Hol találom Tündérország bejáratát?

Hol találom Tündérország bejáratát?  Keresem mindenütt. … Most végre rátaláltam egy zöldellő útra, ami a szívem egy titkos zugából Tündérországba vezet.  Bottyán Katalin: Tavasz (tollrajz) … Tudod, hol van? Ha rátalálsz erre a rejtett zugra, onnan már egyszerű: legbelül és alul és jobbra, hátrafelé megy az ösvényke. Megismered, mert egészen keskeny, árnyas tavaszi fák szegélyezik, …

Hivatás

Hivatás A lélek-létrát kicsit ferdén támasztom az égnek hogy el ne boruljak vele. Lépteim aprók, óvatosak, De előre és fölfelé lépek, ha hívsz. Figyelem,  hogy mit üzensz legközelebb. Minekünk már el van rendezve a sorsunk a jelek mentén haladunk tovább. Át az évkörön, életkörön, Az emberi világ ciklusain Túl a küszöb őrének fátyolán Oda, ahol …

Luca napi sóhajtás

 Bottyán Katalin: Életfa  Luca napi sóhajtás Sötétből kinyíló világosság Napom ma Neked szentelem. Égigérő fát alkottál, látom. Égenjáró gondolatok az ágai és A mély sötétségén is átpillantó gyökerekkel kapaszkodik földbe. Szarvasokat hív, ahogy ott áll szilárdan a patak partján, a kert és az erdő közötti domboldalon. Naptól, széltől, esőtől, melegtől, hidegtől áldott mosolyogó gyümölcsökkel segít …

A természetben otthonra lelni – kérdőív alternatív állítói napokhoz és más programokhoz

Szeretnélek meghívni arra, hogy a természetben is kapcsolódjunk – egymáshoz, önmagunkhoz, az élet úgymond nagy kérdéseihez.  Hogy ehhez pontosan milyen programokat alakítsak ki, a ti segítségetekre van szükségem.  Most először csak a program típusára szeretnék rákérdezni, később majd a tematikát is megtervezzük majd. Válaszaitok segítenek nekem átgondolni, és szervezni az e nyári alternatív állítói napokat, …

Amikor a szép út is nehézzé válik – a poshadt vizű forrás

Egyszer volt, hol nem volt, egy mátrai faluban élt egy asszony, akinek nagyon kedvesek voltak a vizek. Ez az asszony egy szép kora tavaszi napon a családjával útnak indult, mert álmában (meditációjában) megjelent és segítséget kért tőle egy forrás.  Ismerte a forrást, hogyne ismerte volna, nem is messze volt a falujától bent az erdőben, három …

Égnek az erdők, s én

Égnek az erdők. Én felismerem az erdőt önmagamban, s csitítom a tüzet. Szembenézek a haragommal, bánatommal, fájdalmammal. Szembenézek azzal, amit tettem, s amit velem tettek. Tenyerembe veszem, úgy nézem, úgy csitítom, mint erdőtűzből mentett riadt madárkát.
Harmóniába hozom az elemeket, s elfogadom őket, mint önmagamat.