Címke: anya

A belső gyermek játszótere. Gyermekáldás. A család mint kiteljesedés.

A  gyermekvállalás akkor tud kiteljesedéssé válni az életünkben, ha felnőttként megérkezünk a jelenbe, önismerettel rendelkező önmagunkhoz. Ennek belső forrása egy másik erő, vagy még inkább tér. Ez a tér az állításokban gyakran úgy jelenik meg, mint a belső gyermek játszótere. Itt nincs döntés és nincs választás, minden lehetőség a maga isteni teljességében ragyog. Itt van az anya, az apa és a gyermek, azaz, a család ideája is. Ez a tér az, amihez önismeretünk talaján állva fordulhatunk, és aminek erejéből gyógyulhatunk és teremthetünk.

Ehhez a játszótérhez elvileg szabadon hozzáférhetünk, ez a földi élet sűrű és kemény megnyilvánulásai között a biztonságunk. Biztos pont,  ami őrzi a lelkünk tudását, célját. Innen jön a támogatás, ha kételkednénk magunkban, vagy ha elvesztenénk az álmunkat. De néha nem könnyű visszatérni. Személyes történetünk, családunk, az emberek, világa, a föld sok sebe mintha elválasztana bennünket. Mi mégis útnak indultunk a 2019. júniusi kollektív teres nap több évezredet, sok fájdalmas történetet hordozó terében.

1.Láttuk, hogy a személyes sorsok veszteségei fájdalommal járnak és választásokra késztetnek bennünket felnőtt életünkben. Egy elvesztett családtag útja mellett kitartva eltávolodhatunk az élőktől. Mégis nyitva áll előttünk és leszármazottaink előtt a belső gyermek játszótere, ahol a család egysége teljes és amit nem érintenek a választás következményei. 

2. Találkoztunk olyan történettel, ahol az élet továbbadása áldozattal járt. Láttuk, hogy az áldozat meghozásának forgatókönyvét létrehozó energia  az élet továbbadásának érdekében érkezik. Ezért elfogadhatjuk az életet még akkor is, ha az a minket szeretők  áldozata árán érkezett hozzánk.

3. Megértettük, hogy kiteljesedésünk érdekében (f)el kell ismernünk a valóságot, olyannak, amilyen az ténylegesen. Elfogadtuk, hogy bizonyos esetekben a múlt nem folytatható. Egy-egy sorsesemény lezajlásakor, vagy egy sorsfeladat elvégzésének erejéig összekapaszkodhatunk olyan emberekkel is, akikkel később nem kell együtt maradnunk. Ilyenkor nem próbáljuk meg újraalkotni életünket a régi mintának megfelelően, hanem a saját utunkat választjuk akkor is, ha látszólag egyedül maradunk egy időre. Fontos elismernünk az ilyen ideiglenes kötelékek támogatását, s szeretettel engedjük el őket minden érintett számára a szabadságot választva. 

4. Láttuk, hogy milyen az a rend, amikor aranyasszonyi női erőnket kisugározva egy élettel teli fényteret tudunk teremteni a családunknak, és ekkor a férfi az általunk megteremtett szeretet-tér körüli védőgyűrűben gyakorolja a hivatását. Ugyanakkor, ha gyengülünk, képesek kell legyünk átadni az irányítást e belső térben is neki, mert bizonyos sebeket ő tudott meggyógyítani. Amikor talpra álltunk, ő is visszatérhetett harcosi-papi beavatottságának sajátos közösségi tereibe. 

5. Kapcsolódtunk az előző nők kollektív teréhez és kértük áldásukat. Mivel az előző állításokban megtisztult már az a közös tér, ami a sorscsapások, áldozathozatalok emlékét hordozta, egy szépséges szakrális energia szabadult fel, egy az anyaságot támogató női szentély energiája született meg. A problémáinkat, fájdalmunkat felajánlottuk ennek a kollektív női erőnek, aki gyógyította ezeket.

