Címke: csoport

Bőség terei – állítások augusztus 11-12-én

1 Comment
Bottyán Katalin - Nap Kertje - A Nap magvetője (Bőség)

Bőség = Egység. Bővebben: a Bőség az igény és a beteljesülés kapcsolódásának biztonsága akár egy teljesítményre sarkalló úton keresztül, akár az azonnali jelenlétben. Az egység élményét a szívünk tapasztalja – élet-bizalomként, szerelemként, vagy a SZER teremtő elemeként, a megérkezettségben való ringatózásként vagy akként az aktív, ösztönös pillanatként, amikor csónakba ülve elindulunk az ismeretlen folyón oda, ahol ez a teljesség vár.

Bőség = Élet. Az elvetett magból származó gazdag aratás, a dúsan érő gyümölcs, a táplálás.

Bőség = Otthon. Az otthon az itt és most ereje és biztonsága, az ismerősség tetőfoka. Szeretni és jól érezni magadat otthon. Otthon lenni a családban, a társak között, a Föld bolygón, az Mindenségben, otthon lenni a változásban, az úton.

Bőség = Szabadság és Út. Bőség a megpakolt hátizsák vagy kamra, teli pénztárca, feltöltött bankszámla, de még nagyobb bőség az úton rád váró lehetőségek sokasága: a vendéglátó Univerzum, mely Szabadságod tere.

A Bőséggel kapcsolatos egységélmény azt jelenti, hogy örömben, önkiteljesítő tevékenység vagy jelenlét segítségével tapasztalod azt, hogy minden áramlóan JELEN VAN. 

Induljunk a Bőségélményünk, egységélményünk egy új nézete felé a 2018. augusztus 11-én és 12-én a Grál házban tartott állítói napokon.

Családállítás, személyiségintegrációs állítás eszköztárával dolgozva egy új mintát alkotunk a személyes terünkben. Felfedezzük azt az időt és helyzetet, emléket, amikor te magad, generációs vagy inkarnációs láncod bármely tagja valóban megélte a bőséget.

Ha szükséges, gyógyítjuk, újraépítjük a valaha, valahol megtört bőségélményt. Oldjuk a hozzá kapcsolódó hitetlenséget, bűntudatot, veszteségérzést, lemondást, fogadalmakat.

Tesszük ezt a Grál Ház szépséges terében a drámajáték, a családállítás és a transzgenerációs epigenetikus kineziológia szellemiségét ötvöző módszer segítségével 2018. augusztus 11-12-én. A program két napos. A napok együtt és külön-külön is látogathatók.

A bőség napokon a csoportban naponként kb. 15 fő vehet részt, akik közül 5-5 fő számára kínálok fel saját állításra lehetőséget, míg a többiek segítőként kísérhetik a munkát. Az állítók saját témával érkeznek, s mélyebb önismeretre, gyógyulásra tesznek szert a generációs, inkarnációs térben járva. A segítők szintén önismeretre tesznek szert, hiszen a kapott szerepek segítségével sok saját mintára láthatnak rá, s szintén  gyógyulhatnak. Érkezz úgy, hogy 9:30-kor kezdhessünk. Szeretettel várlak: Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető, coach

JELENTKEZÉS CSALÁDÁLLÍTÁSRA: ERRA A LINKRE KATTINTVA MEGNYÍLÓ ŰRLAPON.

Bőség napokra való jelentkezés a szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com címre írt emailben is lehetséges.

Árak és egyéb tudnivalók: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/

Ha szeretnél, csatlakozhatsz a Facebook oldalamhoz: https://www.facebook.com/csaladallitasesszemelyisegintegracio/, illetve a zárt FB csoportohoz: https://www.facebook.com/groups/327560687669674/

További oldalaim:

csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu

bottyankatalina.blogspot.hu

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre .
 

Mélység a felszín alatt. Állítások a Halak jegyében.

No Comments

 

Csodálatos megfigyelni, ahogy kialakul egy-egy állítói nap. A jelentkezések, ahogy egymástól függetlenül emberek rezonálnak egymásra. Megjelenik egyikük, egy számára éppen itt és most fontos témával, és sorra érkeznek a többiek. Titkos mélységekből indul el a hívás, és aki érintett, az jelzi is az érkezését. És mindez még nagyobb folyamatok tapasztalható része. 

Február 24-25-én  például így fognak alakulni a témák: (Asztro)-állítások a Halak Nap és Hold jegyében jelzett generációs történetek gyógyítására. Művészet és anyagiak – érkezzen meg a művészhez az a pénz, amivel függetlenségét biztosítani tudja. Boka és lábfej sérülései. Magas pulzusszám… Szerelem, párkapcsolat…. Kiégés, az érzet, hogy elveszett valami …

Az Akasha krónikában, a csodálatos, közös információs mezőben változásra érnek a hozott a folyamatok. Az áldás és jóakarat tereiből érkező folyamatos impulzusok által érintve ezeknek a régi történeteknek már nem kell tovább fájdalom és áldozatiság töltést őrizniük. Az állítások során meg tudjuk fordítani a régmúlt hatásokat: Titok és frusztrációk, magány és kiégés helyett a szer elemének áldása, flow-élmény megtalálása a munkában, az anyagiak elfogadásával kapcsolatban és a szerelemben az, amiért dolgozunk majd – az állítók által megfogalmazott  konkrét célok irányát követve. Szűk-ség és blokkoltság helyett pénzáramlás, bőség és szabadság. Mozgásképtelenség, talajvesztettség, akár lábsérülés helyett a helyes úton járás élményét választjuk. Magas vérnyomás helyett egyensúlyt a kint és bent között, a szándék és a megvalósulás között.  

