Kategória: mese

Delfin vérvonal

Az állításkérő túlsúly problémákkal érkezik, aminek indokát nem találja: rendszeresen sportol, figyel az étkezésére és egészségileg is rendben van, amit orvosi vizsgálatok is alátámasztanak. Kérdése: mi ez a súly?

A bevezető beszélgetésnél csoportszinten is azt találjuk, hogy mindenki valami plusz teherrel érkezett, ami nem a személyes választásokból következik, nem a személyes élet része, hanem valami, ami ezen túlmutat. Így erre a pluszra is kérdezünk. A teszt során azt találjuk, hogy egy előző életes állítás segíthet.

Így jutottunk i.e. 44-be, a mai Mozambik területére, egy tengerparti faluba. Az állítást kérő egy fiatalasszony volt ebben az életében. További szereplők: az anyósa és a férje. 

Az első képben a három szereplő a terem lehető legtávolabbi sarkaiba húzódik, nem néznek egymásra. Az állító képviselője ki is fejezi: nem érti, hogy mi közük van egymáshoz. 

A férje is megerősíti: egyáltalán nem érzi a felesége felé a kapcsolódást, de az anyjára haragszik. A kérdésre, hogy miért haragszik, azt válaszolja, hogy az anyja felelős a házasságért a számára kevésbé vonzó nővel, s nem érzi a köztük lévő anya-gyermek kapcsolatot sem.

A férj anyja elmondja, hogy ő maga is idegennek, nem ide tartozónak érzi magát. Nem csak a családban, de általában a szárazföldön sem otthonos. Ő a tengert ismeri, a tenger mélyét. Nem is emberi lénynek érzi magát, sokkal inkább delfinnek.

Ezen a ponton tesztelni kellett, hogy ezt az információt hogyan kell értelmezni. Racionális magyarázatként az merült fel bennem, hogy az anyós egy közeli szigetről származik, vagy gyermekkora nagy részét csónakon töltötte, esetleg egy tengeri isten beavatottja.

A teszt ezzel szemben azt mutatta, hogy a képviselő által megfogalmazott mondatok pontosak: a férj anyja egy delfin lény, aki beinkarnált az emberek közé. Ennek az oka, hogy szükséges egy delfin-vérvonal, olyan emberek születése, akiknek inkarnációs láncában delfinek szerepelnek. Így kapcsolódunk oda (vagy talán vissza?) ahhoz a tudáshoz, amit a delfinek őriznek.

Ez a tudás és tapasztalás pedig röviden a következő:


*Könnyű vagy

Tágas a tér.

* Szabadon, könnyen haladhatsz bármely irányba. 

* Nincsenek előtted akadályok,  s ahogy haladsz, az út emel és simogat. 

A kép forrása: http://vilagutazo.net/wp-content/uploads/2016/07/Mozambik_Afrika_12.jpg

Ahogy az anyós kimondja ezeket az információkat, a menye felfigyel. Eddig a terem egy távoli sarkába húzódott, s egy párna kötötte le a figyelmét. Egyáltalán nem nézett sem a férjére, sem az anyósára. Kizártnak és magányosnak érezte magát. 

Most azonban azt mondja az anyósának: Most már értem, hogy miért engem választottál a fiad feleségének. Elmondja, hogy a párna a gyermekét (vagy leendő gyermekét) jelképezi. A gyermekével az ölében közelebb lép az anyósához és megölelik egymást. 

A férj azonban még mindig elzárkózik és haragot érez az anyja irányába. 

Ki is mondja neki: Haragszom rád! Nem értelek! Nem fogadsz el engem, mert én más vagyok mint te! Miattad (amiért olyan vagy, amilyen) senkihez sem tartozom és magányos vagyok! Nehéz az életem. Egyáltalán nem tetszik a nő sem, akit választottál nekem. 

Érzékeljük, hogy a férj nem az anyja vérvonalát örökölte, hanem az apjáét, az apja emberi gyökereihez kapcsolódik. Ezt érzi kibékíthetetlen ellentétnek. 

