Címke: kiegyenlítődés törvénye

Koronavírus állítás

Rövid összefoglaló

Állításunkban a következő szereplőket jelenítették meg a képviselők: 

Emberiség, vírus, Beavatás (járvány), Gaia, Ősanya(g), Rend, emberi társadalom, emberiségnek a vírusra adott reakciói.

Az egyes szereplők mindannyian az állítás elején kibillent állapotban voltak: saját társaikat elvesztve, szinte magukat sem ismerve próbáltak erőt adni az embernek, aki ugyan lelkesen szeretett volna tanulni, fejlődni, de az nőies erőkkel (Ősanya, Gaia) egyáltalán nem tudott kapcsolódni, a férfias erőket (rend, beavatás) pedig nem is ismerte. 

A kezdeti szétszabdaltságból, és tehetetlenségből, gyengeségből az egyes szereplők hatalmas utat bejárva kerültek a helyükre. 

Kiderült, hogy ezek a szereplők a maguk módján eredendően összetartoznak, csak a nem tudásból adódó elkülönülés és külön fejlődés, egymás ellenségnek, ártalomnak megélése hozta azt a helyzetet, amit az állítás elején láttunk. 

Az állítás végére derült ki, hogy az egyes szereplők mintegy “kozmikus családot” alkotnak, és a következő viszonyban vannak egymással: 

Nagyszülők: 

Rend, Ősanyag

Szülők: 

Gaia, Beavatás

Gyermek: 

Ember (háromszoros lényként: test, lélek, szellem, akiket az állítás terében először az emberi társadalom, az emberi reakciók és maga az ember formált meg). 

A szereplők beszámolói 

Vírus

 A vírus képviseletében voltam.

Hogyan éreztem magam?

Végig nagyon kiegyensúlyozott, elégedett voltam. Bensőmben rend és béke volt. Az állítás elején éreztem, hogy távolabb vagyok az állításban szereplő képviselőktől. A járvány állt legközelebb hozzám. Nem éreztem, hogy fizikailag bárkihez kapcsolódnom kellene a járványhoz sem. Felfelé nyújtóztam a fény felé.

A hátam baloldalán éreztem az emberiség meleg tekintetét, mikor figyelmével felém fordult.

Milyen változáson mentem keresztül?

Végig egyensúlyban voltam, és amikor létrejött a hátam mögött az ősanya és az ősapa között a rend, éreztem, hogy közelebb kell mennem hozzájuk és kapcsolódnom lehet velük és Gaiával is.

Szerettem volna, hogy a járvány és az emberiség közelebb jöjjön hozzánk.

A fogalmazódott meg bennem, hogy a vírus egy katalizátor szereplő, akinek az a feladata, hogy segítsen felhozni a tudattalanba lenyomott tartalmakat, félelmeket, régi járványok emlékét, töréseket, fájdalmakat, veszteségeket.

Nem akartam senkinek sem ártani, szándékaim tiszták voltak.

Segítség:

Nem volt szükségem segítségre, a fejlődésre, a tanulási lehetőségre akartam felhívni a figyelmet. Addig pedig nem volt kapcsolatom a Föld tereivel, amíg meg nem született a szeretet rend.

Rend/invázió

Nagyapa: Pozitív értelmében: Rend. Kiválasztó, felhatalmazó, kozmikus méretű alapenergia, férfi minőség. Az Ősanya(g) = Káosz, ismeretlen, fekete energia, fekete anyag társa. 

Az a teremtő hatás, ami az ősanyag egy részéből megformálta az általunk ismert univerzumot. 

Negatív értelmében: Katonai invazív erő. Manipulatív, veszélyes, túlszabályoz és kivonja az energiát az emberi társadalomból. A vírus agresszivitása. 

 Én képviseltem az invazív támadást. 

Az állítás elején azt éreztem, mintha az egész testemben összetett programok futnának, amik engem alkotnak tulajdonképpen. És minden amit akartam, az a társadalom kiszipolyozása. Éreztem, hogy gyenge és, hogy ezt megtehetem vele. 

Később jött fel bennem olyan érzés, talán akkor amikor már a társadalom kicsit erőre kapott és kezdett felállni, hogy én vagyok az az erő ami előhívja az ő saját erejét, azáltal, hogy kihívás elé állítom. Mert azzal, hogy én lenyomom őt, neki muszáj megvetnie a lábát és saját magától felállni, ellenállni nekem, így megtalálja a saját erejét. (ez nem tudom mennyire illik bele a képbe, de nekem ez jutott eszembe)

Egy ponton elhagytam az események terét és kívülre kerültem, nem volt bennem semmi különös érzés, elvoltam magamban azt éreztem. Láttam, hogy a társadalomra már nem tudok hatni, mert erőre kapott, úgyhogy, csak úgy voltam. 

De amikor az Ősanya felébredt és elmondta, hogy én ki vagyok tulajdonképpen, és hogy a mi közös gyermekünk Gaia, akkor ledöbbentem. 

