Címke: kiegyenlítődés törvénye

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.
www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye
A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.
http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.
 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Ősanyák tánca titok a mélyben

No Comments

 

Ősanyák tánca titok a mélyben.

Örömük egység a szer elemében. 

Fény fogadásával árad az élet

Félelem, haláltól törik a történet: 

Apa sebe miatt a táncuk leáll. 

Gyermek boldogsága számukra is élet. 

Választhatod  a mindenséget.

(Bottyán Katalin) 

 

Az első 2018-as családállítói napunkon erősen középpontba kerültek a női archetípusok, azaz, a bennünk élő női minőségek, szerepek, istennők és ősanyák. 

Láttuk, hogy erejük bőséget, fényt és könnyűséget hoz a családba, de blokkolódásuk és árnyékuk, a férfivel való kapcsolódásuk sérülése árt a gyermekeknek is.

Generációkon keresztül beépül a személyiségbe, végül a tudattalanból jövő hatásként van jelen : a sebek, amiket őseink adtak és amiket kaptak valamikor bennünk és nekünk fájnak. Hiányként, gyengeségként, tanácstalanságként, bizonytalanságként, szükségként, zavarként élnek tovább, mivel személyes történetüket elfelejtettük. 

Több állító említette az alkalmanként aktív “káosz” energiának megélését: váratlan romboló hatások törnek az életük rendje ellen időnként. Ezek gyökerét keresve úgy érzem, és a mező is azt mutatja, hogy az ősanyák sora üzen, sorsa mutatkozik meg ilyenkor. 

Az őskáosz mérhetetlenül gazdag erőforrás, melyben látensen minden megvan, de még nincs eldöntve a dolgok formája.  A formát és a rendet a mi tudatosságunk adja hozzá és az élettörténetünk eseményei alakítják ki.  Kinyerhető belőle minden, amire aktuálisan szükségünk van. (Ha ismered az indiai történetet a tejtenger kiköpüléséről – ez az). Ezt a forrást érzelmekkel teli kéréssel szólíthatjuk meg, azaz, hétköznapi nyelven fogalmazva a vágyak nyitják meg. A vonzódás az, ami vezeti a lelket – tapasztalatot teremt és végső soron lerakja lépésről lépésre az utat a lélek számára. Tudni kell, hogy az aktuális vágy az mindig az eredet, az isteni iránti vágy megnyilvánulása bennünk, így megváltásunkhoz vezet. Tehát ha ehhez az ősforráshoz megfelelően fordulunk, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. De ha érzelmeink (vágyaink, kéréseink) bármilyen régről hozottan félelemmel, sérelemmel, haraggal keverednek, akkor az ajándékok negatívak is lehetnek.

Az állítói munka során a legfontosabb, amit elérhetünk, hogy ezek a régi történetekből keletkezett generációs és karmikus energiák visszakapják fényüket, aktivitásukat, segítőkként álljanak mellénk az életünk rendezésének folyamatában. 

A következő történetben az állítást kérő, a testvére, az édesanyja, az édesapja, az édesapjának az édesanyja és az édesapjának a nevelőanyja szerepelnek. Mint az életben, az állításban is az apa sebe a domináns mozgatóerő. 

Az állításban láttuk az anyja által elhagyott fiúgyermek sebét a felesége (az állító anyja) által hordozni és a következő generáció gyermekeinek továbbítani.

Az anya (az állító nagyanyja) lemondott csecsemő fiáról és elment, s egy másik asszony állt a helyére. A kisbaba majdnem meghalt… a nevelőanya megjelenése mentette meg ettől. A nevelőanyai szerepet azonban csak úgy vállalta fel, ha az igazi anyáról soha szó sem esik, személye titokká válik, a gyermek hivatalosan és minden történetben az övé lesz teljesen.  Az eredeti anya létezése is tabu volt. Amikor mégis kiderült a léte, a fiú olyan mértékben szenvedett, hogy minden nő felé pusztító, elnyomó attitűdöt vett fel, ami a család asszonyai számára tragédiává vált. Elnyomottság, betegség, halálvárás, bezárkózás, identitásbeli gondok, párkapcsolati nehézségek származtak ebből.

Szerencsére, az állító, egy fiúnak várt leány most eljött segítséget, gyógyulást kérni a mezőtől. A gyógyulást kérte saját maga, női minőségei számára, és a mezőben megelevenedtek három generáció asszonyai, és az egyetlenegy, nagyon sérült, mégis domináns férfi, az apja. 