Készülve az állítói napra, úgy érzem, ezek a  “Halak történetek” azt kérik, hogy most az édesvízi forrást, vagy kutat a sós vizek tengerében keressük. Nem csak útra indulunk, hanem hajóra szállunk, és ha kell, megmerítkezünk az óceánban, vitetjük magunkat annak áramlataival a távolba vagy a mélybe. Nem szirének hangjai után megyünk, hanem a lelkünk szavát követjük, a mélységben élő lélekrészünkét, aki megadhatja a gyógyulást. 

 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Ősanyák tánca titok a mélyben

No Comments

 

Ősanyák tánca titok a mélyben.

Örömük egység a szer elemében. 

Fény fogadásával árad az élet

Félelem, haláltól törik a történet: 

Apa sebe miatt a táncuk leáll. 

Gyermek boldogsága számukra is élet. 

Választhatod  a mindenséget.

(Bottyán Katalin) 

 

Az első 2018-as családállítói napunkon erősen középpontba kerültek a női archetípusok, azaz, a bennünk élő női minőségek, szerepek, istennők és ősanyák. 

Láttuk, hogy erejük bőséget, fényt és könnyűséget hoz a családba, de blokkolódásuk és árnyékuk, a férfivel való kapcsolódásuk sérülése árt a gyermekeknek is.

Generációkon keresztül beépül a személyiségbe, végül a tudattalanból jövő hatásként van jelen : a sebek, amiket őseink adtak és amiket kaptak valamikor bennünk és nekünk fájnak. Hiányként, gyengeségként, tanácstalanságként, bizonytalanságként, szükségként, zavarként élnek tovább, mivel személyes történetüket elfelejtettük. 

Több állító említette az alkalmanként aktív “káosz” energiának megélését: váratlan romboló hatások törnek az életük rendje ellen időnként. Ezek gyökerét keresve úgy érzem, és a mező is azt mutatja, hogy az ősanyák sora üzen, sorsa mutatkozik meg ilyenkor. 

Az őskáosz mérhetetlenül gazdag erőforrás, melyben látensen minden megvan, de még nincs eldöntve a dolgok formája.  A formát és a rendet a mi tudatosságunk adja hozzá és az élettörténetünk eseményei alakítják ki.  Kinyerhető belőle minden, amire aktuálisan szükségünk van. (Ha ismered az indiai történetet a tejtenger kiköpüléséről – ez az). Ezt a forrást érzelmekkel teli kéréssel szólíthatjuk meg, azaz, hétköznapi nyelven fogalmazva a vágyak nyitják meg. A vonzódás az, ami vezeti a lelket – tapasztalatot teremt és végső soron lerakja lépésről lépésre az utat a lélek számára. Tudni kell, hogy az aktuális vágy az mindig az eredet, az isteni iránti vágy megnyilvánulása bennünk, így megváltásunkhoz vezet. Tehát ha ehhez az ősforráshoz megfelelően fordulunk, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. De ha érzelmeink (vágyaink, kéréseink) bármilyen régről hozottan félelemmel, sérelemmel, haraggal keverednek, akkor az ajándékok negatívak is lehetnek.

Az állítói munka során a legfontosabb, amit elérhetünk, hogy ezek a régi történetekből keletkezett generációs és karmikus energiák visszakapják fényüket, aktivitásukat, segítőkként álljanak mellénk az életünk rendezésének folyamatában. 

A következő történetben az állítást kérő, a testvére, az édesanyja, az édesapja, az édesapjának az édesanyja és az édesapjának a nevelőanyja szerepelnek. Mint az életben, az állításban is az apa sebe a domináns mozgatóerő. 

Az állításban láttuk az anyja által elhagyott fiúgyermek sebét a felesége (az állító anyja) által hordozni és a következő generáció gyermekeinek továbbítani.

Az anya (az állító nagyanyja) lemondott csecsemő fiáról és elment, s egy másik asszony állt a helyére. A kisbaba majdnem meghalt… a nevelőanya megjelenése mentette meg ettől. A nevelőanyai szerepet azonban csak úgy vállalta fel, ha az igazi anyáról soha szó sem esik, személye titokká válik, a gyermek hivatalosan és minden történetben az övé lesz teljesen.  Az eredeti anya létezése is tabu volt. Amikor mégis kiderült a léte, a fiú olyan mértékben szenvedett, hogy minden nő felé pusztító, elnyomó attitűdöt vett fel, ami a család asszonyai számára tragédiává vált. Elnyomottság, betegség, halálvárás, bezárkózás, identitásbeli gondok, párkapcsolati nehézségek származtak ebből.

