Címke: belső törzs

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

A személyiségintegrációs állítás terei

No Comments

A tér, jelen esetben az állítás tere speciális, pedig csak hétköznapi emberek találkoznak benne kézenfekvő igazságokkal. 

Az állítás tere egy terem csupán, de mégis dimenziók nyílnak meg benne, ha szükséges, arra az időtartamra, amíg az állítás tart. Az állításvezető intuíciója és az izomteszt által adott válasz mutatja az útvonalat, jelzi az ajtókat, ahová benyitunk, és a speciális oldásokat megkapjuk. Ennek megfelelően 6 térben dolgozunk a személyiségintegrációs állításokon. 

Mint a népmesék szegény leánya, aki az öreganyó házának takarítását vállalja: minden szobában sepernie kell, kivéve egyet … 

Az első tér a személyiség tere: a belső szerepszemélyiségek és minőségek jelennek meg itt. A leány, a szerető, az anya, a bölcs anya és a többiek. Ennek egy speciális formája, amikor a radix horoszkópot, vagy annak egyes elemeit állítjuk fel. 

A második tér a jelen élet tere: fogantatástól a mai napig, kitekintéssel a jövőre… Mindazok a hatások, amik az életünk során nyomot hagytak bennünk, erőforrásként vagy esetleg akadályként, blokként formálják életünket. Például a magzati lét történéseinek oldása sokat segíthet életmintánk gyógyításában. 

A harmadik tér a generációs tér: hét generáció mélységében tudunk dolgozni, ami azért még több is lehet, például egy már nagymama/nagypapa állításkérőnél ez kibővül 9-re, hiszen az unokái is megjelenhetnek az állítás során, s fölötte a 6 generáció… Nem véletlenül ez a bölcs anya/atya ideje. 

A negyedik tér az inkarnációs tér: az állítást kérő által előző életekből hozott történetek, melyek sokszor hagytak mély sebeket. Ennek speciális típusa az úgynevezett  belső törzs állítása, ami nem egy állítás, hanem egy állítás sorozat. 

Az ötödik tér a kollektív tér: egy csoport közös tere, melynek árnyékát kell néha oldani, illetve fénymagját kell néha kibontakoztatni. Ilyenkor nem az állítást kérő sorstörténete a domináns, hanem azé a közösségé, melybe beleszületett, vagy amit választott, illetve nagyobb terek, melyek körülveszik. 

Végül a hatodik tér a párhuzamos életek tere. Ez nyílik meg legritkábban. Tapasztalatom szerint leginkább olyankor, ha fogadalmak vagy hasonló erejű blokkok miatt az első négy térben egyelőre nem lehet dolgozni. 

Állításvezető: Bottyán Katalin. 

 

Személyiségintegrációs állításra a következő időpontokban tudsz jelentkezni: http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/szemelyisegintegracios-allitas/allitoi-napok-meghivoi/

Bottyán Katalin - Nap Kertje -Tér Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető
Bottyán Katalin: Nap Kertje – Tér

Miért jöjjünk állításokra? A lélek útja a hegyen. A belső törzs segítsége.

No Comments
 
Szeretettel várlak az állítói napra. Jöhetsz állítóként vagy segítőként. A témád mindkét módon meg fog mozdulni, gyógyulni fog. De, mint biztosan tudod, ez egy hosszú, akár több éves folyamat. 
Az állításon elérjük az optimális változást hozó legmélyebb okot, ami a problémát illeti, és onnan hozunk létre új mintát. Izomteszt mutatja meg, hogy adott esetben mely téren érdemes dolgozni: szerepszemélyiségek=belső világod, jelen élet tere (pl. születés mátrix, életmátrix, saját magad által létre hívott család) generáció, előző-vagy párhuzamos életek. Azt tapasztalom, hogy a leggyorsabb hatást a gyermek-szülő-nagyszülő állításával érjük el. Viszont a teszt az optimális térnek sokszor ezen akár messze túl lévő időket és kapcsolódásokat jelöl meg.
Én úgy tapasztalom a magam életében és az általam vezetett állítások utóéletét látva, hogy ezek nagyon hosszú távú és nagyon mély változásokat hoznak. Egy biztonságos vezető szál jön létre az életútban. Nem biztos, hogy minden részét könnyűnek érzed ezután sem, de próbáld úgy elképzelni, mintha egy magas hegyen másznál. Állítás nélkül nincs térképed, illetve a korábban ott jártak által kitaposott ösvény vagy nem látszik, vagy az útjelzők ki sincsenek téve, vagy a tévutakat is jelölik, sőt, azt jelölik. Az állítás terében lelked először bejárja az utat, létrehozza a jelzéseket, kiteszi a frissítőt, vagy kitisztítja a forrásokat. Így is elfáradsz, de jobban tudsz gyönyörködni a panorámában, a táj szépségeiben. 
Szeretnél így járni utadon?
 
