Címke: beavatás

Koronavírus állítás

Rövid összefoglaló

Állításunkban a következő szereplőket jelenítették meg a képviselők: 

Emberiség, vírus, Beavatás (járvány), Gaia, Ősanya(g), Rend, emberi társadalom, emberiségnek a vírusra adott reakciói.

Az egyes szereplők mindannyian az állítás elején kibillent állapotban voltak: saját társaikat elvesztve, szinte magukat sem ismerve próbáltak erőt adni az embernek, aki ugyan lelkesen szeretett volna tanulni, fejlődni, de az nőies erőkkel (Ősanya, Gaia) egyáltalán nem tudott kapcsolódni, a férfias erőket (rend, beavatás) pedig nem is ismerte. 

A kezdeti szétszabdaltságból, és tehetetlenségből, gyengeségből az egyes szereplők hatalmas utat bejárva kerültek a helyükre. 

Kiderült, hogy ezek a szereplők a maguk módján eredendően összetartoznak, csak a nem tudásból adódó elkülönülés és külön fejlődés, egymás ellenségnek, ártalomnak megélése hozta azt a helyzetet, amit az állítás elején láttunk. 

Az állítás végére derült ki, hogy az egyes szereplők mintegy “kozmikus családot” alkotnak, és a következő viszonyban vannak egymással: 

Nagyszülők: 

Rend, Ősanyag

Szülők: 

Gaia, Beavatás

Gyermek: 

Ember (háromszoros lényként: test, lélek, szellem, akiket az állítás terében először az emberi társadalom, az emberi reakciók és maga az ember formált meg). 

A szereplők beszámolói 

Vírus

 A vírus képviseletében voltam.

Hogyan éreztem magam?

Végig nagyon kiegyensúlyozott, elégedett voltam. Bensőmben rend és béke volt. Az állítás elején éreztem, hogy távolabb vagyok az állításban szereplő képviselőktől. A járvány állt legközelebb hozzám. Nem éreztem, hogy fizikailag bárkihez kapcsolódnom kellene a járványhoz sem. Felfelé nyújtóztam a fény felé.

A hátam baloldalán éreztem az emberiség meleg tekintetét, mikor figyelmével felém fordult.

Milyen változáson mentem keresztül?

Végig egyensúlyban voltam, és amikor létrejött a hátam mögött az ősanya és az ősapa között a rend, éreztem, hogy közelebb kell mennem hozzájuk és kapcsolódnom lehet velük és Gaiával is.

Szerettem volna, hogy a járvány és az emberiség közelebb jöjjön hozzánk.

A fogalmazódott meg bennem, hogy a vírus egy katalizátor szereplő, akinek az a feladata, hogy segítsen felhozni a tudattalanba lenyomott tartalmakat, félelmeket, régi járványok emlékét, töréseket, fájdalmakat, veszteségeket.

Nem akartam senkinek sem ártani, szándékaim tiszták voltak.

Segítség:

Nem volt szükségem segítségre, a fejlődésre, a tanulási lehetőségre akartam felhívni a figyelmet. Addig pedig nem volt kapcsolatom a Föld tereivel, amíg meg nem született a szeretet rend.

Rend/invázió

Nagyapa: Pozitív értelmében: Rend. Kiválasztó, felhatalmazó, kozmikus méretű alapenergia, férfi minőség. Az Ősanya(g) = Káosz, ismeretlen, fekete energia, fekete anyag társa. 

Az a teremtő hatás, ami az ősanyag egy részéből megformálta az általunk ismert univerzumot. 

Negatív értelmében: Katonai invazív erő. Manipulatív, veszélyes, túlszabályoz és kivonja az energiát az emberi társadalomból. A vírus agresszivitása. 

 Én képviseltem az invazív támadást. 

Az állítás elején azt éreztem, mintha az egész testemben összetett programok futnának, amik engem alkotnak tulajdonképpen. És minden amit akartam, az a társadalom kiszipolyozása. Éreztem, hogy gyenge és, hogy ezt megtehetem vele. 

Később jött fel bennem olyan érzés, talán akkor amikor már a társadalom kicsit erőre kapott és kezdett felállni, hogy én vagyok az az erő ami előhívja az ő saját erejét, azáltal, hogy kihívás elé állítom. Mert azzal, hogy én lenyomom őt, neki muszáj megvetnie a lábát és saját magától felállni, ellenállni nekem, így megtalálja a saját erejét. (ez nem tudom mennyire illik bele a képbe, de nekem ez jutott eszembe)

Egy ponton elhagytam az események terét és kívülre kerültem, nem volt bennem semmi különös érzés, elvoltam magamban azt éreztem. Láttam, hogy a társadalomra már nem tudok hatni, mert erőre kapott, úgyhogy, csak úgy voltam. 

De amikor az Ősanya felébredt és elmondta, hogy én ki vagyok tulajdonképpen, és hogy a mi közös gyermekünk Gaia, akkor ledöbbentem. 

Nem esett nehezemre elfogadni a helyzetet, sőt jó érzéssel töltött el. Sikerült újra közel kerülnöm, a páromhoz, a női princípiumhoz, akivel azt éreztem kiegészítjük egymást. És ebben a közös harmonikus, de erős szövetségbe, úgy éreztem a lányunk is be tud csatlakozni, miután rendeztem vele is külön a viszonyomat. 

Ősapaként és a tiszta minőségű család tagjaként, nagyon elégedett voltam és nagyon jól éreztem magam. Mint aki a jelenlétével, erejével tartja a teret, nem is feltétlen kell aktívan cselekednie, csak ha a helyzet feltétlen megkívánja. Ezáltal nagyon töltő is volt számomra a szerep és nyugalmat költöztetett belém. Az Ősanyával való kapcsolódást nagyon erősnek éreztem. Gaiával elégedett voltam, és konstatáltam az egyéb történéseket. Az unokámmal, az emberrel is éreztem kapcsolódást, ott ilyen tanítói minőséget fedeztem fel magamban, amivel szerettem volna hozzájárulni az ő kiteljesedéséhez. És éreztem, hogy az emberben, ha megvalósítja az egységet, ugyanúgy megvalósulhat a harmónia, a férfi – női energiák egyensúlya.

