Kategória: Személyiségintegrációs állítás

Gonoszság a női ágon – az apa ideája is hiányzik – avagy egy fulladásos álom inkarnációs háttere

No Comments

Az állítást kérő a születésnapjára meghirdetett állítói nap reggelén jelentkezik: fulladásos álma volt, képek nélkül, ami mély nyomot hagyott benne. Szeretné érteni és integrálni az üzenetét. Másnapra tudom az állítást vállalni. 

Egy rövid beszélgetés keretében tisztázzuk az állítóval, hogy gyermekkorában volt ugyan asztmája, de kinőtte. Ritkán és enyhe tünetekkel tapasztalta csak felnőttként, hogy kissé nehezen vesz levegőt. Úgy érzi, ennek az élménynek nem testi eredete van. Szeretné tisztázni, hogy mit üzen ez az élmény. A jelenleg őt foglalkoztató érzelmekre legjellemzőbb, hogy barátaihoz képest lemaradva érzi magát. Nincs párkapcsolata, családja, holott a többiek már családot alapítottak. Ez szorongást okoz benne. Ezt is szeretné oldani a mai állítás során. 

Izomteszttel tisztázzuk, hogy a cél rendben van, tudunk és szükséges ezzel dolgozni. A személyiségintegrációs állítás megfelelő eszköz a munkára. 

Inkarnációs térben kell dolgoznunk, melynek ideje: i.e. 261. Helyszíne Észak-Amerika, az óceán partvidéke. Egy indián közösség tagjairól van szó. 

Konkrét szereplők: az állító (mint leány magzat), az anyja, a nagyanyja, az apja és a fiú ikertestvére. Jelen van még a gonoszság minősége. 

A képviselők felállnak. A magzatok a földön feküsznek, az anya gyengének, a nagyanya gonosznak érzi magát. Az apa teljesen kivonul a történetből, távolabbról figyeli az eseményeket, de nem érzi magát kapcsolatban. Az apa egyébként erőteljes, de nem akar közösséget vállalni a családdal.

A szereplők elmondják, hogy rossz légkör van: gyengének érzik magukat (elsősorban az anya), mivel éhínség van. Az izomteszt megerősíti ezt a helyzetet. A nagyanya ármánykodásból eltávolítja az apát, valahogy meggyőzi, hogy nem tőle vannak a gyermekek. A képviselő elmondása szerint különösebb ok nincs erre, pusztán a gonoszság hajtja. 

Az apa egyre távolabb húzódik, miközben az anya életet ad az ikreknek. Egy rövid ideig szeretetet éreznek a női szereplők. Azonban van a törzsben egy hagyomány, amit megerősít egyrészt a nagyanya gonoszsága, másrészt pedig az éhínség: ha ikrek születnek és az egyik leány, akkor az meg kell ölni. Ennek érdekében a nagyanya eltávolítja az anyát a gyermekek mellől valami ürüggyel, s brutális módon megöli a kislány gyermeket. Az anya, mikor visszaér a házba, már csak a megtörtént gyilkossággal szembesül, s azzal, hogy csak egy gyermeke maradt. Ekkor minden érzelem megfagy benne, maga is gonosszá válik. A kisfiát, amikor 6 éves lesz, ő maga öli meg. 

Az apa távolról látja a történteket, de nem avatkozik bele. Azt mondja, azért vonult ki a történetből, mert amikor meglátta a nagyanya mérhetetlen gonoszságát, úgy érezte, hogy ezzel a családdal nem akar összetartozni. Meg volt győződve róla, hogy később a felesége is ugyanilyen lesz. Elmondja, hogy ez volt az oka annak, hogy akkor sem avatkozott be, és nem állt a felesége és a gyermekei mellé, amikor még lehetett volna, nem látta el őket táplálékkal, mert azt gondolta, hogy ekkora gonoszsággal nem tud közösséget vállalni.

Az anya elmondja, hogy mielőtt a tett már megtörtént, a szokás ellenére a faluból néhányan titokban táplálékot hoztak neki, tehát ez a hagyomány nem volt szigorú és nem volt kötelező. Megmenekülhettek volna, ha a nagyanya és az apa mellettük áll. Nem pedig az egyikük elhagyja, a másikuk pedig konkrétan árt nekik.

Mivel az inkarnációs térben járunk, csak annyi lehetőségünk van, hogy a valóságot felállítjuk, azaz, rálátunk erre a régen elfelejtett történetre. Minden szereplő őszintén szembesül az általa hordozott minőséggel, elismeri a tetteit. 

Ekkor – már a jelenből kérdezem őket: elmondom, hogy a történetet már máshonnan látjuk. Azóta eltelt több, mint kétezer év. Volt, ami volt, nem változtathatunk ezeken az eseményeken. De ebből a távolságból, hogyan lehetett volna másként? 

A nagyanya képviselője elmondja, hogy őrajta is nagyon sok volt – generációk gonoszsága nyomta. De most elismeri a tettét, és a gonoszságot. S mostmár látja, hogy ez nem szükségszerű. Megoldhatók a dolgok összetartással, sorsfelvállalással is. Elmondta, hogy nagyon sajnálja, ami történt. 