Nem esett nehezemre elfogadni a helyzetet, sőt jó érzéssel töltött el. Sikerült újra közel kerülnöm, a páromhoz, a női princípiumhoz, akivel azt éreztem kiegészítjük egymást. És ebben a közös harmonikus, de erős szövetségbe, úgy éreztem a lányunk is be tud csatlakozni, miután rendeztem vele is külön a viszonyomat. 

Ősapaként és a tiszta minőségű család tagjaként, nagyon elégedett voltam és nagyon jól éreztem magam. Mint aki a jelenlétével, erejével tartja a teret, nem is feltétlen kell aktívan cselekednie, csak ha a helyzet feltétlen megkívánja. Ezáltal nagyon töltő is volt számomra a szerep és nyugalmat költöztetett belém. Az Ősanyával való kapcsolódást nagyon erősnek éreztem. Gaiával elégedett voltam, és konstatáltam az egyéb történéseket. Az unokámmal, az emberrel is éreztem kapcsolódást, ott ilyen tanítói minőséget fedeztem fel magamban, amivel szerettem volna hozzájárulni az ő kiteljesedéséhez. És éreztem, hogy az emberben, ha megvalósítja az egységet, ugyanúgy megvalósulhat a harmónia, a férfi – női energiák egyensúlya.

Nekem jó volt az ember látványa által megtapasztalni, ezt az alkímiai folyamatot, amikor ő az egység, a megvilágosodás felé közeledik. Hogy egyesül a test lélek szellem, és egy újfajta lény születik meg/ébred tudatára, aki már számomra olyan, mint aki ezen a „hármas felosztáson” már mind túl van. Mert valahonnan nézve szerintem ez is egyfajta meghasadás lehet, hogy az embert 3 összetevő alkotja. És ha sikerül magát átalakítania, akkor olyasmi születik, ami ezeken túl van. 

Beavatás/járvány 

Apa:  Pozitív értelmében: Beavatás hermészi értelemben: Háromszoros tanítás a test-lélek-szellem szintjén (mindent felerősít) 

Negatív értelmében: Járvány. A puszta információnak tekinthető vírust “elviszi” az emberekhez és az aktuális tudatállapotukhoz alakítja a frekvenciáját, aminek a következménye betegség stb. de a tudatosodás is. 

A járvány képviselőjeként elmondta, hogy egyetlen szándék volt benne: az emberiségnek vissza kell találnia a Földhöz. Kapcsolódnia kell Gaiával. Miután ez az állítás terében megvalósult, a járvány átalakult a legmagasabb szintű beavató erővé, Gaia társává. 

Ősanya(g)/Káosz

Nagyanya: Pozitív értelmében: Az Ősanya(g) = Káosz, ismeretlen, fekete energia, fekete anyag. A teremtést lehetővé tévő potenciál. A Rend társa. 

 Ősanya, káosz, testetlen női minőség

Az állítás elején nem kapcsolódott aktívan az általam képviselt szereplő a többi szereplőhöz. Szemei csukva, ülő pozícióba helyezte magát. „Lelki szemei előtt” folyamatos örvénylő mozgást érzett maga körül. A mozgás keltette örvényben fekete szemcséket, kis kőzetdarabokat látott. A folyamat nagy része alatt szemlélődő szerepben volt, azonban egy kritikus pontban ez megvaltozott es érezte, hogy Gaianak meg kell mondania, hogy a ki az apja. Ennek kimondásával magát is meglepte tulajdonképpen, hogy ez az ősi titok felszínre került. Nem Gaiaért tette, hanem az unokájáért, az emberiségért, akihez fokozottan erős érzelmek kezdték el kötni. A folyamat végére felismerte, hogy ezek a „jelentéktelen porszem – emberek” nagyon is fontos szerepet játszanak, főleg, mert ráeszmélt, hogy az emberek az unokái és azonnal fel akarta venni velük a kapcsolatot, de azt is érezte,hogy a kis-unokái most nagyon megijednének. Fontos, hogy azt éreztem, ősanya kepviselokent át kell adnom az energiát, amiből maga a létezés all –ez egy rendkívül nyers, nagy horderejű energia, de az unokáim nem állnak készen, de döntésem ennek ellenére nem akarom megmásítani. Férjemmel, a Renddel a kapcsolatot rendezettnek éreztem. Gaiat végig kamaszlánynak láttam, úgy éreztem, pont jókor tudja meg, ki az apja. Gaiaval a viszonyom nem teljes mértékben rendezett, valami megoldatlan van meg közöttünk (érzésre az jött, hogy ezt az említett energiát lehet Gaianak kellene átadnom, mert kicsit esetlennek érzem őt és ez segítene valahogy neki talán). Érdekesség, hogy az állítás alatt a kezemben vegig egy cserép volt, királyliliomokkal, ezzel is igyekeztem „hangulatba hozni magam”, hogy a virtualis terben is át tudjam élni a szerepem. Késobb világossá vált számomra, hogy Gaia kislányom tartom a kezemben. 