Nekem jó volt az ember látványa által megtapasztalni, ezt az alkímiai folyamatot, amikor ő az egység, a megvilágosodás felé közeledik. Hogy egyesül a test lélek szellem, és egy újfajta lény születik meg/ébred tudatára, aki már számomra olyan, mint aki ezen a „hármas felosztáson” már mind túl van. Mert valahonnan nézve szerintem ez is egyfajta meghasadás lehet, hogy az embert 3 összetevő alkotja. És ha sikerül magát átalakítania, akkor olyasmi születik, ami ezeken túl van. 

Beavatás/járvány 

Apa:  Pozitív értelmében: Beavatás hermészi értelemben: Háromszoros tanítás a test-lélek-szellem szintjén (mindent felerősít) 

Negatív értelmében: Járvány. A puszta információnak tekinthető vírust “elviszi” az emberekhez és az aktuális tudatállapotukhoz alakítja a frekvenciáját, aminek a következménye betegség stb. de a tudatosodás is. 

A járvány képviselőjeként elmondta, hogy egyetlen szándék volt benne: az emberiségnek vissza kell találnia a Földhöz. Kapcsolódnia kell Gaiával. Miután ez az állítás terében megvalósult, a járvány átalakult a legmagasabb szintű beavató erővé, Gaia társává. 

Ősanya(g)/Káosz

Nagyanya: Pozitív értelmében: Az Ősanya(g) = Káosz, ismeretlen, fekete energia, fekete anyag. A teremtést lehetővé tévő potenciál. A Rend társa. 

 Ősanya, káosz, testetlen női minőség

Az állítás elején nem kapcsolódott aktívan az általam képviselt szereplő a többi szereplőhöz. Szemei csukva, ülő pozícióba helyezte magát. „Lelki szemei előtt” folyamatos örvénylő mozgást érzett maga körül. A mozgás keltette örvényben fekete szemcséket, kis kőzetdarabokat látott. A folyamat nagy része alatt szemlélődő szerepben volt, azonban egy kritikus pontban ez megvaltozott es érezte, hogy Gaianak meg kell mondania, hogy a ki az apja. Ennek kimondásával magát is meglepte tulajdonképpen, hogy ez az ősi titok felszínre került. Nem Gaiaért tette, hanem az unokájáért, az emberiségért, akihez fokozottan erős érzelmek kezdték el kötni. A folyamat végére felismerte, hogy ezek a „jelentéktelen porszem – emberek” nagyon is fontos szerepet játszanak, főleg, mert ráeszmélt, hogy az emberek az unokái és azonnal fel akarta venni velük a kapcsolatot, de azt is érezte,hogy a kis-unokái most nagyon megijednének. Fontos, hogy azt éreztem, ősanya kepviselokent át kell adnom az energiát, amiből maga a létezés all –ez egy rendkívül nyers, nagy horderejű energia, de az unokáim nem állnak készen, de döntésem ennek ellenére nem akarom megmásítani. Férjemmel, a Renddel a kapcsolatot rendezettnek éreztem. Gaiat végig kamaszlánynak láttam, úgy éreztem, pont jókor tudja meg, ki az apja. Gaiaval a viszonyom nem teljes mértékben rendezett, valami megoldatlan van meg közöttünk (érzésre az jött, hogy ezt az említett energiát lehet Gaianak kellene átadnom, mert kicsit esetlennek érzem őt és ez segítene valahogy neki talán). Érdekesség, hogy az állítás alatt a kezemben vegig egy cserép volt, királyliliomokkal, ezzel is igyekeztem „hangulatba hozni magam”, hogy a virtualis terben is át tudjam élni a szerepem. Késobb világossá vált számomra, hogy Gaia kislányom tartom a kezemben. 

Gaia

Anya: Gaia. Föld. A Beavatás társa. Mivel az Ősanya(g) és a Rend gyermeke, ezért mindkettejük tulajdonságaival rendelkezik. A rend és az anyag együttese a teremtés, amibe a beavatáson keresztül érkezik az élet, s annak teljességbe emelő útja. 

Gaia voltam. Eléggé nyomott a mellkasom az elején, volt bennem egy sajnalkozás az Ember iránt, hogy nem mondhatom meg neki konkrétan, hogy mit kellene tennie, hanem hagynom kell, hogy magától rájöjjön. 

A végére Gaia kapott egy apát, akinek a létezéséről sem tudott, és ezáltal egy családot is. Aztán Férjet is. 

Apja, a Rend, Férje a Tudás/ Alkímia. Az Ősanya, a Rend és a Tudás segítettek Gaianak, hogy a gyermekével való kapcsolata is harmonizálódjon. 

Emberiség

Gyermek: Emberiség. Az ő attribútumai a társadalom (test), a helyzetre adott reakciók, érzelmek (lélek) és maga az ember, emberi tudatosság (szellem). 

 Én a társadalmat képviseltem. A földön fekve, megtaposva feküdtem, távol mindenkitől, nem tudtam kapcsolódni. Vacogtam, fáztam, remegtem, féltem mindentől. A fagyás állapotában voltam. Amikor a szereplők kezdtek egymáshoz közeledni, akkor a társadalom is kezdett felmelegedni, erőt kapni, tudott kapcsolódni már. Nagyon passzív volt az állítás alatt. A végére azért fel tudott engedni, bekapcsolódni a rendbe.

A helyzetre adott emberi reakciók: Ez a szereplő találta meg legelőször az útját Gaiához, így ő az, aki a megoldás irányába először lépett. Ő kezdett párbeszédbe Gaiával, és tett fel kulcsfontosságú kérdéseket. Ezek indították meg a tudatosodás folyamatát. 

Emberiség: Az emberiség félelem nélkül ment közel a vírushoz és a járványhoz. Amikor meghallotta, hogy ezek tanítani jöttek, nagyon erős vonzódást érzett feléjük és közéjük állt. Egészen addig tette ezt, míg a kozmikus “generációs hátterében” egy sokkal teljesebb valóság képe létre nem jött. Alig kapcsolódott a társadalomhoz és saját reakcióihoz, elsősorban tanulni akart. 

Meglepő volt, hogy az önismeretet, hogy ő háromszoros lény (test, lélek, szellem), csak az állítás végére szerezte meg. Ehhez az kellett, hogy a “generációs tere” mint kozmikus lényé, rendeződjön, tudatosodjon.  