Az anya képviselője nagyon megkönnyebbül, amikor a nagyanya mindezeket elmondja. Oda tud állni a gyermekek mögé. Már ennyitől érez magában annyi erőt, hogy áll a lábán, és rá tud nézni a gyermekeire. 

A nagyanya képviselője ezt látva a lánya és az unokái mögé tud állni, generációs láncban a helyére kerül. 

Engedjük, hogy lélegezzenek az új helyen, új élményben, újfajta erőben. 

Az apa elmondja még, hogy ezek a nők nem viselkedtek úgy, mint ahogy egy anyának/nagyanyának kell. Elmondta azt is, hogy ő mit gondol az anyaságról, milyennek kellene lennie egy anyának: önfeláldozónak, táplálónak, gondoskodónak. 

Kérésemre ezt megismétli közvetlenül a feleségét és az anyósát megszólítva. 

A felesége kérésemre megkérdezte a férjétől: S azt tudod-e, milyennek kellene lennie egy apának?

Kiderült, hogy a férfinek fogalma sincsen. Soha nem jutott eszébe ezt végiggondolni. Tehát csak a nők felé voltak elvárásai. 

Ezek után már az apa sem ítélkezik, hanem el tudja vállalni a felelősségét. 

A nők sorába már megérkezik az energia, erőben állnak, de még nem a helyükön: láthatóan a férfinak még a helye sincs meg közöttük. 

Megkérdezem az apa képviselőjét, hogy egy alternatív választásként oda tud-e lépni, választani tudja-e a családot. Határozott nem a válasz. Időt kér, amit megadunk neki. De az anya mellé egy sárga párna képében beillesztjük az erejében álló férfi ideáját. Ekkor árad el számunkra is érzékelhetően a térben az arany derengés, az áldás és gyógyulás fénye. 

Ekkor hívom be az állítást kérőt, aki – saját jelen életének idejéből és helyéről – megköszöni a tanítást. Ő maga az időt kérő férfi mellé lép, aki szeretettel rá mosolyog- most már – bízzunk benne – meg fog tudni érkezni az életébe a társ. 

Tanulság: A két nem egyáltalán nem ismerte egymást. A nőinek legalább az ideája jelen volt a térben, de a férfi/apa még elképzelés formájában sem tudott megjelenni. A nemek képviselői így veszélyesnek látták egymást – az anya végül ezért áldozta fel a fiú gyermekét is, amikor az már egy kicsit is férfiasodni kezdett. A nő boszorkány, gonosz, a férfi teherbe ejt, biztonságot ígér, cserben hagy. Az életbe lépni veszélyes. Az öregek veszélyesek, rosszak… Sok ilyen tudott vagy tudattalan szorongás, hiányérzet gyökere lehet a hasonló inkarnációs emléknyomokban. A gonoszságról ebben az állításban az derült ki, hogy a nem tudás, a saját törések, a gyengeség, a jó mintha hiánya sűrűsödik össze a szabályba való kapaszkodással, s adódik akár tovább generációkon át, s képez blokkot, boldogságunk előtt áthatolhatatlan akadályt.

Nincs felhatalmazásunk teóriákat gyártani, de van lehetőségünk dolgozni magunkon.

Az állító már úgy érzi, lemaradt a barátai között, nem alapított családot, régóta nincs párkapcsolata, holott az ideje itt lenne és vágyik is rá. Sok önismereti munkát végzett már, de ennek az állításnak a terét is el kellett érnie, hogy nőként is az erejébe állhasson. Erre hívta fel a figyelmét a fulladásos éjszakai élmény. S korábban is volt már nálam egy állításon: 5 generációs ikervesztés-sort oldottunk  akkor – most annak is egy mélyebb előzményében helyeztük el az áldás aranyló gyógyírét. 

Mert ennek a légkörében, tényleg örömtől ragyogó arccal adták vissza a csoport tagjai a szerepeket. 

Az arany derengés nyomában – személyiségintegrációs állítói napok szeptemberben

No Comments
Bottyán Katalin - A Nap Kertje - Arany életfa
Bottyán Katalin – A Nap kertje – Arany életfa

Személyiségintegrációs állítói napokra várlak 2018. szeptember 8-án és 9-én. A napok együtt vagy külön-külön is látogathatók. 

Induljunk tovább az áldás arany derengése által jelzett úton.

Eljött az ideje annak, hogy kapcsolódjunk személyes életünk, generációs, inkarnációs láncunk azon történetéhez, ahol valami fontos érték mélybe merült, vagy eltűnt, éppen akkor, amikor látszólag minden a legjobban alakult.

Csak hadd nyíljon meg ebből a történetből a jövő fénye. 

Fűzzük fel a tudatos emlékek láncára azt a történetet, ahol megalapozódott valami fontos, ami megéri a befeketett munkát, akár az áldozatot. 

