Címke: családállítás

A belső gyermek játszótere. Gyermekáldás. A család mint kiteljesedés.

A  gyermekvállalás akkor tud kiteljesedéssé válni az életünkben, ha felnőttként megérkezünk a jelenbe, önismerettel rendelkező önmagunkhoz. Ennek belső forrása egy másik erő, vagy még inkább tér. Ez a tér az állításokban gyakran úgy jelenik meg, mint a belső gyermek játszótere. Itt nincs döntés és nincs választás, minden lehetőség a maga isteni teljességében ragyog. Itt van az anya, az apa és a gyermek, azaz, a család ideája is. Ez a tér az, amihez önismeretünk talaján állva fordulhatunk, és aminek erejéből gyógyulhatunk és teremthetünk.

Ehhez a játszótérhez elvileg szabadon hozzáférhetünk, ez a földi élet sűrű és kemény megnyilvánulásai között a biztonságunk. Biztos pont,  ami őrzi a lelkünk tudását, célját. Innen jön a támogatás, ha kételkednénk magunkban, vagy ha elvesztenénk az álmunkat. De néha nem könnyű visszatérni. Személyes történetünk, családunk, az emberek, világa, a föld sok sebe mintha elválasztana bennünket. Mi mégis útnak indultunk a 2019. júniusi kollektív teres nap több évezredet, sok fájdalmas történetet hordozó terében.

1.Láttuk, hogy a személyes sorsok veszteségei fájdalommal járnak és választásokra késztetnek bennünket felnőtt életünkben. Egy elvesztett családtag útja mellett kitartva eltávolodhatunk az élőktől. Mégis nyitva áll előttünk és leszármazottaink előtt a belső gyermek játszótere, ahol a család egysége teljes és amit nem érintenek a választás következményei. 

2. Találkoztunk olyan történettel, ahol az élet továbbadása áldozattal járt. Láttuk, hogy az áldozat meghozásának forgatókönyvét létrehozó energia  az élet továbbadásának érdekében érkezik. Ezért elfogadhatjuk az életet még akkor is, ha az a minket szeretők  áldozata árán érkezett hozzánk.

3. Megértettük, hogy kiteljesedésünk érdekében (f)el kell ismernünk a valóságot, olyannak, amilyen az ténylegesen. Elfogadtuk, hogy bizonyos esetekben a múlt nem folytatható. Egy-egy sorsesemény lezajlásakor, vagy egy sorsfeladat elvégzésének erejéig összekapaszkodhatunk olyan emberekkel is, akikkel később nem kell együtt maradnunk. Ilyenkor nem próbáljuk meg újraalkotni életünket a régi mintának megfelelően, hanem a saját utunkat választjuk akkor is, ha látszólag egyedül maradunk egy időre. Fontos elismernünk az ilyen ideiglenes kötelékek támogatását, s szeretettel engedjük el őket minden érintett számára a szabadságot választva. 

4. Láttuk, hogy milyen az a rend, amikor aranyasszonyi női erőnket kisugározva egy élettel teli fényteret tudunk teremteni a családunknak, és ekkor a férfi az általunk megteremtett szeretet-tér körüli védőgyűrűben gyakorolja a hivatását. Ugyanakkor, ha gyengülünk, képesek kell legyünk átadni az irányítást e belső térben is neki, mert bizonyos sebeket ő tudott meggyógyítani. Amikor talpra álltunk, ő is visszatérhetett harcosi-papi beavatottságának sajátos közösségi tereibe. 

5. Kapcsolódtunk az előző nők kollektív teréhez és kértük áldásukat. Mivel az előző állításokban megtisztult már az a közös tér, ami a sorscsapások, áldozathozatalok emlékét hordozta, egy szépséges szakrális energia szabadult fel, egy az anyaságot támogató női szentély energiája született meg. A problémáinkat, fájdalmunkat felajánlottuk ennek a kollektív női erőnek, aki gyógyította ezeket.