A megoldás hosszú folyamatát kísérve a körkörös és absztraktnak tűnő időben megjelent az apa sebe mögött és mellett az anya sebe, keringett a halál, láttuk a mindenkit uralni akaró férfi kétségbeesését és ennek következtében a padlóra kerülve a család asszonyait. De kísértük az állítót a titokkal való találkozás hosszú folyamatában, amikor az édesapja végre rá tudott nézni az ő édesanyjára, és megértette az édesanya és a nevelőanya közös vállalását az élete érdekében. A férfi megértette az élet értékét a halállal szemben, és megértette azt is, hogy mi a különbség az élet adása és megmentése között.

Így már fel tudott állni a gyermekeivel együtt a saját felesége is, akit végre látni és elismerni tudott élete társaként.  Édesanyjának  és nevelőanyjának is bemutatva feleségét és gyermekeit (köztük az állítót) végre megtalálta a saját, biztonságos helyét férfiként és apaként egy olyan családi rendben, amiből áldás fakad. 

A női minőségeket az állítás elején és végén is felállítottuk. Az elején szétszórtan, gyengén, sebzetten, a végén pedig körben állva, táncolva, áldón jelentek meg. 

 

Kívánom, hogy mindenki, akinek a története rezonál erre, gyógyuljon meg… 

Trauma, háború, családi titok – s az unokának nincs párkapcsolata

No Comments

A trauma hatása generációkra kiterjed: mélyen hat arra, aki kapcsolatba kerül vele. Szerteágazó tüneteket produkál, néha nem könnyű megtalálni. 

 Emese1 állítása

Párkapcsolati problémák miatt kér segítséget. A kezdő beszélgetésnél elmondja, hogy a férfi számára egyenlő a bizonytalansággal és a félelemmel. (Párkapcsolata nem él, külön élnek, azonban a férfi igényt tart rá.)

Célja egy működő párkapcsolat, melyet a meglévő minta elengedésével és egy új minta kialakításával szeretne elérni.

Izomteszt segítségével kiderül, hogy dolgozhatunk a témán, hogy fogalmi állítás után generációban, mégpedig harmadik generációban, az anyai ágon fogunk dolgozni.

Erőteljes, jó intuícióm van, nagyon érzem a csoporttámogatást és a vezetettséget.

Úgy érzem, hogy minimál-stílusra van szükség.

A fogalmi állításban ennek megfelelően csak Emesét és a párkapcsolati mintát állítom. A kép az elmondottakat mutatja. Látszik, hogy a férfi valóban labilis, nincs élő kapcsolat.

Gyorsan áttérünk a generációs térbe. Szintén minimál eszköztárat használva csak az anyai nagyszülőket képviselőit kérem. Az egyetlen furcsaság, hogy a nagyapa számára karakteres nőt, a nagyanya számára férfit választ az állító.

A kapcsolat láthatóan stabil, a társak szeretik egymást. A gyermekek (Emese édesanyja a másodszülött ikerpár lány tagja) születésekor is jó rendet látunk. Az apa kifejezi, hogy szereti a családját.

Itt az állító közbeszól, hogy az nem lehet, mert ez a nagyapa egy szörnyeteg volt. Persze, amit ő tud, az egy későbbi kép, s főleg nem a lélek valósága.

Áll az öt családtag egy irigylésreméltóan rendezett konstellációban, valamennyien jól vannak. Mondom is, hogy én itt semmi rendeznivalót nem látok, de kérem a mezőt, hogy most alakuljunk oda, ahol a feladatunk van.

A kép gyorsan átalakul. A család teljesen szétesik: gyermekek a bal oldalon ülnek a földön, a nagyanya a kép hátterében nézi a nagyapát, aki jobb oldalt a sarkot bámulja.

A fókusz a nagyszülőkön van, illetve a nagyapa és a nem tudjuk mi között jelenik meg egy erőteljes energia.

Az állítót kérdezve elmondja, hogy nem volt a fronton a nagyapa, nem hiszi, hogy háborús élménye lehetett.

