Kategória: dimenzió állítás

Gaia terei

www.bottyankatalin.com
Bottyán Katalin: Gaia álma

Gaia terei című kollektív teres állítói napunkon az volt a terv, hogy szépséges világkerülő útra indulunk, meghallgatva a Föld tanításait. De mégis minden másként alakult. Vagy mégis minden úgy, ahogy kértük?

Először a most következő történetbe kerültünk, amiben szerepelt  Gaia, a Föld, az ő emlékei, az emberiség, az emberiség által épített rendszerek, a Világlélek, és rejtőzködésükből kikukkantottak néhány más világ lakói is.

Gaia álma játék, valóság vagy mese? Mindenesetre egy évmilliókon átívelő történet talált ránk.  Amit most elmesélek, az ennek a legelső szakasza.

Valaha az idők mélyén, mégpedig éppen a mai napon egy szobában találkozott Gaia, a szépséges Föld és az ember. Az ember ránézett, sőt rátette a kezét, amitől Gaia a padlóra dőlt, és még az arcát is elfordította. Becsukta mindent látó szemét, hogy ne is lássák egymást, és álmodozni kezdett a régi emberiségekről, akik egészen másmilyenek voltak, mint ez a mostani. Azokkal nem csak együtt álmodta, hanem valósággá is teremtette az álmát, és csodálatos érzés volt az otthonuknak lennie.

Most persze minden más. Gaia erői rég görcsösen behúzódtak a testébe és történeteit nem meséli senkinek. Gyengének is érzi magát, különösen azóta, hogy érzékeli, hogy az ember valamiféle tevékenységet végez a háta mögött. 

Az ember pedig, anélkül, hogy a neki hátat fordító Gaiát elengedné, csak szorongva nézi, ahogy egyre többen gyűlnek össze körülötte. 

Itt van a gazdaság, a vallás, a hatalom, a háború és még ott van a tudomány is valahol. Nyomasztják ezek az embert és egyre jobban körbeveszik. Belőle szerveződnek. 

Van a térben, kicsit távolabb, ahonnan mindkettőjüket látja, de ő maga rejtve marad, még valaki. Ő szeretettel nézi Gaiat és az embert. Látja kettejük elkülönültségét, és az utat, amit  bejárnak majd. Neki még nincs neve, hiszen nincs senki, aki megszólítaná. Ő csak jelen van, de nem avatkozik be. 

Az egyetlen, amit az embertől el tud fogadni Gaia, az egy viszonylag új dolog, a tudomány. Az emberek róla alkotott tudását magáénak érzi. De még jobban begubózik, ahogy látja elterjedni a vallást,  a háborút, a gazdaságot és nagyon idegennek érzi a hatalmat.

Saját  álmán kívül nem foglalkoztatja semmi, de ez nem elég ahhoz, hogy boldog és tetterős legyen.  Ereje folyton fogy egészen addig, míg a tudomány a közelébe nem ér. Végre, sóhajtja Gaia, és saját emlékei közé öleli őt.

Ekkor Gaia lábánál is megjelennek lények, akik hozzá jönnek látogatóba távoli világokból. Ezek gyógyítják, hiszen ismerik az álmát és az emlékeit.  Őket befogadja kedvesen, és egyre közelebb engedi magához. Velük együtt visszatér az ereje is.

Most már ki tudja nyitni a szemét Gaia. Látja az embert, aki maga is küzd a köré gyűlt rendszerekkel, akik mintha az övéi lennének, de mégsem azok. 

Az ember pedig, talán éppen Gaia pillantásától megerősödve, oda tud fordulni a legszemélytelenebb rendszerhez, s kérni, kérdezni tud tőle. Meg akarja tudni, hogy miért gyakorol ekkora nyomást rá, és miért nem veszi figyelembe a többi lény érdekét, érzéseit. Kiderül, hogy ezek a rendszerek önmagukban nem jók és nem rosszak, különleges oka van annak, hogy létrejönnek. Az ember és Gaia ezt nem hiszi. 

Pedig ezek a rendszerek (a gazdaság, a vallás, a hatalom és a katonaság) azt várják, hogy valaki végre valami jót kezdjen velük. 

Mégsem akad senki, aki szimpátiával nézne rájuk, az embernek is terhet jelentenek. 

Patthelyzet alakul ki a térben és ekkor a külső, eddig semleges szereplő közelebb lép. 

Hatására már tudatosabb lesz mindenki, és a személytelen rendszerek most már hangosan is elmondják: ők nem kívánnak ártani senkinek. Létrejöttek, járják a maguk fejlődési spirálját, és arra várnak, hogy az Élet, és a Szeretet (Gaia álmai), áthassák őket. Azért kapcsoldónak az emberhez, mert ebben ő tud segíteni.

Végre megkérdezi őket az ember, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy harmóniába tudjanak kerülni Gaiával és a többiekkel. 

“Reményre” – válaszolnak a rendszerek. 

Az emberek egy kisebb csoportja végre megérti, ő tud reményt adni, és hogy közvetítői sorsot hordoz.  Most ez a kisebb csoport kiválik az emberiség egészéből. Gyengéden hajol közel Gaiához, miközben a rendszerekkel is érintkezik. Elkezdi látni és tovább álmodni Gaia álmát, annyira, hogy egyszer csak együtt álmodnak ők hárman: az ember alkotta rendszerek, az ember és a Föld.