Gyermek életfavirággal

6. Innen tértünk vissza a személyes térbe, ahol két résztvevő témájával dolgoztunk. Egyik társunk személyes történetében a párválasztás, az anyai hivatás választásának kérdése került előtérbe. A leendő férj, apa felismerése kulcsfontosságú, mert a gyermek a szülői párhoz érkezik. Ennek hogyanját a nap elején egy speciális szellemi tér megnyílása már megmutatta. Ez a tér hasonló, vagy talán ugyanaz, mint a belső gyermek játszótere. A család ideájának tere. Ez a rezgés csatornázódott a személyes szintre mintegy ajándékként a nap végén. A lélek szintjén az apa, az anya és a gyermek ismerik egymást és összetartoznak, azonban ez a tudás a születés után nem feltétlenül könnyen hozzáférhető.

A vérvonalunk, különösen a női vérvonalunk sebei elzárhatnak bennünket ettől az információtól.

 Ez éppen az ellentéte annak, amit arról tanultunk, hogy az áldozat az élet továbbadását szolgálja. A nem megdolgozott, átfényesített áldozat elterel az élet továbbadásának választásától. Ezért ebben az állításban megnyílt a generációs tér: a női vérvonal tere. Résztvevőnket anyja sebeinek átvállalása alól anyai nagymamája mentette fel. Így tudta helyét elfoglalni párja mellett az anyák sorában, s így már el tudta fogadni a gyermekeit.

7. Végül egy másik résztvevőnk ebben az átfényesített közös térben végre szembe tudott nézni gyászával. Két magzatot veszített korábban, egyiket abortusz, a másikukat spontán vetélés során. A hosszú oldási folyamatban a gyermekek lelke (és saját belső gyermeke) számára is megnyílt a belső gyermek játszótere. Társunk a csoport támogatásával odatalált a játszótérre, arra a szépséges és biztonságos helyre, ahol a változás, a történés nem számít. Itt még minden a maga szabad teljességében ragyog. Résztvevőnk szembenézett apjával és édesanyjával is, megbocsátott nekik, és tudott végre gyermekükként nézni rájuk. Ezek a lépések mind fájdalmasak és nehezek voltak, de a csoport segítségével ez a társunk is jövendőbeli párja és gyermekei mellé állhatott.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Kérlek, vedd figyelembe, hogy a kollektív teres állításokon való részvétel feltétele, hogy legalább 3 alkalommal vegyél részt személyiségintegrációs állításokon. Ezt azért kérem, mert egy bizonyos megdolgozottságra és a módszer ismeretére szükség van a kollektív térben való munkához. Így is megmutatkozhatnak vakfoltok, fájó emlékek a személyes teredben, amiken mielőbb dolgoznod kell majd. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 228 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A párkapcsolat mint az egyén magasabb hatványa

Egyik kollektív teres állítói napunkon a párkapcsolati problémák, elsősorban a harag mögötti valóságot, szeretet-erőket kerestük, s találtuk meg.

A résztvevő csoport közös mintájában először azt láttuk, ahogy a férfiak és a nők is segítségre szorulnak, s egymástól különböző módon keresik gyógyulásuk útját.

Először a női erő mint esszencia jelent meg a térben az egyik női szereplő módszeres, kitartó keresése nyomán. Csodálatos volt látni, ahogy a női esszenciális erő támogatta a segítséget kérő asszonyt, akit így már el tudott érni a párja is.

Láttuk, ahogy a következő képben a nő egyik kezével a férjéhez kapcsolódott, a másikkal a női erő minőséghez. Középen ülve mintegy összekötötte őket. A nő érintésén keresztül a transzformált esszenciális női erő megérkezhetett a férfihez.

A férfi öntudatra ébredése pedig ezzel a mozdulattal, a feleségén keresztül kezdődött meg.