Vírus jelenléte az egyes “generációkban”: 

A három generáció tehát három kozmikus szintnek felel meg:  ember, bolygó, univerzum szintje (gyermek, szülők, nagyszülők).

Ember: Ha az egyszeri megnyilvánulást vesszük, akkor az ember az alap “mértékegység”. Neki felel meg a vírus, ami egy emlékeztető, katalizátor, legmagasabb megnyivánulási formájában egy fényüzenet.

Bolygó: Ha a bolygói szintet tekintjük, akkor a Beavatás negatív érzékelése járvány. Ami a szerepe lenne, az a tanítás, a fényüzenet gyakorlatba ültetése. Az egyszeri (fény)információ bolygói szinten való kiterjesztése a feladata. A bolygó maga Gaia, kapcsolódnia kellett egyrészt a “szüleihez”, elsősorban az apjához, akit nem ismert: a Rendhez. Így már jobban el tudta fogadni az anyját is, az Ősanya(g)ot.

Univerzum: Ha a kozmikus léptéket tekintjük, az egyik (apai) alapminősége a  Rend. Negatív formájában egyfajta katonai invázióként jelent meg, ami a vírus agresszivitást és a társadalmi eszközkészlet járvány általi mértéktelen leterhelését, kiszipolyozását jelenti. Az invazív jelleg a rend egy elcsúszott, túlzó minőségét is jelenti, amiben nincs benne az a cseppnyi (vagy inkább kellő mértékű) káosz, ami élhetővé teszi. Túlszabályozottság, hatalomgyakorlás egészen sejtszintig. És az élő teremtés másolása. Amikor a társadalomban megjelennek azok a reakciók: tudatosság, összefogás, Gaia figyelembe vétele, önismeret, az invazív jelleg spontán átalakul renddé. 

Várható forgatókönyvek: 

Amennyiben nincs felemelkedés, akkor a várható forgatókönyv: 

Az egyes emberre a vírus gyakorol hatást

A bolygói szintű változást a járvány kényszeríti ki

A kozmikusat pedig az invázió. 

Eléggé nem szép így a kép, ami kibontakozik.

Pozitív forgatókönyv 

És ezt pont a vírus mutatja meg, ami egy igen kicsi létező, még csak nem is élőlény, csak egy információcsomag. Mégis, hatni kezd és szétterjed először az emberi teremtőerő, majd a bolygói teremtőerő által. 

Ugyanez a sokszorozó, felfelé küldő “lencse” tudja útjára bocsátani az egészen új, saját örökségét ismeret és beavatás útján elfogadó emberi minőséget is. Azt láttuk az állításban, hogy a háromszoros emberi minőségből a test=társadalom gyenge és rosszul érzi magát, a lélek= érzelmek, reakciók viszont képes kapcsolódni Gaiához, ami megnyitja a rendeződés lehetőségét. Ébreszti Gaiát is. A szellem=ember pedig képes közel menni a fénycsomaghoz=vírus, még ha először nem is tud vele azt kezdeni, amit kellene. 

Ahhoz annak a folyamatnak a lefutása kell, amikor az emberi érzelmek Gaiához kapcsolódnak, majd Gaia felismeri az anyját és az apját majd a párját is. Ekkor tud csak a társadalom kapcsolódni, majd végül a körbe beérkezik az ember. 

A folyamat utolsó fázisa a fúzió: az eddig széttöredezetten egymástól független részekről kiderül, hogy azért nem működtek megfelelően, mert egymásról nem is tudtak, holott mélyen összetartoznak. Megtörténik a felismerés és egy harmonikus kapcsolódás, amiben a szereplők száma csökkenni kezd és új struktúrát vesznek fel, mint egész.

Új struktúra: 

Az állítás végére kialakult új struktúra formája egyrészt a piramis: aminek az alapja a négy minőség: Ősanya(g) és Rend, Gaia és Beavatás, a csúcsa pedig az Ember. 

Ugyanekkor a forma egy többrétegű gömbalakzat, mint egy rózsabimbó, aminek a belsejében az ember van, a külső szirmait pedig a négy nagy minőség alkotja. 

Az ember célja az, hogy összegezve magában kozmikus családja erőit a fénycsatornán át elérje a magasabb, isteni világokat.

Ha egy akármilyen kis csoport megvalósítja ezt a felemelkedést, és a kozmikus múlt összerendezését a lényében, akkor aktiválódik egy sokszorozó és bolygói szintűvé emelő (beavató, mesteri) erőtér, majd pedig ennek a fénye kiárad a mindenségbe is. 

Az állítás megmutatta, hogy felismerhetjük saját magunkat mint ennyi fáradozás eredményét, aki (ha valódi önmagára talál), akkor össze tudja rendezni még ezeket a hatalmas tereket is. 

Rekonstruált kozmológia

A történet az odatartozás jogának sokszori megsértésével indult ki tudja, milyen régen. Az őskáosz (ősanyag) és a rend szerelmi történetével. Ők ketten, miután megteremtették Gaiát és a beavatást, mint női és férfi erőt, s Gaia terébe helyezték az embert (férfit és nőt, de ezt nem néztük most). 

Valahogyan szakadás történt az első istenpár között. Ezt sok ókori teremtésmítosz leírja, ahogy az istenek generációin belül, és az egyes generációk között harc dúlt, ami által egyes istenek “meghaltak”, vagy eltűntek. 

Amennyire én látom többek között ebből az állításból is, a Rend és a Káosz duálisa teremtette meg a körforgáson alapuló Univerzumot, az életet. 

Ennek az ősi teremtésnek a szülötte esetünkben Gaia, akinek a lényében egyszerre van jelen a kiszámíthatatlan, a véletlen, a sors és sok-sok törvényszerűség egymással harmóniában. Az ő társa – egy mára elfelejtett Férfi-Földistenség volt. Egy sokszorozó, felnagyító, akár egyszeri dolgot az egész világra kiterjeszteni képes minőség, amilyennek pédául néha Dionűszoszt írják le. 

Ez az isten legmagasabb megnyilvánulásának célját és feladatát tekintve a Beavatás, vagy titkos Bölcsesség, és ennek társa legmagasabb minőségében Gaia a Misztérium. 

A Misztérium és a Beavatás együtt hozta létre az Embert, annak legmagasabb minőségében. Istengyermek vagy fénygyermek az ember, akinek küldetése a fénydimenziók elérése.