Gaia

Anya: Gaia. Föld. A Beavatás társa. Mivel az Ősanya(g) és a Rend gyermeke, ezért mindkettejük tulajdonságaival rendelkezik. A rend és az anyag együttese a teremtés, amibe a beavatáson keresztül érkezik az élet, s annak teljességbe emelő útja. 

Gaia voltam. Eléggé nyomott a mellkasom az elején, volt bennem egy sajnalkozás az Ember iránt, hogy nem mondhatom meg neki konkrétan, hogy mit kellene tennie, hanem hagynom kell, hogy magától rájöjjön. 

A végére Gaia kapott egy apát, akinek a létezéséről sem tudott, és ezáltal egy családot is. Aztán Férjet is. 

Apja, a Rend, Férje a Tudás/ Alkímia. Az Ősanya, a Rend és a Tudás segítettek Gaianak, hogy a gyermekével való kapcsolata is harmonizálódjon. 

Emberiség

Gyermek: Emberiség. Az ő attribútumai a társadalom (test), a helyzetre adott reakciók, érzelmek (lélek) és maga az ember, emberi tudatosság (szellem). 

 Én a társadalmat képviseltem. A földön fekve, megtaposva feküdtem, távol mindenkitől, nem tudtam kapcsolódni. Vacogtam, fáztam, remegtem, féltem mindentől. A fagyás állapotában voltam. Amikor a szereplők kezdtek egymáshoz közeledni, akkor a társadalom is kezdett felmelegedni, erőt kapni, tudott kapcsolódni már. Nagyon passzív volt az állítás alatt. A végére azért fel tudott engedni, bekapcsolódni a rendbe.

A helyzetre adott emberi reakciók: Ez a szereplő találta meg legelőször az útját Gaiához, így ő az, aki a megoldás irányába először lépett. Ő kezdett párbeszédbe Gaiával, és tett fel kulcsfontosságú kérdéseket. Ezek indították meg a tudatosodás folyamatát. 

Emberiség: Az emberiség félelem nélkül ment közel a vírushoz és a járványhoz. Amikor meghallotta, hogy ezek tanítani jöttek, nagyon erős vonzódást érzett feléjük és közéjük állt. Egészen addig tette ezt, míg a kozmikus “generációs hátterében” egy sokkal teljesebb valóság képe létre nem jött. Alig kapcsolódott a társadalomhoz és saját reakcióihoz, elsősorban tanulni akart. 

Meglepő volt, hogy az önismeretet, hogy ő háromszoros lény (test, lélek, szellem), csak az állítás végére szerezte meg. Ehhez az kellett, hogy a “generációs tere” mint kozmikus lényé, rendeződjön, tudatosodjon.  

Vírus jelenléte az egyes “generációkban”: 

A három generáció tehát három kozmikus szintnek felel meg:  ember, bolygó, univerzum szintje (gyermek, szülők, nagyszülők).

Ember: Ha az egyszeri megnyilvánulást vesszük, akkor az ember az alap “mértékegység”. Neki felel meg a vírus, ami egy emlékeztető, katalizátor, legmagasabb megnyivánulási formájában egy fényüzenet.

Bolygó: Ha a bolygói szintet tekintjük, akkor a Beavatás negatív érzékelése járvány. Ami a szerepe lenne, az a tanítás, a fényüzenet gyakorlatba ültetése. Az egyszeri (fény)információ bolygói szinten való kiterjesztése a feladata. A bolygó maga Gaia, kapcsolódnia kellett egyrészt a “szüleihez”, elsősorban az apjához, akit nem ismert: a Rendhez. Így már jobban el tudta fogadni az anyját is, az Ősanya(g)ot.

Univerzum: Ha a kozmikus léptéket tekintjük, az egyik (apai) alapminősége a  Rend. Negatív formájában egyfajta katonai invázióként jelent meg, ami a vírus agresszivitást és a társadalmi eszközkészlet járvány általi mértéktelen leterhelését, kiszipolyozását jelenti. Az invazív jelleg a rend egy elcsúszott, túlzó minőségét is jelenti, amiben nincs benne az a cseppnyi (vagy inkább kellő mértékű) káosz, ami élhetővé teszi. Túlszabályozottság, hatalomgyakorlás egészen sejtszintig. És az élő teremtés másolása. Amikor a társadalomban megjelennek azok a reakciók: tudatosság, összefogás, Gaia figyelembe vétele, önismeret, az invazív jelleg spontán átalakul renddé. 

Várható forgatókönyvek: 

Amennyiben nincs felemelkedés, akkor a várható forgatókönyv: 

Az egyes emberre a vírus gyakorol hatást

A bolygói szintű változást a járvány kényszeríti ki

A kozmikusat pedig az invázió. 

Eléggé nem szép így a kép, ami kibontakozik.