Az állítás később azt is megmutatta, hogy még tovább kell lépnie, hiszen a férfierőnek van egy másik része is, mégpedig a harcos minőség, ami kizárólag egy másik férfi, vagy férfiak csoportja által gyógyítható meg.

Ebben az állításban hiányzott az ifjú férfi apja, ezért amikor már kissé erőre kapott, elhatározta, hogy saját erejéből indul a többi ereje után.

Elment tehát a háborúba, ahol a többi férfi között, a harcban edződött meg.

Amikor visszatért, elmondta, hogy úgy érezte, útra kell kelnie, s a vándorlás és a küzdés az, amiben helytállva teljessé tud válni.  Így már a párkapcsolatban is a felesége mellé tud állni, férfiként.

Egy következő állítás csodás történetében láttuk az együttműködő energiákat, amint egymást építette a pár két tagja: királyként és királynőként: A királynő “csatornázta” a mennyei energiát, a király pedig instrukciókká, társadalmi berendezkedéssé formálta azokat.

Így teremtették meg egyúttal egymás számára azt a teret  is, amelyben mindketten kibontakozhattak, lényük legmagasabb minőségét is megélve. Ez a két önmagában is nemes lélek megélte a szerelem, a bölcsesség és a közös teremtés élménye által azt, hogy egymáshoz tartoznak, és amit együtt létrehoznak, az jó.

A május 19-i állítói napon arra keresünk választ, hogy a csoport közös terében, s így a saját terünkben milyen képességek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy felismerjük önmagunk egy új dimenzióját azáltal, hogy párkapcsolatban él(t)ünk, vagy majdani párunkkal rátaláljunk egy magasabb hatványunkra.

Az állítói napra jelentkezhetsz, amennyiben már voltál legalább három alkalommal nálam, s ebből egy alkalommal saját állításod is volt. Ha még nem voltál háromszor állítói napon, akkor pedig kérlek, először személyiségintegrációs állítói napra vagy egyéni állításra jelentkezz. 

Az állításokról többet tudhatsz meg, illetve a lap alján lévő jelentkezési lapon jelentkezhetsz a következő csoportos programjaimra:  http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/

Mikor javaslom, hogy eljöjj: 

  • Ha szeretnél betekinteni abba a tágas, szabad térbe, amit az állításokon meg lehet tapasztalni
  • Ha szeretnéd ezt a szabadságot megismerni, megteremteni a párkapcsolatban
  • Ha készülsz arra, hogy önmagad egy magasabb dimenzióját éld meg, akár a párkapcsolatodban is. 
  • Ha szeretnéd használni a csoport erejét a megújulásod során, de nem szeretnél részleteket mesélni a magánéletedről 
  •  Ha már voltál nálam legalább három állításon, s ebből legalább egy alkalommal saját állítást kértél. 

A nap tervezett tematikája: 

  • A női esszenciális erő jelenlegi mintája a csoport terében
  • A férfi esszenciális erő jelenlegi mintája a csoport terében
  • A párkapcsolat esszenciájának megnyilvánulása a csoport terében
  • A női esszenciális erő legmagasabb megélt, s jelen helyzetünkben támaszt adó megnyilvánulása
  • A férfi esszenciális erő legmagasabb megélt, s jelen helyzetünkben támaszt adó megnyilvánulása
  • Korábban megélt magasabb párkapcsolati minta, mely jelenleg segítség lehet a számunkra

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 220 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Kollektív tér

Az állításoknak egy speciális típusát kollektív teres állításoknak nevezzük. 

A kollektív tér néha megmutatkozik a személyes állítások során is: például egy bizonyos korszak szellemeként, egy bizonyos közös hiedelemként, vagy annak személyes megtestesüléseként, sokakra ható történelmi eseményként stb. De itt csak annyi történik, hogy a nagyobb egész, amibe a személyes történet be van ágyazódva, megmutatkozik. 