Kérdezem a nagyapa képviselőjét, hogy mit lát. „Olyan furcsa ez… nem tudom, de teljes erővel húz oda, de félek is…”. Várunk. Egy perc múlva: „Tudom már, mi ez”. Megmutatom: A nagyapa képviselője leült a földre, és olyan irtózatos sikoltozásban tört ki, hogy a teremben mindenki halálra rémült. Láthatóan valami olyat látott, amit emberileg nem lehet kibírni, sokkos állapotban van.

A légkörben megjelenik a második világháború.

Kérem az elkövetőt, kérem az áldozatot, kérem a sorsot és kérem a háborút – gyorsan szólítom a képviselőket a társaim közül, akik sorban ülnek.

A terem túlsó felében kérem, hogy négyen mutassák meg nekünk, hogy mi történt, mi az, amit a nagyapa néz. A képviselők borzasztó élményekről számolnak be: az áldozat retteg, menekül, magát vonszolva a padlón, míg a tettes indulatokkal telve szinte rajta ül. A sors elbújik félelmében és a háború azt mondja: ennek így kell lennie.

A nagyapa képviselője csak ezt a történetet látja, innentől nem érdekli a családja egyáltalán. A család teljesen szétesett.

Mindenki érzi, hogy valami borzasztó történik, traumatizált állapotban vannak.

A mező mozgásával látjuk, hogy az áldozat mögött ott áll a háború, a tettes egyedül van vele szemben, tőlük távolabb a nagyapa őket nézi. Háta mögött, vele kapcsolódás nélkül a nagyanya. A nagyapa háta mögött elbújva a sors. A gyerekek külön ülnek.

A minta élesen kirajzolódik, erőteljesen érzem – mint végig – a mező útmutatását.

Ekkor kérdésemre megszólal az állító, hogy van egy családi titok, miszerint a nagyapa testvérei közül (öten voltak) egyik náci lett, a másik Dachauban halt meg, szóval a történelem két ellenséges oldalra vitte őket, és így egyik testvér a másik gyilkosa lett áttételesen.

Kérdezzük a képviselőket, s a tettes kifejezi, hogy nincs önálló gondolata, csak teszi, amit nyomnak rá. …

Ideje, hogy beavatkozzunk, mivel a mező már megmutatta a történteket.

– Nagyapa, most itt az ideje, hogy szembenézzünk ezzel.

Kérem a tettest, az áldozatot és a nagyapát, hogy egy egyenlő oldalú háromszög alakzatot vegyenek fel, egymástól kb. másfél méter távolságra. Nézzetek egymás szemébe és mondjátok ki az érzéseiteket, illetve, ami felmerül bennetek.

A képviselők elmondják, hogy mit éreztek, illetve, hogy sajnálják, hogy családtagokként egymással szemben ilyen helyzetbe kerültek.

Kérem őket, hogy feküdjenek le egymás mellé, és fogják meg egymás kezét, engedjék az ellenséges pozíciót elmúlni.

Lehet érezni a légkörben, hogy hogy távozik a feszültség, és hogyan születik meg az elengedő béke.

A nagyapa képviselőjét arra kérem, hogy mondja el, mit érez, látva őket egymás mellett a földön feküdni.

Az oldó mondatok, melyek a nagyapának ki kell mondania: Ti mindketten a családom tagjai vagytok. Ellenségek lettetek, és egyikőtök meghalt. Ez szétszakított engem és szétszakította a családunkat. Én most tanúskodom rólatok és kettőtöket eggyé szeretlek. Újra egybe foglallak benneteket, és együtt vagytok a szívemben.

Az oldás után lassan összerendezi a mező a családot: a nagyapa és a nagymama egymás mellé kerül végre. Itt is oldás következik. Felállítom Emese édesanyját és testvéreit, akikkel rendezzük a testvérsorrendet is.

Emese képviselőjét is felállítom, aki szembenéz a család múltjával. Ezután Emese beáll a helyére. Itt kiderül, hogy a hosszadalmas oldások ellenére még sok haragot táplál a nagyapja irányában. Engedjük, hogy kimondja érzéseit és újra megmutatjuk neki, hogy a család múltjában olyan dolog történt, amibe a nagyapa beleroppant. A nagyapa kifejezi sajnálatát a történtek miatt. Végre meg tudnak békülni. Ezután már könnyedén következik a család rekonstrukciója, mindenki mosolyogva áll a helyén. Még felállítom az állítóm gyermekét és volt férjét, valamint leendő társát is. Mindenki örömmel telve áll a helyén.