Az anyja tehetetlennek érzi magát ezzel a ténnyel szemben. 

Az inkarnációs térből itt lépünk át újra a jelenbe. Több, mint kétezer év telt el a történet óta, s az állítást kérő már nem az, aki akkor volt. Sok tapasztalatot szerzett. Behívom őt is a térbe, s kimondja, hogy látja ezt a történetet. Elfogadja a magáénak, s elfogadja a gyógyulást. 

Az állítást már ennek a ténynek a tudatában, egy alternatív, belső történettel folytatjuk. Ebben az anyós a fiának a következőt mondja: 

Drága fiam! Látlak! Látom, hogy az apád útját követed. Tudd, hogy nem kell választanod. Mindkét út nyitva áll előtted: az anyai út is, és az apai út is. Mindkettőt, vagy akár egyiket, akár másikat is választhatod. Ezzel nem kevesebb lettél, hanem több. Szabad vagy. 

A férj így már közelebb tud lépni, és meg tudja ölelni a családját. 

Az állítást kérő plusz “súlya” az inkarnációs emlékeiben élő delfin lény, vagy ahogy az anyós képviselője a záró beszélgetésben kifejezte: a kis hableány érzése: a szárazföld kemény, nehézkes haladni, az út néha bánt, mert köves, tüskés. Nem is nyílik mindenfelé. Néha piszkosak leszünk, s nem tisztulunk meg automatikusan. Testünk egész súlyát nekünk kell hordozni, mert a közeg, amiben mozgunk, nem segít úgy, mint a víz. Az állítás eredménye, hogy elfogadta azt a különleges plusz képességet, hogy utazását megélheti a delfinek módján is, s választhatja a könnyűséget.

Az állítást kérő elmondja, hogy nemrégiben volt Mozambikban. Egy óceán parti faluban szálltak meg, s egyik programjuk keretében kihajóztak és delfinekkel úsztak. A delfinek itt szabadon élnek, s ha akarnak, jönnek, ha nem akarnak, nem jönnek. Tehát nincs garancia, hogy akár csak egyetlen delfint is látnak a kiránduláson.

Őket rengeteg delfin fogadta, köztük a helyi kapitány elmondása szerint olyan fajok is, akik soha nem, vagy csak nagyon ritkán úsznak emberekkel. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 226 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A kismadár meséje – szülésre bocsátó ünnep

Női körünk szervezőjének, Varga Timinek a szülésre bocsátó ünnepét vezettem március 15-én, pénteken Aszódon, a Galga Menti Női Önismereti Körben.

A kör tagjai szeretettel, többen más, családi programot átszervezve, a “flowra felszállva” jöttek el.

Együttlétünkkel kifejeztük női összetartozásunkat, a barátság, a szeretet erejét, az asszonyok erejét. Az életadás, a  szülés misztériumának csodáját ünnepeltük, s Timit, aki már negyedjére hordoz életet a szíve alatt. Három kisfiú után most először születik kislánya, így még különlegesebb ez az ünnep.

A teremben az alkalomnak megfelelő díszeket helyeztünk el. Egy rózsaszín selyemből és tüllből készült baldachint helyeztünk egy bíbor színű anyaggal bevont trónus fölé. Ennek két oldalára virágzó életfákat állítottunk, s a trónushoz egy tavaszi zöld, virágokkal szegélyezett ösvény vezetett.

Az ösvény bejáratához két almát tettünk, a végéhez pedig egy kelyhet, amiben egy méhviasz gyertya volt. A négy oldalához egy-egy színes virág került még, a négy női minőséget idéző színekben: leány: fehér, szerető: piros, anya: sárga, és bölcs anya: lila. A virágok belseje pedig abban a színben pompázott, amilyen minőséget teremt az az adott virág, amilyen minőség készülődik benne: A fehér virág belseje piros, a piros virágé sárga, a sárga virágé lila, a liláé pedig fehér.