Szerencsére, az állító, egy fiúnak várt leány most eljött segítséget, gyógyulást kérni a mezőtől. A gyógyulást kérte saját maga, női minőségei számára, és a mezőben megelevenedtek három generáció asszonyai, és az egyetlenegy, nagyon sérült, mégis domináns férfi, az apja. 

A megoldás hosszú folyamatát kísérve a körkörös és absztraktnak tűnő időben megjelent az apa sebe mögött és mellett az anya sebe, keringett a halál, láttuk a mindenkit uralni akaró férfi kétségbeesését és ennek következtében a padlóra kerülve a család asszonyait. De kísértük az állítót a titokkal való találkozás hosszú folyamatában, amikor az édesapja végre rá tudott nézni az ő édesanyjára, és megértette az édesanya és a nevelőanya közös vállalását az élete érdekében. A férfi megértette az élet értékét a halállal szemben, és megértette azt is, hogy mi a különbség az élet adása és megmentése között.

Így már fel tudott állni a gyermekeivel együtt a saját felesége is, akit végre látni és elismerni tudott élete társaként.  Édesanyjának  és nevelőanyjának is bemutatva feleségét és gyermekeit (köztük az állítót) végre megtalálta a saját, biztonságos helyét férfiként és apaként egy olyan családi rendben, amiből áldás fakad. 

A női minőségeket az állítás elején és végén is felállítottuk. Az elején szétszórtan, gyengén, sebzetten, a végén pedig körben állva, táncolva, áldón jelentek meg. 

 

Kívánom, hogy mindenki, akinek a története rezonál erre, gyógyuljon meg… 

Várakozás, Advent, Karácsony, szeretet

No Comments

Kedves Mindannyian! 

 
A december 17-i állítói napon összegyűlt csoport bebizonyította, hogy a várakozás csendje egyúttal a belső munka, a transzformáció ideje is. 
 
Előfordul, hogy az ünnepre készülődés és várakozás aranya mögött régi drámák, akár harcok dúlnak, törnek elő, és kérnek feloldozást. 

 
Akit a hosszúra nyúló téli éjszakák csillagfénye vezet és azokban éber, az látszólag a sötétben és hidegben jár, de ettől ő még lehet őrző, harcos, aki vigyázza a világ álmát a túl sok, túl erős, akár a túl veszélyes erőkkel szemben, akik tudott világunk peremén túlról hatnak. 
 
A nap erőterében megjelent így a trauma, a fájdalom, a harag és sok-sok árnyék, akár a harc is. 
 
De jelen volt és gyógyított a hamarosan forduló Napot ígérő Világosság is, amelynek egyetlen sugara is biztonság, erő és segítség. 
 

A dráma izzó tüzei, az erőtlenség, a nem-jelenlét, a magára hagyottság és bántalmazás, kihasználás lélek-sebei a Szeretet-Fény alkímiája által gyógyultak, váltak erőforrásokká. A sors nem változott meg, de mind az öt történet lélek-úttá alakulhatott. 
 
Utolsó állításunk záró mozzanataként ígéretként már ott volt egy gyermek, akiért a szeretetnek már éremes ennek a világnak a munkáját felvállalnia … 
  
Áldott, békés Adventet, szeretetben teljes boldog Karácsonyt kívánok Nektek. 
 
 
S ha az Új Évet belső munkával szeretnéd kezdeni, szeretettel várlak január 5-én a Grál házba újabb állítói napra. Ha hívást érzel, kérlek, emailben jelezd. 

A személyiségintegrációs állítás terei

No Comments

A tér, jelen esetben az állítás tere speciális, pedig csak hétköznapi emberek találkoznak benne kézenfekvő igazságokkal. 

Az állítás tere egy terem csupán, de mégis dimenziók nyílnak meg benne, ha szükséges, arra az időtartamra, amíg az állítás tart. Az állításvezető intuíciója és az izomteszt által adott válasz mutatja az útvonalat, jelzi az ajtókat, ahová benyitunk, és a speciális oldásokat megkapjuk. Ennek megfelelően 6 térben dolgozunk a személyiségintegrációs állításokon. 

Mint a népmesék szegény leánya, aki az öreganyó házának takarítását vállalja: minden szobában sepernie kell, kivéve egyet … 

Az első tér a személyiség tere: a belső szerepszemélyiségek és minőségek jelennek meg itt. A leány, a szerető, az anya, a bölcs anya és a többiek. Ennek egy speciális formája, amikor a radix horoszkópot, vagy annak egyes elemeit állítjuk fel. 

A második tér a jelen élet tere: fogantatástól a mai napig, kitekintéssel a jövőre… Mindazok a hatások, amik az életünk során nyomot hagytak bennünk, erőforrásként vagy esetleg akadályként, blokként formálják életünket. Például a magzati lét történéseinek oldása sokat segíthet életmintánk gyógyításában. 

A harmadik tér a generációs tér: hét generáció mélységében tudunk dolgozni, ami azért még több is lehet, például egy már nagymama/nagypapa állításkérőnél ez kibővül 9-re, hiszen az unokái is megjelenhetnek az állítás során, s fölötte a 6 generáció… Nem véletlenül ez a bölcs anya/atya ideje. 