Megjelenhetnek a mezőben olyan, emberek sokasága által egyéni módon használt eszközök, mint a pénz, az ideális párkapcsolat, a boldogság és más hasonlók is. Itt szintén az egyéni történet egyik hatóerejeként (hiány vagy pozitívum formájban) találkozhatunk ezekkel a minőségekkel. 

De választhatjuk azt is, hogy eleve ebben a nagyobb térben keressük a személyes életünkben meglévő jelenségek okait, vagy erőforrásait. Előfordulhat, hogy egy kisebb, például a jelenlévőkből spontán létrejött csoport közös múltját dolgozzuk meg az állításon. Például egy közös árnyékot, amit a jelenlévők valaha közös életükben hoztak létre, s az egyéni életükben  ma talán megmutatkozik. Ennek a közös térnek a meglátásával, a felelősségek elismerésével, megértéssel, akár jóvátétellel a jelenben az egykori résztvevők szabadokká válhatnak. Ez a valahavolt történet erőforrássá is alakulhat innentől.

Amiben a konkrétan kollektív térre kiírt állítások mások, az elsősorban egy technikai kérdés: Ezeknél az állításoknál nincsenek külön állítók és segítők, hanem a csoport tagjai hasonló szerepeket kapnak: mindannyian állítók és mindannyian segítők is egyszerre. 

Ugyanakkor az is fontos, hogy a résztvevők életében kell, hogy legyen egy személyes szál, ami ehhez a kollektív történethez kapcsolja őket. Tehát nem láthatunk és nem is látunk ránk nem tartozó, hozzánk nem kapcsolódó történetekbe.

Például egy közösség, tartósan együttműködő  csoport kollektív terében egyszer az időszámításunk hatszázas éveiben játszódott családi viszályt találtunk. A résztvevők abban az életükben valamennyien egy nőhöz tartoztak, részben származás, részben házasságkötés révén. A házasság szerelemből köttetett és harmonikus volt, azonban a nő családja a férfit nem fogadta el valamilyen életmódbeli eltérés miatt. Amikor a családot meglátogatták, a nő testvérei ellenségesen fogadták az új rokont. Szó szót követett, s megölték őt, gyakorlatilag ok nélkül. Ennek a történetnek az érzelmi lenyomata ott rezgett több, mint ezerháromszáz éven keresztül az érintettek (azóta már rég nem családtagok) energiatestében. Most az oldás során tudatosodott az emlék. A résztvevők kifejezték sajnálatukat a történtek miatt, és elismerték, hogy ez az egész a múlthoz tartozik. Kinyilvánították, hogy nem kívánnak tovább ennek mentén élni. Megbocsátással és elfogadással szeretnének  viszonyulni magukhoz és egymáshoz.

Egy másik állítói napot teljes egészében egy Női Energia Fitneszt tanuló csoport közös múltjának, illetve a résztvevőknek szóló tanításoknak szenteltünk. A napon öt állítás volt, négy Lemuria, egy pedig Tibet terében.  Az állítói napon csodálatos élményekkel gazdagodtunk valamennyien.  Ha szeretnél, olvass tovább: http://www.bottyankatalin.com/2017/07/12/utazas-lemuriaba-kollektiv-teres-allitoi-nap/

A linken a nap leírásának bevezetője olvasható, majd a lap alján kattintva nyílik meg az első állítástörténet, s így tovább. 

Tehát a kollektív térben való munka sem a múlt manipulálása, hanem az adott csoport minden tagja számára segít megtalálni, s újra felvenni azt a szálat, ami valahol, az inkarnációk láncában elveszett, de még szükségünk van rá ahhoz, hogy teljesebb életet éljünk. 