A zárás már a szokásos rituálé szerint zajlik: megnézzük, hogyan változott a kezdeti minta, és látjuk, hogy nagyon is rendben van….

1Az állító nevét megváltoztattam

Az elakadások gyakorlati okai

No Comments

A mező alaptörvényei a következőkben felhozott esetekkel sérülhetnek például:
– A családban a
halva született gyermeknek nevet sem adnak, és többet nem beszélnek róla, mintha a szülés meg sem történt volna. Ekkor a halva született odatartozásának joga sérül, és ha később testvér születik, aki azt hiszi magáról, hogy ő az elsőszülött, akkor a sorrendiség is.
– Hasonló a helyzet, ha a testvérek sorában van e
gy másik kapcsolatból született gyermek is, akiről a testvérek nem tudnak, így sem az odatartozása, sem a helye nincs tiszteletben tartva.
– Előfordul – a tudott eseteknél jóval nagyobb számban -, hogy a
magzati fejlődés ikerterhességnek indul. Az egyik magzat elhal, a másik élve születik. Az elhalt magzatról sem az anya, sem az élve született gyermek nem tud. Csak az élve született lelke hiányolja, pedig az a magzat is a családhoz tartozik.
– Egy nő azt mondja az udvarlójának, hogy Te vagy az első, a legfontosabb, holott
korábban volt párkapcsolata – ebben az esetben is mindkét törvény sérül.
– Ha valaki
erőszak áldozata lett, amiről később a megítélés elkerülése érdekében nem beszélnek, szintén mindkét törvény sérül. A családhoz tartozó áldozat sorsát az elhallgatással nem tisztelik, és az erőszakot elkövetőről pedig tudomást sem vesznek, azaz kitagadják.
– Ha
az egyik szülő egyedül neveli a gyermekét, és egyenrangúként kezeli, gyakran válik a gyermek az őt nevelő szülő partnerévé. Itt megsérül a hely törvénye.
– Amikor a gyermek s
zeretettel-teli lelke egy nehéz sorsú családtagnak azt mondja, hogy a segítségedre sietek, akkor fölé helyezkedik, akár több generációval nagyobbnak képzeli magát. Így nem tudja a saját életét élni. Sérül a hely törvénye.

A felsorolást sokáig lehet folytatni, a variációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, annak ellenére – vagy talán éppen azért – mert a mező törvényei egyszerűek. Mindenki esete egyedi, így minden családfelállítás, és az oldódás is az.

 

Elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák, a kiegyenlítődés törvénye

No Comments

 A család szellemi mezejének is van lelkiismerete, amely hasonlóan az egyén lelkiismeretéhez, érzékeli a rendetlenséget, és anélkül, hogy ezt tudnánk, vagy befolyásolhatnánk, mozgatja a rendszer tagjait az egyensúly fenntartása vagy visszaállítása érdekében. Ha a családi rendszerbe tartozók közül valakivel életbevágóan rossz történik (kitagadják, nem tartják tiszteletben a helyét) akkor a rendszerben egy következő generációban született, a kiegyenlítés érdekében a nehéz sorsú családtag érzéseit, viselkedését, betegségét, sorsát fogja követni. Olyan, mintha a később született azt mondaná:

Inkább én viszem helyetted a nehéz sorsod, hogy neked könnyebb legyen! vagy Inkább én halok meg, Te maradj!”

Követlek a sorsodban, betegségedben, vagy akár a halálba is!”
Ezek mindig szeretettel teli, és általában tudattalan fogadalmak, és – természetesen – nem segítenek a korábbi nehéz sorsú tagon. Ugyanakkor a fogadalomtevőt kötik, hiszen a fogadalma szerint él – a saját sorsa helyett.

A saját családi rendszeredet elképzelheted egy nagy, részekből álló, függőleges képnek, amelyben legfelül a Legnagyobb, az élet forrása van, alatta állnak az utána következő Nagyok, érkezési sorrendben és az őhozzájuk tartozók. Legalul vagy Te, aki az életedet a nálad nagyobbakon keresztül kaptad úgy, hogy felülről, a Teremtőtől az életerő a közvetítők (a családod nálad Nagyobb tagjai) mindegyikén keresztül áramlik. Az életed kiteljesedéséhez tehát az szükséges, hogy ez a családi kép legyen teljes: minden egyes darabja legyen meg, és mindegyik legyen a helyén.