A negyedik tér az inkarnációs tér: az állítást kérő által előző életekből hozott történetek, melyek sokszor hagytak mély sebeket. Ennek speciális típusa az úgynevezett  belső törzs állítása, ami nem egy állítás, hanem egy állítás sorozat. 

Az ötödik tér a kollektív tér: egy csoport közös tere, melynek árnyékát kell néha oldani, illetve fénymagját kell néha kibontakoztatni. Ilyenkor nem az állítást kérő sorstörténete a domináns, hanem azé a közösségé, melybe beleszületett, vagy amit választott, illetve nagyobb terek, melyek körülveszik. 

Végül a hatodik tér a párhuzamos életek tere. Ez nyílik meg legritkábban. Tapasztalatom szerint leginkább olyankor, ha fogadalmak vagy hasonló erejű blokkok miatt az első négy térben egyelőre nem lehet dolgozni. 

Állításvezető: Bottyán Katalin. 

 

Személyiségintegrációs állításra a következő időpontokban tudsz jelentkezni: http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/szemelyisegintegracios-allitas/allitoi-napok-meghivoi/

Bottyán Katalin - Nap Kertje -Tér Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető
Bottyán Katalin: Nap Kertje – Tér

Miért jöjjünk állításokra? A lélek útja a hegyen. A belső törzs segítsége.

No Comments
 
Szeretettel várlak az állítói napra. Jöhetsz állítóként vagy segítőként. A témád mindkét módon meg fog mozdulni, gyógyulni fog. De, mint biztosan tudod, ez egy hosszú, akár több éves folyamat. 
Az állításon elérjük az optimális változást hozó legmélyebb okot, ami a problémát illeti, és onnan hozunk létre új mintát. Izomteszt mutatja meg, hogy adott esetben mely téren érdemes dolgozni: szerepszemélyiségek=belső világod, jelen élet tere (pl. születés mátrix, életmátrix, saját magad által létre hívott család) generáció, előző-vagy párhuzamos életek. Azt tapasztalom, hogy a leggyorsabb hatást a gyermek-szülő-nagyszülő állításával érjük el. Viszont a teszt az optimális térnek sokszor ezen akár messze túl lévő időket és kapcsolódásokat jelöl meg.
Én úgy tapasztalom a magam életében és az általam vezetett állítások utóéletét látva, hogy ezek nagyon hosszú távú és nagyon mély változásokat hoznak. Egy biztonságos vezető szál jön létre az életútban. Nem biztos, hogy minden részét könnyűnek érzed ezután sem, de próbáld úgy elképzelni, mintha egy magas hegyen másznál. Állítás nélkül nincs térképed, illetve a korábban ott jártak által kitaposott ösvény vagy nem látszik, vagy az útjelzők ki sincsenek téve, vagy a tévutakat is jelölik, sőt, azt jelölik. Az állítás terében lelked először bejárja az utat, létrehozza a jelzéseket, kiteszi a frissítőt, vagy kitisztítja a forrásokat. Így is elfáradsz, de jobban tudsz gyönyörködni a panorámában, a táj szépségeiben. 
Szeretnél így járni utadon?
 
A belső törzs pedig arról szól, hogy megtaláld magadban azokat a szereplőket, akik például előző életeid során blokkolódtak, az általuk képviselt energiák, tudások kizáródtak. Márpedig a törzsed a legfontosabb referenciacsoportod a családodon kívül. Innen jön a társadalmi elismerés, a megbecsülés, a hely. A belső törzs állítások során egyre inkább tapasztalod, majd életedben egyre inkább átéled: milyen lenne, ha élő közösségben élnél? Milyen lenne lelked kapcsolódásait élni? Milyen lenne másokat lelked erejével támogatni? Milyen lenne közös bizalmi – és szeretet-térben élni másokkal? 
 
A belső törzs állítás egy hosszabb folyamat: egyenként kell megkeresni a tagjait. Ki, és hol veszett el, hogyan hívható vissza a vezető, a gyógyító, a remete, a papnő? Vissza tudod-e nyerni a bizalmukat? 
 
Ezek befogadásával, integrálásával tapasztalni kezded, hogy milyen érzés élni a képességeidet mint vezető, gyógyító, remete, papnő, stb… Milyen érzés megnyílni annak számára, hogy ilyen képességekkel bíró emberek érkezzenek az életedbe? Milyen az, hogy olyan emberek vesznek körül, akik képesek látni téged ilyen minőségedben?  Milyen lenne biztonságban pihenni, egyúttal tudatos, ható módon jelen lenni ebben? 
 
Jelentkezés előtt kérlek, mindenképp olvasd el ezt: http://bottyankatalina.blogspot.hu/2017/02/tajekoztato-szemelyisegintegracios.html

Személyiségintegrációs állítói nap 2017. szeptember 9-án a Grál Házban

No Comments

Ezen az állítói napon tovább rakosgatjuk életünk elemeit, emlékeinket, rendezgetjük, valóságunkat építgetjük ezen az állítói napon.

A belső törzs nyomában keressük azokat, akikkel egy anyagból vagyunk gyúrva, akikkel egymásra ismerünk, de akikhez fájó történetek tapadnak, s akiket ezért elvesztettünk. Akikkel a találkozás örömteli, vagy nagyon fájdalmas is lehet.