Az Ember egyik földi feladata a társadalmi rendszer kialakítása, amibe beépíti az őseinek az energiáját is, és ezt kell emelnie a lehető legmagasabb szintre, azaz, isteni szintre. 

Ezt a három szintű teremtéstörténetet értettük meg az állítás végére. 

Hiszen abból indultunk ki, ami van, és ami csak kicsit emlékeztet erre az időtlen és szakrális történetre. 

Ami nagyon fontos, hogy a szétszakadás az ember tudatában van/volt csak, hiszen a vírus, mint annak képviselője írta, eredendően fényprogramként érkezett, hogy ezt az egységet megmutassa, és az embert saját maga számára is megismertesse, mint háromszoros, mégis egyetlen lényt. Mert ez a háromszoros lény képes (az előző “generációk” vágyát egyfajta felemelkedésre beteljesíteni. 

A záró kép: a háromszoros biztonságban ringatózó ember-isten-gyermek az előző generációk által felfelé emelve egy ragyogó térbe – egészen egyszerűen felemelő volt nekem is .

Az állításhoz kapcsolódó meditációk: 

Nyitó meditáció:  

Záró meditáció: 

Nincs meghatározott ideje, bármikor kapcsolódhatsz ahhoz a védő és tudatosító térhez, amelyekből a meditációk érkeztek. 

Áldás

Jelenleg csak az online konzultációk érhetők el: http://www.bottyankatalin.com/2020/03/08/online-konzultacio/

Ez az írás, és minden, az oldalon található tartalom Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető, etnográfus szellemi tulajdona. Csak innen osztható, illetve kérlek, tisztelj meg azzal, hogy meghivatkozod. Köszönöm. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Private group · 298 members
Join Group
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

 
Galga menti Női Önismereti Kör
Private group · 66 members
Join Group
Az önismeret, a női körök és családállítások támogató, segítő erejének elkötelezett hívei vagyunk, mivel saját életutunkon már tapasztaltuk ezek minde…
 

Az erdő tanítványai

Kollektív teres állítói nap – emberiség (részlet) 

Előző életes beavatás-történet a szibériai tajgából. 

I.sz 269. Szibéria déli, délnyugati részén egy erdő-beavatotti közösségben vagyunk. A csoport egyik, fiatal leány tagját avatják be éppen. 

Szép fehér fa
fehér fényben
arany árnyak rejtekében
türkiz fenyők gyűrűjében
föld-emlékű mély erdőben

jelek jelezte kedves úton.
Szép fehér fa fehér fényben arany árnyak rejtekében türkiz fenyők gyűrűjében föld-emlékű mély erdőben újra csírázó időben szívem emlékezetében jelek jelezte kedves úton.

Fény és tiszta öröm árasztotta el a szívemet: végre teljes lényemmel hozzákapcsolódhatok ahhoz a szent térhez, amiben eddig is éltem, és amit emberi mértékkel mérve nagyon jól ismertem, s amit erdőnek neveznek.

Ezen a reggelen bekötötték a szememet, s kivezettek az erdőbe. Egész napra és éjszakára egyedül maradok ott. Állok, mint egy fa, s megnyitom az érzékeimet a csodálatos tapasztalásnak, hogy az erdő befogad. Érzem, hogy talpaim gyökereket eresztenek a földbe. Megérkeznek hozzám az információk a föld mélyéből, s megérkeznek hozzám Gaia ajándékai. Testem csatorna: ég-föld összekötője, létem teljesség.

Kapcsolódom a fákhoz, a fák által fenntartott energia hálózathoz, bölcsességhez és tudatossághoz. Befogadtak, elfogadtak. Bemutatnak az erdő többi lényének. Egyre bizalmasabbak velem. Érzem, ahogy megközelítenek, megérintenek. Fénypászma vetül az arcomra, néhány levél hullik rám. Pillangók, méhek, madarak szállnak arra. Szárnyuk érinti az arcomat. Kicsi és nagy négylábú állatok érkeznek. Nedves orrukkal megszimatolnak. Már mindannyian ismernek és számon tartanak engem.

Jön az éjszaka hűvöse, s én állok, mint a fák. Talpamon keresztül forróság tölt el, ami a Földből árad belém. A Föld gondoskodik rólam. Ereje beárad a lényembe és átmelegít. Táplál is, mert nem érzek sem szomjúságot, sem pedig éhséget. Jelen vagyok. Földelt vagyok. Mindenség-tudatos vagyok. Jönnek és látnak az éjszaka lényei. Érintenek, elfogadnak, befogadnak ők is.

Közeledik a hajnal. Férfi kísérőm szeretettel figyel engem végig, s amikor eljön a megfelelő pillanat, kérdez. felteszi azokat a kérdéseket, amik a törzsünk életében most fontosak. Megkapom a választ az erdőtől, a földtól, az égtől, vagy az állatoktól. Megkapom a választ a saját testemtől, hiszen a testemben érzem a mindenséget.

A kérdés az, hogy a törzsünk mire számíthat a külvilágból. S érzékelem, hogy a távolból idegen emberek közelítenek. Fejszéjük van és vágják a fákat. Sorra dőlnek ki a fák, ők pedig felénk jönnek.

Anélkül, hogy tennék valamit, érzem, hogy egy erő aktiválódik bennem, ami visszafordítja őket. Nem jöhetnek közel. Visszafordulnak, s soha nem jönnek vissza.

Eljött a pillanat, amikor kísérőm leveszi a szememről a kendőt. Egymásra mosolygunk, semmit sem kell mondanunk. Visszatérünk a törzs lakóhelyére együtt. Már mindenki tudja, hogy mi történt, látom a mosolyukat. Folytatódik az élet hétköznapi rendje, de nincs annál édesebb boldogság, mint ennek a rendnek a részeként létezni.

A Föld megtartó, rám szabott, tápláló bőség-ereje ezután bármikor oda gyűlik, ahová a talpamat teszem. Ennyi elég is lehetne, de van még tennivaló. Törzsünkben a férfi és a női beavatás elkülönült, s újra kell kötni az együttműködés szálait. Már csak azért is, mert a fejszések jobb, ha távol maradnak, s ebben mindenkinek van feladata.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 236 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Párkapcsolatban az egyéni lét egy magasabb fokán kollektív teres állítói nap összefoglalója

kollektív teres állítói nap összefoglalója

A kép számos helyen megtalálható az instagramon - sajnos, a szerzőjét nem sikerült kiderítenem. Köszönet a művésznek.