Bottyán Katalin - Nap Kertje - a Nap magvetője

Szeptember 8. Kisboldogasszony napja, Szűz Mária születésnapja. 
Az őszi búza vetésének napja is ez a régi hagyományban. Az isteni bölcsesség és gondos emberi előrelátás olyan, mint az időben vezető ösvény: a kivárni tudás, a türelem és a hit a keresett egységélményhez vezet bennünket. A legmagasabb, átváltozó misztérium, a Krisztus minőség a földön az étel és ital, a kenyér és a bor titkos, de hétköznapi alkímiájának felel meg. Csak hadd érkezzen meg annak egyszerű tanulsága, hogy a sorsot szervező bölcsesség segítségével minden élet-állomás és esetleges próbatétel egy nagyobb és teljesebb cél felé vezet. 

Találkozzunk a bőség, a mennyegzők, a szüret időszakában. Ezen a napon fogadjuk el, hogy hétköznapi tapasztalásunk mögött a más-más néven vagy formában ugyan, de a szeretet rendjei állnak a dimenziók sorában, az idő mélységes tereiben.

Ha lehetséges és kell, hadd érkezzen meg az ősi gabona-istennő áldása és segítsége is, az első meghaló és feltámadó istenségé. És hadd jöjjön, ha jöhet, a szenvedély és a mámor, a bor istene, Dionűszosz. Hátha éppen arra van szükséged, hogy kicsit feje tetejére álljon minden. Ez kellhet, hogy ézőpontod megváltozzon, s utána új, tiszta rend alakuljon ki.

Csak táncoljatok, gondolatbabák!

Ha szeretnél jönni, akár segítőként, akár állítóként, egyszerűen jelentkezhetsz az alábbi űrlapon is. Részletes leírás, árak találhatók a következő oldalon: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/

Szeretettel várlak: Bottyán Katalin 

Kérlek, válaszd ki, hogy állítóként vagy segítőként jelentkezel (csoportos állításra), illetve egyéni állítást kérsz.
Kérlek, a legördülő menüből válaszd ki a számodra megfelelő időpontot. Egyéni állítás esetén, ha a megadott napok nem jók neked, kérlek, válaszd a listában legalul az "időpontegyeztetést kérek" opciót. Egyéni állítás esetén minden esetben foglak keresni a pontos óra egyeztetése miatt.
Ha szeretnél email értesítőt kapni a következő állítói napokról, válaszd az "igen"-t, ha nem, akkor a "nem"-et. Ha már feliratkoztál, válaszd a "már feliratkoztam" opciót. Köszönöm.
Engedélyezem, hogy a www.bottyankatalin.com weboldal üzemeltetője válaszoljon az űrlapon megadott email címemre.
Kérlek, itt jelezd kérdésedet, kérésedet, témádat, vagy mindent, amit fontosnak tartasz.

Ha szeretnél, csatlakozhatsz a zárt Facebook csoporthoz: 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre. Meghívhatjátok érdeklődő ismerőseite…
 

Jelentkezés a Galga Menti Női Körbe

No Comments
Kérlek, válaszd ki, hogy rendszeresen tudsz jönni a Női körbe, vagy csak egy konkrét alkalomra érkezel, esetleg csak kíváncsi vagy, milyen egy női önismereti kör.
Több válasz lehetséges. Kérlek, válaszd ki, mi iránt érdeklődsz. Ha az érdeklődési körödben van még olyan dolog, ami mindőnk számára érdekes lehet, esetleg gyakorlod is, akkor válaszd az egyéb lehetőséget, s írd meg a "bemutatkozás" rovatban, hogy mi az.
Ebben a rovatban kérlek, mutatkozz be pár szóval, illetve megemlítheted, hogy mi az, amiről szívesen hallanál, vagy amit szívesen megmutatnál a körtagoknak.
Kérlek, a legördülő menüből válaszd ki a számodra megfelelő időpontot.
Ha szeretnéd, hogy a későbbi programokról értesítsünk emailben, kérlek, itt jelöld.
Engedélyezem, hogy a www.bottyankatalin.com weboldal üzemeltetője válaszoljon az űrlapon megadott email címemre.
Kérlek, itt jelezd kérdésedet, kérésedet, témádat, vagy mindent, amit fontosnak tartasz és még eddig nem tudtad jelezni. (Nem kötelező).
 
Galga menti Női Kör
Facebook-csoport · 28 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A női kör egy áldott, csak nők által létrehozott tér, ahol megosztjuk egymással az életutunkon szerzett tapasztalatainkat, megéléseinket és történetei…
 
Bottyán Katalin - a Nap Kertje - a Titkos bolygó
A titkos bolygó

Bőség terei I. – Bőség sebek

No Comments

Bőség sebektől a bőség egységélményébe

Ha bőségről, pénzről és családállításról van szó, kezdjük az elején, a szeretettörvényeknél, de később menjünk a mélybe, mint ahogy állításokban azt megszoktuk.
www.bottyankatalin.com
elfogadás és kiegyenlítés szülők és gyermekek között

Bert Hellinger azt mondja, s a családállításokban sokszor megmutatkozik, hogy a szüleinktől kapott legnagyobb érték, ami mindent felülmúl, az az ÉLET.

Az életünk, amit tőlük kaptunk, a legnagyobb bőség lehetősége. Ez a legnagyobb érték, amink lehet, mert minden más eredmény vagy tulajdon csak az élet által lehet a miénk. Az életnek elégnek kell lennie – minden más ajándék. A szüleinktől, s rajtuk keresztül az őseinktől kapott élet olyan értékes, hogy emiatt a szülők és gyermekek között a kiegyenlítődés törvénye nem is működhet a más kapcsolatokban megszokott módon. Az élet elfogadásával olyan ajándékot kapunk, amit viszonozni nem lehet, csak elfogadni és továbbadni. Tovább például a következő generációknak adhatjuk az életet.