Gyermek életfavirággal

6. Innen tértünk vissza a személyes térbe, ahol két résztvevő témájával dolgoztunk. Egyik társunk személyes történetében a párválasztás, az anyai hivatás választásának kérdése került előtérbe. A leendő férj, apa felismerése kulcsfontosságú, mert a gyermek a szülői párhoz érkezik. Ennek hogyanját a nap elején egy speciális szellemi tér megnyílása már megmutatta. Ez a tér hasonló, vagy talán ugyanaz, mint a belső gyermek játszótere. A család ideájának tere. Ez a rezgés csatornázódott a személyes szintre mintegy ajándékként a nap végén. A lélek szintjén az apa, az anya és a gyermek ismerik egymást és összetartoznak, azonban ez a tudás a születés után nem feltétlenül könnyen hozzáférhető.

A vérvonalunk, különösen a női vérvonalunk sebei elzárhatnak bennünket ettől az információtól.

 Ez éppen az ellentéte annak, amit arról tanultunk, hogy az áldozat az élet továbbadását szolgálja. A nem megdolgozott, átfényesített áldozat elterel az élet továbbadásának választásától. Ezért ebben az állításban megnyílt a generációs tér: a női vérvonal tere. Résztvevőnket anyja sebeinek átvállalása alól anyai nagymamája mentette fel. Így tudta helyét elfoglalni párja mellett az anyák sorában, s így már el tudta fogadni a gyermekeit.

7. Végül egy másik résztvevőnk ebben az átfényesített közös térben végre szembe tudott nézni gyászával. Két magzatot veszített korábban, egyiket abortusz, a másikukat spontán vetélés során. A hosszú oldási folyamatban a gyermekek lelke (és saját belső gyermeke) számára is megnyílt a belső gyermek játszótere. Társunk a csoport támogatásával odatalált a játszótérre, arra a szépséges és biztonságos helyre, ahol a változás, a történés nem számít. Itt még minden a maga szabad teljességében ragyog. Résztvevőnk szembenézett apjával és édesanyjával is, megbocsátott nekik, és tudott végre gyermekükként nézni rájuk. Ezek a lépések mind fájdalmasak és nehezek voltak, de a csoport segítségével ez a társunk is jövendőbeli párja és gyermekei mellé állhatott.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Kérlek, vedd figyelembe, hogy a kollektív teres állításokon való részvétel feltétele, hogy legalább 3 alkalommal vegyél részt személyiségintegrációs állításokon. Ezt azért kérem, mert egy bizonyos megdolgozottságra és a módszer ismeretére szükség van a kollektív térben való munkához. Így is megmutatkozhatnak vakfoltok, fájó emlékek a személyes teredben, amiken mielőbb dolgoznod kell majd. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 228 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Delfin vérvonal

Az állításkérő túlsúly problémákkal érkezik, aminek indokát nem találja: rendszeresen sportol, figyel az étkezésére és egészségileg is rendben van, amit orvosi vizsgálatok is alátámasztanak. Kérdése: mi ez a súly?

A bevezető beszélgetésnél csoportszinten is azt találjuk, hogy mindenki valami plusz teherrel érkezett, ami nem a személyes választásokból következik, nem a személyes élet része, hanem valami, ami ezen túlmutat. Így erre a pluszra is kérdezünk. A teszt során azt találjuk, hogy egy előző életes állítás segíthet.

Így jutottunk i.e. 44-be, a mai Mozambik területére, egy tengerparti faluba. Az állítást kérő egy fiatalasszony volt ebben az életében. További szereplők: az anyósa és a férje. 

Az első képben a három szereplő a terem lehető legtávolabbi sarkaiba húzódik, nem néznek egymásra. Az állító képviselője ki is fejezi: nem érti, hogy mi közük van egymáshoz. 

A férje is megerősíti: egyáltalán nem érzi a felesége felé a kapcsolódást, de az anyjára haragszik. A kérdésre, hogy miért haragszik, azt válaszolja, hogy az anyja felelős a házasságért a számára kevésbé vonzó nővel, s nem érzi a köztük lévő anya-gyermek kapcsolatot sem.

A férj anyja elmondja, hogy ő maga is idegennek, nem ide tartozónak érzi magát. Nem csak a családban, de általában a szárazföldön sem otthonos. Ő a tengert ismeri, a tenger mélyét. Nem is emberi lénynek érzi magát, sokkal inkább delfinnek.

Ezen a ponton tesztelni kellett, hogy ezt az információt hogyan kell értelmezni. Racionális magyarázatként az merült fel bennem, hogy az anyós egy közeli szigetről származik, vagy gyermekkora nagy részét csónakon töltötte, esetleg egy tengeri isten beavatottja.