A béke és a tisztaság légkörében a negyedik szereplő virágokat és fákat illeszt még a térbe, majd ő is elhever, és gyönyörködik ebben a végre elérkezett paradicsomi világban. Beleköltözik minden lénybe, minden atomba és minden hatalmas létezőbe egyszerre, és eltölti őket örök bölcsességével és gyönyörűségével. 

Tapasztalja a leveleket a fákon. Érez minden levelet, ahogy a rügyből kipattan és lélegzik, árnyékot és fénytfoltokat vet a földre, majd lehull és földdé válik. Érzi az erdőt, minden lakójával, és érzi az eget. Ő maga a szél, a patak és a folyó, és a tenger. S most már mindenki érzi, hogy szabad, hogy végre teljes és a küldetésében él. 

A Világlélek álma volt Gaia, Gaia álma az, hogy az emberiségekkel együtt alkossa a világot, az ember álma pedig az, hogy saját teremtést hozzon létre. Az ember teremtésének álma az, ha beleszövődik Gaia álmába és az emberébe.  És akkor lesz mindenki boldog, ha ez együtt, egyetlen fénnyel és lélekkel átszőtt valósággá egyesül. 

Legközelebb, amikor egy madárfüttyös erdőben végigsimítasz egy falevélen, és befogadod a fák között átszűrődő ragyogást, nyisd meg a szíved a Léleknek, ami a teremtés álmát álmodja. Engedd, hogy formáljon téged, és alakítson, hogy te is jól alkosd meg azt a rendszert, amit használsz. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Private group · 265 members
Join Group
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Ikertestvér, ikerláng, iker erők

www.bottyankatalin.com
Molnár György és Iklódi Anna dédszüleim

A téma sokunknak ismerős. Életünk fontos részeként tartjuk számon, hiszen minden pillanat, amit ebben az érzésben éltünk, erőteljes tanítással, könnyekkel, mosollyal, szépséggel ajándékozott meg bennünket. 


2019 októberének végén egy egész állítói napot annak szenteltünk, hogy az ikertestvér, ikerláng, iker erők érzései közötti hasonlóságot és különbséget megismerjük, hogy Köszönet annak a hat társunknak, akik szívük legbelső titkait hozták a csoportba.


Általuk megláttuk ennek a témának az összetettségét, néha kuszaságát, az ikerláng szerelem szinte kozmikus perspektíváját, ígéreteit. Megnyíltak a magasabb dimenziók, ahol igaz és szabadon áramlik ez az érzelem, de megérkeztek a valóság gyakorlati aspektusai a személyiségünkben ható erők is a maguk másmilyen minőségeivel. 


Láttuk, hogy mi minden hat annak érdekében vagy azzal szemben, hogy a szerelem az életünkben teret kaphasson. 


Lássuk most egy kicsit sorba szedve, mi minden dolgozik itt: 


Belső világunk egymással kompatibilis érettsége: nőként női, férfiként férfi szerepszemélyiségeink szabad teljessége, vagy  éppen blokkjai, sebei. 
Könnyű belátni, hogy ha társunk magát férfinak érzi, de elsősorban kislánynak lát bennünket, a párkapcsolat nem tud teljesen kibontakozni.


S ugyanígy, ha társunk szeretetet nélkülöző gyermekként nőtt fel, nehéz lehet neki a társat felismerni bennünk, hiszen legerősebb késztetése, hogy a benne élő gyermeknek keressen anyát.


Ha generációs történeteink tapasztalatai alapján belső hangunk (animuszunk, animánk hangja) mindenkit megkritizál és szívünk senkiben sem bízik, akkor az érkező társ érzi ezt és lehet, hogy elmegy tőlünk, nem tud velünk maradni. Vagy mi szökünk el tőle, az is lehet.


Ha gyermekként mi magunk édesapánk és édesanyánk között az összekötő kapocsként (túl) fontos szerepet kaptunk, akkor lehet, hogy ezt a fontos szerepet nem adtuk még fel, és így lelkünk egy nagyobb része ott maradt a szülők mellett. Hogy is gondolhatnánk saját párra ilyenkor? 


És átéreztük a talán legfájdalmasabb akadályt is a kapcsolódásban, amikor magzatként már ismertük azt a tökéletes egymásra hangolódást, amivel a másik minden rezdülését mi is átéltük, és minden tökéletesen egységes és harmonikus volt.  Ez az összhang valamiért mégis értetetlenül megbomlott, és a másik egyszerűen eltűnt, meghalt, elveszett. Ennek a veszteségnek az emléke szinte minden sejtünkbe be van íródva, és amíg ővele, az ikertestvérünkkel nem találkozunk az állításban, addig a szerelmet egyszerűen összekeverhetjük ezzel a szintén nagyon bensőséges érzéssel.


Végül lehet, hogy karmikus szálaink oly messzire vezetnek, és a világ megismerésére valamikor rengeteg inkarnációval ezelőtt azt a módszert választottuk, hogy mindenből, ami egy, kettőt teremtünk. Ezt látva végre meg lehet érteni, hogy miért érezzük azt, hogy minden teremtésünk olyan, mint ha homokból építenénk várat. És ahhoz, hogy végre egy oázisra találjunk a sivatag helyett, ahol otthont építünk és a társunkkal élünk, el kell fogadni ennek a végtelenségig kettőződő folyamatnak a végét. Át kell lépni egy új idővonalra, ahol egyszerűség, béke és lépésről lépésre történő teremtés van. Más törvények működnek, ha elhagyjuk a sivatagot.