Ha elfogadtuk az életet, s mikor életünket kezdjük, a bőség élményét a családunk adja. Teljesen családunk lát el bennünket kisgyermekként. El kell fogadnunk az otthont, a körülményeket, amelyeket teremtenek.

Felnőve már saját erőnkre (is) támaszkodunk a bőség megteremtésében, de még mindig erősen befolyásolja az életminőségünket az, hogy a családunk hogyan tud támogatni bennünket. Nem csak arról van szó, hogy mit, mennyit kapunk a szüleinktől, felmenőinktől, de arról is, hogy mennyire érezzük igazságosnak azt, amit, amennyit kapunk. Mennyire igazságosan osztották a szülők, nagyszülők az általuk részben örökölt, részben megszerzett, megteremtett javakat? Igazságosan, áldón, egyformán, szeretettel, vagy méricskélve, részrehajlóan? Van-e igazságtalanság élményünk ebben? Vannak-e blokkjai a továbbadásnak? Van-e tisztelet az elfogadásban? Ha igen, honnan jönnek ezek? Melyik generációé ez a történet?

Tedd fel a kérdést: Ért-e fájdalom téged, vagy generációs láncod bármely tagját, amikor a szülők az egyik gyermeknek többet adtak a vagyonból, mint a másiknak? Kapcsolódik-e fájdalom az átadáshoz, a tiéd, vagy bárki másé? 

Érzel-e fölényt a kevésbé nyertes családtagoddal szemben, vagy keserűséget saját kitagadottságod, vélt, vagy valós veszteségérzésed miatt?

Ha volt ilyen a történetedben, akkor melyik oldalra kerültél? Kivel érzel együtt? Azzal, aki “győzött”, mert többet kapott, vagy azzal, akit megrövidítettek, akár kisemmiztek, kitagadtak a másik javára?

Vannak-e hasonló sokszor felhánytorgatott vagy éppen titkolt családi történetek? Vannak-e a családod tagjai között feszülő ellentétek, haragok, sértődések, eltagadott, eltemetett fájdalmak a pénz, a vagyon miatt? Ha emlékszel hasonlóra, kérdezd meg a lelkedet, hogy hogyan kapcsolódsz te ezekhez, mi részed van ebben. Ha nem veled történt, vagy a szüleiddel hasonló, akkor rezdül-e mégis valami a szívedben, ha például ezt a cikket olvasod?

Ha vannak ilyen emlékek, történetek, megérzések, rezonanciák benned, akkor gondold végig ezeket is:

Következmények:

A kiegyenlítődés törvénye kimondja, hogy az adásban és kapásban egyensúlynak kell lennie. Azaz, ugyanannyit, vagy a biztonság kedvéért picit többet kell adnunk a jóból, mint amennyit kaptunk, s a rosszból is hasonlóan, bár abból a biztonság kedvéért egy picit kevesebbet… Ha igazságtalanul veszünk vagy fogadunk el, akkor a saját lelkünk és a családi rendszer memóriája, morfogenetikus mezeje is feljegyzi ezt, s működésbe lép egy különös közös lelkiismeret: A család egyes, akár későbbi generációkban született, az eredeti történetet már nem ismerő tagjai tapasztalnak hasonló érzéseket, élnek át látszólag ok nélkül veszteségeket, gyakorolnak önszabotázst, hagynak elúszni lehetőségeket, pazarolnak, veszítenek, és még sorolhatnám… Látszólag érthetetlen. Próbálkozik ő, és jóindulatú környezete is segíti, mégis…

a kiegyenlítődés törvénye
A mélyben ilyenkor lehetséges, hogy a kollektív családi lelkiismeret működik:

Ez nem hagyja, hogy a családtagok elfelejtsék az igazságtalanságot, s ha kell, akár 7 generáción keresztül hat az újonnan születettekre. Gyakran megfigyelték, hogy azok, akik erőszak vagy csalás árán szereztek vagyont, a harmadik generációra legkésőbb elvesztették azt… mivel a családi lélek nem fogadta el az igazságtalanul szerzett bőséget és együtt érzett az áldozatokkal.  Olyan utódok születtek, akik az ősök iránti szeretetből átvállalják azt a régi áldozati sorsot, lelkükben fogadalmakat tesznek, sokszor nem is ismerve már az igazi történetet.

Milyen fogadalmak vannak a lélekben, mit értünk sorsátvállalás alatt?