A teszt ezzel szemben azt mutatta, hogy a képviselő által megfogalmazott mondatok pontosak: a férj anyja egy delfin lény, aki beinkarnált az emberek közé. Ennek az oka, hogy szükséges egy delfin-vérvonal, olyan emberek születése, akiknek inkarnációs láncában delfinek szerepelnek. Így kapcsolódunk oda (vagy talán vissza?) ahhoz a tudáshoz, amit a delfinek őriznek.

Ez a tudás és tapasztalás pedig röviden a következő:


*Könnyű vagy

Tágas a tér.

* Szabadon, könnyen haladhatsz bármely irányba. 

* Nincsenek előtted akadályok,  s ahogy haladsz, az út emel és simogat. 

A kép forrása: http://vilagutazo.net/wp-content/uploads/2016/07/Mozambik_Afrika_12.jpg

Ahogy az anyós kimondja ezeket az információkat, a menye felfigyel. Eddig a terem egy távoli sarkába húzódott, s egy párna kötötte le a figyelmét. Egyáltalán nem nézett sem a férjére, sem az anyósára. Kizártnak és magányosnak érezte magát. 

Most azonban azt mondja az anyósának: Most már értem, hogy miért engem választottál a fiad feleségének. Elmondja, hogy a párna a gyermekét (vagy leendő gyermekét) jelképezi. A gyermekével az ölében közelebb lép az anyósához és megölelik egymást. 

A férj azonban még mindig elzárkózik és haragot érez az anyja irányába. 

Ki is mondja neki: Haragszom rád! Nem értelek! Nem fogadsz el engem, mert én más vagyok mint te! Miattad (amiért olyan vagy, amilyen) senkihez sem tartozom és magányos vagyok! Nehéz az életem. Egyáltalán nem tetszik a nő sem, akit választottál nekem. 

Érzékeljük, hogy a férj nem az anyja vérvonalát örökölte, hanem az apjáét, az apja emberi gyökereihez kapcsolódik. Ezt érzi kibékíthetetlen ellentétnek. 

Az anyja tehetetlennek érzi magát ezzel a ténnyel szemben. 

Az inkarnációs térből itt lépünk át újra a jelenbe. Több, mint kétezer év telt el a történet óta, s az állítást kérő már nem az, aki akkor volt. Sok tapasztalatot szerzett. Behívom őt is a térbe, s kimondja, hogy látja ezt a történetet. Elfogadja a magáénak, s elfogadja a gyógyulást. 

Az állítást már ennek a ténynek a tudatában, egy alternatív, belső történettel folytatjuk. Ebben az anyós a fiának a következőt mondja: 

Drága fiam! Látlak! Látom, hogy az apád útját követed. Tudd, hogy nem kell választanod. Mindkét út nyitva áll előtted: az anyai út is, és az apai út is. Mindkettőt, vagy akár egyiket, akár másikat is választhatod. Ezzel nem kevesebb lettél, hanem több. Szabad vagy. 

A férj így már közelebb tud lépni, és meg tudja ölelni a családját. 

Az állítást kérő plusz “súlya” az inkarnációs emlékeiben élő delfin lény, vagy ahogy az anyós képviselője a záró beszélgetésben kifejezte: a kis hableány érzése: a szárazföld kemény, nehézkes haladni, az út néha bánt, mert köves, tüskés. Nem is nyílik mindenfelé. Néha piszkosak leszünk, s nem tisztulunk meg automatikusan. Testünk egész súlyát nekünk kell hordozni, mert a közeg, amiben mozgunk, nem segít úgy, mint a víz. Az állítás eredménye, hogy elfogadta azt a különleges plusz képességet, hogy utazását megélheti a delfinek módján is, s választhatja a könnyűséget.

Az állítást kérő elmondja, hogy nemrégiben volt Mozambikban. Egy óceán parti faluban szálltak meg, s egyik programjuk keretében kihajóztak és delfinekkel úsztak. A delfinek itt szabadon élnek, s ha akarnak, jönnek, ha nem akarnak, nem jönnek. Tehát nincs garancia, hogy akár csak egyetlen delfint is látnak a kiránduláson.

