Kategória: dimenzió állítás

Az erdő tanítványai

Kollektív teres állítói nap – emberiség (részlet) 

Előző életes beavatás-történet a szibériai tajgából. 

I.sz 269. Szibéria déli, délnyugati részén egy erdő-beavatotti közösségben vagyunk. A csoport egyik, fiatal leány tagját avatják be éppen. 

Szép fehér fa
fehér fényben
arany árnyak rejtekében
türkiz fenyők gyűrűjében
föld-emlékű mély erdőben

jelek jelezte kedves úton.
Szép fehér fa fehér fényben arany árnyak rejtekében türkiz fenyők gyűrűjében föld-emlékű mély erdőben újra csírázó időben szívem emlékezetében jelek jelezte kedves úton.

Fény és tiszta öröm árasztotta el a szívemet: végre teljes lényemmel hozzákapcsolódhatok ahhoz a szent térhez, amiben eddig is éltem, és amit emberi mértékkel mérve nagyon jól ismertem, s amit erdőnek neveznek.

Ezen a reggelen bekötötték a szememet, s kivezettek az erdőbe. Egész napra és éjszakára egyedül maradok ott. Állok, mint egy fa, s megnyitom az érzékeimet a csodálatos tapasztalásnak, hogy az erdő befogad. Érzem, hogy talpaim gyökereket eresztenek a földbe. Megérkeznek hozzám az információk a föld mélyéből, s megérkeznek hozzám Gaia ajándékai. Testem csatorna: ég-föld összekötője, létem teljesség.

Kapcsolódom a fákhoz, a fák által fenntartott energia hálózathoz, bölcsességhez és tudatossághoz. Befogadtak, elfogadtak. Bemutatnak az erdő többi lényének. Egyre bizalmasabbak velem. Érzem, ahogy megközelítenek, megérintenek. Fénypászma vetül az arcomra, néhány levél hullik rám. Pillangók, méhek, madarak szállnak arra. Szárnyuk érinti az arcomat. Kicsi és nagy négylábú állatok érkeznek. Nedves orrukkal megszimatolnak. Már mindannyian ismernek és számon tartanak engem.

Jön az éjszaka hűvöse, s én állok, mint a fák. Talpamon keresztül forróság tölt el, ami a Földből árad belém. A Föld gondoskodik rólam. Ereje beárad a lényembe és átmelegít. Táplál is, mert nem érzek sem szomjúságot, sem pedig éhséget. Jelen vagyok. Földelt vagyok. Mindenség-tudatos vagyok. Jönnek és látnak az éjszaka lényei. Érintenek, elfogadnak, befogadnak ők is.

Közeledik a hajnal. Férfi kísérőm szeretettel figyel engem végig, s amikor eljön a megfelelő pillanat, kérdez. felteszi azokat a kérdéseket, amik a törzsünk életében most fontosak. Megkapom a választ az erdőtől, a földtól, az égtől, vagy az állatoktól. Megkapom a választ a saját testemtől, hiszen a testemben érzem a mindenséget.

A kérdés az, hogy a törzsünk mire számíthat a külvilágból. S érzékelem, hogy a távolból idegen emberek közelítenek. Fejszéjük van és vágják a fákat. Sorra dőlnek ki a fák, ők pedig felénk jönnek.

Anélkül, hogy tennék valamit, érzem, hogy egy erő aktiválódik bennem, ami visszafordítja őket. Nem jöhetnek közel. Visszafordulnak, s soha nem jönnek vissza.

Eljött a pillanat, amikor kísérőm leveszi a szememről a kendőt. Egymásra mosolygunk, semmit sem kell mondanunk. Visszatérünk a törzs lakóhelyére együtt. Már mindenki tudja, hogy mi történt, látom a mosolyukat. Folytatódik az élet hétköznapi rendje, de nincs annál édesebb boldogság, mint ennek a rendnek a részeként létezni.