A belső törzs pedig arról szól, hogy megtaláld magadban azokat a szereplőket, akik például előző életeid során blokkolódtak, az általuk képviselt energiák, tudások kizáródtak. Márpedig a törzsed a legfontosabb referenciacsoportod a családodon kívül. Innen jön a társadalmi elismerés, a megbecsülés, a hely. A belső törzs állítások során egyre inkább tapasztalod, majd életedben egyre inkább átéled: milyen lenne, ha élő közösségben élnél? Milyen lenne lelked kapcsolódásait élni? Milyen lenne másokat lelked erejével támogatni? Milyen lenne közös bizalmi – és szeretet-térben élni másokkal? 
 
A belső törzs állítás egy hosszabb folyamat: egyenként kell megkeresni a tagjait. Ki, és hol veszett el, hogyan hívható vissza a vezető, a gyógyító, a remete, a papnő? Vissza tudod-e nyerni a bizalmukat? 
 
Ezek befogadásával, integrálásával tapasztalni kezded, hogy milyen érzés élni a képességeidet mint vezető, gyógyító, remete, papnő, stb… Milyen érzés megnyílni annak számára, hogy ilyen képességekkel bíró emberek érkezzenek az életedbe? Milyen az, hogy olyan emberek vesznek körül, akik képesek látni téged ilyen minőségedben?  Milyen lenne biztonságban pihenni, egyúttal tudatos, ható módon jelen lenni ebben? 
 
Jelentkezés előtt kérlek, mindenképp olvasd el ezt: http://bottyankatalina.blogspot.hu/2017/02/tajekoztato-szemelyisegintegracios.html

A belső törzs visszahívása – Siracusa, i.sz. 19.

No Comments

Az állító belső törzsének gyógyítója és vezetője  keresésére indul a Belső Törzs visszahívása módszerrel. A módszerrel ez a harmadik állítása.

Izomteszt alapján időszámításunk szerint 19-ben vagyunk, Itália déli részén. Tovább tesztelve egy déli szigeten lévő tengerparti városra érkezik igen válasz. Felmerül bennem Siracusa neve – erre mond igent a teszt. Itthon ellenőrzöm a térképet: Siracusa városa Szicília déli tengerpartján terül el. 🙂

Inkarnációs állítás: Az állító rabszolganő egy gazdag házban. Státusza magas annak ellenére, hogy rabszolga. Egy férfi (a gazdája, a ház ura) és két nő (a gazda felesége, az úrnő és egy másik rabszolganő) szerepel az állításban rajta kívül. A két rabszolganő hasonló kultúrából érkezik, talán Thrákiából, a mai Bulgária területéről. Mindketten magasan műveltek az ottani női tudományokban. Ez nem tantrikus tudás, inkább valamilyen istennőnek a tisztelete. Nem versengenek, inkább nővérként tekintenek egymásra. Ugyanígy az úrnőre is.

A gazda gazdag is, és a maga felfogása szerint úr is. Azaz, követel és parancsol. Bár van felesége, a rabszolganő is kell neki, tehát a szeretőjévé teszi. Ez akkoriban a hétköznapok részre, és a feladatkör része, nem is vitatkozik vele senki ezen. A nőket az úr nem veszi emberszámba, szükségletnek tekinti. Így hát egyáltalán nem jön zavarba, amikor az újabb rabszolganő megtetszik neki, aznaptól őt választja szeretőjének.