Mert megtörtént, hogy könnyebb volt nemet mondani az együttre, mint elfogadni a régi törés, tévedés vagy elszakadás fájdalmát.

A közösség elvesztése az egyik legnagyobb veszteség: hiszen ebben van minden tartalék energia. A minták, a kulcsok az élethez, a pár, a hivatás megtalálásának lehetősége, a beavatások mind-mind közösség által birtokoltak és közösségi engedély alapján szerezhetők meg. 
Igen kevés dolog az ezekből, amiket egy egyén magáénak mondhat, már sokkal több, amit egy család, de igazából a közösség az a referencia csoport, ami a lehetőségeket megszabja, amihez akár a család, akár az egyén igazodik.

Meglévő forrásait ki-ki ebből egészíti ki, és saját maga által létrehozott eredményeknek az előbb-utóbb megérkező közösségi visszajelzés adja meg az értékét. A közösségi kincstárba illeszthető bele az egyéni eredmény.

Ennek hiányában egyik vagy másik tag perifériára kerül, javakban szűkölködik, akár törvényt szeg, vagy egy ígéretet, fogadalmat felejt el betartani, s a közösség ítélete alapján kizárják, száműzik.

Lehet, hogy cselekedetei alapján ez jogos, de sokkal valószínűbb, hogy egy utolsó szolgálat gyanánt hordozni, mutatni kezdi a közösség árnyékát, az abban rejtegetett visszásságokat. Egyfajta fekete bárányként, áldozatként viseli alacsony státuszát, megy a számkivettetésbe, de előtte még előfordul, hogy szinte királyként bánnak vele. Ő hívja le a fényerőket, és ő vállalja ezek árnyékát is. Akár meghal, akár elűzik, emléke újra meg újra megformálja ezt a történetet a közösségben, s újra lesz olyan, aki ezt a sorsot hordozza.

Bottyán Katalin: Öreg vándor (tűzzománc)

Mint a Tarot Bolond kártyájának alakja, az ismeretlenbe megy. Olyan környezetbe, ahol tudása nem tudás, szabályai nem szabályok, kapcsolatai nincsenek, így nem tudja, mire számítson.

Amit talál: mindenképpen a sorsa. 

S amit nem tudott eddig: sorsa visszahat eredeti közösségére.

Most ebbe a történetbe ereszkedünk, hogy megtaláljuk, ki az, aki a te személyes, belső törzsedből elveszett, hol tart ő most, és hová várod őt vissza.

Milyen kincsekkel, netán sebekkel jön hozzád?

Milyen erők segítették útján, míg távol volt?

És most? Hogyan van ő a szívedben, ki ő a családodban, és ki ő az életedben? Idegen lett, vagy ismerős? Kinek, minek a tükrében látod? 

Ki vagy te ebben a történetben? Elűzted, sajnáltad, visszatartottad, kincseit átvetted? S most hiányzik nagyon, ezért magadra öltötted alakját? 

Vagy talán te magad vagy az, s most törzsedet, közösségedet keresed, mert úgy érzed, némiképp idegenek között élsz? 

A belső törzs megtalálásáról olvashatsz korábbi írásaimban: 

A belső törzs visszahívása – bevezető

 és http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/2017/07/21/a-belso-torzs-visszahivasa-a-barany/

 

Ha az állítói napra szeretnél eljönni, kérlek, jelentkezz emailben: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com, de előbb olvasd el a tájékoztatót: http://bottyankatalina.blogspot.hu/2017/02/tajekoztato-szemelyisegintegracios.html

 

A belső törzs visszahívása: A bárány

1 Comment

Ági már több, mint egy éve (hosszabb – rövidebb kihagyásokkal) vesz részt az állítói napokon. 

Most belső törzsének keresésére indul abból a meggondolásból, hogy ha bent összerendeződik a közösség, aminek ő fontos, megbecsült tagja, akkor kint is megtalálja azt. 

Azokat a múltbeli történeteket keressük az állításban, amelyek során közösségeiben hasadás történt. Száműzetés, vagy fogadalom, ami miatt a közösség tagjai ma már nem gyűlnek össze, nem találkoznak egymással. Külső trauma, melynek emléke feldolgozhatatlan, vagy mély igazságtalanság, egyet nem értés, akár árulás történhetett a közösség tagjai között egymás sérelmére, méghozzá olyan mértékben, hogy az újabb születésekben inkább elkerülik egymást, minthogy rendezzék a történteket. Ily módon fokról fokra csökken az egymáshoz tartozó szövetségesek száma, s fontos értékek mennek veszendőbe. Ez az oka annak is, ha az érték mégis megmutatkozik, valaki élteti, alkotja, mégnincs, aki értékelje, elismerje, megadja az árát. Ha nincsenek közösen elfogadott és éltetett értékek, szabályok, akkor nincsenek olyan elvárások, minták sem, amikhez igazodva a “jóság” érzése elérhető.

Ily módon Ági – jóllehet segítőkészségéhez, tudásához, jóindulatához nem fér kétség – ez életében gyakran azt érzi, hogy magára maradt, nincs kinek adnia, csak kevés egymást kölcsönösen támogató, elismerő kapcsolata van az életében. 