Szeretettel várlak benneteket az állítói napjaimra. 
Kati

Jelentkezés: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Private group · 265 members
Join Group
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 


Az erdő tanítványai

Kollektív teres állítói nap – emberiség (részlet) 

Előző életes beavatás-történet a szibériai tajgából. 

I.sz 269. Szibéria déli, délnyugati részén egy erdő-beavatotti közösségben vagyunk. A csoport egyik, fiatal leány tagját avatják be éppen. 

Szép fehér fa
fehér fényben
arany árnyak rejtekében
türkiz fenyők gyűrűjében
föld-emlékű mély erdőben

jelek jelezte kedves úton.
Szép fehér fa fehér fényben arany árnyak rejtekében türkiz fenyők gyűrűjében föld-emlékű mély erdőben újra csírázó időben szívem emlékezetében jelek jelezte kedves úton.

Fény és tiszta öröm árasztotta el a szívemet: végre teljes lényemmel hozzákapcsolódhatok ahhoz a szent térhez, amiben eddig is éltem, és amit emberi mértékkel mérve nagyon jól ismertem, s amit erdőnek neveznek.

Ezen a reggelen bekötötték a szememet, s kivezettek az erdőbe. Egész napra és éjszakára egyedül maradok ott. Állok, mint egy fa, s megnyitom az érzékeimet a csodálatos tapasztalásnak, hogy az erdő befogad. Érzem, hogy talpaim gyökereket eresztenek a földbe. Megérkeznek hozzám az információk a föld mélyéből, s megérkeznek hozzám Gaia ajándékai. Testem csatorna: ég-föld összekötője, létem teljesség.

Kapcsolódom a fákhoz, a fák által fenntartott energia hálózathoz, bölcsességhez és tudatossághoz. Befogadtak, elfogadtak. Bemutatnak az erdő többi lényének. Egyre bizalmasabbak velem. Érzem, ahogy megközelítenek, megérintenek. Fénypászma vetül az arcomra, néhány levél hullik rám. Pillangók, méhek, madarak szállnak arra. Szárnyuk érinti az arcomat. Kicsi és nagy négylábú állatok érkeznek. Nedves orrukkal megszimatolnak. Már mindannyian ismernek és számon tartanak engem.

Jön az éjszaka hűvöse, s én állok, mint a fák. Talpamon keresztül forróság tölt el, ami a Földből árad belém. A Föld gondoskodik rólam. Ereje beárad a lényembe és átmelegít. Táplál is, mert nem érzek sem szomjúságot, sem pedig éhséget. Jelen vagyok. Földelt vagyok. Mindenség-tudatos vagyok. Jönnek és látnak az éjszaka lényei. Érintenek, elfogadnak, befogadnak ők is.

Közeledik a hajnal. Férfi kísérőm szeretettel figyel engem végig, s amikor eljön a megfelelő pillanat, kérdez. felteszi azokat a kérdéseket, amik a törzsünk életében most fontosak. Megkapom a választ az erdőtől, a földtól, az égtől, vagy az állatoktól. Megkapom a választ a saját testemtől, hiszen a testemben érzem a mindenséget.

A kérdés az, hogy a törzsünk mire számíthat a külvilágból. S érzékelem, hogy a távolból idegen emberek közelítenek. Fejszéjük van és vágják a fákat. Sorra dőlnek ki a fák, ők pedig felénk jönnek.

Anélkül, hogy tennék valamit, érzem, hogy egy erő aktiválódik bennem, ami visszafordítja őket. Nem jöhetnek közel. Visszafordulnak, s soha nem jönnek vissza.

Eljött a pillanat, amikor kísérőm leveszi a szememről a kendőt. Egymásra mosolygunk, semmit sem kell mondanunk. Visszatérünk a törzs lakóhelyére együtt. Már mindenki tudja, hogy mi történt, látom a mosolyukat. Folytatódik az élet hétköznapi rendje, de nincs annál édesebb boldogság, mint ennek a rendnek a részeként létezni.

A Föld megtartó, rám szabott, tápláló bőség-ereje ezután bármikor oda gyűlik, ahová a talpamat teszem. Ennyi elég is lehetne, de van még tennivaló. Törzsünkben a férfi és a női beavatás elkülönült, s újra kell kötni az együttműködés szálait. Már csak azért is, mert a fejszések jobb, ha távol maradnak, s ebben mindenkinek van feladata.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 236 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az apa által körénk rajzolt körvonal

Az apa. Galga Menti Női Önismereti Kör 2019. július

Női önismereti körünk első évében folyamatosan formálódott az együttléteink stílusa, az egyes programok forgatókönyve.

Női szerepszemélyiségeink,  belső világunk titkai hívtak bennünket és szereztünk hasznos tudást róluk, önmagunkról. 

Az apa eddig mint külső szereplő jelent csak meg, de most mint az énünk egyik kiterjesztésével találkoztunk vele. 

Azt találtuk, hogy lényünket mintegy keretezi, körberajzolja, világunk kontúrjait létével jelöli ki az apa. Az apa az első férfiúi visszajelzés a számunkra, női önismeretünk alapminőségét ő adja meg. Ha szeretetteljes, hercegnőnek, királylánynak tart és tenyerén hordoz bennünket, az remek, de ha az apa sérült, nincs a helyén, hiányzik vagy nem tud mit kezdeni a leánygyermekkel, az sokszor életre kiható önbizalomhiányt, gyenge önértékelést és más problémákat eredményezhet.