Pozitív forgatókönyv 

És ezt pont a vírus mutatja meg, ami egy igen kicsi létező, még csak nem is élőlény, csak egy információcsomag. Mégis, hatni kezd és szétterjed először az emberi teremtőerő, majd a bolygói teremtőerő által. 

Ugyanez a sokszorozó, felfelé küldő “lencse” tudja útjára bocsátani az egészen új, saját örökségét ismeret és beavatás útján elfogadó emberi minőséget is. Azt láttuk az állításban, hogy a háromszoros emberi minőségből a test=társadalom gyenge és rosszul érzi magát, a lélek= érzelmek, reakciók viszont képes kapcsolódni Gaiához, ami megnyitja a rendeződés lehetőségét. Ébreszti Gaiát is. A szellem=ember pedig képes közel menni a fénycsomaghoz=vírus, még ha először nem is tud vele azt kezdeni, amit kellene. 

Ahhoz annak a folyamatnak a lefutása kell, amikor az emberi érzelmek Gaiához kapcsolódnak, majd Gaia felismeri az anyját és az apját majd a párját is. Ekkor tud csak a társadalom kapcsolódni, majd végül a körbe beérkezik az ember. 

A folyamat utolsó fázisa a fúzió: az eddig széttöredezetten egymástól független részekről kiderül, hogy azért nem működtek megfelelően, mert egymásról nem is tudtak, holott mélyen összetartoznak. Megtörténik a felismerés és egy harmonikus kapcsolódás, amiben a szereplők száma csökkenni kezd és új struktúrát vesznek fel, mint egész.

Új struktúra: 

Az állítás végére kialakult új struktúra formája egyrészt a piramis: aminek az alapja a négy minőség: Ősanya(g) és Rend, Gaia és Beavatás, a csúcsa pedig az Ember. 

Ugyanekkor a forma egy többrétegű gömbalakzat, mint egy rózsabimbó, aminek a belsejében az ember van, a külső szirmait pedig a négy nagy minőség alkotja. 

Az ember célja az, hogy összegezve magában kozmikus családja erőit a fénycsatornán át elérje a magasabb, isteni világokat.

Ha egy akármilyen kis csoport megvalósítja ezt a felemelkedést, és a kozmikus múlt összerendezését a lényében, akkor aktiválódik egy sokszorozó és bolygói szintűvé emelő (beavató, mesteri) erőtér, majd pedig ennek a fénye kiárad a mindenségbe is. 

Az állítás megmutatta, hogy felismerhetjük saját magunkat mint ennyi fáradozás eredményét, aki (ha valódi önmagára talál), akkor össze tudja rendezni még ezeket a hatalmas tereket is. 

Rekonstruált kozmológia

A történet az odatartozás jogának sokszori megsértésével indult ki tudja, milyen régen. Az őskáosz (ősanyag) és a rend szerelmi történetével. Ők ketten, miután megteremtették Gaiát és a beavatást, mint női és férfi erőt, s Gaia terébe helyezték az embert (férfit és nőt, de ezt nem néztük most). 

Valahogyan szakadás történt az első istenpár között. Ezt sok ókori teremtésmítosz leírja, ahogy az istenek generációin belül, és az egyes generációk között harc dúlt, ami által egyes istenek “meghaltak”, vagy eltűntek. 

Amennyire én látom többek között ebből az állításból is, a Rend és a Káosz duálisa teremtette meg a körforgáson alapuló Univerzumot, az életet. 

Ennek az ősi teremtésnek a szülötte esetünkben Gaia, akinek a lényében egyszerre van jelen a kiszámíthatatlan, a véletlen, a sors és sok-sok törvényszerűség egymással harmóniában. Az ő társa – egy mára elfelejtett Férfi-Földistenség volt. Egy sokszorozó, felnagyító, akár egyszeri dolgot az egész világra kiterjeszteni képes minőség, amilyennek pédául néha Dionűszoszt írják le. 

Ez az isten legmagasabb megnyilvánulásának célját és feladatát tekintve a Beavatás, vagy titkos Bölcsesség, és ennek társa legmagasabb minőségében Gaia a Misztérium. 

A Misztérium és a Beavatás együtt hozta létre az Embert, annak legmagasabb minőségében. Istengyermek vagy fénygyermek az ember, akinek küldetése a fénydimenziók elérése.

Az Ember egyik földi feladata a társadalmi rendszer kialakítása, amibe beépíti az őseinek az energiáját is, és ezt kell emelnie a lehető legmagasabb szintre, azaz, isteni szintre. 

Ezt a három szintű teremtéstörténetet értettük meg az állítás végére. 

Hiszen abból indultunk ki, ami van, és ami csak kicsit emlékeztet erre az időtlen és szakrális történetre. 

Ami nagyon fontos, hogy a szétszakadás az ember tudatában van/volt csak, hiszen a vírus, mint annak képviselője írta, eredendően fényprogramként érkezett, hogy ezt az egységet megmutassa, és az embert saját maga számára is megismertesse, mint háromszoros, mégis egyetlen lényt. Mert ez a háromszoros lény képes (az előző “generációk” vágyát egyfajta felemelkedésre beteljesíteni. 