Mivel az előző állítói napunkon sok erőt és tudást gyűjtöttünk, bizalommal indultunk tovább. Azt a kérést fogalmaztuk meg a szívünkben, hogy a párkapcsolatban önmagunk egy magasabb hatványát szeretnénk megtapasztalni.  Egy hosszú  út bejárására vállalkoztunk, és a következő témákkal dolgoztunk:  

  1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre. 
  2. Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe. 
  3. A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében.
  4. Hogyan kerültünk ide? Jelenlegi mintánk gyökere. 
  5. A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban. Magasabb hatványba érkezés. 
  6. Férfiak törésmintája
  7. Megoldás és választás férfi módra
  8. Összekapcsolódás a múltunkkal. Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása. 
  9. Új minta állítás: A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása. 
  10. Segítség itt és most. Inspiráció, súgás jelenlegi lényünk számára az új, kiteljesedett párkapcsolat megéléséhez vezető úton. 

1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre

I.e. 412. Az Uraltól keletre, egy tengerparti területen járunk. A csoportban jelenlévő női esszenciális mintát keresve érkezünk ide. Az első képben két jómódú nő áll egymáshoz igen közel, apai nagymama és leány unokája. A térbe érkezik egy katona, aki harag-energiát sugároz. Feleséget keres. A fiatalabb nő feszült lesz ekkor, gyűlöletet érez, s körbe-körbe jár.  A nagymama (52 éves), lekuporodva imádkozik. Ebbe a jelenetbe ekkor egy újabb szereplő lép be: egy 14 éves leány, aki nem tudja, hová tartozik – úgy érzi, nem tagja ennek a közösségnek. Hamarosan kiderül, hogy ez a fiatal lány egy másik faluból érkezett ide, ő segít a két első nőnek a háztartásban. A katona megjelenése mindhárom nőt szorongással, sőt, gyűlölettel tölti el, de mindannyian tudják, az az élet rendje, hogy a 14 éves fiatal lánynak mindenképpen mennie kell majd. Ők hazaengedik, elengedik a szolgálatukból. Ekkor egy idősebb férfi érkezik a tér egy kicsit távolabbi helyére, ahová a lány is áll. Ez a férfi a 14 éves leány apja. A katona vele egyezik meg a leányról, akinek valóban mennie kell. Egyetlen eszköze, hogy nem együttműködő, passzív marad a párkapcsolatban. Ez a katonát egyáltalán nem zavarja. Ő tökéletesen érzi magát, hiszen ereje teljében van. Biztos benne, hogy a leány hálás lehet neki, hogy maga mellé emelte.  A férfi a teremtés koronája, az a rend, hogy az ő akarata érvényesül. A nő csak eszköz. Az egyetlen személy, aki együttérzést tanúsít a fiatal leány felé, az az első képben lévő másik fiatal (már házas) nő. Ő kimondja: “Borzasztó, hogy ez történik velünk. Látva ezt a történetet, újraélem, ami velem is megtörtént néhány évvel ezelőtt”.  Az állítás üzenete meglepő volt számunkra, hiszen a résztvevő nők annak ellenére, hogy a magánéletükben önállóak, helytállnak, a minta állítás terében kiszolgáltatottnak látszottak. Elveszítették hitüket abban, hogy tudnak hatást gyakorolni arra, hogy milyen az életük, milyen velük a párjuk. Az esszencia nyíltan azt üzeni, hogy a férfi határozza meg a párkapcsolat jellegét és a nő közérzetét. Az állításban egy olyan kort láttunk, ahol a lánynak már nagyon fiatalon férjhez kellett mennie, s nem volt beleszólása abba, hogy kihez. A nők mind tudták, elfogadták, hogy ez a világ rendje. A férfiakat egyáltalán nem zavarta, hogy  a nők nem boldogok. Meg sem fordult a fejükben, hogy annak kéne lenniük. A maximum, ameddig el tudtunk jutni, az volt, hogy az egyik nő kifejezte, hogy őt megrendíti az, ami a társával történt. De nem tehet semmit, vele is így volt. A csoportban résztvevők döbbenten konstatálták: “A gödörben vagyunk. Nincs bizalom, csak belenyugvás. De látjuk, hogy a női erőnek emelkednie kell!”

Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe.

Az utunk tovább i.sz. 634-be, Afrikába, a Kalahári sivatagba vezet. A csoport tagjainak egy közös inkarnációja ez, amelyben mindannyian jelen voltunk. Hamarosan láthatóvá válik, hogy hová vezet az első állításban látott csüggedt és belenyugvó női attitüd. A férfi minőség, animus  a csoportra jellemző terében szintén találtunk sérülést. Legnagyobb problémája, hogy nem érti, hogy a nő miért elégedetlen, miért boldogtalan a környezetében. Egy fiatal nő és egy férfi van jelen az első képben. A férfi különösebb teketória nélkül megfogja a nőt, és húzza: feküdj le! A nő vonakodik, de a férfi erővel eléri, amit akar. Ekkor belép még egy nő az állításba, és a férfi őt is akarja. Minden nő kell neki, hiszen fontos, hogy gyermekek szülessenek. Ekkor lép be egy második férfi a történetbe, aki küzd az elsővel, és magához veszi tőle az első nőt. Így kialakulnak a párok. A második pár arra törekszik, hogy megmutassa az elsőnek, hogy így is lehet: lehet harmóniában, egymást elfogadva élni. Az első pár terében még egy darabig marad az agresszív minta. Lassan azonban ők is megtalálják a közöttük megfelelő – de hierarchikus – rendet, ahol a férfi a domináns és a nő ehhez alkalmazkodik.

A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében. Piramis.