A legfontosabb alapélményeink egyike, hogy apánk életet adott és szeret.  Védelmez, életkereteket teremt. Ha így gondolunk rá, önismeretünk hirtelen egy hatalmas térrel lesz gazdagabb. Bárhol van és bármilyen az apánk, az általa élt élet minket is keretez. Nagyon jó, ha azt látjuk magunkra nézve, hogy ezt az apa által alkotott teret anyánk tölti meg gondoskodással és szeretettel.  

Ez történik, ha apa és anya szeretik egymást, s helyük a saját családrendszerükben rendben van. 

Nem ritka viszont, hogy a családi rendszer szintjei elcsúsztak, az apa például már az anya megismerése előtt elköteleződött a saját anyja mellett, vagy egy korábbi párkapcsolat, szerelem még mélyen hat rá. Megjelenhet új párkapcsolata, betegség, vagy függőség is. 

Van, hogy már az apa sem kapta meg azt a támogatást a saját származási családjában, amivel erői kiteljesedhettek volna, és ezért zavaros, sebzett érzelemvilággal rendelkezik. Szeretetét nem tudja kifejezni, rideg, zárkózott, önző, vagy akár durva, bántalmazó lesz. 

Végül néha az is megtörténik, hogy az apa eltűnik: meghal, vagy kilép a család életéből. 

Galga Menti Női Önismereti Kör - Apa oltár-installáció.
A Galga Menti Női Önismereti Kör Apa oltár-installációja

Mit tehetünk ekkor? 

Az önismereti úton járva módszeresen, tudatos munkával kapcsolódunk a belső apa képéhez, bármilyen is legyen az első percben az. Megszólítva őt elmondjuk neki mindazt, ami fájt, ami hiányzott. Ezt a belső apát most megérinti az, ami a valódi apát nem tudta, s kérésünk, belső gyermekünk kérése most el tud jutni hozzá. Teremtő erőnkre támaszkodva ennek a belső gyermeknek végre megadjuk azt a támaszt, ami olyan nagyon hiányzott az életünkben. 

Végre a belső apát megismerve mi magunk megrajzoljuk azt a keretet, amit nem ismerve hiány, sérülések, bántások értek minket. 

A kérdőív, amit az apával kapcsolatosan töltöttünk ki, és a “Mondd el apának” című páros gyakorlat segített ennek az elérésében. Az apa és én rajzot már a gyógyult mintánkról készítettük, s ezt majd otthon összeillesztjük az anya és én rajzunkkal.

A nap végi kollektív teres állításban kapott szimbolikus történet a teljesség fényébe emelte a körünket. Senki nem kell, hogy tudást lopjon vagy kerülő utakon jusson önismerethez. Nem szorulunk arra, hogy kitalált identitással mutatkozzunk be, mások életét éljük. Nem kell elfogadni a szívünktől  idegen döntéseket. Érdemes a szabadságot választani akkor is, ha az eleinte lemondással jár, szűkebb kereteket biztosít. Még ha hatalmas áldozatot kell is hozni a szívünk választása érdekében, látszólag mindent elveszítünk,  a világ rendje az, hogy megérkezik a mélységből kivezető, rendbe-fénybe-tudásba érkeztető lehetőség is.

A változás, amit egy nap alatt megéltünk, óriási. Volt, aki ráébredt, hogy a fájó emlékek miatt ő maga is lezárt az apa jó tulajdonságai felé is, amely elzárkózás már a párkapcsolatában is megjelent. Most le tudta győzni ezeket a korlátokat, s egy új nyitottsággal indul haza.

Mindőnkhöz új szavak, a belső apát jellemző új tulajdonságok érkeztek: Gyengédség, bizalom, támasztó erő, tevékeny jelenlét, figyelmesség, udvariasság, erő, példakép, harmónia, teljesség. Apánk már olyan valaki, aki szeretetteljes tekintélyt sugároz, akire föl lehet nézni, aki példakép, s aki által kerek egész lesz számunkra a világ. 

Ezt kívánjuk mindenkinek, aki szeretne gyógyulni. 

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

A Galga Menti Női Önismereti Körbe jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/2018/08/07/jelentkezes-a-galga-menti-noi-korbe/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 231 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Álomidő

Álomidő. Generációk összegzett szellemi tudása egy rejtett erőtérben. Az ideális törzs állítás szépséges terét meghatározott emberek élték át. Pontosan azok, akikre tartozik. 

Most megosztom veletek úgy, ahogyan egy régi-régi mesélő tenné. Valaki, aki emlékezik. 

Lelkem egy részének származása, otthona a törzs. A közé a 12 férfi és 12 nő közé tartozom, akik egy napon a világnak ebbe a rejtett zugába érkeztek a meghatározatlanból, hogy megismerjék az anyag világát.

Ehhez egyszerűen csak éltünk, léteztünk, befogadtuk ennek a gyönyörű térnek a hatásait. 

Álomidő. Aboriginal festmény

Átlényegültünk sziklává, folyóvá, tengerré, állatokká vagy növényekké, hogy megértsük a lényegüket.