A záró kép: a háromszoros biztonságban ringatózó ember-isten-gyermek az előző generációk által felfelé emelve egy ragyogó térbe – egészen egyszerűen felemelő volt nekem is .

Az állításhoz kapcsolódó meditációk: 

Nyitó meditáció:  

Záró meditáció: 

Nincs meghatározott ideje, bármikor kapcsolódhatsz ahhoz a védő és tudatosító térhez, amelyekből a meditációk érkeztek. 

Áldás

Jelenleg csak az online konzultációk érhetők el: http://www.bottyankatalin.com/2020/03/08/online-konzultacio/

Ez az írás, és minden, az oldalon található tartalom Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető, etnográfus szellemi tulajdona. Csak innen osztható, illetve kérlek, tisztelj meg azzal, hogy meghivatkozod. Köszönöm. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Private group · 298 members
Join Group
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

 
Galga menti Női Önismereti Kör
Private group · 66 members
Join Group
Az önismeret, a női körök és családállítások támogató, segítő erejének elkötelezett hívei vagyunk, mivel saját életutunkon már tapasztaltuk ezek minde…
 

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.

www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye

A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.

http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Ősanyák tánca titok a mélyben

 

Ősanyák tánca titok a mélyben.

Örömük egység a szer elemében. 

Fény fogadásával árad az élet

Félelem, haláltól törik a történet: 

Apa sebe miatt a táncuk leáll. 

Gyermek boldogsága számukra is élet. 

Választhatod  a mindenséget.

(Bottyán Katalin) 

 

Az első 2018-as családállítói napunkon erősen középpontba kerültek a női archetípusok, azaz, a bennünk élő női minőségek, szerepek, istennők és ősanyák. 

Láttuk, hogy erejük bőséget, fényt és könnyűséget hoz a családba, de blokkolódásuk és árnyékuk, a férfivel való kapcsolódásuk sérülése árt a gyermekeknek is.

Generációkon keresztül beépül a személyiségbe, végül a tudattalanból jövő hatásként van jelen : a sebek, amiket őseink adtak és amiket kaptak valamikor bennünk és nekünk fájnak. Hiányként, gyengeségként, tanácstalanságként, bizonytalanságként, szükségként, zavarként élnek tovább, mivel személyes történetüket elfelejtettük. 

Több állító említette az alkalmanként aktív “káosz” energiának megélését: váratlan romboló hatások törnek az életük rendje ellen időnként. Ezek gyökerét keresve úgy érzem, és a mező is azt mutatja, hogy az ősanyák sora üzen, sorsa mutatkozik meg ilyenkor. 

Az őskáosz mérhetetlenül gazdag erőforrás, melyben látensen minden megvan, de még nincs eldöntve a dolgok formája.  A formát és a rendet a mi tudatosságunk adja hozzá és az élettörténetünk eseményei alakítják ki.  Kinyerhető belőle minden, amire aktuálisan szükségünk van. (Ha ismered az indiai történetet a tejtenger kiköpüléséről – ez az). Ezt a forrást érzelmekkel teli kéréssel szólíthatjuk meg, azaz, hétköznapi nyelven fogalmazva a vágyak nyitják meg. A vonzódás az, ami vezeti a lelket – tapasztalatot teremt és végső soron lerakja lépésről lépésre az utat a lélek számára. Tudni kell, hogy az aktuális vágy az mindig az eredet, az isteni iránti vágy megnyilvánulása bennünk, így megváltásunkhoz vezet. Tehát ha ehhez az ősforráshoz megfelelően fordulunk, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. De ha érzelmeink (vágyaink, kéréseink) bármilyen régről hozottan félelemmel, sérelemmel, haraggal keverednek, akkor az ajándékok negatívak is lehetnek.

Az állítói munka során a legfontosabb, amit elérhetünk, hogy ezek a régi történetekből keletkezett generációs és karmikus energiák visszakapják fényüket, aktivitásukat, segítőkként álljanak mellénk az életünk rendezésének folyamatában. 

A következő történetben az állítást kérő, a testvére, az édesanyja, az édesapja, az édesapjának az édesanyja és az édesapjának a nevelőanyja szerepelnek. Mint az életben, az állításban is az apa sebe a domináns mozgatóerő. 

Az állításban láttuk az anyja által elhagyott fiúgyermek sebét a felesége (az állító anyja) által hordozni és a következő generáció gyermekeinek továbbítani.

Az anya (az állító nagyanyja) lemondott csecsemő fiáról és elment, s egy másik asszony állt a helyére. A kisbaba majdnem meghalt… a nevelőanya megjelenése mentette meg ettől. A nevelőanyai szerepet azonban csak úgy vállalta fel, ha az igazi anyáról soha szó sem esik, személye titokká válik, a gyermek hivatalosan és minden történetben az övé lesz teljesen.  Az eredeti anya létezése is tabu volt. Amikor mégis kiderült a léte, a fiú olyan mértékben szenvedett, hogy minden nő felé pusztító, elnyomó attitűdöt vett fel, ami a család asszonyai számára tragédiává vált. Elnyomottság, betegség, halálvárás, bezárkózás, identitásbeli gondok, párkapcsolati nehézségek származtak ebből.