A tér i.sz. 34-ben, Észak-Afrikában nyílik meg. Három réteg mutatkozik meg az igen összetett, szimbolikus, sok fájdalmas emléket megmozdító állításban. A napon először pillanthatunk rá arra a gazdagságra, amit a nő kínál a férfinek, amikor társául fogadja, és arra az évezredes blokkoltságra is, ami nem engedi, hogy a párkapcsolatok kiteljesedjenek. Mint egy piramist érzékeljük a párkapcsolatok terét, aminek az alapját a hétköznapok rendje adja. A férfinek elsősorban erre van igénye, a nő pedig képes ezt adni, de ebben magányosnak, elutasítottnak, erejét vesztettnek érzi magát. Miért? Mert a párkapcsolatban van még (legalább) két magasabb réteg is, amit a nő képes kínálni és ezzel aktiválni a magasabb rendű férfi erőket is. A középső réteg a nemesség rétege, egy közvetítő vagy szervező réteg, ami a felülről érkező szakrális tudás segítségével kiemelkedő jelentőségűvé teszi a hétköznapok egyes elemeit. Ezt az ünnep terének is nevezhetjük, annak szépségével, formáival. Ez a réteg hat az alap önmagában gyorsan rendezetlenné váló tulajdonságával szemben, ez formálja szellemiségével a fizikai síkot. A harmadik réteg a piramis csúcsa, ahol a szakrális tudás él, azonban itt végtelen magányt találtunk, a társát vesztett papnő magányát és sebzettségét. Az ő visszahúzódása, sokszor mozdulatlansága, az ok, ami miatt a párkapcsolat, mint rendszer nem működhet a maga teljességében, legtisztább formájában. Érzékeltük a piramis tömbjét, a benne vezető folyosók, átjárók eltömődöttségét, ami a párkapcsolati problémák okozója. Az eltömődöttséget a papnő princípium fájdalma, félelme és talán megbánása teremti folyamatosan. Ő az, aki tudja, hogy milyen fontos a szintek közötti átjárhatóság, de azt is tudja sajnos, hogy a magasból nagyot lehet esni, és ő lezuhanhat a második, vagy akár az alsó szintre, ha nem vigyáz. Keresve az erőt, ami az átjárókat megnyitja, a szeretet érkezett, az absztrakt aranyló áldás derengése, amely könnyen lép be még a legzártabb terekbe is. Ez tudja összekapcsolni a szinteket, s meggyógyítani a papnőt, aki egyre vár.

Hogyan kerültünk ide? Egy magas női minőség megélése Santorini szigetén

Az Istennői próbatétel vihara. Szintlépés a női úton: teljesség, törés és magasabb hatványra emelkedés egyéni és közösségi szinten, de még nem a párkapcsolatban. Az állítás újabb olyan történet, amelyben a csoport minden tagja jelen volt, tehát inkarnációs elődeink megélték együtt. Azonban nem mindenki saját magát képviselte az állításban, tehát nem jöttünk el mindannyian. Santorini az állításban megmutatkozó időnél jóval később, a minószi civilizáció idején is a próbatétel kiindulópontja volt, most azonban egy sokkal ősibb történetbe érkezünk. I.e. 3334-ben a szigeten egy női közösség tartózkodik, akik az Istennőnek szentelték az életüket. A természettel összhangban egy tiszta közösséget alkotnak, ahol mindenki a maga területét gondozza és nemesíti: a kertet, a forrásokat, a tüzet, az égboltot. Az állítás abba a pillanatba vitt minket, amikor egyikük veszélyt érzékel, s rettegni kezd. Félelmében még menekülni sem tud, szinte sóbálvánnyá válva várja, hogy ráront sosem látott erejével egy vihar. (A tűz elem területét gondozó papnő volt ő). A legtöbb papnő menekül, méghozzá a hegyen lévő szentélybe, ahol az Istennő várja őket, mosolyogva. Csak a kertek (föld elem) papnője marad a helyén, és látva a tűz elem papnőjét  a viharban állva segítségért kiáltozni, érte rohan, és megmenti őt. A papnők mind az Istennő oltáránál gyülekeznek, és megdöbbenve látják, hogy az Istennő mosolyog, és mindent a legnagyobb rendben lévőként nyugtáz. Leírhatatlan a papnők kétségbeesése és fájdalma, ahogy az elvonuló vihar nyomán látják a kialudt tüzet, a sárral betömődött forrásokat, a letört ágú, virágaikat, gyümölcseiket, leveleiket vesztett, kidőlt fákat, beomlott épületeket. Kérdezgetni kezdik az Istennőt, hogy miért, hogyan történhetett meg mindez. S az Istennő válasza az volt, hogy nincs különösebb oka, ez így mind természetes és rendben van. A papnők érzékelik, hogy az Istennő előre tudta, hogy mi fog történni, de nem tartotta fontosnak, hogy jelezze beavatottjai számára a veszélyt, így az teljesen váratlanul érte őket. A papnők kétségbeesnek: nem értik, hogy az Istennő miért húzódott vissza az elefántcsonttoronyba pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Hogy nézhette el a katasztrófát, a papnői félelmét, a veszélyt, ami fenyegette őket és békés, szentelt világukat. A papnők bizalma az Istennőben megsérült. Amikor a pusztulás után mégis segítséget kérnek az Istennőtől a papnők, hogy hogyan állíthatják helyre kedves szigetüket, kertjeiket, forrásaikat, Ő csak mosolyog és nem segít. Még nagyobb döbbenet, csalódottság és fájdalom járja át újra a papnők szívét, kezd megtörni bennük a bizalom után a hit is.  Megértettük, és ők is megértik, hogy ez a törés még ma is tart, évezredes következményekkel jár. A papnői minőség nem csak azért magányos bennünk, mert nincs vele a férfi társa, hanem azért is, mert megszakadt kapcsolata a női szakralitással, az Istennő lényével.  Lassan-lassan mégis megmozdulnak a papnők, tenni kezdik, amit lehet: megtisztítják a forrást, a tűz oltárát, a fákat, a növényeket, a levegőbe illatokat varázsolnak, és újrakezdik az életet, az egyetlent, amit ismernek. A tűz papnője megrakja a tüzet, ez  az utolsó gesztus, amire a maguk erejéből képesek, hiszen a tűz a viharban kialudt. Minden készen van, s szinte olyan, mint volt, de az oltáron nincsen láng.  Az Istennő ekkor, mint egy fuvallat, megjelenik, és fellobbantja a lángot. Megszenteli, újra áldottá teszi a forrást, és termővé a kertet és a fákat. Majd ezt a tanítást adja: Mindannyian Istennők vagyunk, ti is, éppen úgy, mint én. Mind Egyek vagyunk. A kérdésetek az legyen, hogy ehhez hogyan találhatjuk meg a Társakat. Találjátok meg Önmagatokban az Istennőt, és engedjétek, hogy megszenteljen mindent, amit tesztek. A vihar azért kell, mert a dolgok megújítását éri el, és ez hozzátartozik az élethez, amit Istennőként élhettek. Lehet, hogy nehéz ezt elfogadni, de ez a cél. Tanításként pedig még azt is adom, hogy ültessetek egy rózsakertet a sziget közepén, és tanuljatok a Rózsától.  A Rózsa egybefoglalja a négy, általatok már ismert elemet, s hordozza és jelképezi az ötödiket, a Fényt, ami a vihar képében érkezett meg hozzátok.