Ez a lényeg táncot keltett bennünk, így időről időre összegyűltünk, és megmutattuk egymásnak a táncunkat. Láttuk, hogy mindegyikünk tánca más és más, és mindegyikünk tánca gyönyörű. Ezért megtanultuk, követtük társunk táncát, így mindenki tudta ugyanazt. 

Évezredeken keresztül, generációk százain át tanultuk így a világot. Táncunk, mozdulataink kifinomultak, kecsesek és lágyak lettek. Mozgásunk nyomán fényszálak, szépséges energiák keletkeztek, amik összekötötték az eredetünket, földi szívünket és csoportunk közös szívét a megismert valósággal.

Bottyán Katalin: Búcsú a Földtől

Egyre távolabbi terek hívtak bennünket, egészen addig, míg egyik társunk el nem úszott az óceánba, másikunk pedig el nem tűnt a bozót kanyargós útjai között. 

Egy vak társunk a földön ülve még sokáig érezte a mozgásuk által keltett rezgéseket, és az emlékező asszonyunk szívében tartotta őket továbbra is. 

Az eltávozottak lényét is beemeltük a táncba, a távoli világokkal együtt, amiben jártak, de szívünk lassan elfáradt a várakozásban, és a földre feküdtünk.

Új típusú emberek érkeztek, akik megkapálták és birtokba vették a földet. Nem voltak kíváncsiak a titkaira, sem a mi évezredek során összegzett tudásunkra. Így elrejtőztünk. 

Ősökké lettünk. Összegyűjtött tudásunk neve Álomidő lett, mert ekkortól a hozzánk fordulók álmok vagy révülés során tudtak velünk kapcsolódni.

Elrejtőztünk, de mégis itt vagyunk néhányotok szívében, hogy emlékezzünk az együttre, a lények és a föld, a kozmosz egységére. Az anyagba merülés munkájára és az átszellemítés, összegzés felelősségére. Itt vagyunk és emlékezünk.

Kozmikus
szarvas

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 228 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A belső gyermek játszótere. Gyermekáldás. A család mint kiteljesedés.

A  gyermekvállalás akkor tud kiteljesedéssé válni az életünkben, ha felnőttként megérkezünk a jelenbe, önismerettel rendelkező önmagunkhoz. Ennek belső forrása egy másik erő, vagy még inkább tér. Ez a tér az állításokban gyakran úgy jelenik meg, mint a belső gyermek játszótere. Itt nincs döntés és nincs választás, minden lehetőség a maga isteni teljességében ragyog. Itt van az anya, az apa és a gyermek, azaz, a család ideája is. Ez a tér az, amihez önismeretünk talaján állva fordulhatunk, és aminek erejéből gyógyulhatunk és teremthetünk.

Ehhez a játszótérhez elvileg szabadon hozzáférhetünk, ez a földi élet sűrű és kemény megnyilvánulásai között a biztonságunk. Biztos pont,  ami őrzi a lelkünk tudását, célját. Innen jön a támogatás, ha kételkednénk magunkban, vagy ha elvesztenénk az álmunkat. De néha nem könnyű visszatérni. Személyes történetünk, családunk, az emberek, világa, a föld sok sebe mintha elválasztana bennünket. Mi mégis útnak indultunk a 2019. júniusi kollektív teres nap több évezredet, sok fájdalmas történetet hordozó terében.

1.Láttuk, hogy a személyes sorsok veszteségei fájdalommal járnak és választásokra késztetnek bennünket felnőtt életünkben. Egy elvesztett családtag útja mellett kitartva eltávolodhatunk az élőktől. Mégis nyitva áll előttünk és leszármazottaink előtt a belső gyermek játszótere, ahol a család egysége teljes és amit nem érintenek a választás következményei. 

2. Találkoztunk olyan történettel, ahol az élet továbbadása áldozattal járt. Láttuk, hogy az áldozat meghozásának forgatókönyvét létrehozó energia  az élet továbbadásának érdekében érkezik. Ezért elfogadhatjuk az életet még akkor is, ha az a minket szeretők  áldozata árán érkezett hozzánk.

3. Megértettük, hogy kiteljesedésünk érdekében (f)el kell ismernünk a valóságot, olyannak, amilyen az ténylegesen. Elfogadtuk, hogy bizonyos esetekben a múlt nem folytatható. Egy-egy sorsesemény lezajlásakor, vagy egy sorsfeladat elvégzésének erejéig összekapaszkodhatunk olyan emberekkel is, akikkel később nem kell együtt maradnunk. Ilyenkor nem próbáljuk meg újraalkotni életünket a régi mintának megfelelően, hanem a saját utunkat választjuk akkor is, ha látszólag egyedül maradunk egy időre. Fontos elismernünk az ilyen ideiglenes kötelékek támogatását, s szeretettel engedjük el őket minden érintett számára a szabadságot választva. 

4. Láttuk, hogy milyen az a rend, amikor aranyasszonyi női erőnket kisugározva egy élettel teli fényteret tudunk teremteni a családunknak, és ekkor a férfi az általunk megteremtett szeretet-tér körüli védőgyűrűben gyakorolja a hivatását. Ugyanakkor, ha gyengülünk, képesek kell legyünk átadni az irányítást e belső térben is neki, mert bizonyos sebeket ő tudott meggyógyítani. Amikor talpra álltunk, ő is visszatérhetett harcosi-papi beavatottságának sajátos közösségi tereibe. 