Az izomteszt alapján az 1200-as évek elején járunk, a mai Egyesült Királyság északi részén, a tengerparton, egy ott lévő nagy szigethez közeli faluban. 

Egy idősebb és egy fiatalabb férfi él együtt, mint mester és tanítvány, illetve, nagybácsi és unokaöcs vagy örökbefogadott fiú. Két személyre mutat a tesztelés, az ő képviselőiket kéri fel az állító. 

A képviselők felállnak, egy erős feszültség érzékelhető a térben. A fiatalabb férfi képviselője elmondja, hogy nagyon haragszik: legszívesebbén megfogná az öreget, és kidobná a házból. Azt kívánja, bár élne az öreg számkivetve, és soha nem látnák egymást többé.  

Az öreg képviselője elmondja, hogy mélyen elzárkózva élnek egymástól az örökbefogadott fiával. Neki napi rutinja, hogy elmegy a tengerpartra, nézi a szemben lévő szigetet, és arról álmodozik, hogy egy nap csónakba ül, mindent itt hagyva, átköltözik oda, és csak azt eszi, amit a természet kínál: halat, tojást, madarakat. 

Az idővonalat végignézve azt látjuk, hogy ez a feszültség egész életükben megmarad az elképzelés és a vágy szintjén, de egyikük sem teszi meg, amire gondol. 

Az idővonal elején történt eseményt vagy szituációt keressük, mert látni szeretnénk, hogy mi vezetett mégis idáig. Látható, hogy a két ember viszonya harmonikus, az öreg gondoskodik a fiatalabbról, az pedig tiszteli őt. Azonban egy alkalommal megváltozik a kép: a fiatalt valami nagy veszteség éri, aminek feltehetőleg az idős ember is részese, és ez a veszteség valami olyan fájdalmat és haragot generál, hogy a fiatal soha többé nem tud megbocsájtani. 

Modellezve a veszteség képét, azt találjuk, hogy egy állat elvesztéséről van szó. A képviselők észlelése megegyezik az izomteszt eredményével: valószínűleg egy bárányról van szó, ami/aki a fiatal számára kedvenc állat lehetett, azonban egy különösen erős szükséghelyzetben (éhínség, hosszan tartó, kegyetlen tél) az öreg mégis levágta, és feltálalta vacsorára. A fiatal hazaérve kész tények előtt találta magát, felháborodott és ezt a traumát, veszteséget nem tudta többé feldolgozni. 

Anélkül, hogy a múltat meg akarnám változtatni, megkísérlek az Ági lelkében élő belső szereplők számára egy párbeszédet kezdeményezni, egyfajta oldást kínálni. 

Az öreg képviselőjét kérdezem, hogy mi az, ami számára megkönnyebbülést hozna.

Át szeretnék kelni a tengeren a szigetre, ahol minden szürke és köves. Egy lennék a természettel. Sátrat építenék, és úgy élnék, mint a természet része. Halat fognék és madarakat, vagy tojást keresnék a kövek között. Látnám a csillagokat, és a hajnalt. Hallgatnám a madarak kiáltozásait és a hullámverést. És amikor eljön az ideje, a szigeten halnék meg, visszaadva testemet a természetnek. 

Azt kérem az öreg képviselőjétől, hogy most, itt,  Ági lelkében ezt tegye meg. A fiatal képviselőjét pedig arra kérem, hogy figyeljen, mi történik. Benne, és az öreggel. 

Az öreg képviselője jelképesen tesz néhány lépést, és átéli, hogy számára ez valóban a helyes út. Átéli, hogy eggyé vált a természettel, annak törvényeit követve és saját maga számára is elfogadva. 

Kérem, hogy lélegezze be az élményt, ami meg is történik. 

A fiatal képviselője elmondja, hogy megkönnyebbült, amikor az öreg elment. Először némi kárörvendést, vagy bosszú érzést élt át, de utána, amikor észrevette, hogy az öreg számára ez a választás JÓ, akkor elcsendesedett, és elkezdte az addigi érzéseit átértékelni. 

Ekkor visszahívom – már ezzel az élménnyel gazdagodva – az öreg férfi képviselőjét a tér közepére, ahol a fiatal férfi képviselője most is “él”. Kérem, hogy várjon, és most ő legyen figyelemmel. 

A fiatal férfi képviselőjét arra kérem, hogy élje át a veszteséget, ami érte. Ennek segítésére beállítjuk a bárány képviselőjét. Látjuk, hogy a fiatal férfi – még nagyocska gyerek, amikor ez történt – ölében tartja a bárányt, és nagy szeretettel öleli. A bárány képviselője elmondja, hogy köszöni, hogy ilyen boldog élete lehetett, és bár sajnálja, hogy ez véget ért, ő a maga részéről vállalta ezt az áldozatot a gazdája túlélése érdekében. Elfogadja, hogy ez történt. 

A fiatal férfi képviselője kezd kissé megnyugodni, zaklatottsága csökken. 