Például a lélekben öntudatlanul egy, a következőhöz hasonló belső párbeszéd futhat: Kedves ősöm, ha te igazságtalanul jutottál előnyökhöz, én majd hordozom annak a következményeit. Vagy: ha te nem élhetted meg a bőséget, jóllétet, mert igazságtalanul veszteséget szenvedtél, majd én melletted leszek a lélek birodalmában,és vállalom a szegénységet, kisemmizettséget én is, mert veled érzek. Ha te nem tanulhattál, én is ott hagyom az egyetemet, hogy veled legyek abban a sorsban, hogy nem tudom a hivatásomat gyakorolni, ezáltal bőséget teremteni az életemben…

Belépés a bőség térbe: 

Ugyanakkor a bőségnek van egy egységélménye, ami a generációs vagy inkarnációs lánc pozitív központi ereje. Ez az, amire vágyunk, amihez a fogadalmainkat, kötelékeinket letéve, a múltat gyógyítva visszatérhetünk. Ez az otthonosság bőség-ereje, a teljesség.
http://www.bottyankatalin.com/a-nap-kertje-bolygos-polo/jupiter-3/
Jupiter

Ha a generációs, inkarnációs láncot nézzük, a bőség egységélménye olyan, mint a Naprendszer számára a Nap, vagy a Jupiter holdjai számára a Jupiter: csodálatos gravitációs egységközpont. Egy életrendező, kifogyhatatlan sugárzás, egy kincstár, ami mindenkit ellát, aki hozzáfordul.

Egy anyai-apai minőség, a megteremtés, megtartás és továbbadás túláradó, áldó jóindulata. Mire felnövünk, mire begyógyítjuk bőség-sebeinket, ilyenné válunk. 

Ennek a nyomába indulunk az állításokon.

Ez egy cikksorozat első darabja – sok hasonló témájú következik még, hiszen

a Bőség témája kimeríthetetlen.

Az állítások során azon dolgozunk, hogy a lélekben béke legyen, ami alapja a bőség megteremtésének, elfogadásának, élésének.
 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Egység élménybe hívó napok személyeknek és pároknak

No Comments

Kedves Mindannyian!Hamarosan közelednek a júliusi állítói napok: július 14-én és 15-én a szokott időben, 9:30-16:30-ig családállítás lesz a Grál Házban (Bp. Erzsébet krt. 58. I. emelet).

Ha érdekel, de nem vagy biztos magadban, olvass visszajelzéseket másoktól: http://www.bottyankatalin.com/visszajelzesek/

MÁR CSAK VASÁRNAPRA VAN EGYETLEN ÁLLÍTÓI HELY. (EGYÉNI VAGY PÁR SZÁMÁRA)

Ezúttal speciális két nap vár ránk: tematikus állítói napokat hirdetek.
Legerősebb egységélményünket keressük a számunkra rendelkezésre álló terekben (jelen életben, generációban, inkarnációs térben, vagy az emberiség kollektív történetében:
Hol van az a csodálatos, eredendő élmény, amire rátalálva megnyithatjuk életünk kincsestárát? Milyen út visz oda? Vagy milyen késztetés hozott el onnan valamikor, a régi-régi időkben?
Hogyan, hol tudunk lelkünk erőhelyére rátalálni, miféle kulcs az, ami kinyitja ennek a titkos otthonnak az ajtaját?

Bottyán Katalin - Nap Kertje - Úr és Úrnő - egységélmény családállítás segítségével: www.bottyankatalin.com

egységélmény

Az egységélmény létezésünk legerősebb gravitációval rendelkező élménye: nem egy hely, nem is egy konkrét történet, hanem emlékek, érzések, tudás és cselekvés összessége, esszenciája, amiből bármikor erőt nyerhetünk

Az egységélmény újra megengedése hatással van az élet minden területére: magához vonzza mindazt, amivel kiegészül a lényed: egyre inkább erőben állsz majd.
Ez már önmagában is egy csoda, de van valami, ami még csodásabb: ha társaddal közös egységélményed is megnyílik.

A július 14-i családállítás során a személyes egység-terünkbe érkezünk, de július 15-én, vasárnap szeretném pároknak is megnyitni a lehetőséget. Mi az, ami szerelmetek, kapcsolatotok közös középpontja? Hol van/volt az a történet, ami egymáshoz hívott benneteket? Mi az Együtt ajándéka a számotokra? Mit jelent Együttötök a világnak, családotoknak, barátaitoknak, akár gyermekeiteknek, unokáitoknak?

E két napon 5-5 személyes és pároknak szóló egységélmény állítást kínálok fel.

Ha párként együtt érkeztek állításra, egyikőtök félárat fizet …

A napok látogathatók együtt és külön-külön is. Segítők mindkét napra érkezhetnek.

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Facebook-csoport · 217 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre.
 

Sok szeretettel várlak Benneteket: Kati

Erdő-beavatás i.e. 1501-ben. Házasságom gyökerei… I.

No Comments

Megosztok veletek egy pár évvel ezelőtti saját állítástörténetet. Házasságomról, az erdőről, ami most is olyan fontos nekem, a tudásom történetének egy részéről, egy szálról, ami a mostani inkarnációmban is megjelent mintaként, mint a hivatás és a család iránti szeretet összeegyeztetésének témája.

Az állításon csak ketten vettünk részt, a férjem és én.

Tudnotok kell, hogy 10 évig éltünk külön, de az állítás időpontjában néhány hete itthon volt.

Ő eléggé partner ezekben a dolgokban, sok itthoni állítást csináltunk végig együtt. Aznap este azt kértem tőle, hogy megint csináljunk egy állítást a kapcsolatunk gyógyítása témájában, hogy esetleg milyen lehetőségek vannak arra, hogy egymást támogassuk.