A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban

Magasabb hatványba érkezés. Az állításban azt kerestük, hogy az előző történet milyen hatással van a párkapcsolatokra, milyen  nyomai vannak a mai párkapcsolati mintánkban. Ha egy nő képes megtalálni a benne élő Istennőt, mire számíthat a párkapcsolatában? Milyen hatással van egy felébredett nő a férfiakra? I.e. 3334-be egy, a mai Törökország területén lévő, tengerközeli kis faluba érkeztünk. Akit először megpillantunk az állítás során, az egy 15 éves, magas rangú, ragyogó szépségű leány, minden csodálatos tulajdonsággal felvértezve. Az állítás többi szereplője férfi, méghozzá mind lehetséges partnerek. (Királyfiak, hercegek, válogatott cigánylegények – pont, mint a magyar népmesében). A szépséges leány csodálatos tulajdonságaival, képességeivel, rangjával, vagyonával a kör közepén áll, és várja azt a férfit, aki majd a társa lehet, akiben minden, az övéhez illő jó tulajdonság megvan. Igen ám, csakhogy a férfiak mind távolabb állnak, és egyáltalán nem közelítenek hozzá. Neki kell felhívást közzétenni, hogy aki szeretne, versenghet a kezéért. Aki őt megajándékozza azzal, ami neki még nincsen, az lesz a férje. Erre nagy nehezen megmozdulnak a férfiak. Jön az első, erejét, gazdagságát fitogtatva, a második, a hatalmát megmutatva, de egyik sem győzi meg a leányt. Az állításból egyértelműen kitűnik, hogy a férfi hatalma, ereje, gazdagsága és más tulajdonságai nem igazán fontosak egy felébredt nőnek, – hiszen mindez neki magának is megvan. Ez  a legtöbb férfi törésminta gyökere. Ez a visszautasítás kihat a párkapcsolatokra a mai napig. Végül a harmadik férfi is megérkezik, önmagát ajánlva, és azt a csodálatos kincset, ami a párkapcsolatot egy magasabb hatványra emeli, a gyermeket. Azt ígérte, hogy gyermeket nemz a lánynak, aki őt választja férjéül. Ez az ígéret és ajándék az, ami megszólította a lány szívét, és ezt a férfit választotta, s ki is tartottak egymás mellett.

Férfiak törésmintája

A férfiak által megélt párkapcsolati sérülésekbe segített mélyebben betekinteni a következő állítás. Az idő i.e. 643. a helyszín India déli része, egy kis falu, ahol a lakók elsősorban földműveléssel foglalkoznak. Egy menyegzőre érkezünk éppen. A család nőtagjai ékesítik a menyasszonyt. A házasságot maguk a fiatalok is elfogadják, bár a szülők is részesei az elhatározásnak. A vőlegény szépnek látja a menyasszonyt, de valahogy mégsem biztos a választás helyességében: a menyecske túlságosan is “tüzes”, a szexuális vonzerőnek és a benne élő vágynak igen erőteljes jeleit mutatja. Egy ideig forró a levegő körülöttük, de az idő múlásával már a legtüzesebb ölelés sem köti le a férfit. A feleség pedig annyira igényli a figyelmet, hogy abban a pillanatban, ahogy a férje érdeklődése lankad, félrelép, újabb szerelmet keres. “Röpköd”, ahogy ő maga mondja, mivel fontos neki, hogy folyamatosan csodálják. Egy ponton túl ez a viselkedés nem fogadható el a férj számára, a szerelmét (túl) szabadon élő feleség helyett egy másik, nyugodtabb nőt választ. A feleség pedig folytatja a “röpdösést”. A férfi második házasságában kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, de az első feleségét továbbra is figyelemmel kíséri, ahogy újabb és újabb férfiak oldalán keresi a boldogságot. Sajnálja őt. Viszont egy idő után ő is ráun a második asszonyra is, s egyre újabb és újabb nőket ölel. A szerelmét szabadon élő első feleséghez végül egy papi férfi érkezik. A pap tudása, bölcsessége és ereje gyógyítólag hat. Ő tudja lekötni a sokszínű vágyát és maga mellett tartani az asszonyt. Innentől az asszony valóban rendelkezik szerelmével: nem adja oda mindenkinek, hanem tudja, hogy hova köteleződjön el, hiszen megismeri a választottját. A férjhez pedig egy olyan nő érkezik, aki az ő hétköznapjait rendezni tudja – ez az élmény az, ami ezt férfit végre megérkezteti az általa élhetőnek ítélt párkapcsolatba.

Megoldás és választás férfi módra

Ebben az állításban egy időben igen-igen távoli, de valahol annál ismerősebb helyzet tűnt fel. Egy válasz arra a kérdésre, hogy mi nők hogyan válaszolhatunk a férfiak igényeire, és a férfi szerint mi a lehetséges megoldás a párkapcsolatokban a mai napig tapasztalható  válságra.  Egy őskori férfi párválasztásának kálváriáját tapasztaltuk meg i.e. 9662-ből. S amikor értelmeztük ezt a történetet, visszaemlékeztünk a 3. állítástörténetben észlelt piramis formációra is. Az állításban megjelenő férfi feleséget keres, s a maga módján tiszta szándékkal, nyíltan az első megfelelő nő elé áll: “Ágyba!” – Felkiáltással. A nő vonakodik, de nem azért, mert a szexualitás ellen kifogása van. Azt mondja kérdésünkre, hogy ő kész a szerelemre, de nem így. Bár a férfi fogja mindkét kezét, és csak őrá figyel, ezt mondja neki: “Félek, és nem szeretnék veled menni, mert nem bízom benned.” A férfi meglepődik, de zokszó nélkül lemond a nőről és továbbáll. Semmit nem tesz azért, hogy megkedveltesse magát. Keres egy másik nőt, akit szintén megpróbál ágyba vinni. A második nő azt mondja neki: “Hódíts meg!” A férfi a legnagyobb természetességgel azt mondja neki: Jó. Elmegyek vadászni és hozok húst. Hamarosan visszatér a nőhöz, és azt mondja neki: én hoztam húst, te süsd meg. De a nő elutasítja a kérését. A férfi végül egy harmadik nőhöz lép, akinek átadja a húst. Ez a nő elfogadja, megsüti a húst és átadja a férfinek, hogy közösen egyék meg. Végül egybekelnek. Ez a kapcsolat már tud működni.