Elérkezettnek látom az időt, hogy az idős férfival párbeszédbe kezdjenek. (Eddig nem tudtak kommunikálni egymással, a beszéd során csak érzéseikről számoltak be a csoportnak). 

Fiatal férfi: Miért? Miért kellett ezt tenni?! Ő nagyon fontos volt nekem! 

Öreg férfi: Ő volt a soron. Az állatokat azért tartjuk, hogy megegyük. Ez a sorsuk. 

Érzékelem, hogy ez a magyarázat kevés lesz a jelen helyzetben, ezért mint állításvezető a következőket mondom el: Az érzés, amit a fiatal érzett az állat irányába, egy előre, a távoli jövőbe mutató érzés volt,  amikor majd az embereknek nem kell húst enniük, és az állatokkal békében élnek, de aminek az adott korban és körülmények között nem volt meg a lehetősége valóságot teremteni. Azon a vidéken télen muszáj volt húst enni az életben maradás érdekében. Ha nem eszik meg azt a bárányt is, akkor előbb-utóbb meghalnak az emberek is, és akkor a bárány sem éli túl, hiszen nincs, aki gondoskodjon róla. 

A bárány képviselője: Teljesen igazat mondasz. Ez volt a sorsom, szívesen vállaltam az áldozatot az emberekért, akiket szerettem. 

A fiatal férfi képviselője: Bár még fáj, ami történt, de már enyhül. Rá tudok nézni az öregre. Lassan megbékélek. 

Az öreg képviselője: Kezdem megérteni, hogy az az utam nem visszafelé vezet, a természet részévé válni, hanem előre, ahol az állati élet is érték. 

 Tisztázom a jelenlévőkkel, hogy az oldás és a párbeszéd az állítást kérő belső világában zajlott le, az úgynevezett alternatív térben. A múltat nincs engedélyünk megmásítani, és nem is vagyunk képesek erre. De alkothatunk a belátás és rálátás segítségével gyógyító mintát, mint ahogy most is történt. 

A záró képben látjuk, hogy a három szereplő egymás kezét fogva körben áll. 

Ági is belép a körbe, átéli, hogy rátalált a törzse első tagjaira. 

Elmondja, hogy eredetileg nem így akarták nevezni a szülei, de amikor megszületett, édesanyja ránézett, és úgy döntött, hogy Ágnesnek nevezi. Most megértette, hogy miért: Ágnes = bárány. 

 

Ebben az állításban azt láttuk, hogy az emberben lévő kétféle harmónia-vágy hatott ellentétes irányban, s zárult le egymás felé: az egyik a természeti harmónia iránti nosztalgia, ahonnan jöttünk, a másik egy magasabb, isteni harmónia , ami felé haladunk.  

A természeti én elfogad, de amikor eljön az ideje, mindent odaad maga is  hálával, mert tudja, hogy ez az élete ára. Csak annyit vesz ki a világból, amire szüksége van. Része a természetnek, a körforgásnak. Ha végigviszi ezt az életstílust, nem marad tartozása… De végig tudja-e vinni? Vállalja-e tényleg? 

Egy másik életminőséget  képviselő lélekrész pedig az ahimszá, a nem ártás elve alapján minél kíméletesebben kíván élni, még akkor is és ott is, ahol látszólag ennek semmi helye nincsen. Körülményektől függetlenül, itt és most próbálja megvalósítani az isteni rendet, aminek rendszerébe tartozni törekszik. Hosszú utat kell megtennie, de tudja, a leghosszabb utak is az első lépéssel kezdődnek, s ő eltökélten kíván ezen járni. 

E két lényrész közötti, mintegy a folyamatosan áradó múlt és jövő közötti egyensúlyt, a múló pillanatot, a jelent, szimbolizálja, kapcsolja össze a bárány. Ez érkezett meg a záró képben, a három szereplő által alkotott kör formájában. 

Az oldást az állító életébe, szívébe pedig az a jelenet illesztette be, amikor Ági is megérkezett lényrészei közé. 

A törzs első, megtalált tagjai tehát: a vadász/húsevő, az aszkéta és a bárány. 

Fotók: Pinterest. Köszönet a művészeknek! 

A belső törzs visszahívása – bevezető

No Comments

Meg szeretném találni a törzsemet” 

Az az élő közösség a törzs, ahol teljes jogú személy vagy, igényeidet figyelembe veszik, tudásodat értékelik, arra számítanak. Személyedre szükség van. Odatartozol. Te magad is tükrözöd, hordozod, megnyilvánítod a törzs értékrendjét. Személyedre szükség van.

A belső törzs tudattalanban rejtőző, blokkolt, azaz, száműzetésben élő, valahol raboskodó, sérült, vagy haragvó, sértődött, elbizonytalanodott tagjait keressük abból a célból, hogy őket a személyiségbe integrálva, azaz, a szívbe befogadva az állítást kérő meg tudja engedni ezeknek a személyeknek a külvilágában való megjelenését.

 

Van egy lány, aki már több, mint egy éve rendszeresen vesz részt az állítói napjaimon. Fontos, oszlopos tagja az állítók kis csoportjának.

A generációs háttér gyógyítása mellett sok alternatív állítása is volt: asztro-állítás, inkarnációs térben való állítás, s persze, bőven támogatja őt a számtalan segítői szerep is, amit ez alatt az idő alatt kapott.