Először In Lakech – Én egy másik önmagad vagyok állítást végeztünk. Jelenlegi önmagunk legnagyobb sebét a másikunk mint saját legmagasabb rezgésű, egységben lévő önmaga képviselője gyógyította a mezőben.

Ez után mentünk az izomteszt által ajánlott előző életbe, ahol ennek a sebzettségnek a gyökereit találtuk meg.

I.e. 1501-ben szintén házasok voltunk földrajzilag ugyanott, ahol sok éven keresztül éltünk: Debrecentől délre lévő kisváros egy nagyon szép, életteli mocsaras-tavas határrésze.

 Ebben az életben különös történet részesei voltunk. Először férjem szüleit állítottuk. A család gazdaságilag közepes, spirituálisan magas rangot viselt a közösségben. Férjem a 2. gyermek volt.

A törést az okozta, hogy édesanyja különösen magas tudású erdő-beavatott volt, aki végül elhagyta a falut. Hiába hívta férjét, hogy jöjjön vele, és hiába hívta a gyermekeit is, egyikük sem akart a vadonban élni remete-pap(nő)ként. Az anya elhagyta a családját, a férje ezt megértéssel fogadta. Azonban hiányzott neki, hogy nincs, akinek átadja a tudását, és az sincs, aki használni tudná a tudását. Amikor már idős volt, számos kinccsel megrakodva vissza akart menni a faluba, de ott idegenkedve fogadták, nem engedték vissza. Így hihetetlen tudásával, kincseivel száműzöttként visszament az erdőbe. Itt fia (a férjem) meglátogatta, akivel megbeszélte, hogy a feleségét elküldi hozzá, hogy tanuljon. Ez a feleség a teszt szerint én voltam, illetve az előző inkarnációm. Mindenesetre mély szeretet és belső rokonság fűz hozzá, az biztos, mert nagyon otthonosan éreztem magam őt képviselve. Örömmel mentem anyósomhoz az erdőbe, és azt a tiszteletteljes, szeretettel, szívvel fogadott bölcsességet, tudást, amit tőle kaptam, a tanulás és beavatás szépséges folyamatát, amit akkor megéreztem, leírni sem tudom. 

A természetnek, a mindenségnek, az elemeknek, a Földnek és az Erdőnek egy olyan magasrendű, gyógyító aspektusát kapta(m), amit szinte elképzelni sem tudtam eddig. (Szimbolikusan ez az egyszarvú, mint erőállat). Azonban ez a fiatalasszony, aki akkor voltam, nagy vívódást is megélt, aminek az eredményeképpen végül  visszament a faluba. Elhagyta a remeteséget és tanítóját, é a családot, a házasságot, a férjét választotta. Itt megszakadt valami. Jóllehet sem anyósa nem erőltette, hogy maradjon, sőt, ő szívesen visszaengedte, és a család is jól fogadta, a falu idegenkedve nézett rá. Úgy tűnik, a család, a közösség és a hivatás dilemmáját innen hoztam, és egyik a másikat blokkolta ebben az életünkben is, nem engedte kiterjedni.

Laci az akkori anyja képviseletében ezt mondta oldásként:

„Nem hagytad el az erdőt és ezt a tudást, hanem az erdő a te jelenléted által sarjadt ki az emberek között. Így  az erdő és annak varázslata nem kisebb lett, mint eddig volt, hanem nagyobb.”

Nem sokat beszélek erről, hiszen nehezen illeszthető az átadható, nyíltan bemutatható képbe, de ma úgy éreztem, hadd nyíljon meg rólam ez a több éve lejegyzett történet is. 

Mélység a felszín alatt. Állítások a Halak jegyében.

No Comments

 

Csodálatos megfigyelni, ahogy kialakul egy-egy állítói nap. A jelentkezések, ahogy egymástól függetlenül emberek rezonálnak egymásra. Megjelenik egyikük, egy számára éppen itt és most fontos témával, és sorra érkeznek a többiek. Titkos mélységekből indul el a hívás, és aki érintett, az jelzi is az érkezését. És mindez még nagyobb folyamatok tapasztalható része. 

Február 24-25-én  például így fognak alakulni a témák: (Asztro)-állítások a Halak Nap és Hold jegyében jelzett generációs történetek gyógyítására. Művészet és anyagiak – érkezzen meg a művészhez az a pénz, amivel függetlenségét biztosítani tudja. Boka és lábfej sérülései. Magas pulzusszám… Szerelem, párkapcsolat…. Kiégés, az érzet, hogy elveszett valami …

Az Akasha krónikában, a csodálatos, közös információs mezőben változásra érnek a hozott a folyamatok. Az áldás és jóakarat tereiből érkező folyamatos impulzusok által érintve ezeknek a régi történeteknek már nem kell tovább fájdalom és áldozatiság töltést őrizniük. Az állítások során meg tudjuk fordítani a régmúlt hatásokat: Titok és frusztrációk, magány és kiégés helyett a szer elemének áldása, flow-élmény megtalálása a munkában, az anyagiak elfogadásával kapcsolatban és a szerelemben az, amiért dolgozunk majd – az állítók által megfogalmazott  konkrét célok irányát követve. Szűk-ség és blokkoltság helyett pénzáramlás, bőség és szabadság. Mozgásképtelenség, talajvesztettség, akár lábsérülés helyett a helyes úton járás élményét választjuk. Magas vérnyomás helyett egyensúlyt a kint és bent között, a szándék és a megvalósulás között.  

