Bölcs asszony kunyhója. Töltődés az elemekkel és a természeti asszonyok tudásával

A Bölcs asszony felnézett. Ma már a harmadik kopogás hallatszott a kunyhó ajtaján. Egy női alak lépett be rajta, szemei aggódást sugároztak, olyan volt, mint aki még hordozza egy borzasztó csata nyomát.  Finomanyagi testei egészen elvékonyodtak és átlátszóak voltak, szinte fázósan húzta össze magán őket, mint egy kabátot.  Segítségért jöttem – mondta. Szeretnék segíteni az …

Szépséges szép tér

Szépséges szép tér Lemuria Szépséges szép vagy Tündér haza Szépséges szép tér világok kelyhe Otthonunk vagy Kárpát-medence.  Gyertek, tegyük vezetőnkké a zöld követ, és sétáljunk át a mítoszok és a valóság közötti mesgyén a szívünkbe, Lemuriába, ahol béke, szépség és harmónia van, és amely kiteljesíti Gaia álmát.  Vagy pillantsunk be abba a térbe az elménk …

Luca napi sóhajtás

 Bottyán Katalin: Életfa  Luca napi sóhajtás Sötétből kinyíló világosság Napom ma Neked szentelem. Égigérő fát alkottál, látom. Égenjáró gondolatok az ágai és A mély sötétségén is átpillantó gyökerekkel kapaszkodik földbe. Szarvasokat hív, ahogy ott áll szilárdan a patak partján, a kert és az erdő közötti domboldalon. Naptól, széltől, esőtől, melegtől, hidegtől áldott mosolyogó gyümölcsökkel segít …

Küszöb és seprű

Küszöbön áll: azt jelenti, már itt van, szinte az ajtónkban toporog és bebocsátásra vár valaki, valami. Itt az idő. Közeledik a számvetés, a találkozás, a meglátás, a változás.

Rajtunk is múlik, hogy belép-e, de még van egy pillanatunk az utolsó simításokra. Előkészültünk? Felkészültek vagyunk a vendég érkezésére? Ünnepi díszben vagy éppen munkára készen vagyunk? Fogadjuk vagy elküldjük (elküldhetjük?) az érkezőt? 

Bottyán Katalin - Nap Kertje - Föld

Gaia terei

Bottyán Katalin: Gaia álma Gaia terei című kollektív teres állítói napunkon az volt a terv, hogy szépséges világkerülő útra indulunk, meghallgatva a Föld tanításait. De mégis minden másként alakult. Vagy mégis minden úgy, ahogy kértük? Először a most következő történetbe kerültünk, amiben szerepelt  Gaia, a Föld, az ő emlékei, az emberiség, az emberiség által épített …

Égnek az erdők, s én

Égnek az erdők. Én felismerem az erdőt önmagamban, s csitítom a tüzet. Szembenézek a haragommal, bánatommal, fájdalmammal. Szembenézek azzal, amit tettem, s amit velem tettek. Tenyerembe veszem, úgy nézem, úgy csitítom, mint erdőtűzből mentett riadt madárkát.
Harmóniába hozom az elemeket, s elfogadom őket, mint önmagamat.

Az erdő tanítványai

Képviselőként fény és tiszta öröm árasztotta el a szívemet: végre teljes lényemmel hozzákapcsolódhatok ahhoz a szent térhez, amiben eddig is éltem, és amit emberi mértékkel mérve nagyon jól ismertem, s amit erdőnek neveznek.