Végül az ösvénynek a kehellyel szembeni oldalára három, erre az alkalomra kapott Istennő kártya, és a Katáng virágot ábrázoló kártya került, mely az anyaság virága, és kék a színe.

Szülésre bocsátó ünnep

Az ünnepség megkezdésekor Sándor Kriszta hangterapeuta fémdobja hívására a csoport a terem szabad részén gyülekezett, ahol először ünnepi köszöntő hangzott el. Annyi szépet és kedveset mondtunk a mosolygó és meghatott kismamának, amennyit csak képesek voltunk megfogalmazni, szívünkből, szemünkből kisugározni, mosollyal, tekintettel átadni. Felváltva szóltak a szavak és a hangok, de egyfolytában ragyogtak a szemek és az arcok, még a könnycseppek is megcsillantak itt-ott.

Ekkor mindenki egyesével odalépett Timihez, megölelte, és elmondta neki, hogy mennyire szereti. Mire mindenki sorra került, Timi már egy kör közepén állt sugárzó arccal.

Ekkor pedig másféle zene hangzott fel, és S Gergely Annarózsa jógaoktató vezetésével szakrális női körtánc, majd áldás következett.

A szépséges közösségi áldás után együtt a tavaszi ösvény bejáratához vezettük Timit, és az ösvény két oldalán felsorakoztunk, míg ő  lassan lépdelt végig az úton, egészen a trónusig. Két oldalról Sándor Kriszta fémdobja és Zelizi Stefi esőbotja által keltett hangok hívták az elemeket: a vizet, a tüzet, a földet és a levegőt, míg a kör tagjai, mi mindannyian nem csak a magunk személyében, de az összes élő nő, a női ősök és a női minőségek képében is jelen voltunk.

Ekkor pedig mondani kezdtem a mesét úgy, ahogy az éppen abban a pillanatban érkezett:

Valahol messze, a világ határain túl, az óperenciás tengeren is túl, a kék és türkiz színű tengeren van egy sziget. Szépséges partjai, napsütésben aranyló tájai, kertjei vannak. Örök tavasz, csodálatos virágillat van itt, s esténként mindent tisztára mos a permetező, langyos eső.

A sziget közepén csodálatos fa áll. Ágai a lágy szélben ringatóznak, szépséges virágokat, ízletes gyümölcsöket hordoznak, leveleket bontanak.

Az ágak kapcsolódásánál apró fészkek bújnak meg, amikben kicsi, színes madárkák élnek. Csodálatos az énekük, mindegyik madáré más és más. Míg itt élnek, kincseket gyűjtenek a szívükbe. Tanulnak a fáktól, a virágoktól, egymástól, szemecskéjükkel igyekezenek minden csodát, titkot meglátni, s megőrizni.

Aztán egy napon egy fényes út nyílt az egyik kismadár számára át a tengeren, amit egy édesanya hívása nyitott meg. A hívás, mint egy ének átnyúlt, áthullámzott a levegőn, elérte a szigetet, a szigeten az élet fáját, az élet fáján éppen azt a fészket, ahol az a kismadár készülődött, akinek a szíve leginkább rezonált a dalra.

Színes szárnyacskáját meglebbentette, felemelkedett a fészkéből, és a hívás által megnyitott úton át éppen Timi szíve alá röppent.

Magával hozta a csodákat és a titkokat, a sziget emlékét, a balzsamos szellőt, a tenger hangjait, a virágok illatát, a nap aranyát, a kert szépségét és a lágyan permetező eső emlékét.

Titkát, kincsét hozta, hogy átadja Édesanyja szívének, s majd, ha eljön az ideje, akkor az egész világnak.

Kedves Kismadár, te vagy a kislány, akit  Timi hordoz.

Tudd, hogy hamarosan megérkezel az emberek világába, egy szerető családba, édesanyád karjaiba.