Őket rengeteg delfin fogadta, köztük a helyi kapitány elmondása szerint olyan fajok is, akik soha nem, vagy csak nagyon ritkán úsznak emberekkel. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 226 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az anyaság értéke

A Galga Menti Női Önismereti Körben lépésről lépésre haladunk: ismerkedünk a saját minőségeinkkel, s történetünk legfontosabb állomásaihoz kapcsolódunk. A női lét állomásai vannak soron: leány, szerető után most az anya, anyaság értéke került a fókuszba.

Csodálatos időnk volt, ezért a kertben, a hatalmas akácfák kupolája alatt rendezkedtünk be.  A ráhangolódást is segítő oltárt vörös áttört selyem alapra helyeztük el, amire egy okkersárga selyemmel borított emelvényt tettünk. Erre került egy bronzkori mintákkal díszített kerámia tál tenger mosta gömbölyded tégladarabokkal, kavicsokkal és csigákkal. Majd a kavicsokra az Istennő Anya alakjának szobra függőlegesen, erre keresztben pedig a leány szobra került. A tál alatt egy anya és leánya faragvány foglalt helyet, s ezeket ölelte körül még egy selyem kendő.  A tál mögé egy vázát tettünk egy szál sárga virággal. Mögötte világított az áttört fehér gyertyatartóban az a gyertya, ami már egy éve, a Kör megalakulása óta kísér bennünket. E sokjelentésű díszek köré a Grál kártya és az Istennő kártya lapjai mellett az anyaságot szimbolizáló képeket tettünk még.

A Kört mint mindig, beszélgetéssel indítottuk. Először az anyasággal, saját édesanyánkkal, anyává válásunkkal kapcsolatos többnyire pozitív, vagy néha ellentmondásos érzéseinket osztottuk meg egymással. Majd egyre mélyebb körök nyíltak meg: sorra kerültek a családon belüli erőszak, a mozaik családok, a túl korai vagy túl késői gyermekvállalás témája mellett a gyermeknevelés kérdései és kudarcai (pl. határ megvonás, tekintély, akár büntetés, problémák kezelése)  és várandósságok, szülések, vetélések emlékei is. 

Ugyanakkor a csoda, a felelősség, a büszkeség is jelen volt. Csoda és büszkeség minden gyermekünk. Csoda és büszkeség minden cél, amit elértünk, hiszen az anyaság a női teremtő erőnk kiteljesedése. Ezzel a képességgel érleljük, hordozzuk a vágyból céllá, majd eredménnyé mindazt, amit magunk vagy a szeretteink számára elképzelünk. 

Természetesen szó esett a férfiakról, akik nélkül nem lehetnénk anyák, arról a törekvésről és vágyról, hogy harmóniában, kölcsönös szeretetben éljünk velük.  

A Kör második részében az édesanyánkkal kapcsolatos kérdőívvel dolgoztunk, majd az összegyűjtött érzelmeket, emlékeket, kimondatlan szavakat páros munka során megosztottuk egy társunkkal, aki édesanyánkat képviselte. Egy-egy ilyen kimondás segítségével annyi minden a helyére kerülhetett!

A kimondás, az őszinte megnyilvánulás pillanatai után összegeztük azokat a kulcsszavakat, amelyek bennünk, vagy akár édesanyánkban az anyasághoz kapcsolódnak. Egyúttal összegyűjtöttük és a kollektív teres állításunk terébe emeltük őket: Keserűség, kegyetlenség, elégedettség, elfogadás, megbecsülés, csoda, társadalom fenntartó energia.

Azt szeretnénk, ha a férfiak megbecsülnék az anyai minőséget, hiszen ez minden élet alapja. Fontos az a felelősség, amit az anyasághoz kapcsol a társadalom, de akkor nyíljon meg az a tér, ahol az anyaság nem korlát, hanem kiteljesedés, és ahol az anyákat megbecsülés övezi. Ennél talán még fontosabb, hogy mi magunk lássuk az anyaságban az értéket. Éljük meg az anyai létben azt a kincset, amire büszkék lehetünk, és azt a kiteljesedést, ami valójában máris bennünk van. 