Kapcsolódhatunk és tudást szerezhetünk a kollektív állítás során az élet értelmével, hivatásunkkal, életfeladatunkkal kapcsolatban. Megértéshez juthatunk a számunkra megfelelő párkapcsolat, lakóhely tekintetében. Jobban megérthetjük, hogy miért választottuk ezt a bolygót, kontinenst, országot, nemzetet, kultúrát, családot vagy akár párt, életmintát, s hogyan tudunk harmóniában élni vele. Elfogadhatjuk a javakat, amiket a sors tartogat a számunkra, legyenek azok anyagiak, szellemi értékek, elismerés, megbecsülés, saját képességeink vagy bármi más.

Legfontosabb, hogy hozzá tudunk férni saját, a sorserők forgatagában elveszített erőinkhez: hatékonyan és bölcsen tudjuk az életünket irányítani. 

A KOLLEKTÍV TERES ÁLLÍTÓI NAPOKRA JELENTKEZHETSZ: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/

A KOLLEKTÍV TERES ÁLLÍTÓI NAPOK DÍJA: 10.000 Ft/FŐ EGYSÉGESEN. 

KÉRLEK, VEDD FIGYELEMBE, HOGY A JELENTKEZÉS FELTÉTELE: LEGALÁBB 3 ALKALOMMAL CSOPORTOS ÁLLÍTÓI NAPON VALÓ RÉSZVÉTEL, S EBBŐL LEGALÁBB EGY ALKALOMMAL SAJÁT ÁLLÍTÁS KÉRÉSE. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 214 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.

www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye

A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.

http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Egység élménybe hívó napok személyeknek és pároknak

No Comments

Kedves Mindannyian!Hamarosan közelednek a júliusi állítói napok: július 14-én és 15-én a szokott időben, 9:30-16:30-ig családállítás lesz a Grál Házban (Bp. Erzsébet krt. 58. I. emelet).

Ha érdekel, de nem vagy biztos magadban, olvass visszajelzéseket másoktól: http://www.bottyankatalin.com/visszajelzesek/

MÁR CSAK VASÁRNAPRA VAN EGYETLEN ÁLLÍTÓI HELY. (EGYÉNI VAGY PÁR SZÁMÁRA)

Ezúttal speciális két nap vár ránk: tematikus állítói napokat hirdetek.
Legerősebb egységélményünket keressük a számunkra rendelkezésre álló terekben (jelen életben, generációban, inkarnációs térben, vagy az emberiség kollektív történetében:
Hol van az a csodálatos, eredendő élmény, amire rátalálva megnyithatjuk életünk kincsestárát? Milyen út visz oda? Vagy milyen késztetés hozott el onnan valamikor, a régi-régi időkben?
Hogyan, hol tudunk lelkünk erőhelyére rátalálni, miféle kulcs az, ami kinyitja ennek a titkos otthonnak az ajtaját?

Bottyán Katalin - Nap Kertje - Úr és Úrnő - egységélmény családállítás segítségével: www.bottyankatalin.com

egységélmény

Az egységélmény létezésünk legerősebb gravitációval rendelkező élménye: nem egy hely, nem is egy konkrét történet, hanem emlékek, érzések, tudás és cselekvés összessége, esszenciája, amiből bármikor erőt nyerhetünk

Az egységélmény újra megengedése hatással van az élet minden területére: magához vonzza mindazt, amivel kiegészül a lényed: egyre inkább erőben állsz majd.
Ez már önmagában is egy csoda, de van valami, ami még csodásabb: ha társaddal közös egységélményed is megnyílik.

A július 14-i családállítás során a személyes egység-terünkbe érkezünk, de július 15-én, vasárnap szeretném pároknak is megnyitni a lehetőséget. Mi az, ami szerelmetek, kapcsolatotok közös középpontja? Hol van/volt az a történet, ami egymáshoz hívott benneteket? Mi az Együtt ajándéka a számotokra? Mit jelent Együttötök a világnak, családotoknak, barátaitoknak, akár gyermekeiteknek, unokáitoknak?