A Föld megtartó, rám szabott, tápláló bőség-ereje ezután bármikor oda gyűlik, ahová a talpamat teszem. Ennyi elég is lehetne, de van még tennivaló. Törzsünkben a férfi és a női beavatás elkülönült, s újra kell kötni az együttműködés szálait. Már csak azért is, mert a fejszések jobb, ha távol maradnak, s ebben mindenkinek van feladata.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 236 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az apa által körénk rajzolt körvonal

Az apa. Galga Menti Női Önismereti Kör 2019. július

Női önismereti körünk első évében folyamatosan formálódott az együttléteink stílusa, az egyes programok forgatókönyve.

Női szerepszemélyiségeink,  belső világunk titkai hívtak bennünket és szereztünk hasznos tudást róluk, önmagunkról. 

Az apa eddig mint külső szereplő jelent csak meg, de most mint az énünk egyik kiterjesztésével találkoztunk vele. 

Azt találtuk, hogy lényünket mintegy keretezi, körberajzolja, világunk kontúrjait létével jelöli ki az apa. Az apa az első férfiúi visszajelzés a számunkra, női önismeretünk alapminőségét ő adja meg. Ha szeretetteljes, hercegnőnek, királylánynak tart és tenyerén hordoz bennünket, az remek, de ha az apa sérült, nincs a helyén, hiányzik vagy nem tud mit kezdeni a leánygyermekkel, az sokszor életre kiható önbizalomhiányt, gyenge önértékelést és más problémákat eredményezhet.

A legfontosabb alapélményeink egyike, hogy apánk életet adott és szeret.  Védelmez, életkereteket teremt. Ha így gondolunk rá, önismeretünk hirtelen egy hatalmas térrel lesz gazdagabb. Bárhol van és bármilyen az apánk, az általa élt élet minket is keretez. Nagyon jó, ha azt látjuk magunkra nézve, hogy ezt az apa által alkotott teret anyánk tölti meg gondoskodással és szeretettel.  

Ez történik, ha apa és anya szeretik egymást, s helyük a saját családrendszerükben rendben van. 

Nem ritka viszont, hogy a családi rendszer szintjei elcsúsztak, az apa például már az anya megismerése előtt elköteleződött a saját anyja mellett, vagy egy korábbi párkapcsolat, szerelem még mélyen hat rá. Megjelenhet új párkapcsolata, betegség, vagy függőség is. 

Van, hogy már az apa sem kapta meg azt a támogatást a saját származási családjában, amivel erői kiteljesedhettek volna, és ezért zavaros, sebzett érzelemvilággal rendelkezik. Szeretetét nem tudja kifejezni, rideg, zárkózott, önző, vagy akár durva, bántalmazó lesz. 

Végül néha az is megtörténik, hogy az apa eltűnik: meghal, vagy kilép a család életéből. 

Galga Menti Női Önismereti Kör - Apa oltár-installáció.
A Galga Menti Női Önismereti Kör Apa oltár-installációja

Mit tehetünk ekkor? 

Az önismereti úton járva módszeresen, tudatos munkával kapcsolódunk a belső apa képéhez, bármilyen is legyen az első percben az. Megszólítva őt elmondjuk neki mindazt, ami fájt, ami hiányzott. Ezt a belső apát most megérinti az, ami a valódi apát nem tudta, s kérésünk, belső gyermekünk kérése most el tud jutni hozzá. Teremtő erőnkre támaszkodva ennek a belső gyermeknek végre megadjuk azt a támaszt, ami olyan nagyon hiányzott az életünkben. 

Végre a belső apát megismerve mi magunk megrajzoljuk azt a keretet, amit nem ismerve hiány, sérülések, bántások értek minket. 

A kérdőív, amit az apával kapcsolatosan töltöttünk ki, és a “Mondd el apának” című páros gyakorlat segített ennek az elérésében. Az apa és én rajzot már a gyógyult mintánkról készítettük, s ezt majd otthon összeillesztjük az anya és én rajzunkkal.