5. Kapcsolódtunk az előző nők kollektív teréhez és kértük áldásukat. Mivel az előző állításokban megtisztult már az a közös tér, ami a sorscsapások, áldozathozatalok emlékét hordozta, egy szépséges szakrális energia szabadult fel, egy az anyaságot támogató női szentély energiája született meg. A problémáinkat, fájdalmunkat felajánlottuk ennek a kollektív női erőnek, aki gyógyította ezeket.

Gyermek életfavirággal

6. Innen tértünk vissza a személyes térbe, ahol két résztvevő témájával dolgoztunk. Egyik társunk személyes történetében a párválasztás, az anyai hivatás választásának kérdése került előtérbe. A leendő férj, apa felismerése kulcsfontosságú, mert a gyermek a szülői párhoz érkezik. Ennek hogyanját a nap elején egy speciális szellemi tér megnyílása már megmutatta. Ez a tér hasonló, vagy talán ugyanaz, mint a belső gyermek játszótere. A család ideájának tere. Ez a rezgés csatornázódott a személyes szintre mintegy ajándékként a nap végén. A lélek szintjén az apa, az anya és a gyermek ismerik egymást és összetartoznak, azonban ez a tudás a születés után nem feltétlenül könnyen hozzáférhető.

A vérvonalunk, különösen a női vérvonalunk sebei elzárhatnak bennünket ettől az információtól.

 Ez éppen az ellentéte annak, amit arról tanultunk, hogy az áldozat az élet továbbadását szolgálja. A nem megdolgozott, átfényesített áldozat elterel az élet továbbadásának választásától. Ezért ebben az állításban megnyílt a generációs tér: a női vérvonal tere. Résztvevőnket anyja sebeinek átvállalása alól anyai nagymamája mentette fel. Így tudta helyét elfoglalni párja mellett az anyák sorában, s így már el tudta fogadni a gyermekeit.

7. Végül egy másik résztvevőnk ebben az átfényesített közös térben végre szembe tudott nézni gyászával. Két magzatot veszített korábban, egyiket abortusz, a másikukat spontán vetélés során. A hosszú oldási folyamatban a gyermekek lelke (és saját belső gyermeke) számára is megnyílt a belső gyermek játszótere. Társunk a csoport támogatásával odatalált a játszótérre, arra a szépséges és biztonságos helyre, ahol a változás, a történés nem számít. Itt még minden a maga szabad teljességében ragyog. Résztvevőnk szembenézett apjával és édesanyjával is, megbocsátott nekik, és tudott végre gyermekükként nézni rájuk. Ezek a lépések mind fájdalmasak és nehezek voltak, de a csoport segítségével ez a társunk is jövendőbeli párja és gyermekei mellé állhatott.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Kérlek, vedd figyelembe, hogy a kollektív teres állításokon való részvétel feltétele, hogy legalább 3 alkalommal vegyél részt személyiségintegrációs állításokon. Ezt azért kérem, mert egy bizonyos megdolgozottságra és a módszer ismeretére szükség van a kollektív térben való munkához. Így is megmutatkozhatnak vakfoltok, fájó emlékek a személyes teredben, amiken mielőbb dolgoznod kell majd. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 228 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Delfin vérvonal

Az állításkérő túlsúly problémákkal érkezik, aminek indokát nem találja: rendszeresen sportol, figyel az étkezésére és egészségileg is rendben van, amit orvosi vizsgálatok is alátámasztanak. Kérdése: mi ez a súly?

A bevezető beszélgetésnél csoportszinten is azt találjuk, hogy mindenki valami plusz teherrel érkezett, ami nem a személyes választásokból következik, nem a személyes élet része, hanem valami, ami ezen túlmutat. Így erre a pluszra is kérdezünk. A teszt során azt találjuk, hogy egy előző életes állítás segíthet.

Így jutottunk i.e. 44-be, a mai Mozambik területére, egy tengerparti faluba. Az állítást kérő egy fiatalasszony volt ebben az életében. További szereplők: az anyósa és a férje. 

Az első képben a három szereplő a terem lehető legtávolabbi sarkaiba húzódik, nem néznek egymásra. Az állító képviselője ki is fejezi: nem érti, hogy mi közük van egymáshoz. 

A férje is megerősíti: egyáltalán nem érzi a felesége felé a kapcsolódást, de az anyjára haragszik. A kérdésre, hogy miért haragszik, azt válaszolja, hogy az anyja felelős a házasságért a számára kevésbé vonzó nővel, s nem érzi a köztük lévő anya-gyermek kapcsolatot sem.

A férj anyja elmondja, hogy ő maga is idegennek, nem ide tartozónak érzi magát. Nem csak a családban, de általában a szárazföldön sem otthonos. Ő a tengert ismeri, a tenger mélyét. Nem is emberi lénynek érzi magát, sokkal inkább delfinnek.

Ezen a ponton tesztelni kellett, hogy ezt az információt hogyan kell értelmezni. Racionális magyarázatként az merült fel bennem, hogy az anyós egy közeli szigetről származik, vagy gyermekkora nagy részét csónakon töltötte, esetleg egy tengeri isten beavatottja.

A teszt ezzel szemben azt mutatta, hogy a képviselő által megfogalmazott mondatok pontosak: a férj anyja egy delfin lény, aki beinkarnált az emberek közé. Ennek az oka, hogy szükséges egy delfin-vérvonal, olyan emberek születése, akiknek inkarnációs láncában delfinek szerepelnek. Így kapcsolódunk oda (vagy talán vissza?) ahhoz a tudáshoz, amit a delfinek őriznek.

