

Ági is belép a körbe, átéli, hogy rátalált a törzse első tagjaira. 

Elmondja, hogy eredetileg nem így akarták nevezni a szülei, de amikor megszületett, édesanyja ránézett, és úgy döntött, hogy Ágnesnek nevezi. Most megértette, hogy miért: Ágnes = bárány. 

 

Ebben az állításban azt láttuk, hogy az emberben lévő kétféle harmónia-vágy hatott ellentétes irányban, s zárult le egymás felé: az egyik a természeti harmónia iránti nosztalgia, ahonnan jöttünk, a másik egy magasabb, isteni harmónia , ami felé haladunk.  

A természeti én elfogad, de amikor eljön az ideje, mindent odaad maga is  hálával, mert tudja, hogy ez az élete ára. Csak annyit vesz ki a világból, amire szüksége van. Része a természetnek, a körforgásnak. Ha végigviszi ezt az életstílust, nem marad tartozása… De végig tudja-e vinni? Vállalja-e tényleg? 

Egy másik életminőséget  képviselő lélekrész pedig az ahimszá, a nem ártás elve alapján minél kíméletesebben kíván élni, még akkor is és ott is, ahol látszólag ennek semmi helye nincsen. Körülményektől függetlenül, itt és most próbálja megvalósítani az isteni rendet, aminek rendszerébe tartozni törekszik. Hosszú utat kell megtennie, de tudja, a leghosszabb utak is az első lépéssel kezdődnek, s ő eltökélten kíván ezen járni. 

E két lényrész közötti, mintegy a folyamatosan áradó múlt és jövő közötti egyensúlyt, a múló pillanatot, a jelent, szimbolizálja, kapcsolja össze a bárány. Ez érkezett meg a záró képben, a három szereplő által alkotott kör formájában. 

Az oldást az állító életébe, szívébe pedig az a jelenet illesztette be, amikor Ági is megérkezett lényrészei közé. 

A törzs első, megtalált tagjai tehát: a vadász/húsevő, az aszkéta és a bárány. 

Fotók: Pinterest. Köszönet a művészeknek!