Bölcs asszony kunyhója. Töltődés az elemekkel és a természeti asszonyok tudásával

A Bölcs asszony felnézett. Ma már a harmadik kopogás hallatszott a kunyhó ajtaján. Egy női alak lépett be rajta, szemei aggódást sugároztak, olyan volt, mint aki még hordozza egy borzasztó csata nyomát.  Finomanyagi testei egészen elvékonyodtak és átlátszóak voltak, szinte fázósan húzta össze magán őket, mint egy kabátot.  Segítségért jöttem – mondta. Szeretnék segíteni az …

Hová tűnik és valójában honnan jön a fény?

Fény által küldött történet. Gyertyaszentelő meséje. Kedveseim – kezdte meséjét az öregasszony, és jelentőségteljesen a fehér ruhás, körben ülő lányokra pillantott. Mindegyikük hóvirág koszorút viselt és a kezükben egy-egy szépséges gyertya volt. Ők maguk mártották illatos méhviaszból, és a kanóchoz is maguk sodorták ritka gyógynövények szárából a fonalat. Este volt, a fényünnep estéje, és arra …

Szépséges szép tér

Szépséges szép tér Lemuria Szépséges szép vagy Tündér haza Szépséges szép tér világok kelyhe Otthonunk vagy Kárpát-medence.  Gyertek, tegyük vezetőnkké a zöld követ, és sétáljunk át a mítoszok és a valóság közötti mesgyén a szívünkbe, Lemuriába, ahol béke, szépség és harmónia van, és amely kiteljesíti Gaia álmát.  Vagy pillantsunk be abba a térbe az elménk …

Luca napi sóhajtás

 Bottyán Katalin: Életfa  Luca napi sóhajtás Sötétből kinyíló világosság Napom ma Neked szentelem. Égigérő fát alkottál, látom. Égenjáró gondolatok az ágai és A mély sötétségén is átpillantó gyökerekkel kapaszkodik földbe. Szarvasokat hív, ahogy ott áll szilárdan a patak partján, a kert és az erdő közötti domboldalon. Naptól, széltől, esőtől, melegtől, hidegtől áldott mosolyogó gyümölcsökkel segít …

Amikor a szép út is nehézzé válik – a poshadt vizű forrás

Egyszer volt, hol nem volt, egy mátrai faluban élt egy asszony, akinek nagyon kedvesek voltak a vizek. Ez az asszony egy szép kora tavaszi napon a családjával útnak indult, mert álmában (meditációjában) megjelent és segítséget kért tőle egy forrás.  Ismerte a forrást, hogyne ismerte volna, nem is messze volt a falujától bent az erdőben, három …

Égnek az erdők, s én

Égnek az erdők. Én felismerem az erdőt önmagamban, s csitítom a tüzet. Szembenézek a haragommal, bánatommal, fájdalmammal. Szembenézek azzal, amit tettem, s amit velem tettek. Tenyerembe veszem, úgy nézem, úgy csitítom, mint erdőtűzből mentett riadt madárkát.
Harmóniába hozom az elemeket, s elfogadom őket, mint önmagamat.