Szerencsére, az állító, egy fiúnak várt leány most eljött segítséget, gyógyulást kérni a mezőtől. A gyógyulást kérte saját maga, női minőségei számára, és a mezőben megelevenedtek három generáció asszonyai, és az egyetlenegy, nagyon sérült, mégis domináns férfi, az apja. 

A megoldás hosszú folyamatát kísérve a körkörös és absztraktnak tűnő időben megjelent az apa sebe mögött és mellett az anya sebe, keringett a halál, láttuk a mindenkit uralni akaró férfi kétségbeesését és ennek következtében a padlóra kerülve a család asszonyait. De kísértük az állítót a titokkal való találkozás hosszú folyamatában, amikor az édesapja végre rá tudott nézni az ő édesanyjára, és megértette az édesanya és a nevelőanya közös vállalását az élete érdekében. A férfi megértette az élet értékét a halállal szemben, és megértette azt is, hogy mi a különbség az élet adása és megmentése között.

Így már fel tudott állni a gyermekeivel együtt a saját felesége is, akit végre látni és elismerni tudott élete társaként.  Édesanyjának  és nevelőanyjának is bemutatva feleségét és gyermekeit (köztük az állítót) végre megtalálta a saját, biztonságos helyét férfiként és apaként egy olyan családi rendben, amiből áldás fakad. 

A női minőségeket az állítás elején és végén is felállítottuk. Az elején szétszórtan, gyengén, sebzetten, a végén pedig körben állva, táncolva, áldón jelentek meg. 

 

Kívánom, hogy mindenki, akinek a története rezonál erre, gyógyuljon meg… 

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Online konzultációt kérhetsz: http://www.bottyankatalin.com/2020/03/08/online-konzultacio/

Trauma, háború, családi titok – s az unokának nincs párkapcsolata

No Comments

A trauma hatása generációkra kiterjed: mélyen hat arra, aki kapcsolatba kerül vele. Szerteágazó tüneteket produkál, néha nem könnyű megtalálni. 

 Emese1 állítása

Párkapcsolati problémák miatt kér segítséget. A kezdő beszélgetésnél elmondja, hogy a férfi számára egyenlő a bizonytalansággal és a félelemmel. (Párkapcsolata nem él, külön élnek, azonban a férfi igényt tart rá.)

Célja egy működő párkapcsolat, melyet a meglévő minta elengedésével és egy új minta kialakításával szeretne elérni.

Izomteszt segítségével kiderül, hogy dolgozhatunk a témán, hogy fogalmi állítás után generációban, mégpedig harmadik generációban, az anyai ágon fogunk dolgozni.

Erőteljes, jó intuícióm van, nagyon érzem a csoporttámogatást és a vezetettséget.

Úgy érzem, hogy minimál-stílusra van szükség.

A fogalmi állításban ennek megfelelően csak Emesét és a párkapcsolati mintát állítom. A kép az elmondottakat mutatja. Látszik, hogy a férfi valóban labilis, nincs élő kapcsolat.

Gyorsan áttérünk a generációs térbe. Szintén minimál eszköztárat használva csak az anyai nagyszülőket képviselőit kérem. Az egyetlen furcsaság, hogy a nagyapa számára karakteres nőt, a nagyanya számára férfit választ az állító.

A kapcsolat láthatóan stabil, a társak szeretik egymást. A gyermekek (Emese édesanyja a másodszülött ikerpár lány tagja) születésekor is jó rendet látunk. Az apa kifejezi, hogy szereti a családját.

Itt az állító közbeszól, hogy az nem lehet, mert ez a nagyapa egy szörnyeteg volt. Persze, amit ő tud, az egy későbbi kép, s főleg nem a lélek valósága.

Áll az öt családtag egy irigylésreméltóan rendezett konstellációban, valamennyien jól vannak. Mondom is, hogy én itt semmi rendeznivalót nem látok, de kérem a mezőt, hogy most alakuljunk oda, ahol a feladatunk van.

A kép gyorsan átalakul. A család teljesen szétesik: gyermekek a bal oldalon ülnek a földön, a nagyanya a kép hátterében nézi a nagyapát, aki jobb oldalt a sarkot bámulja.

A fókusz a nagyszülőkön van, illetve a nagyapa és a nem tudjuk mi között jelenik meg egy erőteljes energia.

Az állítót kérdezve elmondja, hogy nem volt a fronton a nagyapa, nem hiszi, hogy háborús élménye lehetett.