Lehetőséget szeretnénk kapni arra, hogy olyan anyák legyünk, akik azt a csodát, ami a gyermek és tágabb értelemben maga az élet, teremteni, nemesíteni, továbbadni képesek. Legyen lehetőségünk az otthonunkat harmóniával megtölteni. Lehessen az anyaság ereje egy társadalomformáló erő, ami a férfi erővel egyenrangúan, egymásnak kölcsönös támogatást nyújtva létezik.

Az állítás az anyasággal való egységélmény megéléséhez segített bennünket. A tér i.e. 103-ban a mai Nápoly környékén nyílt meg. Egy család életébe nyerhettünk bepillantást, ahol a családtagok egymástól érzelmileg eléggé elszigetelten élték a mindennapjaikat. A szereplők: Egy fiatal nő, a férje, a gyermekének az apja,  az édesanyja, az édesapja és az anyai nagyszülei. Rajtuk kívül még volt egy bölcs öreg remete asszony is a történetben, aki gyógyított mindenkit, aki ezt kérte, de egyébként nem avatkozott be az életükbe.

A családtagok több generáción áthúzódó terheket cipeltek. A nagyapa haldoklott, és ráébredt, hogy az egyetlen igazán fontos dolog az, hogy a családtagok szeressék egymást. De a szeretet ebben a családban nehezen tud megnyilvánulni. Hosszabb oldási folyamatokon keresztül jutottunk el addig a képig, míg a keménység, kegyetlen szigor helyett végre áramlani tudott a szeretet a nagyapa és a lánya között. A gyógyítónak hála, az unoka és a férje is egymásra talált, s végül a nagyapa és a nagyanya, az apa és az anya is támasszá tudott válni a következő generációk számára.

Miért, és kinek jó a Női Kör? Nekünk jó, mert már barátok vagyunk, van támaszunk. Barátságban vagyunk önmagunkkal és egymásra is számíthatunk. Van önismeretünk, ezért bátrabbak vagyunk, ha nehéz témák kerülnek elő akár a szavak, akár a tettek mezején.  Másként látjuk a családunkat: a korábban félreismert családtagjainkkal kezdjük megtalálni a hangot. A korábbi feszültségek helyén megértés és megbékélés van. Így hát jó a Női Kör a családtagjainknak is, és a környezetünknek is.

A Galga Menti Női Önismereti Kör vezetője: Bottyán Katalin, szervezője Varga Tímea. Foglalkozásainkat havonta egyszer, Aszódon tartjuk. Ha szeretnél többet tudni, vagy csatlakozni, kapcsolódj a csoportunkhoz a Facebookon. Szeretettel várunk!

 
Galga menti Női Önismereti Kör
Zárt csoport · 55 tag
Csatlakozás a csoporthoz
Az önismeret, a női körök és családállítások támogató, segítő erejének elkötelezett hívei vagyunk, mivel saját életutunkon már tapasztaltuk ezek minde…
 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A kismadár meséje – szülésre bocsátó ünnep

Női körünk szervezőjének, Varga Timinek a szülésre bocsátó ünnepét vezettem március 15-én, pénteken Aszódon, a Galga Menti Női Önismereti Körben.

A kör tagjai szeretettel, többen más, családi programot átszervezve, a “flowra felszállva” jöttek el.

Együttlétünkkel kifejeztük női összetartozásunkat, a barátság, a szeretet erejét, az asszonyok erejét. Az életadás, a  szülés misztériumának csodáját ünnepeltük, s Timit, aki már negyedjére hordoz életet a szíve alatt. Három kisfiú után most először születik kislánya, így még különlegesebb ez az ünnep.

A teremben az alkalomnak megfelelő díszeket helyeztünk el. Egy rózsaszín selyemből és tüllből készült baldachint helyeztünk egy bíbor színű anyaggal bevont trónus fölé. Ennek két oldalára virágzó életfákat állítottunk, s a trónushoz egy tavaszi zöld, virágokkal szegélyezett ösvény vezetett.

Az ösvény bejáratához két almát tettünk, a végéhez pedig egy kelyhet, amiben egy méhviasz gyertya volt. A négy oldalához egy-egy színes virág került még, a négy női minőséget idéző színekben: leány: fehér, szerető: piros, anya: sárga, és bölcs anya: lila. A virágok belseje pedig abban a színben pompázott, amilyen minőséget teremt az az adott virág, amilyen minőség készülődik benne: A fehér virág belseje piros, a piros virágé sárga, a sárga virágé lila, a liláé pedig fehér.