A nap végi kollektív teres állításban kapott szimbolikus történet a teljesség fényébe emelte a körünket. Senki nem kell, hogy tudást lopjon vagy kerülő utakon jusson önismerethez. Nem szorulunk arra, hogy kitalált identitással mutatkozzunk be, mások életét éljük. Nem kell elfogadni a szívünktől  idegen döntéseket. Érdemes a szabadságot választani akkor is, ha az eleinte lemondással jár, szűkebb kereteket biztosít. Még ha hatalmas áldozatot kell is hozni a szívünk választása érdekében, látszólag mindent elveszítünk,  a világ rendje az, hogy megérkezik a mélységből kivezető, rendbe-fénybe-tudásba érkeztető lehetőség is.

A változás, amit egy nap alatt megéltünk, óriási. Volt, aki ráébredt, hogy a fájó emlékek miatt ő maga is lezárt az apa jó tulajdonságai felé is, amely elzárkózás már a párkapcsolatában is megjelent. Most le tudta győzni ezeket a korlátokat, s egy új nyitottsággal indul haza.

Mindőnkhöz új szavak, a belső apát jellemző új tulajdonságok érkeztek: Gyengédség, bizalom, támasztó erő, tevékeny jelenlét, figyelmesség, udvariasság, erő, példakép, harmónia, teljesség. Apánk már olyan valaki, aki szeretetteljes tekintélyt sugároz, akire föl lehet nézni, aki példakép, s aki által kerek egész lesz számunkra a világ. 

Ezt kívánjuk mindenkinek, aki szeretne gyógyulni. 

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

A Galga Menti Női Önismereti Körbe jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/2018/08/07/jelentkezes-a-galga-menti-noi-korbe/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 231 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Álomidő

Álomidő. Generációk összegzett szellemi tudása egy rejtett erőtérben. Az ideális törzs állítás szépséges terét meghatározott emberek élték át. Pontosan azok, akikre tartozik. 

Most megosztom veletek úgy, ahogyan egy régi-régi mesélő tenné. Valaki, aki emlékezik. 

Lelkem egy részének származása, otthona a törzs. A közé a 12 férfi és 12 nő közé tartozom, akik egy napon a világnak ebbe a rejtett zugába érkeztek a meghatározatlanból, hogy megismerjék az anyag világát.

Ehhez egyszerűen csak éltünk, léteztünk, befogadtuk ennek a gyönyörű térnek a hatásait. 

Álomidő. Aboriginal festmény

Átlényegültünk sziklává, folyóvá, tengerré, állatokká vagy növényekké, hogy megértsük a lényegüket.

Ez a lényeg táncot keltett bennünk, így időről időre összegyűltünk, és megmutattuk egymásnak a táncunkat. Láttuk, hogy mindegyikünk tánca más és más, és mindegyikünk tánca gyönyörű. Ezért megtanultuk, követtük társunk táncát, így mindenki tudta ugyanazt. 

Évezredeken keresztül, generációk százain át tanultuk így a világot. Táncunk, mozdulataink kifinomultak, kecsesek és lágyak lettek. Mozgásunk nyomán fényszálak, szépséges energiák keletkeztek, amik összekötötték az eredetünket, földi szívünket és csoportunk közös szívét a megismert valósággal.

Bottyán Katalin: Búcsú a Földtől

Egyre távolabbi terek hívtak bennünket, egészen addig, míg egyik társunk el nem úszott az óceánba, másikunk pedig el nem tűnt a bozót kanyargós útjai között. 

Egy vak társunk a földön ülve még sokáig érezte a mozgásuk által keltett rezgéseket, és az emlékező asszonyunk szívében tartotta őket továbbra is. 

Az eltávozottak lényét is beemeltük a táncba, a távoli világokkal együtt, amiben jártak, de szívünk lassan elfáradt a várakozásban, és a földre feküdtünk.

Új típusú emberek érkeztek, akik megkapálták és birtokba vették a földet. Nem voltak kíváncsiak a titkaira, sem a mi évezredek során összegzett tudásunkra. Így elrejtőztünk. 