E két napon 5-5 személyes és pároknak szóló egységélmény állítást kínálok fel.

Ha párként együtt érkeztek állításra, egyikőtök félárat fizet …

A napok látogathatók együtt és külön-külön is. Segítők mindkét napra érkezhetnek.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre.
 

Sok szeretettel várlak Benneteket: Kati

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Az állításvezető ars poeticája

No Comments

Gyógyításra, ezen belül állításvezetésre predesztinál egy bolygóhalmozódás a 4. házamban, a halak jegyében. Ennek jelentését keresve találtam rá eltűnt családtagjaimra, aztán az ő elfelejtett történeteikre. Ez az együttállás több aszteroidával és csillaggal horoszkópom szinte minden elemével kapcsolatban van. Ez a mély családi és személyes karma az, ami életem minden területére így kihat. A forrás titkai gyógyító erőket, inspirációt és kihívást kapva minden irányból egy percig sem engedik azt képzelni, hogy egyedül vagyok. Tudom fogadni a szentet és az igazat, elfogadom a természeteset, engedem lakni a szívemben. Megtanultam nem megijedni attól, amit az életben vagy az állítások során a mezőben látok, jelen tudok maradni akkor is, ha árnyékok közelítenek. Azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik, és a rossz, az néha a szeretet rejtett alakja, és a sima felszín nemegyszer szörnyeket takar. 

Mégis, mindennek alapja a szeretet szándéka a megnyilvánulásra, vagyis az élet. 

Ez igazi csoda. Az élet teljessége, ígérete a dimenziókon túlról, az isteniből érkezik a teremtésbe, hatására kezdenek el szeretni, valóságot alkotni, élni a lények. Az élet eredendően a lehetőségek tárháza, a szépség és bőség egész-sége. Törekvés, ami áthatja és mozgásban tartja a mindenséget, egyszeri és folyamatos megnyilvánulás és változás. Varázslat, a művészet egy magasabb foka, ami összeilleszti a valóság darabkáit, utat épít a Mindentől a Semmihez és vissza is. Ringatózás és áramlás. Jelenlét. Az ősvizek, az ősóceán hullámai, a Szer Elemének csodája, az Anya, az Apa és a Gyermek eredeti élménye.

Ilyen a lélek tudatosságában az az élet, amit megvalósítani születünk. 

Aztán itt, a 3 dimenzióban való megszületés után az anyag és a forma megmutatja, hogy van ennek egy véges, egyszerre csak egyféle nézete is, a választáson, kizáráson alapuló szilárdabb formája. Az idő és a megnyilvánulás megszűnik szabadon áramolni, lineáris, ok-okozati sorrendet és határt szab a megnyilvánulásnak. Egyszerre csak egy dolog választható, vagy kettő, vagy három, de sohasem a teljesség … Ez az ős-seb az, ami fáj az ikertestvér-történetekben is. A teljesség szabadon árasztott ajándékai most saját választásaink, korábbi tetteink, előző (karmikus) és minket körbevevő (családi, társadalmi) terünk valósága által kimérve és ütemezve érkeznek. Így alkotjuk meg magunkat és helyzetünket. “Ez az én vagyok” élménye a “vagyok, aki vagyok” élményével szemben. A teljesség helyett tapasztalt szűk-ség, mélyre ereszkedés élmény, a hiány érzete az, ami miatt az állításkérők érkezni szoktak. 

Amibe fordítjuk az állítás során ezt a helyzetet, az a “mag-am vagyok” élménye abban az  értelemben, hogy az állító egy fény-magot kap az aktuális helyzetben: az eredeti teljesség élményét az itt és mostban, amikor a rá ható erők, a feltárt történet szereplői szeretettel, mosolyogva és támogatóan néznek rá és ő megéli, hogy közéjük tartozik, általuk létezik. Ez egy helyzet, amikor az állító megéli egy földbe vetett mag hordozottság-tudatát. A keresett teljesség benne és őseiben, vagy szerveiben, vagy családtagjaiban, vagy elfelejtett személyiségrészeiben, de mindig a közösség tagjaiban együtt van jelen. 