Végül az ösvénynek a kehellyel szembeni oldalára három, erre az alkalomra kapott Istennő kártya, és a Katáng virágot ábrázoló kártya került, mely az anyaság virága, és kék a színe.

Szülésre bocsátó ünnep

Az ünnepség megkezdésekor Sándor Kriszta hangterapeuta fémdobja hívására a csoport a terem szabad részén gyülekezett, ahol először ünnepi köszöntő hangzott el. Annyi szépet és kedveset mondtunk a mosolygó és meghatott kismamának, amennyit csak képesek voltunk megfogalmazni, szívünkből, szemünkből kisugározni, mosollyal, tekintettel átadni. Felváltva szóltak a szavak és a hangok, de egyfolytában ragyogtak a szemek és az arcok, még a könnycseppek is megcsillantak itt-ott.

Ekkor mindenki egyesével odalépett Timihez, megölelte, és elmondta neki, hogy mennyire szereti. Mire mindenki sorra került, Timi már egy kör közepén állt sugárzó arccal.

Ekkor pedig másféle zene hangzott fel, és S Gergely Annarózsa jógaoktató vezetésével szakrális női körtánc, majd áldás következett.

A szépséges közösségi áldás után együtt a tavaszi ösvény bejáratához vezettük Timit, és az ösvény két oldalán felsorakoztunk, míg ő  lassan lépdelt végig az úton, egészen a trónusig. Két oldalról Sándor Kriszta fémdobja és Zelizi Stefi esőbotja által keltett hangok hívták az elemeket: a vizet, a tüzet, a földet és a levegőt, míg a kör tagjai, mi mindannyian nem csak a magunk személyében, de az összes élő nő, a női ősök és a női minőségek képében is jelen voltunk.

Ekkor pedig mondani kezdtem a mesét úgy, ahogy az éppen abban a pillanatban érkezett:

Valahol messze, a világ határain túl, az óperenciás tengeren is túl, a kék és türkiz színű tengeren van egy sziget. Szépséges partjai, napsütésben aranyló tájai, kertjei vannak. Örök tavasz, csodálatos virágillat van itt, s esténként mindent tisztára mos a permetező, langyos eső.

A sziget közepén csodálatos fa áll. Ágai a lágy szélben ringatóznak, szépséges virágokat, ízletes gyümölcsöket hordoznak, leveleket bontanak.

Az ágak kapcsolódásánál apró fészkek bújnak meg, amikben kicsi, színes madárkák élnek. Csodálatos az énekük, mindegyik madáré más és más. Míg itt élnek, kincseket gyűjtenek a szívükbe. Tanulnak a fáktól, a virágoktól, egymástól, szemecskéjükkel igyekezenek minden csodát, titkot meglátni, s megőrizni.

Aztán egy napon egy fényes út nyílt az egyik kismadár számára át a tengeren, amit egy édesanya hívása nyitott meg. A hívás, mint egy ének átnyúlt, áthullámzott a levegőn, elérte a szigetet, a szigeten az élet fáját, az élet fáján éppen azt a fészket, ahol az a kismadár készülődött, akinek a szíve leginkább rezonált a dalra.

Színes szárnyacskáját meglebbentette, felemelkedett a fészkéből, és a hívás által megnyitott úton át éppen Timi szíve alá röppent.

Magával hozta a csodákat és a titkokat, a sziget emlékét, a balzsamos szellőt, a tenger hangjait, a virágok illatát, a nap aranyát, a kert szépségét és a lágyan permetező eső emlékét.

Titkát, kincsét hozta, hogy átadja Édesanyja szívének, s majd, ha eljön az ideje, akkor az egész világnak.

Kedves Kismadár, te vagy a kislány, akit  Timi hordoz.

Tudd, hogy hamarosan megérkezel az emberek világába, egy szerető családba, édesanyád karjaiba.

De nem csak a családba érkezel, hanem a nők körébe is érkezel, a nők erejével is rendelkezel majd. Kérünk, fogadd el áldásunkat, szeretetünket Édesanyáddal együtt.