De nem csak a családba érkezel, hanem a nők körébe is érkezel, a nők erejével is rendelkezel majd. Kérünk, fogadd el áldásunkat, szeretetünket Édesanyáddal együtt.

Az ünnep erejét ezután kiterjesztettük minden jelenlévőre: egymás után foglalt helyet minden résztvevő a trónon, hogy felelevenítse, gyógyítsa a finom energia segítségével a magzati korral, várandóssággal, anyasággal kapcsolatos emlékeit.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 214 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A Galga Menti Női Önismereti körbe jelentkezhetsz te is a jelentkezési lap kitöltésével. Jellegéből adódóan csak nőknek nyitott program. http://www.bottyankatalin.com/galga-menti-noi-kor/jelentkezes-a-galga-menti-noi-korbe/

átó ünnep

I.sz. 1120 Japán – Éteri szerelem, köztünk a folyó, dalok szólnak majd rólunk

No Comments

Éteri szerelem

Köztünk a folyó

Dalok szólnak majd rólunk. 

(BK)

Férfi állító kér segítséget perzselő harag érzet és a szívcsakra alatti területek gyengesége, többféle testi-lelki tünet miatt. A beszélgetés során kiderült, hogy  hiányzik a föld elem – annak is a női, befogadó aspektusa sérült. 

A minta állítás megerősíti ezt a benyomást, a tünetek egy irányba mutatnak. 

Az izomteszt az inkarnációs térbe irányít minket, i.sz. 1120-ba, Japánba. Az állító serdülő ifjú, magas társadalmi státuszban lévő család tagja, harcos… azaz, a busi osztályhoz tartozik. A teszt alapján őt magát, apját és apjának urát állítjuk fel. 

busidó (武士道, nyugaton bushido, ’a harcos útja’ a japán szamuráj életmódját meghatározó szigorú normarendszer, kicsit hasonló a lovagiasságeszményéhez. Nagy hangsúlyt fektet a mértékletességre, egyszerűségre, a lojalitásra, a harcművészetek gyakorlására és a harcos becsületére. Konfuciánus és buddhista hatások is felfedezhetők benne a bölcsesség és a higgadtság éltetésében. A harcosokat adó busik osztályának felemelkedésével együtt alakult ki a 9. és a 12. század között…. további információ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szamur%C3%A1j)

A fiatal fiút apja urának kiképző iskolájába viszi, ahol hasonló korú fiatalokkal együtt harcművészetet tanul. Nem érzi jól magát a közegben, látszik, hogy kilóg a sorból. Kissé feminin, álmodozó, akár nárcisztikus is lehet a kép alapján. Vizsgáljuk, hogy mi lett volna a neki megfelelő feladatkör, és a tudományos pálya látszik harmonikusnak. Ezt feljebbvalója is támogatta volna, de sajnos, nem derült ki annak idején. Így igyekezett csak a közösség perifériáján meghúzódva gondolatainak élni.

A törvény és a szokás azonban rá is vonatkozik, a parancs az parancs, neki is küzdenie kell. Egy ideig veszít, és a többiek kicsúfolják, gúnyolják, lökdösik. A düh egyre emelkedik benne, aminek teret adunk az állításban, látszik a művelt mozgáskultúra, de az indulat is. 

A haragja által vezetve lassan egyre erősebb de ugyanakkor egyre kegyetlenebb is lesz, sokakat megöl.  Azt hiszi, kiemelkedik a többiek közül, de inkább csak kirekeszti magát a közösségéből. Az évek elteltével egyre magányosabb lesz, visszavonul egy folyóparti házba, ahol egyedül elmélkedik. Engedi magára hatni az évszakok változását, az elmúlás érzetét, visszavonul elméjének elefántcsont-tornyába. 

A sors jóvoltából a folyó szemközti partjára költözik egy hasonló adottságokkal, személyiséggel rendelkező nő. Tudnak egymásról, látják egymás tevékenységét messziről, de szabad akaratukból soha nem találkoznak. (Az izomteszt azt erősíti meg, hogy ez valóban megtörtént.) 