Ági előző inkarnációja könnyen adja a helyét, inkább örül, hogy megszabadult ettől a „kegytől”.  Sorstársát jó tanácsokkal látja el, segíti, hogy hogyan lehet az úrra hatni, hogy kell vele beszélni, mit szeret, mit kerüljön, stb.

Ugyanez a segítő női szellem van jelen a feleséggel kapcsolatban is. A három nő mindenben támaszkodhat egymásra, együtt gondozzák a házat.

Egy napon a férfit elszólítja a háború, méghozzá egy vesztes (talán tengeri) csatában vesz részt, ahonnan hosszú idő múlva megtörve, megváltozva ér vissza. Ekkor újra azt a rabszolganőt választja, aki Ági előző inkarnációja volt.

Oldásra nemigen van szükség: a képviselők elmondják, hogy ez a különös női szövetség hatott a férfira. Együtt tették lehetővé a kemény, domináns, önző ember lágyulását, oldódását, megérkezését, figyelmének megnyílását.

A négy képviselő felsorakozott Ági előtt.

Azt kértem tőlük, hogy mindannyian mondják el neki annak az erőnek, tulajdonságnak az esszenciáját, amivel meg tudják ajándékozni a vezetés, gyógyítás témájában. A tulajdonságok, képességek a következők voltak:

Türelem, együttérzés (segítőkészség), figyelem (fókusz) és tudatosság (tudás).

Egy széket állítottunk középre, és ezek a tulajdonságok egymás után forgószínpad-szerűen felálltak a székre, úgy, hogy Ági közben szemben állt velük, és figyelte, hogy egymás után hogyan kerülnek vezető pozícióba. Időt kellett hagyni erre, így minden képesség 3-szor állt fel a székre és adta át a szerepet a következő tulajdonságnak.

Elmondtam Áginak, hogy ezek a képességek azok, amik az ő majdani gyógyítói, vezetői munkájához szükségesek lesznek. Egyszerre mindig az egyik fog fókuszba kerülni, amikor egy problémát meg kell oldania, vagy ő kerül gyógyító helyzetbe. (Pszichológusnak készül). Hogy érzékelje ezek erejét, meghagytuk a széket, mint egy probléma, vagy majdan gyógyulásra váró beteg jelképét, és megkértem, hogy álljon vele szemben, és nézzen rá. Láttam, hogy kissé hátralép, és egy picit meginog a rá váró feladattal szemben. Ekkor megkértem a képességek képviselőit, hogy egyesével álljanak be mögé egy sort vagy láncot alkotva, és támasszák meg a hátát.

Azonnal látszott, hogy Ági sokkal stabilabb és erősebb lett, szembe tudott nézni a kihívással. Kértem, hogy fogadja el a támaszt, és nyugodtan figyeljen a képességek üzenetére, amikor majd gyógyítani fog. Ezek meghozzák majd számára a segítséget, inspirációt és erőt ahhoz, hogy gyógyító legyen.

Törzsének három új tagját találta meg: a dominust, vagyis a ház urát, és a női szövetség tagjait, akik a ház vezetésére és a ház békéjének a megteremtésére képesek, ugyanakkor egymást támogatják és segítik. A női szövetség tagjai egymást váltva irányítanak, illetve végzik el a feladatot, legyen ez a ház urának kiszolgálása, lecsendesítése, gyógyítás, vagy a házimunka elvégzése. 

 A Belső törzs témájában további cikkek: 

http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/2017/07/16/a-belso-torzs-visszahivasa-bevezeto/

 

A belső törzs visszahívása: A bárány

Fotók: Pinterest, Multkor.hu

Személyiségintegrációs állítói nap 2017. szeptember 9-án a Grál Házban

No Comments

Ezen az állítói napon tovább rakosgatjuk életünk elemeit, emlékeinket, rendezgetjük, valóságunkat építgetjük ezen az állítói napon.

A belső törzs nyomában keressük azokat, akikkel egy anyagból vagyunk gyúrva, akikkel egymásra ismerünk, de akikhez fájó történetek tapadnak, s akiket ezért elvesztettünk. Akikkel a találkozás örömteli, vagy nagyon fájdalmas is lehet.