Készülve az állítói napra, úgy érzem, ezek a  “Halak történetek” azt kérik, hogy most az édesvízi forrást, vagy kutat a sós vizek tengerében keressük. Nem csak útra indulunk, hanem hajóra szállunk, és ha kell, megmerítkezünk az óceánban, vitetjük magunkat annak áramlataival a távolba vagy a mélybe. Nem szirének hangjai után megyünk, hanem a lelkünk szavát követjük, a mélységben élő lélekrészünkét, aki megadhatja a gyógyulást. 

 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Az állításvezető ars poeticája

No Comments

Gyógyításra, ezen belül állításvezetésre predesztinál egy bolygóhalmozódás a 4. házamban, a halak jegyében. Ennek jelentését keresve találtam rá eltűnt családtagjaimra, aztán az ő elfelejtett történeteikre. Ez az együttállás több aszteroidával és csillaggal horoszkópom szinte minden elemével kapcsolatban van. Ez a mély családi és személyes karma az, ami életem minden területére így kihat. A forrás titkai gyógyító erőket, inspirációt és kihívást kapva minden irányból egy percig sem engedik azt képzelni, hogy egyedül vagyok. Tudom fogadni a szentet és az igazat, elfogadom a természeteset, engedem lakni a szívemben. Megtanultam nem megijedni attól, amit az életben vagy az állítások során a mezőben látok, jelen tudok maradni akkor is, ha árnyékok közelítenek. Azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik, és a rossz, az néha a szeretet rejtett alakja, és a sima felszín nemegyszer szörnyeket takar. 

Mégis, mindennek alapja a szeretet szándéka a megnyilvánulásra, vagyis az élet. 

Ez igazi csoda. Az élet teljessége, ígérete a dimenziókon túlról, az isteniből érkezik a teremtésbe, hatására kezdenek el szeretni, valóságot alkotni, élni a lények. Az élet eredendően a lehetőségek tárháza, a szépség és bőség egész-sége. Törekvés, ami áthatja és mozgásban tartja a mindenséget, egyszeri és folyamatos megnyilvánulás és változás. Varázslat, a művészet egy magasabb foka, ami összeilleszti a valóság darabkáit, utat épít a Mindentől a Semmihez és vissza is. Ringatózás és áramlás. Jelenlét. Az ősvizek, az ősóceán hullámai, a Szer Elemének csodája, az Anya, az Apa és a Gyermek eredeti élménye.

Ilyen a lélek tudatosságában az az élet, amit megvalósítani születünk. 

Aztán itt, a 3 dimenzióban való megszületés után az anyag és a forma megmutatja, hogy van ennek egy véges, egyszerre csak egyféle nézete is, a választáson, kizáráson alapuló szilárdabb formája. Az idő és a megnyilvánulás megszűnik szabadon áramolni, lineáris, ok-okozati sorrendet és határt szab a megnyilvánulásnak. Egyszerre csak egy dolog választható, vagy kettő, vagy három, de sohasem a teljesség … Ez az ős-seb az, ami fáj az ikertestvér-történetekben is. A teljesség szabadon árasztott ajándékai most saját választásaink, korábbi tetteink, előző (karmikus) és minket körbevevő (családi, társadalmi) terünk valósága által kimérve és ütemezve érkeznek. Így alkotjuk meg magunkat és helyzetünket. “Ez az én vagyok” élménye a “vagyok, aki vagyok” élményével szemben. A teljesség helyett tapasztalt szűk-ség, mélyre ereszkedés élmény, a hiány érzete az, ami miatt az állításkérők érkezni szoktak. 

Amibe fordítjuk az állítás során ezt a helyzetet, az a “mag-am vagyok” élménye abban az  értelemben, hogy az állító egy fény-magot kap az aktuális helyzetben: az eredeti teljesség élményét az itt és mostban, amikor a rá ható erők, a feltárt történet szereplői szeretettel, mosolyogva és támogatóan néznek rá és ő megéli, hogy közéjük tartozik, általuk létezik. Ez egy helyzet, amikor az állító megéli egy földbe vetett mag hordozottság-tudatát. A keresett teljesség benne és őseiben, vagy szerveiben, vagy családtagjaiban, vagy elfelejtett személyiségrészeiben, de mindig a közösség tagjaiban együtt van jelen. 

Ősanyák tánca titok a mélyben

No Comments

 

Ősanyák tánca titok a mélyben.

Örömük egység a szer elemében. 

Fény fogadásával árad az élet

Félelem, haláltól törik a történet: 

Apa sebe miatt a táncuk leáll. 

Gyermek boldogsága számukra is élet. 

Választhatod  a mindenséget.

(Bottyán Katalin) 

 

Az első 2018-as családállítói napunkon erősen középpontba kerültek a női archetípusok, azaz, a bennünk élő női minőségek, szerepek, istennők és ősanyák. 