Ősanyák tánca titok a mélyben

No Comments

 

Ősanyák tánca titok a mélyben.

Örömük egység a szer elemében. 

Fény fogadásával árad az élet

Félelem, haláltól törik a történet: 

Apa sebe miatt a táncuk leáll. 

Gyermek boldogsága számukra is élet. 

Választhatod  a mindenséget.

(Bottyán Katalin) 

 

Az első 2018-as családállítói napunkon erősen középpontba kerültek a női archetípusok, azaz, a bennünk élő női minőségek, szerepek, istennők és ősanyák. 

Láttuk, hogy erejük bőséget, fényt és könnyűséget hoz a családba, de blokkolódásuk és árnyékuk, a férfivel való kapcsolódásuk sérülése árt a gyermekeknek is.

Generációkon keresztül beépül a személyiségbe, végül a tudattalanból jövő hatásként van jelen : a sebek, amiket őseink adtak és amiket kaptak valamikor bennünk és nekünk fájnak. Hiányként, gyengeségként, tanácstalanságként, bizonytalanságként, szükségként, zavarként élnek tovább, mivel személyes történetüket elfelejtettük. 

Több állító említette az alkalmanként aktív “káosz” energiának megélését: váratlan romboló hatások törnek az életük rendje ellen időnként. Ezek gyökerét keresve úgy érzem, és a mező is azt mutatja, hogy az ősanyák sora üzen, sorsa mutatkozik meg ilyenkor. 

Az őskáosz mérhetetlenül gazdag erőforrás, melyben látensen minden megvan, de még nincs eldöntve a dolgok formája.  A formát és a rendet a mi tudatosságunk adja hozzá és az élettörténetünk eseményei alakítják ki.  Kinyerhető belőle minden, amire aktuálisan szükségünk van. (Ha ismered az indiai történetet a tejtenger kiköpüléséről – ez az). Ezt a forrást érzelmekkel teli kéréssel szólíthatjuk meg, azaz, hétköznapi nyelven fogalmazva a vágyak nyitják meg. A vonzódás az, ami vezeti a lelket – tapasztalatot teremt és végső soron lerakja lépésről lépésre az utat a lélek számára. Tudni kell, hogy az aktuális vágy az mindig az eredet, az isteni iránti vágy megnyilvánulása bennünk, így megváltásunkhoz vezet. Tehát ha ehhez az ősforráshoz megfelelően fordulunk, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. De ha érzelmeink (vágyaink, kéréseink) bármilyen régről hozottan félelemmel, sérelemmel, haraggal keverednek, akkor az ajándékok negatívak is lehetnek.

Az állítói munka során a legfontosabb, amit elérhetünk, hogy ezek a régi történetekből keletkezett generációs és karmikus energiák visszakapják fényüket, aktivitásukat, segítőkként álljanak mellénk az életünk rendezésének folyamatában. 

A következő történetben az állítást kérő, a testvére, az édesanyja, az édesapja, az édesapjának az édesanyja és az édesapjának a nevelőanyja szerepelnek. Mint az életben, az állításban is az apa sebe a domináns mozgatóerő. 

Az állításban láttuk az anyja által elhagyott fiúgyermek sebét a felesége (az állító anyja) által hordozni és a következő generáció gyermekeinek továbbítani.

Az anya (az állító nagyanyja) lemondott csecsemő fiáról és elment, s egy másik asszony állt a helyére. A kisbaba majdnem meghalt… a nevelőanya megjelenése mentette meg ettől. A nevelőanyai szerepet azonban csak úgy vállalta fel, ha az igazi anyáról soha szó sem esik, személye titokká válik, a gyermek hivatalosan és minden történetben az övé lesz teljesen.  Az eredeti anya létezése is tabu volt. Amikor mégis kiderült a léte, a fiú olyan mértékben szenvedett, hogy minden nő felé pusztító, elnyomó attitűdöt vett fel, ami a család asszonyai számára tragédiává vált. Elnyomottság, betegség, halálvárás, bezárkózás, identitásbeli gondok, párkapcsolati nehézségek származtak ebből.