Mert megtörtént, hogy könnyebb volt nemet mondani az együttre, mint elfogadni a régi törés, tévedés vagy elszakadás fájdalmát.

A közösség elvesztése az egyik legnagyobb veszteség: hiszen ebben van minden tartalék energia. A minták, a kulcsok az élethez, a pár, a hivatás megtalálásának lehetősége, a beavatások mind-mind közösség által birtokoltak és közösségi engedély alapján szerezhetők meg. 
Igen kevés dolog az ezekből, amiket egy egyén magáénak mondhat, már sokkal több, amit egy család, de igazából a közösség az a referencia csoport, ami a lehetőségeket megszabja, amihez akár a család, akár az egyén igazodik.

Meglévő forrásait ki-ki ebből egészíti ki, és saját maga által létrehozott eredményeknek az előbb-utóbb megérkező közösségi visszajelzés adja meg az értékét. A közösségi kincstárba illeszthető bele az egyéni eredmény.

Ennek hiányában egyik vagy másik tag perifériára kerül, javakban szűkölködik, akár törvényt szeg, vagy egy ígéretet, fogadalmat felejt el betartani, s a közösség ítélete alapján kizárják, száműzik.

Lehet, hogy cselekedetei alapján ez jogos, de sokkal valószínűbb, hogy egy utolsó szolgálat gyanánt hordozni, mutatni kezdi a közösség árnyékát, az abban rejtegetett visszásságokat. Egyfajta fekete bárányként, áldozatként viseli alacsony státuszát, megy a számkivettetésbe, de előtte még előfordul, hogy szinte királyként bánnak vele. Ő hívja le a fényerőket, és ő vállalja ezek árnyékát is. Akár meghal, akár elűzik, emléke újra meg újra megformálja ezt a történetet a közösségben, s újra lesz olyan, aki ezt a sorsot hordozza.

Bottyán Katalin: Öreg vándor (tűzzománc)

Mint a Tarot Bolond kártyájának alakja, az ismeretlenbe megy. Olyan környezetbe, ahol tudása nem tudás, szabályai nem szabályok, kapcsolatai nincsenek, így nem tudja, mire számítson.

Amit talál: mindenképpen a sorsa. 

S amit nem tudott eddig: sorsa visszahat eredeti közösségére.

Most ebbe a történetbe ereszkedünk, hogy megtaláljuk, ki az, aki a te személyes, belső törzsedből elveszett, hol tart ő most, és hová várod őt vissza.

Milyen kincsekkel, netán sebekkel jön hozzád?

Milyen erők segítették útján, míg távol volt?

És most? Hogyan van ő a szívedben, ki ő a családodban, és ki ő az életedben? Idegen lett, vagy ismerős? Kinek, minek a tükrében látod? 

Ki vagy te ebben a történetben? Elűzted, sajnáltad, visszatartottad, kincseit átvetted? S most hiányzik nagyon, ezért magadra öltötted alakját? 

Vagy talán te magad vagy az, s most törzsedet, közösségedet keresed, mert úgy érzed, némiképp idegenek között élsz? 

A belső törzs megtalálásáról olvashatsz korábbi írásaimban: 

A belső törzs visszahívása – bevezető

 és http://csaladallitasesszemelyisegintegracio.cafeblog.hu/2017/07/21/a-belso-torzs-visszahivasa-a-barany/

 

Ha az állítói napra szeretnél eljönni, kérlek, jelentkezz emailben: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com, de előbb olvasd el a tájékoztatót: http://bottyankatalina.blogspot.hu/2017/02/tajekoztato-szemelyisegintegracios.html

 

A belső törzs visszahívása: A bárány

1 Comment

Ági már több, mint egy éve (hosszabb – rövidebb kihagyásokkal) vesz részt az állítói napokon. 

Most belső törzsének keresésére indul abból a meggondolásból, hogy ha bent összerendeződik a közösség, aminek ő fontos, megbecsült tagja, akkor kint is megtalálja azt. 