Kérdezem a nagyapa képviselőjét, hogy mit lát. „Olyan furcsa ez… nem tudom, de teljes erővel húz oda, de félek is…”. Várunk. Egy perc múlva: „Tudom már, mi ez”. Megmutatom: A nagyapa képviselője leült a földre, és olyan irtózatos sikoltozásban tört ki, hogy a teremben mindenki halálra rémült. Láthatóan valami olyat látott, amit emberileg nem lehet kibírni, sokkos állapotban van.

A légkörben megjelenik a második világháború.

Kérem az elkövetőt, kérem az áldozatot, kérem a sorsot és kérem a háborút – gyorsan szólítom a képviselőket a társaim közül, akik sorban ülnek.

A terem túlsó felében kérem, hogy négyen mutassák meg nekünk, hogy mi történt, mi az, amit a nagyapa néz. A képviselők borzasztó élményekről számolnak be: az áldozat retteg, menekül, magát vonszolva a padlón, míg a tettes indulatokkal telve szinte rajta ül. A sors elbújik félelmében és a háború azt mondja: ennek így kell lennie.

A nagyapa képviselője csak ezt a történetet látja, innentől nem érdekli a családja egyáltalán. A család teljesen szétesett.

Mindenki érzi, hogy valami borzasztó történik, traumatizált állapotban vannak.

A mező mozgásával látjuk, hogy az áldozat mögött ott áll a háború, a tettes egyedül van vele szemben, tőlük távolabb a nagyapa őket nézi. Háta mögött, vele kapcsolódás nélkül a nagyanya. A nagyapa háta mögött elbújva a sors. A gyerekek külön ülnek.

A minta élesen kirajzolódik, erőteljesen érzem – mint végig – a mező útmutatását.

Ekkor kérdésemre megszólal az állító, hogy van egy családi titok, miszerint a nagyapa testvérei közül (öten voltak) egyik náci lett, a másik Dachauban halt meg, szóval a történelem két ellenséges oldalra vitte őket, és így egyik testvér a másik gyilkosa lett áttételesen.

Kérdezzük a képviselőket, s a tettes kifejezi, hogy nincs önálló gondolata, csak teszi, amit nyomnak rá. …

Ideje, hogy beavatkozzunk, mivel a mező már megmutatta a történteket.

– Nagyapa, most itt az ideje, hogy szembenézzünk ezzel.

Kérem a tettest, az áldozatot és a nagyapát, hogy egy egyenlő oldalú háromszög alakzatot vegyenek fel, egymástól kb. másfél méter távolságra. Nézzetek egymás szemébe és mondjátok ki az érzéseiteket, illetve, ami felmerül bennetek.

A képviselők elmondják, hogy mit éreztek, illetve, hogy sajnálják, hogy családtagokként egymással szemben ilyen helyzetbe kerültek.

Kérem őket, hogy feküdjenek le egymás mellé, és fogják meg egymás kezét, engedjék az ellenséges pozíciót elmúlni.

Lehet érezni a légkörben, hogy hogy távozik a feszültség, és hogyan születik meg az elengedő béke.

A nagyapa képviselőjét arra kérem, hogy mondja el, mit érez, látva őket egymás mellett a földön feküdni.

Az oldó mondatok, melyek a nagyapának ki kell mondania: Ti mindketten a családom tagjai vagytok. Ellenségek lettetek, és egyikőtök meghalt. Ez szétszakított engem és szétszakította a családunkat. Én most tanúskodom rólatok és kettőtöket eggyé szeretlek. Újra egybe foglallak benneteket, és együtt vagytok a szívemben.

Az oldás után lassan összerendezi a mező a családot: a nagyapa és a nagymama egymás mellé kerül végre. Itt is oldás következik. Felállítom Emese édesanyját és testvéreit, akikkel rendezzük a testvérsorrendet is.

Emese képviselőjét is felállítom, aki szembenéz a család múltjával. Ezután Emese beáll a helyére. Itt kiderül, hogy a hosszadalmas oldások ellenére még sok haragot táplál a nagyapja irányában. Engedjük, hogy kimondja érzéseit és újra megmutatjuk neki, hogy a család múltjában olyan dolog történt, amibe a nagyapa beleroppant. A nagyapa kifejezi sajnálatát a történtek miatt. Végre meg tudnak békülni. Ezután már könnyedén következik a család rekonstrukciója, mindenki mosolyogva áll a helyén. Még felállítom az állítóm gyermekét és volt férjét, valamint leendő társát is. Mindenki örömmel telve áll a helyén.

A zárás már a szokásos rituálé szerint zajlik: megnézzük, hogyan változott a kezdeti minta, és látjuk, hogy nagyon is rendben van….

1Az állító nevét megváltoztattam

Az elakadások gyakorlati okai

Amikor azt tapasztalod, hogy erőfeszítéseid ellenére folyamatosan elakadások vannak az utadon, akkor jó eséllyel gondolhatsz arra, hogy a családi mezőben lévő titok próbál így jelezni neked.