Az állítás terét átlengi ez a légkör. A két képviselő, a férfié és a nőé, egymással szemben, körülbelül másfél, két méter távolságban törökülésben ül. Egymás szemébe néznek, kapcsolódnak, de nem beszélnek és nem is mozdulnak. 

Én mondom, ahogy jön az inspiráció: 

Férfi: Itt élek a folyó partján, a házamban. Látom felkelni és lenyugodni a napot, lehullani a leveleket és kizöldülni a fákat. Látom a folyót, amin sohasem kelek át. Látlak téged, ahogy mozogsz a folyóparton, esténként tüzet gyújtasz. Érzékelem a gondolataidat és a lényedet. Híd és kapcsolódás van közöttünk, ami soha nem múlik el. 

Nő: Itt élek a házamban, a folyó partján. Látom a házadat minden nap. Vacsorát készítek, amiből nem kínállak meg, és feldíszítem a házat, amit nem látogatsz meg soha. De érzékelem a gondolataidat, és a lényedet, melyek átívelik a folyót, és amelyek velem maradnak. Gondolataim és érzéseim átívelik a folyót, hozzád érkeznek, és veled maradnak. Ismerlek téged, de soha nem találkozunk, csak a gondolataink terében. 

Férfi és nő: Kapcsolatunk csodálatosan tiszta, szerelmünk nem lesz soha sáros a földi élet hétköznapjaiban, nem kopik meg és múlik el. Dalok szólnak majd rólunk. 

A kép olyan szép, hogy akár így is maradhatna, de tudjuk, hogy ez a jelen életben a mentálisba való visszahúzódást, és az alsó csakrák és szervek problémáit okozta… 

Így másik két szereplőt hívok a folyó partjára, akik ugyanúgy ülnek egymással szemben, és én mondom a mesét: 

Férfi: Itt a házam a folyó partján, és te ott vagy szemben a parton. Fát vágok és csónakot készítek, nincs az a hullámzás, nincs az a széles folyó, ami elválaszthatna tőled. 

Nő: Itt élek a házamban a folyó partján. Vacsorát készítek neked és az illata hozzád száll. Tálalva van, mire megérkezel. Nincs az a széles folyó, ami elválaszthatna minket, bármelyik napon érkezel, készen várlak. 

Férfi és nő: Szerelmünk olyan erős, hogy semmi nem választhat el egymástól minket, mindenen keresztül egymásra találunk. Sorsunk összefonódik, boldogságunk teljes és édes. Dalok szólnak majd rólunk…. 

A második férfi átlépked a folyót jelképező téren, és magával viszi a nőt az otthonába.

A gyönyörű tiszta szeretet térben megkérem a második párt, hogy segítsen az első párnak is megpróbálni az élet terében való találkozást. Ők elfogadják ezt a segítséget, egymással szemben, törökülésben ülnek a folyó “férfi” partján. A térdük és a kezük összeér. Mindketten úgy gondolják, hogy ez a verzió is nagyon szép, de az első, általuk választott kapcsolati forma olyan tiszta és éteri volt, hogy nem érzik biztosan a különbséget… 

Kérem, hogy érkezzen meg közös terükbe egy gyermek… 

Igen, a gyermekért már megéri felállni, és előre nézni, mulandó sorsot vállalni… 

Az állító abban a régi inkarnációjában tökéletesre csiszolt éteri kapcsolódást alakított ki, ebben az életében viszont nem tudta, hogyan tovább… most kapott egy alternatív képet, amiben részt vehet egész lénye: tágasabbra nyílhat a tüdeje, örömtől doboghat a szíve és egész testére is szüksége van. Ennek az állításnak a tiszta szépségét tapasztaljátok meg az életetekben vagy legalább az álmaitokban, kívánom mindenkinek.  

Éteri szerelem

Köztünk a folyó

Dalok szólnak majd rólunk. 

(BK)

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 244 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…