Azokat a múltbeli történeteket keressük az állításban, amelyek során közösségeiben hasadás történt. Száműzetés, vagy fogadalom, ami miatt a közösség tagjai ma már nem gyűlnek össze, nem találkoznak egymással. Külső trauma, melynek emléke feldolgozhatatlan, vagy mély igazságtalanság, egyet nem értés, akár árulás történhetett a közösség tagjai között egymás sérelmére, méghozzá olyan mértékben, hogy az újabb születésekben inkább elkerülik egymást, minthogy rendezzék a történteket. Ily módon fokról fokra csökken az egymáshoz tartozó szövetségesek száma, s fontos értékek mennek veszendőbe. Ez az oka annak is, ha az érték mégis megmutatkozik, valaki élteti, alkotja, mégnincs, aki értékelje, elismerje, megadja az árát. Ha nincsenek közösen elfogadott és éltetett értékek, szabályok, akkor nincsenek olyan elvárások, minták sem, amikhez igazodva a “jóság” érzése elérhető.

Ily módon Ági – jóllehet segítőkészségéhez, tudásához, jóindulatához nem fér kétség – ez életében gyakran azt érzi, hogy magára maradt, nincs kinek adnia, csak kevés egymást kölcsönösen támogató, elismerő kapcsolata van az életében. 

Az izomteszt alapján az 1200-as évek elején járunk, a mai Egyesült Királyság északi részén, a tengerparton, egy ott lévő nagy szigethez közeli faluban. 

Egy idősebb és egy fiatalabb férfi él együtt, mint mester és tanítvány, illetve, nagybácsi és unokaöcs vagy örökbefogadott fiú. Két személyre mutat a tesztelés, az ő képviselőiket kéri fel az állító. 

A képviselők felállnak, egy erős feszültség érzékelhető a térben. A fiatalabb férfi képviselője elmondja, hogy nagyon haragszik: legszívesebbén megfogná az öreget, és kidobná a házból. Azt kívánja, bár élne az öreg számkivetve, és soha nem látnák egymást többé.  

Az öreg képviselője elmondja, hogy mélyen elzárkózva élnek egymástól az örökbefogadott fiával. Neki napi rutinja, hogy elmegy a tengerpartra, nézi a szemben lévő szigetet, és arról álmodozik, hogy egy nap csónakba ül, mindent itt hagyva, átköltözik oda, és csak azt eszi, amit a természet kínál: halat, tojást, madarakat. 

Az idővonalat végignézve azt látjuk, hogy ez a feszültség egész életükben megmarad az elképzelés és a vágy szintjén, de egyikük sem teszi meg, amire gondol. 

Az idővonal elején történt eseményt vagy szituációt keressük, mert látni szeretnénk, hogy mi vezetett mégis idáig. Látható, hogy a két ember viszonya harmonikus, az öreg gondoskodik a fiatalabbról, az pedig tiszteli őt. Azonban egy alkalommal megváltozik a kép: a fiatalt valami nagy veszteség éri, aminek feltehetőleg az idős ember is részese, és ez a veszteség valami olyan fájdalmat és haragot generál, hogy a fiatal soha többé nem tud megbocsájtani. 

Modellezve a veszteség képét, azt találjuk, hogy egy állat elvesztéséről van szó. A képviselők észlelése megegyezik az izomteszt eredményével: valószínűleg egy bárányról van szó, ami/aki a fiatal számára kedvenc állat lehetett, azonban egy különösen erős szükséghelyzetben (éhínség, hosszan tartó, kegyetlen tél) az öreg mégis levágta, és feltálalta vacsorára. A fiatal hazaérve kész tények előtt találta magát, felháborodott és ezt a traumát, veszteséget nem tudta többé feldolgozni. 

Anélkül, hogy a múltat meg akarnám változtatni, megkísérlek az Ági lelkében élő belső szereplők számára egy párbeszédet kezdeményezni, egyfajta oldást kínálni. 

Az öreg képviselőjét kérdezem, hogy mi az, ami számára megkönnyebbülést hozna.

Át szeretnék kelni a tengeren a szigetre, ahol minden szürke és köves. Egy lennék a természettel. Sátrat építenék, és úgy élnék, mint a természet része. Halat fognék és madarakat, vagy tojást keresnék a kövek között. Látnám a csillagokat, és a hajnalt. Hallgatnám a madarak kiáltozásait és a hullámverést. És amikor eljön az ideje, a szigeten halnék meg, visszaadva testemet a természetnek. 