Ez a tudás és tapasztalás pedig röviden a következő:


*Könnyű vagy

Tágas a tér.

* Szabadon, könnyen haladhatsz bármely irányba. 

* Nincsenek előtted akadályok,  s ahogy haladsz, az út emel és simogat. 

A kép forrása: http://vilagutazo.net/wp-content/uploads/2016/07/Mozambik_Afrika_12.jpg

Ahogy az anyós kimondja ezeket az információkat, a menye felfigyel. Eddig a terem egy távoli sarkába húzódott, s egy párna kötötte le a figyelmét. Egyáltalán nem nézett sem a férjére, sem az anyósára. Kizártnak és magányosnak érezte magát. 

Most azonban azt mondja az anyósának: Most már értem, hogy miért engem választottál a fiad feleségének. Elmondja, hogy a párna a gyermekét (vagy leendő gyermekét) jelképezi. A gyermekével az ölében közelebb lép az anyósához és megölelik egymást. 

A férj azonban még mindig elzárkózik és haragot érez az anyja irányába. 

Ki is mondja neki: Haragszom rád! Nem értelek! Nem fogadsz el engem, mert én más vagyok mint te! Miattad (amiért olyan vagy, amilyen) senkihez sem tartozom és magányos vagyok! Nehéz az életem. Egyáltalán nem tetszik a nő sem, akit választottál nekem. 

Érzékeljük, hogy a férj nem az anyja vérvonalát örökölte, hanem az apjáét, az apja emberi gyökereihez kapcsolódik. Ezt érzi kibékíthetetlen ellentétnek. 

Az anyja tehetetlennek érzi magát ezzel a ténnyel szemben. 

Az inkarnációs térből itt lépünk át újra a jelenbe. Több, mint kétezer év telt el a történet óta, s az állítást kérő már nem az, aki akkor volt. Sok tapasztalatot szerzett. Behívom őt is a térbe, s kimondja, hogy látja ezt a történetet. Elfogadja a magáénak, s elfogadja a gyógyulást. 

Az állítást már ennek a ténynek a tudatában, egy alternatív, belső történettel folytatjuk. Ebben az anyós a fiának a következőt mondja: 

Drága fiam! Látlak! Látom, hogy az apád útját követed. Tudd, hogy nem kell választanod. Mindkét út nyitva áll előtted: az anyai út is, és az apai út is. Mindkettőt, vagy akár egyiket, akár másikat is választhatod. Ezzel nem kevesebb lettél, hanem több. Szabad vagy. 

A férj így már közelebb tud lépni, és meg tudja ölelni a családját. 

Az állítást kérő plusz “súlya” az inkarnációs emlékeiben élő delfin lény, vagy ahogy az anyós képviselője a záró beszélgetésben kifejezte: a kis hableány érzése: a szárazföld kemény, nehézkes haladni, az út néha bánt, mert köves, tüskés. Nem is nyílik mindenfelé. Néha piszkosak leszünk, s nem tisztulunk meg automatikusan. Testünk egész súlyát nekünk kell hordozni, mert a közeg, amiben mozgunk, nem segít úgy, mint a víz. Az állítás eredménye, hogy elfogadta azt a különleges plusz képességet, hogy utazását megélheti a delfinek módján is, s választhatja a könnyűséget.

Az állítást kérő elmondja, hogy nemrégiben volt Mozambikban. Egy óceán parti faluban szálltak meg, s egyik programjuk keretében kihajóztak és delfinekkel úsztak. A delfinek itt szabadon élnek, s ha akarnak, jönnek, ha nem akarnak, nem jönnek. Tehát nincs garancia, hogy akár csak egyetlen delfint is látnak a kiránduláson.

Őket rengeteg delfin fogadta, köztük a helyi kapitány elmondása szerint olyan fajok is, akik soha nem, vagy csak nagyon ritkán úsznak emberekkel. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 226 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az anyaság értéke

A Galga Menti Női Önismereti Körben lépésről lépésre haladunk: ismerkedünk a saját minőségeinkkel, s történetünk legfontosabb állomásaihoz kapcsolódunk. A női lét állomásai vannak soron: leány, szerető után most az anya, anyaság értéke került a fókuszba.

Csodálatos időnk volt, ezért a kertben, a hatalmas akácfák kupolája alatt rendezkedtünk be.  A ráhangolódást is segítő oltárt vörös áttört selyem alapra helyeztük el, amire egy okkersárga selyemmel borított emelvényt tettünk. Erre került egy bronzkori mintákkal díszített kerámia tál tenger mosta gömbölyded tégladarabokkal, kavicsokkal és csigákkal. Majd a kavicsokra az Istennő Anya alakjának szobra függőlegesen, erre keresztben pedig a leány szobra került. A tál alatt egy anya és leánya faragvány foglalt helyet, s ezeket ölelte körül még egy selyem kendő.  A tál mögé egy vázát tettünk egy szál sárga virággal. Mögötte világított az áttört fehér gyertyatartóban az a gyertya, ami már egy éve, a Kör megalakulása óta kísér bennünket. E sokjelentésű díszek köré a Grál kártya és az Istennő kártya lapjai mellett az anyaságot szimbolizáló képeket tettünk még.