Az ünnep erejét ezután kiterjesztettük minden jelenlévőre: egymás után foglalt helyet minden résztvevő a trónon, hogy felelevenítse, gyógyítsa a finom energia segítségével a magzati korral, várandóssággal, anyasággal kapcsolatos emlékeit.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 214 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A Galga Menti Női Önismereti körbe jelentkezhetsz te is a jelentkezési lap kitöltésével. Jellegéből adódóan csak nőknek nyitott program. http://www.bottyankatalin.com/galga-menti-noi-kor/jelentkezes-a-galga-menti-noi-korbe/

átó ünnep

Jelentkezés a Galga Menti Női Körbe

No Comments
Kérlek, válaszd ki, hogy rendszeresen tudsz jönni a Női körbe, vagy csak egy konkrét alkalomra érkezel, esetleg csak kíváncsi vagy, milyen egy női önismereti kör.
Több válasz lehetséges. Kérlek, válaszd ki, mi iránt érdeklődsz. Ha az érdeklődési körödben van még olyan dolog, ami mindőnk számára érdekes lehet, esetleg gyakorlod is, akkor válaszd az egyéb lehetőséget, s írd meg a "bemutatkozás" rovatban, hogy mi az.
Ebben a rovatban kérlek, mutatkozz be pár szóval, illetve megemlítheted, hogy mi az, amiről szívesen hallanál, vagy amit szívesen megmutatnál a körtagoknak.
Kérlek, a legördülő menüből válaszd ki a számodra megfelelő időpontot.
Ha szeretnéd, hogy a későbbi programokról értesítsünk emailben, kérlek, itt jelöld.
Engedélyezem, hogy a www.bottyankatalin.com weboldal üzemeltetője válaszoljon az űrlapon megadott email címemre.
Kérlek, itt jelezd kérdésedet, kérésedet, témádat, vagy mindent, amit fontosnak tartasz és még eddig nem tudtad jelezni. (Nem kötelező).
 
Galga menti Női Kör
Facebook-csoport · 28 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A női kör egy áldott, csak nők által létrehozott tér, ahol megosztjuk egymással az életutunkon szerzett tapasztalatainkat, megéléseinket és történetei…
 
Bottyán Katalin - a Nap Kertje - a Titkos bolygó
A titkos bolygó

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.

www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye

A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.

http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Mélység a felszín alatt. Állítások a Halak jegyében.

No Comments

 

Csodálatos megfigyelni, ahogy kialakul egy-egy állítói nap. A jelentkezések, ahogy egymástól függetlenül emberek rezonálnak egymásra. Megjelenik egyikük, egy számára éppen itt és most fontos témával, és sorra érkeznek a többiek. Titkos mélységekből indul el a hívás, és aki érintett, az jelzi is az érkezését. És mindez még nagyobb folyamatok tapasztalható része. 

Február 24-25-én  például így fognak alakulni a témák: (Asztro)-állítások a Halak Nap és Hold jegyében jelzett generációs történetek gyógyítására. Művészet és anyagiak – érkezzen meg a művészhez az a pénz, amivel függetlenségét biztosítani tudja. Boka és lábfej sérülései. Magas pulzusszám… Szerelem, párkapcsolat…. Kiégés, az érzet, hogy elveszett valami …

Az Akasha krónikában, a csodálatos, közös információs mezőben változásra érnek a hozott a folyamatok. Az áldás és jóakarat tereiből érkező folyamatos impulzusok által érintve ezeknek a régi történeteknek már nem kell tovább fájdalom és áldozatiság töltést őrizniük. Az állítások során meg tudjuk fordítani a régmúlt hatásokat: Titok és frusztrációk, magány és kiégés helyett a szer elemének áldása, flow-élmény megtalálása a munkában, az anyagiak elfogadásával kapcsolatban és a szerelemben az, amiért dolgozunk majd – az állítók által megfogalmazott  konkrét célok irányát követve. Szűk-ség és blokkoltság helyett pénzáramlás, bőség és szabadság. Mozgásképtelenség, talajvesztettség, akár lábsérülés helyett a helyes úton járás élményét választjuk. Magas vérnyomás helyett egyensúlyt a kint és bent között, a szándék és a megvalósulás között.  