Azt kérem az öreg képviselőjétől, hogy most, itt,  Ági lelkében ezt tegye meg. A fiatal képviselőjét pedig arra kérem, hogy figyeljen, mi történik. Benne, és az öreggel. 

Az öreg képviselője jelképesen tesz néhány lépést, és átéli, hogy számára ez valóban a helyes út. Átéli, hogy eggyé vált a természettel, annak törvényeit követve és saját maga számára is elfogadva. 

Kérem, hogy lélegezze be az élményt, ami meg is történik. 

A fiatal képviselője elmondja, hogy megkönnyebbült, amikor az öreg elment. Először némi kárörvendést, vagy bosszú érzést élt át, de utána, amikor észrevette, hogy az öreg számára ez a választás JÓ, akkor elcsendesedett, és elkezdte az addigi érzéseit átértékelni. 

Ekkor visszahívom – már ezzel az élménnyel gazdagodva – az öreg férfi képviselőjét a tér közepére, ahol a fiatal férfi képviselője most is “él”. Kérem, hogy várjon, és most ő legyen figyelemmel. 

A fiatal férfi képviselőjét arra kérem, hogy élje át a veszteséget, ami érte. Ennek segítésére beállítjuk a bárány képviselőjét. Látjuk, hogy a fiatal férfi – még nagyocska gyerek, amikor ez történt – ölében tartja a bárányt, és nagy szeretettel öleli. A bárány képviselője elmondja, hogy köszöni, hogy ilyen boldog élete lehetett, és bár sajnálja, hogy ez véget ért, ő a maga részéről vállalta ezt az áldozatot a gazdája túlélése érdekében. Elfogadja, hogy ez történt. 

A fiatal férfi képviselője kezd kissé megnyugodni, zaklatottsága csökken. 

Elérkezettnek látom az időt, hogy az idős férfival párbeszédbe kezdjenek. (Eddig nem tudtak kommunikálni egymással, a beszéd során csak érzéseikről számoltak be a csoportnak). 

Fiatal férfi: Miért? Miért kellett ezt tenni?! Ő nagyon fontos volt nekem! 

Öreg férfi: Ő volt a soron. Az állatokat azért tartjuk, hogy megegyük. Ez a sorsuk. 

Érzékelem, hogy ez a magyarázat kevés lesz a jelen helyzetben, ezért mint állításvezető a következőket mondom el: Az érzés, amit a fiatal érzett az állat irányába, egy előre, a távoli jövőbe mutató érzés volt,  amikor majd az embereknek nem kell húst enniük, és az állatokkal békében élnek, de aminek az adott korban és körülmények között nem volt meg a lehetősége valóságot teremteni. Azon a vidéken télen muszáj volt húst enni az életben maradás érdekében. Ha nem eszik meg azt a bárányt is, akkor előbb-utóbb meghalnak az emberek is, és akkor a bárány sem éli túl, hiszen nincs, aki gondoskodjon róla. 

A bárány képviselője: Teljesen igazat mondasz. Ez volt a sorsom, szívesen vállaltam az áldozatot az emberekért, akiket szerettem. 

A fiatal férfi képviselője: Bár még fáj, ami történt, de már enyhül. Rá tudok nézni az öregre. Lassan megbékélek. 

Az öreg képviselője: Kezdem megérteni, hogy az az utam nem visszafelé vezet, a természet részévé válni, hanem előre, ahol az állati élet is érték. 

 Tisztázom a jelenlévőkkel, hogy az oldás és a párbeszéd az állítást kérő belső világában zajlott le, az úgynevezett alternatív térben. A múltat nincs engedélyünk megmásítani, és nem is vagyunk képesek erre. De alkothatunk a belátás és rálátás segítségével gyógyító mintát, mint ahogy most is történt. 

A záró képben látjuk, hogy a három szereplő egymás kezét fogva körben áll. 

Ági is belép a körbe, átéli, hogy rátalált a törzse első tagjaira. 