Életélménye változik, világa tágul, lénye oldódik, sokat mosolyog. 

Határon túli egyetemre felvételizik, mert végre megtalálta a neki való igazi hivatást – hiszen meglévő két diplomája ellenére nem találta helyét a világban.

Egyik állításunk alkalmával célja volt egy lakóhelytől független pénzforrás megtalálása – jelenleg ehhez vezető tanfolyamot végez, ami lelkesíti.

Mire lehet még szüksége?

Magány élménye oldódott már, de az emberek világában érzelmileg még mindig nem találta meg az otthon érzését, ezért azt a közösséget keresi, ahol értékeit értéknek, személyét oda tartozónak találják. Az általa gyűjtött tudást igénylik, megfizetik.

Meg szeretném találni a törzsemet” – foglalta össze célját.

Az a kisközösség a törzs, ahol teljes jogú személy vagy, igényeidet figyelembe veszik, tudásodat értékelik, arra számítanak. Személyedre szükség van. Odatartozol. 

Az emberiség eredendő közösségi formája. A család kiterjesztése. Azok rokoni, baráti bensőséges közössége, akik egy forrásra jártak inni, megosztották a vadászmezőt, a gyűjtögető területet, vagy később a szántóföldet, legelőt. Hasonló jeleket használtak, azonos ünnepeket ültek. Az ismerősséget befogadó rítusokkal erősítették meg.

Tehát az ő elvesztett törzsének nyomába indulunk egy állítás-sorozat keretében. 

A belső törzs tudattalanban rejtőző, blokkolt, azaz, száműzetésben élő, valahol raboskodó, sérült, vagy haragvó, sértődött, elbizonytalanodott tagjait keressük abból a célból, hogy őket a személyiségbe integrálva, azaz, a szívbe befogadva az állítást kérő meg tudja engedni ezeknek a személyeknek a külvilágában való megjelenését. Ez történhet majd úgy, hogy a meglévő közösségében felfedezi az őt támogató tulajdonságokat, és persze úgy is, hogy új emberekkel ismerkedik meg, olyanokat bevonzva az életébe, akikkel „egy húron pendülnek”, egymás lényére rezonálnak.

Az állításokon az őt segítő közösség, az állításon résztvevők csoportja is vele gyógyul, természetesen.

Az állítást kérő belső világának szereplőit az inkarnációs vagy a más dimenziókat, például párhuzamos életeket érintő állítások során találjuk meg. Keressük azokat a drámákat, ahol  lénye lemondott a közösségének egyes tagjairól, elfordult tőlük, ezáltal vált az inkarnációk hosszú során át egyre idegenebbé azokban a közegekben, ahová leszületett.

A lélek otthonos kapcsolódásairól lemondva, vagy amikor azokat egy külső, akár erőszakos esemény által kiváltott dráma során el kellett engednie, fokról fokra veszítette el saját értékességének a tudatát, mert távol került azoktól, akik ezeket az értékeket magukénak vallották, vele együtt éltették.

Egyúttal ezek az értékek sem tudtak már hatni a világban, hiszen felmorzsolódott a közösség, amely ezeket tükrözte, hétköznapjai rendjében megvalósította, védte, gazdagította, hagyományozta volna.

Ez a folyamat vezethet oda, hogy sok, személyében egyébként kiegyensúlyozott, óriási értékeket teremtő, képviselő ember mégis kissé periférián érzi magát, tudása nem tud érvényesülni,

Asztro állítások során találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy erőteljes, akár vezetői kvalitásokat ígérő bolygóhatások a mezőben nem érvényesültek, mintegy alvó, vagy blokkolt állapotban voltak. Az állító is azt jelezte, hogy probléma számára a jelzett terület kiteljesítése. Erőlködése ellenére nem kapja meg a megfelelő kibontakozási lehetőséget a külvilágban.

Ennek okait kereshetjük a belső törzs elveszítésében, az élő közösség blokkolódási, meg nem lépett fejlődési folyamataiban.

A belső törzs tagjainak visszahívása néhány állítás során megtörténik: a személyiségbe a régi történetek újraélésével, gyógyításával visszahívva, a szívbe integrálva a törzs egészét kialakul egy gyógyító mag, ami hívást bocsát ki a világba, s az ide tartozó emberek lassan megjelennek az állítást kérő életében.

 

Mert a fej és a kéz csak a szív által befogadott dolgokat látja vagy ragadja meg. A szívből indul meg a hívás és az élet tartalmainak megteremtése.

Ez a visszahívás technika egy kissé sámánná teszi az állításvezetőt. Jóllehet a szertartás minden attribútumát nélkülözve, de lényegében egy mély lélekutazást teszünk az elvesztett, bajban lévő lélekrész után, s visszahívjuk , visszaillesztjük azt oda, ahová tartozik, ahonnan erejét megkaphatja, az állítást kérő szívébe.

Folytatjuk az állítástörténetek leírásával. Ehhez mindig kell egy kis idő, mert addig nem mutathatjuk be a folyamatot, amíg egy bizonyos idő, ami legalább 21 nap, el nem telik.