A Kört mint mindig, beszélgetéssel indítottuk. Először az anyasággal, saját édesanyánkkal, anyává válásunkkal kapcsolatos többnyire pozitív, vagy néha ellentmondásos érzéseinket osztottuk meg egymással. Majd egyre mélyebb körök nyíltak meg: sorra kerültek a családon belüli erőszak, a mozaik családok, a túl korai vagy túl késői gyermekvállalás témája mellett a gyermeknevelés kérdései és kudarcai (pl. határ megvonás, tekintély, akár büntetés, problémák kezelése)  és várandósságok, szülések, vetélések emlékei is. 

Ugyanakkor a csoda, a felelősség, a büszkeség is jelen volt. Csoda és büszkeség minden gyermekünk. Csoda és büszkeség minden cél, amit elértünk, hiszen az anyaság a női teremtő erőnk kiteljesedése. Ezzel a képességgel érleljük, hordozzuk a vágyból céllá, majd eredménnyé mindazt, amit magunk vagy a szeretteink számára elképzelünk. 

Természetesen szó esett a férfiakról, akik nélkül nem lehetnénk anyák, arról a törekvésről és vágyról, hogy harmóniában, kölcsönös szeretetben éljünk velük.  

A Kör második részében az édesanyánkkal kapcsolatos kérdőívvel dolgoztunk, majd az összegyűjtött érzelmeket, emlékeket, kimondatlan szavakat páros munka során megosztottuk egy társunkkal, aki édesanyánkat képviselte. Egy-egy ilyen kimondás segítségével annyi minden a helyére kerülhetett!

A kimondás, az őszinte megnyilvánulás pillanatai után összegeztük azokat a kulcsszavakat, amelyek bennünk, vagy akár édesanyánkban az anyasághoz kapcsolódnak. Egyúttal összegyűjtöttük és a kollektív teres állításunk terébe emeltük őket: Keserűség, kegyetlenség, elégedettség, elfogadás, megbecsülés, csoda, társadalom fenntartó energia.

Azt szeretnénk, ha a férfiak megbecsülnék az anyai minőséget, hiszen ez minden élet alapja. Fontos az a felelősség, amit az anyasághoz kapcsol a társadalom, de akkor nyíljon meg az a tér, ahol az anyaság nem korlát, hanem kiteljesedés, és ahol az anyákat megbecsülés övezi. Ennél talán még fontosabb, hogy mi magunk lássuk az anyaságban az értéket. Éljük meg az anyai létben azt a kincset, amire büszkék lehetünk, és azt a kiteljesedést, ami valójában máris bennünk van. 

Lehetőséget szeretnénk kapni arra, hogy olyan anyák legyünk, akik azt a csodát, ami a gyermek és tágabb értelemben maga az élet, teremteni, nemesíteni, továbbadni képesek. Legyen lehetőségünk az otthonunkat harmóniával megtölteni. Lehessen az anyaság ereje egy társadalomformáló erő, ami a férfi erővel egyenrangúan, egymásnak kölcsönös támogatást nyújtva létezik.

Az állítás az anyasággal való egységélmény megéléséhez segített bennünket. A tér i.e. 103-ban a mai Nápoly környékén nyílt meg. Egy család életébe nyerhettünk bepillantást, ahol a családtagok egymástól érzelmileg eléggé elszigetelten élték a mindennapjaikat. A szereplők: Egy fiatal nő, a férje, a gyermekének az apja,  az édesanyja, az édesapja és az anyai nagyszülei. Rajtuk kívül még volt egy bölcs öreg remete asszony is a történetben, aki gyógyított mindenkit, aki ezt kérte, de egyébként nem avatkozott be az életükbe.

A családtagok több generáción áthúzódó terheket cipeltek. A nagyapa haldoklott, és ráébredt, hogy az egyetlen igazán fontos dolog az, hogy a családtagok szeressék egymást. De a szeretet ebben a családban nehezen tud megnyilvánulni. Hosszabb oldási folyamatokon keresztül jutottunk el addig a képig, míg a keménység, kegyetlen szigor helyett végre áramlani tudott a szeretet a nagyapa és a lánya között. A gyógyítónak hála, az unoka és a férje is egymásra talált, s végül a nagyapa és a nagyanya, az apa és az anya is támasszá tudott válni a következő generációk számára.

Miért, és kinek jó a Női Kör? Nekünk jó, mert már barátok vagyunk, van támaszunk. Barátságban vagyunk önmagunkkal és egymásra is számíthatunk. Van önismeretünk, ezért bátrabbak vagyunk, ha nehéz témák kerülnek elő akár a szavak, akár a tettek mezején.  Másként látjuk a családunkat: a korábban félreismert családtagjainkkal kezdjük megtalálni a hangot. A korábbi feszültségek helyén megértés és megbékélés van. Így hát jó a Női Kör a családtagjainknak is, és a környezetünknek is.

A Galga Menti Női Önismereti Kör vezetője: Bottyán Katalin, szervezője Varga Tímea. Foglalkozásainkat havonta egyszer, Aszódon tartjuk. Ha szeretnél többet tudni, vagy csatlakozni, kapcsolódj a csoportunkhoz a Facebookon. Szeretettel várunk!

 
Galga menti Női Önismereti Kör
Zárt csoport · 55 tag
Csatlakozás a csoporthoz
Az önismeret, a női körök és családállítások támogató, segítő erejének elkötelezett hívei vagyunk, mivel saját életutunkon már tapasztaltuk ezek minde…
 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…