Elmondja, hogy eredetileg nem így akarták nevezni a szülei, de amikor megszületett, édesanyja ránézett, és úgy döntött, hogy Ágnesnek nevezi. Most megértette, hogy miért: Ágnes = bárány. 

 

Ebben az állításban azt láttuk, hogy az emberben lévő kétféle harmónia-vágy hatott ellentétes irányban, s zárult le egymás felé: az egyik a természeti harmónia iránti nosztalgia, ahonnan jöttünk, a másik egy magasabb, isteni harmónia , ami felé haladunk.  

A természeti én elfogad, de amikor eljön az ideje, mindent odaad maga is  hálával, mert tudja, hogy ez az élete ára. Csak annyit vesz ki a világból, amire szüksége van. Része a természetnek, a körforgásnak. Ha végigviszi ezt az életstílust, nem marad tartozása… De végig tudja-e vinni? Vállalja-e tényleg? 

Egy másik életminőséget  képviselő lélekrész pedig az ahimszá, a nem ártás elve alapján minél kíméletesebben kíván élni, még akkor is és ott is, ahol látszólag ennek semmi helye nincsen. Körülményektől függetlenül, itt és most próbálja megvalósítani az isteni rendet, aminek rendszerébe tartozni törekszik. Hosszú utat kell megtennie, de tudja, a leghosszabb utak is az első lépéssel kezdődnek, s ő eltökélten kíván ezen járni. 

E két lényrész közötti, mintegy a folyamatosan áradó múlt és jövő közötti egyensúlyt, a múló pillanatot, a jelent, szimbolizálja, kapcsolja össze a bárány. Ez érkezett meg a záró képben, a három szereplő által alkotott kör formájában. 

Az oldást az állító életébe, szívébe pedig az a jelenet illesztette be, amikor Ági is megérkezett lényrészei közé. 

A törzs első, megtalált tagjai tehát: a vadász/húsevő, az aszkéta és a bárány. 

Fotók: Pinterest. Köszönet a művészeknek! 

A belső törzs visszahívása – bevezető

No Comments

Meg szeretném találni a törzsemet” 

Az az élő közösség a törzs, ahol teljes jogú személy vagy, igényeidet figyelembe veszik, tudásodat értékelik, arra számítanak. Személyedre szükség van. Odatartozol. Te magad is tükrözöd, hordozod, megnyilvánítod a törzs értékrendjét. Személyedre szükség van.

A belső törzs tudattalanban rejtőző, blokkolt, azaz, száműzetésben élő, valahol raboskodó, sérült, vagy haragvó, sértődött, elbizonytalanodott tagjait keressük abból a célból, hogy őket a személyiségbe integrálva, azaz, a szívbe befogadva az állítást kérő meg tudja engedni ezeknek a személyeknek a külvilágában való megjelenését.

 

Van egy lány, aki már több, mint egy éve rendszeresen vesz részt az állítói napjaimon. Fontos, oszlopos tagja az állítók kis csoportjának.

A generációs háttér gyógyítása mellett sok alternatív állítása is volt: asztro-állítás, inkarnációs térben való állítás, s persze, bőven támogatja őt a számtalan segítői szerep is, amit ez alatt az idő alatt kapott.

Életélménye változik, világa tágul, lénye oldódik, sokat mosolyog. 

Határon túli egyetemre felvételizik, mert végre megtalálta a neki való igazi hivatást – hiszen meglévő két diplomája ellenére nem találta helyét a világban.

Egyik állításunk alkalmával célja volt egy lakóhelytől független pénzforrás megtalálása – jelenleg ehhez vezető tanfolyamot végez, ami lelkesíti.

Mire lehet még szüksége?

Magány élménye oldódott már, de az emberek világában érzelmileg még mindig nem találta meg az otthon érzését, ezért azt a közösséget keresi, ahol értékeit értéknek, személyét oda tartozónak találják. Az általa gyűjtött tudást igénylik, megfizetik.

Meg szeretném találni a törzsemet” – foglalta össze célját.

Az a kisközösség a törzs, ahol teljes jogú személy vagy, igényeidet figyelembe veszik, tudásodat értékelik, arra számítanak. Személyedre szükség van. Odatartozol. 