A mező alaptörvényei a következőkben felhozott esetekkel sérülhetnek például:


– A családban a halva született gyermeknek nevet sem adnak, és többet nem beszélnek róla, mintha a szülés meg sem történt volna. Ekkor a halva született odatartozásának joga sérül, és ha később testvér születik, aki azt hiszi magáról, hogy ő az elsőszülött, akkor a sorrendiség is.


– Hasonló a helyzet, ha a testvérek sorában van egy másik kapcsolatból született gyermek is, akiről a testvérek nem tudnak, így sem az odatartozása, sem a helye nincs tiszteletben tartva.


– Előfordul – a tudott eseteknél jóval nagyobb számban -, hogy a magzati fejlődés ikerterhességnek indul. Az egyik magzat elhal, a másik élve születik. Az elhalt magzatról sem az anya, sem az élve született gyermek nem tud. Csak az élve született lelke hiányolja, pedig az a magzat is a családhoz tartozik.


– Egy nő azt mondja az udvarlójának, hogy Te vagy az első, a legfontosabb, holott korábban volt párkapcsolata – ebben az esetben is mindkét törvény sérül.


– Ha valaki erőszak áldozata lett, amiről később a megítélés elkerülése érdekében nem beszélnek, szintén mindkét törvény sérül. A családhoz tartozó áldozat sorsát az elhallgatással nem tisztelik, és az erőszakot elkövetőről pedig tudomást sem vesznek, azaz kitagadják. Ezek az elakadások természetesen okkal, a trauma miatti nagy stressz és fájdalom kivédésére való törekvésből keletkeznek, de ha túl sokáig maradnak a lélek mélyén, a később jövő családtagokra vár az igazság feltárása, és a család egészének a szeretetbe való visszaemelése. 


– Ha az egyik szülő egyedül neveli a gyermekét, és egyenrangúként kezeli, gyakran válik a gyermek az őt nevelő szülő partnerévé. (Vele osztja meg az egyedül élő szülő a gondokat és a feladatokat, így a gyermek nem tud gyermekként jelen lenni a családban. Ez a szülő új párra találását is akadályozza. Előfordul, hogy a gyermek tudattalanul maga is törekszik erre a pozícióra, mert reméli, hogy a másik szülő visszajön még.) Bármelyik ok is működik közre ebben, itt megsérül a hely törvénye.


– Amikor a gyermek szeretettel teli lelke egy nehéz sorsú családtagnak azt mondja, hogy a segítségedre sietek, akkor fölé helyezkedik, akár több generációval nagyobbnak képzeli magát. Így nem tudja a saját életét élni.  Újra sérül a hely törvénye.

A felsorolást sokáig lehet folytatni, a variációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, annak ellenére – vagy talán éppen azért – mert a mező törvényei egyszerűek. Mindenki esete egyedi, így minden elakadás, minden egyes családfelállítás, és az oldódás is az.

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Private group · 272 members
Join Group
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák, a kiegyenlítődés törvénye

A család szellemi mezejének is van lelkiismerete, amely hasonlóan az egyén lelkiismeretéhez, érzékeli a rendetlenséget, és anélkül, hogy ezt tudnánk, vagy befolyásolhatnánk, mozgatja a rendszer tagjait az egyensúly fenntartása vagy visszaállítása érdekében. Ha a családi rendszerbe tartozók közül valakivel életbevágóan rossz történik (kitagadják, nem tartják tiszteletben a helyét) akkor a rendszerben egy következő generációban született, a kiegyenlítés érdekében a nehéz sorsú családtag érzéseit, viselkedését, betegségét, sorsát fogja követni. Olyan, mintha a később született azt mondaná:

Inkább én viszem helyetted a nehéz sorsod, hogy neked könnyebb legyen! vagy Inkább én halok meg, Te maradj!”

Követlek a sorsodban, betegségedben, vagy akár a halálba is!”
Ezek mindig szeretettel teli, és általában tudattalan fogadalmak, és – természetesen – nem segítenek a korábbi nehéz sorsú tagon. Ugyanakkor a fogadalomtevőt kötik, hiszen a kiegyenlítődés törvénye előtt tett fogadalma szerint él – a saját sorsa helyett.

A saját családi rendszeredet elképzelheted egy nagy, részekből álló, függőleges képnek, amelyben legfelül a Legnagyobb, az élet forrása van, alatta állnak az utána következő Nagyok, érkezési sorrendben és az őhozzájuk tartozók. Legalul vagy Te, aki az életedet a nálad nagyobbakon keresztül kaptad úgy, hogy felülről, a Teremtőtől az életerő a közvetítők (a családod nálad Nagyobb tagjai) mindegyikén keresztül áramlik. Az életed kiteljesedéséhez tehát az szükséges, hogy ez a családi kép legyen teljes: minden egyes darabja legyen meg, és mindegyik legyen a helyén. Az egyes szinteken pedig uralkodjon az egyensúly, legyen meg a kölcsönösség a családtagok között. A kiegyenlítődés törvénye segít a harmónia visszanyerésében, ha azt keresed, hogy hogyan hozhatsz békét az életedbe. 

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/