Készülve az állítói napra, úgy érzem, ezek a  “Halak történetek” azt kérik, hogy most az édesvízi forrást, vagy kutat a sós vizek tengerében keressük. Nem csak útra indulunk, hanem hajóra szállunk, és ha kell, megmerítkezünk az óceánban, vitetjük magunkat annak áramlataival a távolba vagy a mélybe. Nem szirének hangjai után megyünk, hanem a lelkünk szavát követjük, a mélységben élő lélekrészünkét, aki megadhatja a gyógyulást. 

 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Az állításvezető ars poeticája

No Comments

Gyógyításra, ezen belül állításvezetésre predesztinál egy bolygóhalmozódás a 4. házamban, a halak jegyében. Ennek jelentését keresve találtam rá eltűnt családtagjaimra, aztán az ő elfelejtett történeteikre. Ez az együttállás több aszteroidával és csillaggal horoszkópom szinte minden elemével kapcsolatban van. Ez a mély családi és személyes karma az, ami életem minden területére így kihat. A forrás titkai gyógyító erőket, inspirációt és kihívást kapva minden irányból egy percig sem engedik azt képzelni, hogy egyedül vagyok. Tudom fogadni a szentet és az igazat, elfogadom a természeteset, engedem lakni a szívemben. Megtanultam nem megijedni attól, amit az életben vagy az állítások során a mezőben látok, jelen tudok maradni akkor is, ha árnyékok közelítenek. Azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik, és a rossz, az néha a szeretet rejtett alakja, és a sima felszín nemegyszer szörnyeket takar. 

Mégis, mindennek alapja a szeretet szándéka a megnyilvánulásra, vagyis az élet. 

Ez igazi csoda. Az élet teljessége, ígérete a dimenziókon túlról, az isteniből érkezik a teremtésbe, hatására kezdenek el szeretni, valóságot alkotni, élni a lények. Az élet eredendően a lehetőségek tárháza, a szépség és bőség egész-sége. Törekvés, ami áthatja és mozgásban tartja a mindenséget, egyszeri és folyamatos megnyilvánulás és változás. Varázslat, a művészet egy magasabb foka, ami összeilleszti a valóság darabkáit, utat épít a Mindentől a Semmihez és vissza is. Ringatózás és áramlás. Jelenlét. Az ősvizek, az ősóceán hullámai, a Szer Elemének csodája, az Anya, az Apa és a Gyermek eredeti élménye.

Ilyen a lélek tudatosságában az az élet, amit megvalósítani születünk. 

Aztán itt, a 3 dimenzióban való megszületés után az anyag és a forma megmutatja, hogy van ennek egy véges, egyszerre csak egyféle nézete is, a választáson, kizáráson alapuló szilárdabb formája. Az idő és a megnyilvánulás megszűnik szabadon áramolni, lineáris, ok-okozati sorrendet és határt szab a megnyilvánulásnak. Egyszerre csak egy dolog választható, vagy kettő, vagy három, de sohasem a teljesség … Ez az ős-seb az, ami fáj az ikertestvér-történetekben is. A teljesség szabadon árasztott ajándékai most saját választásaink, korábbi tetteink, előző (karmikus) és minket körbevevő (családi, társadalmi) terünk valósága által kimérve és ütemezve érkeznek. Így alkotjuk meg magunkat és helyzetünket. “Ez az én vagyok” élménye a “vagyok, aki vagyok” élményével szemben. A teljesség helyett tapasztalt szűk-ség, mélyre ereszkedés élmény, a hiány érzete az, ami miatt az állításkérők érkezni szoktak. 

Amibe fordítjuk az állítás során ezt a helyzetet, az a “mag-am vagyok” élménye abban az  értelemben, hogy az állító egy fény-magot kap az aktuális helyzetben: az eredeti teljesség élményét az itt és mostban, amikor a rá ható erők, a feltárt történet szereplői szeretettel, mosolyogva és támogatóan néznek rá és ő megéli, hogy közéjük tartozik, általuk létezik. Ez egy helyzet, amikor az állító megéli egy földbe vetett mag hordozottság-tudatát. A keresett teljesség benne és őseiben, vagy szerveiben, vagy családtagjaiban, vagy elfelejtett személyiségrészeiben, de mindig a közösség tagjaiban együtt van jelen.