Az emberiség eredendő közösségi formája. A család kiterjesztése. Azok rokoni, baráti bensőséges közössége, akik egy forrásra jártak inni, megosztották a vadászmezőt, a gyűjtögető területet, vagy később a szántóföldet, legelőt. Hasonló jeleket használtak, azonos ünnepeket ültek. Az ismerősséget befogadó rítusokkal erősítették meg.

Tehát az ő elvesztett törzsének nyomába indulunk egy állítás-sorozat keretében. 

A belső törzs tudattalanban rejtőző, blokkolt, azaz, száműzetésben élő, valahol raboskodó, sérült, vagy haragvó, sértődött, elbizonytalanodott tagjait keressük abból a célból, hogy őket a személyiségbe integrálva, azaz, a szívbe befogadva az állítást kérő meg tudja engedni ezeknek a személyeknek a külvilágában való megjelenését. Ez történhet majd úgy, hogy a meglévő közösségében felfedezi az őt támogató tulajdonságokat, és persze úgy is, hogy új emberekkel ismerkedik meg, olyanokat bevonzva az életébe, akikkel „egy húron pendülnek”, egymás lényére rezonálnak.

Az állításokon az őt segítő közösség, az állításon résztvevők csoportja is vele gyógyul, természetesen.

Az állítást kérő belső világának szereplőit az inkarnációs vagy a más dimenziókat, például párhuzamos életeket érintő állítások során találjuk meg. Keressük azokat a drámákat, ahol  lénye lemondott a közösségének egyes tagjairól, elfordult tőlük, ezáltal vált az inkarnációk hosszú során át egyre idegenebbé azokban a közegekben, ahová leszületett.

A lélek otthonos kapcsolódásairól lemondva, vagy amikor azokat egy külső, akár erőszakos esemény által kiváltott dráma során el kellett engednie, fokról fokra veszítette el saját értékességének a tudatát, mert távol került azoktól, akik ezeket az értékeket magukénak vallották, vele együtt éltették.

Egyúttal ezek az értékek sem tudtak már hatni a világban, hiszen felmorzsolódott a közösség, amely ezeket tükrözte, hétköznapjai rendjében megvalósította, védte, gazdagította, hagyományozta volna.

Ez a folyamat vezethet oda, hogy sok, személyében egyébként kiegyensúlyozott, óriási értékeket teremtő, képviselő ember mégis kissé periférián érzi magát, tudása nem tud érvényesülni,

Asztro állítások során találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy erőteljes, akár vezetői kvalitásokat ígérő bolygóhatások a mezőben nem érvényesültek, mintegy alvó, vagy blokkolt állapotban voltak. Az állító is azt jelezte, hogy probléma számára a jelzett terület kiteljesítése. Erőlködése ellenére nem kapja meg a megfelelő kibontakozási lehetőséget a külvilágban.

Ennek okait kereshetjük a belső törzs elveszítésében, az élő közösség blokkolódási, meg nem lépett fejlődési folyamataiban.

A belső törzs tagjainak visszahívása néhány állítás során megtörténik: a személyiségbe a régi történetek újraélésével, gyógyításával visszahívva, a szívbe integrálva a törzs egészét kialakul egy gyógyító mag, ami hívást bocsát ki a világba, s az ide tartozó emberek lassan megjelennek az állítást kérő életében.

 

Mert a fej és a kéz csak a szív által befogadott dolgokat látja vagy ragadja meg. A szívből indul meg a hívás és az élet tartalmainak megteremtése.

Ez a visszahívás technika egy kissé sámánná teszi az állításvezetőt. Jóllehet a szertartás minden attribútumát nélkülözve, de lényegében egy mély lélekutazást teszünk az elvesztett, bajban lévő lélekrész után, s visszahívjuk , visszaillesztjük azt oda, ahová tartozik, ahonnan erejét megkaphatja, az állítást kérő szívébe.

Folytatjuk az állítástörténetek leírásával. Ehhez mindig kell egy kis idő, mert addig nem mutathatjuk be a folyamatot, amíg egy bizonyos idő, ami legalább 21 nap, el nem telik.