Láttuk, hogy erejük bőséget, fényt és könnyűséget hoz a családba, de blokkolódásuk és árnyékuk, a férfivel való kapcsolódásuk sérülése árt a gyermekeknek is.

Generációkon keresztül beépül a személyiségbe, végül a tudattalanból jövő hatásként van jelen : a sebek, amiket őseink adtak és amiket kaptak valamikor bennünk és nekünk fájnak. Hiányként, gyengeségként, tanácstalanságként, bizonytalanságként, szükségként, zavarként élnek tovább, mivel személyes történetüket elfelejtettük. 

Több állító említette az alkalmanként aktív “káosz” energiának megélését: váratlan romboló hatások törnek az életük rendje ellen időnként. Ezek gyökerét keresve úgy érzem, és a mező is azt mutatja, hogy az ősanyák sora üzen, sorsa mutatkozik meg ilyenkor. 

Az őskáosz mérhetetlenül gazdag erőforrás, melyben látensen minden megvan, de még nincs eldöntve a dolgok formája.  A formát és a rendet a mi tudatosságunk adja hozzá és az élettörténetünk eseményei alakítják ki.  Kinyerhető belőle minden, amire aktuálisan szükségünk van. (Ha ismered az indiai történetet a tejtenger kiköpüléséről – ez az). Ezt a forrást érzelmekkel teli kéréssel szólíthatjuk meg, azaz, hétköznapi nyelven fogalmazva a vágyak nyitják meg. A vonzódás az, ami vezeti a lelket – tapasztalatot teremt és végső soron lerakja lépésről lépésre az utat a lélek számára. Tudni kell, hogy az aktuális vágy az mindig az eredet, az isteni iránti vágy megnyilvánulása bennünk, így megváltásunkhoz vezet. Tehát ha ehhez az ősforráshoz megfelelően fordulunk, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. De ha érzelmeink (vágyaink, kéréseink) bármilyen régről hozottan félelemmel, sérelemmel, haraggal keverednek, akkor az ajándékok negatívak is lehetnek.

Az állítói munka során a legfontosabb, amit elérhetünk, hogy ezek a régi történetekből keletkezett generációs és karmikus energiák visszakapják fényüket, aktivitásukat, segítőkként álljanak mellénk az életünk rendezésének folyamatában. 

A következő történetben az állítást kérő, a testvére, az édesanyja, az édesapja, az édesapjának az édesanyja és az édesapjának a nevelőanyja szerepelnek. Mint az életben, az állításban is az apa sebe a domináns mozgatóerő. 

Az állításban láttuk az anyja által elhagyott fiúgyermek sebét a felesége (az állító anyja) által hordozni és a következő generáció gyermekeinek továbbítani.

Az anya (az állító nagyanyja) lemondott csecsemő fiáról és elment, s egy másik asszony állt a helyére. A kisbaba majdnem meghalt… a nevelőanya megjelenése mentette meg ettől. A nevelőanyai szerepet azonban csak úgy vállalta fel, ha az igazi anyáról soha szó sem esik, személye titokká válik, a gyermek hivatalosan és minden történetben az övé lesz teljesen.  Az eredeti anya létezése is tabu volt. Amikor mégis kiderült a léte, a fiú olyan mértékben szenvedett, hogy minden nő felé pusztító, elnyomó attitűdöt vett fel, ami a család asszonyai számára tragédiává vált. Elnyomottság, betegség, halálvárás, bezárkózás, identitásbeli gondok, párkapcsolati nehézségek származtak ebből.

Szerencsére, az állító, egy fiúnak várt leány most eljött segítséget, gyógyulást kérni a mezőtől. A gyógyulást kérte saját maga, női minőségei számára, és a mezőben megelevenedtek három generáció asszonyai, és az egyetlenegy, nagyon sérült, mégis domináns férfi, az apja. 

A megoldás hosszú folyamatát kísérve a körkörös és absztraktnak tűnő időben megjelent az apa sebe mögött és mellett az anya sebe, keringett a halál, láttuk a mindenkit uralni akaró férfi kétségbeesését és ennek következtében a padlóra kerülve a család asszonyait. De kísértük az állítót a titokkal való találkozás hosszú folyamatában, amikor az édesapja végre rá tudott nézni az ő édesanyjára, és megértette az édesanya és a nevelőanya közös vállalását az élete érdekében. A férfi megértette az élet értékét a halállal szemben, és megértette azt is, hogy mi a különbség az élet adása és megmentése között.

Így már fel tudott állni a gyermekeivel együtt a saját felesége is, akit végre látni és elismerni tudott élete társaként.  Édesanyjának  és nevelőanyjának is bemutatva feleségét és gyermekeit (köztük az állítót) végre megtalálta a saját, biztonságos helyét férfiként és apaként egy olyan családi rendben, amiből áldás fakad. 

A női minőségeket az állítás elején és végén is felállítottuk. Az elején szétszórtan, gyengén, sebzetten, a végén pedig körben állva, táncolva, áldón jelentek meg. 

 

Kívánom, hogy mindenki, akinek a története rezonál erre, gyógyuljon meg…