Ősökké lettünk. Összegyűjtött tudásunk neve Álomidő lett, mert ekkortól a hozzánk fordulók álmok vagy révülés során tudtak velünk kapcsolódni.

Elrejtőztünk, de mégis itt vagyunk néhányotok szívében, hogy emlékezzünk az együttre, a lények és a föld, a kozmosz egységére. Az anyagba merülés munkájára és az átszellemítés, összegzés felelősségére. Itt vagyunk és emlékezünk.

Kozmikus
szarvas

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 228 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A belső gyermek játszótere. Gyermekáldás. A család mint kiteljesedés.

A  gyermekvállalás akkor tud kiteljesedéssé válni az életünkben, ha felnőttként megérkezünk a jelenbe, önismerettel rendelkező önmagunkhoz. Ennek belső forrása egy másik erő, vagy még inkább tér. Ez a tér az állításokban gyakran úgy jelenik meg, mint a belső gyermek játszótere. Itt nincs döntés és nincs választás, minden lehetőség a maga isteni teljességében ragyog. Itt van az anya, az apa és a gyermek, azaz, a család ideája is. Ez a tér az, amihez önismeretünk talaján állva fordulhatunk, és aminek erejéből gyógyulhatunk és teremthetünk.

Ehhez a játszótérhez elvileg szabadon hozzáférhetünk, ez a földi élet sűrű és kemény megnyilvánulásai között a biztonságunk. Biztos pont,  ami őrzi a lelkünk tudását, célját. Innen jön a támogatás, ha kételkednénk magunkban, vagy ha elvesztenénk az álmunkat. De néha nem könnyű visszatérni. Személyes történetünk, családunk, az emberek, világa, a föld sok sebe mintha elválasztana bennünket. Mi mégis útnak indultunk a 2019. júniusi kollektív teres nap több évezredet, sok fájdalmas történetet hordozó terében.

1.Láttuk, hogy a személyes sorsok veszteségei fájdalommal járnak és választásokra késztetnek bennünket felnőtt életünkben. Egy elvesztett családtag útja mellett kitartva eltávolodhatunk az élőktől. Mégis nyitva áll előttünk és leszármazottaink előtt a belső gyermek játszótere, ahol a család egysége teljes és amit nem érintenek a választás következményei. 

2. Találkoztunk olyan történettel, ahol az élet továbbadása áldozattal járt. Láttuk, hogy az áldozat meghozásának forgatókönyvét létrehozó energia  az élet továbbadásának érdekében érkezik. Ezért elfogadhatjuk az életet még akkor is, ha az a minket szeretők  áldozata árán érkezett hozzánk.

3. Megértettük, hogy kiteljesedésünk érdekében (f)el kell ismernünk a valóságot, olyannak, amilyen az ténylegesen. Elfogadtuk, hogy bizonyos esetekben a múlt nem folytatható. Egy-egy sorsesemény lezajlásakor, vagy egy sorsfeladat elvégzésének erejéig összekapaszkodhatunk olyan emberekkel is, akikkel később nem kell együtt maradnunk. Ilyenkor nem próbáljuk meg újraalkotni életünket a régi mintának megfelelően, hanem a saját utunkat választjuk akkor is, ha látszólag egyedül maradunk egy időre. Fontos elismernünk az ilyen ideiglenes kötelékek támogatását, s szeretettel engedjük el őket minden érintett számára a szabadságot választva. 

4. Láttuk, hogy milyen az a rend, amikor aranyasszonyi női erőnket kisugározva egy élettel teli fényteret tudunk teremteni a családunknak, és ekkor a férfi az általunk megteremtett szeretet-tér körüli védőgyűrűben gyakorolja a hivatását. Ugyanakkor, ha gyengülünk, képesek kell legyünk átadni az irányítást e belső térben is neki, mert bizonyos sebeket ő tudott meggyógyítani. Amikor talpra álltunk, ő is visszatérhetett harcosi-papi beavatottságának sajátos közösségi tereibe. 