Szerencsére, az állító, egy fiúnak várt leány most eljött segítséget, gyógyulást kérni a mezőtől. A gyógyulást kérte saját maga, női minőségei számára, és a mezőben megelevenedtek három generáció asszonyai, és az egyetlenegy, nagyon sérült, mégis domináns férfi, az apja. 

A megoldás hosszú folyamatát kísérve a körkörös és absztraktnak tűnő időben megjelent az apa sebe mögött és mellett az anya sebe, keringett a halál, láttuk a mindenkit uralni akaró férfi kétségbeesését és ennek következtében a padlóra kerülve a család asszonyait. De kísértük az állítót a titokkal való találkozás hosszú folyamatában, amikor az édesapja végre rá tudott nézni az ő édesanyjára, és megértette az édesanya és a nevelőanya közös vállalását az élete érdekében. A férfi megértette az élet értékét a halállal szemben, és megértette azt is, hogy mi a különbség az élet adása és megmentése között.

Így már fel tudott állni a gyermekeivel együtt a saját felesége is, akit végre látni és elismerni tudott élete társaként.  Édesanyjának  és nevelőanyjának is bemutatva feleségét és gyermekeit (köztük az állítót) végre megtalálta a saját, biztonságos helyét férfiként és apaként egy olyan családi rendben, amiből áldás fakad. 

A női minőségeket az állítás elején és végén is felállítottuk. Az elején szétszórtan, gyengén, sebzetten, a végén pedig körben állva, táncolva, áldón jelentek meg. 

 

Kívánom, hogy mindenki, akinek a története rezonál erre, gyógyuljon meg… 

Várakozás, Advent, Karácsony, szeretet

No Comments

Kedves Mindannyian! 

 
A december 17-i állítói napon összegyűlt csoport bebizonyította, hogy a várakozás csendje egyúttal a belső munka, a transzformáció ideje is. 
 
Előfordul, hogy az ünnepre készülődés és várakozás aranya mögött régi drámák, akár harcok dúlnak, törnek elő, és kérnek feloldozást. 

 
Akit a hosszúra nyúló téli éjszakák csillagfénye vezet és azokban éber, az látszólag a sötétben és hidegben jár, de ettől ő még lehet őrző, harcos, aki vigyázza a világ álmát a túl sok, túl erős, akár a túl veszélyes erőkkel szemben, akik tudott világunk peremén túlról hatnak. 
 
A nap erőterében megjelent így a trauma, a fájdalom, a harag és sok-sok árnyék, akár a harc is. 
 
De jelen volt és gyógyított a hamarosan forduló Napot ígérő Világosság is, amelynek egyetlen sugara is biztonság, erő és segítség. 
 

A dráma izzó tüzei, az erőtlenség, a nem-jelenlét, a magára hagyottság és bántalmazás, kihasználás lélek-sebei a Szeretet-Fény alkímiája által gyógyultak, váltak erőforrásokká. A sors nem változott meg, de mind az öt történet lélek-úttá alakulhatott. 
 
Utolsó állításunk záró mozzanataként ígéretként már ott volt egy gyermek, akiért a szeretetnek már éremes ennek a világnak a munkáját felvállalnia … 
  
Áldott, békés Adventet, szeretetben teljes boldog Karácsonyt kívánok Nektek. 
 
 
S ha az Új Évet belső munkával szeretnéd kezdeni, szeretettel várlak január 5-én a Grál házba újabb állítói napra. Ha hívást érzel, kérlek, emailben jelezd.