Összekapcsolódás a múltunkkal.

Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása.  Itt már muszáj volt összefoglalni és megbeszélni a tapasztaltakat, mert a résztvevők annyira döbbenten ismerték fel a saját mintáikat, kezdték megérteni a férfiakat, akikkel jelenleg, vagy a múltban találkoztak, kapcsolódtak, hogy ezt már nem tudtuk szó nélkül hagyni.  Mélységes képet mutatott a tükör, amibe néztünk, és  a személyes útmutatásokon túl korszakokon átívelő, többdimenziós tanítást is adott. A Piramis képe tért vissza ennél az értelmezésnél: a csúcson a papnői/istennői minőség áll a szerelmével szabadon rendelkező nő képében, akinek magányát, keresését egy papi minőségbe érkezett férfi tudja ellensúlyozni. Megrendülve ébredtünk rá, hogy sok vallásban a papi férfiaknak cölibátust kell vállalniuk – így a szerelmével szabadon rendelkező nő, vagyis a papnő társ nélkül marad, és szenved – s ez sajnos a kollektív térben is így van. Ez a szabad nő más férfi típusnak nem elég jó, hiszen értékei nem is neki szólnak. A férfiak sokszor úgy látják, hogy ezzel a típussal nem lehet mit kezdeni, s lenézik, nagyon alulértékelik vagy kihasználják, becsapják őt.  Holott a szerelmével szabadon rendelkező nő pontosan a legnagyobb értéket adja: szabadon dönt a párkapcsolatáról és igenis tud elköteleződni. De csak a megfelelő társsal. A piramis testében a középső réteget, s az átjárókat a nemesi minőség ereje hatja át. A nemes nő, a dáma, akit meg kell hódítani, aki tudatában van önnön értékeinek  egy harcosi, vezetői minőségű férfivel tud kapcsolódni, azzal érzi kiegészülve magát. Míg a háziasszonyra minden férfinek szüksége van, de kifejezetten ez az a minőség, aki a legtöbb férfihez jól tud kapcsolódni gondoskodó, otthonteremtő és alkalmazkodó képessége miatt. Ez tud jelenlegi mintánk szerint válaszolni a férfinek és megegyezni vele: én hozok húst, te süsd meg… Valamennyi női minőségre az vár, hogy újra megtalálja kapcsolatát a többi részével, hiszen ezek a női minőségek mindannyiunkban megvannak, csak mindőnkben másként aktívak, korábbi életeink, generációink megélései szerint. Ha EZ a női egység felépül, akkor tudjuk a férfiakat is erejükbe állítani, elismerni, segíteni. S akkor találja meg a teljességet megélő nő a teljességet megélő férfit is.

Új minta állítás:

A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása az állításban. 1. Szerelmével szabadon rendelkező női minőség (papnői minőség) a férfinek: Mindenem fáj, nagyon magányos vagyok. Én voltam az első és a legteljesebb, de te a legkisebbnek engem láttál. Pillanatok alatt lemondtál rólam.  2. Nemes női minőség a férfinek: én voltam a második, és megmondtam, mit szeretnék, de te elutasítottál engem és feltételekhez kötötted az ajándékodat. 3. A háziasszonyi minőség a férfinek:  Én vagyok a harmadik lehetőség a számodra. Elfogadom, amit adni tudsz, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. De kérlek, lásd a többieket is, akikkel én egy vagyok, és akik élnek bennem, és akik által én élek. Tudom, hogy te elutasítottad őket, és ezért visszavonultak. Én is lemondtam róluk, és veled maradtam. Ennyi maradt magamból nekem. De én így is szeretlek. Szeretem a gyermekeinket is. Most pedig visszaépítjük a nők szabadságát és erejét, mert így lehet erős és teljes a férfi is.                      A konklúzió ebben az új mintaállításban az, hogy tanuljuk újra megélni és megbecsülni a bennünk lévő minőségeket, mindegyiket. Álljunk a helyünkön, engedve, hogy a bennünket alkotó teljesség megnyilatkozzon. A Fény, a Szer-Elem, avagy az áldástér rezgése megtisztít, és áthat mindent: átjárhatóvá válnak a Piramis folyosói, és mindenhová megérkezik az erő és a fény. Végül az összegzésnél még egyszer visszatekintve a napra arra csodálkoztunk rá a résztvevőkkel, hogy a nők a történetekben mennyire alkalmazkodók voltak végig. Nem harcoltak igazán, elfogadták a sorsukat, vagy visszavonultak. 

Segítség itt és most

Ekkor még kértünk egy olyan történetet, ami útmutatás, segítség a jelenlévők számára, hogy személyes életünkben és a párkapcsolatban is meg tudjuk lépni azt a következő lépést, amivel a párkapcsolatunk egy magasabb hatványra tud érkezni. Az állítás egy újabb történetet mutatott meg.  Idő és hely: i.sz. 1322 Kolozsvár. Egy nemesi udvarban vagyunk. Az úrnő férje hosszú távollétében szinte férfias erővel irányítja a hatalmas háztartást, katonákat, parasztokat, cselédeket. Gondosan figyeli a fiatal férfiak (apródok, nemes ifjak) és nők (nemes kisasszonyok) előrehaladását, akik nevelését rábízták, a saját gyermekei mellett. Az asszony heroikus erővel helytáll. A fiatalok között szerelem szövődik, két harmonikus párkapcsolat is kialakul. Végül a ház ura is hazatér a háborúból, asszonya boldogan adja át a vezetés férfit illető felét, és változik vissza gondoskodó, boldog, bújós asszonnyá.

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…