5. Kapcsolódtunk az előző nők kollektív teréhez és kértük áldásukat. Mivel az előző állításokban megtisztult már az a közös tér, ami a sorscsapások, áldozathozatalok emlékét hordozta, egy szépséges szakrális energia szabadult fel, egy az anyaságot támogató női szentély energiája született meg. A problémáinkat, fájdalmunkat felajánlottuk ennek a kollektív női erőnek, aki gyógyította ezeket.

Gyermek életfavirággal

6. Innen tértünk vissza a személyes térbe, ahol két résztvevő témájával dolgoztunk. Egyik társunk személyes történetében a párválasztás, az anyai hivatás választásának kérdése került előtérbe. A leendő férj, apa felismerése kulcsfontosságú, mert a gyermek a szülői párhoz érkezik. Ennek hogyanját a nap elején egy speciális szellemi tér megnyílása már megmutatta. Ez a tér hasonló, vagy talán ugyanaz, mint a belső gyermek játszótere. A család ideájának tere. Ez a rezgés csatornázódott a személyes szintre mintegy ajándékként a nap végén. A lélek szintjén az apa, az anya és a gyermek ismerik egymást és összetartoznak, azonban ez a tudás a születés után nem feltétlenül könnyen hozzáférhető.

A vérvonalunk, különösen a női vérvonalunk sebei elzárhatnak bennünket ettől az információtól.

 Ez éppen az ellentéte annak, amit arról tanultunk, hogy az áldozat az élet továbbadását szolgálja. A nem megdolgozott, átfényesített áldozat elterel az élet továbbadásának választásától. Ezért ebben az állításban megnyílt a generációs tér: a női vérvonal tere. Résztvevőnket anyja sebeinek átvállalása alól anyai nagymamája mentette fel. Így tudta helyét elfoglalni párja mellett az anyák sorában, s így már el tudta fogadni a gyermekeit.

7. Végül egy másik résztvevőnk ebben az átfényesített közös térben végre szembe tudott nézni gyászával. Két magzatot veszített korábban, egyiket abortusz, a másikukat spontán vetélés során. A hosszú oldási folyamatban a gyermekek lelke (és saját belső gyermeke) számára is megnyílt a belső gyermek játszótere. Társunk a csoport támogatásával odatalált a játszótérre, arra a szépséges és biztonságos helyre, ahol a változás, a történés nem számít. Itt még minden a maga szabad teljességében ragyog. Résztvevőnk szembenézett apjával és édesanyjával is, megbocsátott nekik, és tudott végre gyermekükként nézni rájuk. Ezek a lépések mind fájdalmasak és nehezek voltak, de a csoport segítségével ez a társunk is jövendőbeli párja és gyermekei mellé állhatott.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Kérlek, vedd figyelembe, hogy a kollektív teres állításokon való részvétel feltétele, hogy legalább 3 alkalommal vegyél részt személyiségintegrációs állításokon. Ezt azért kérem, mert egy bizonyos megdolgozottságra és a módszer ismeretére szükség van a kollektív térben való munkához. Így is megmutatkozhatnak vakfoltok, fájó emlékek a személyes teredben, amiken mielőbb dolgoznod kell majd. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 228 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Delfin vérvonal

Az állításkérő túlsúly problémákkal érkezik, aminek indokát nem találja: rendszeresen sportol, figyel az étkezésére és egészségileg is rendben van, amit orvosi vizsgálatok is alátámasztanak. Kérdése: mi ez a súly?

A bevezető beszélgetésnél csoportszinten is azt találjuk, hogy mindenki valami plusz teherrel érkezett, ami nem a személyes választásokból következik, nem a személyes élet része, hanem valami, ami ezen túlmutat. Így erre a pluszra is kérdezünk. A teszt során azt találjuk, hogy egy előző életes állítás segíthet.

Így jutottunk i.e. 44-be, a mai Mozambik területére, egy tengerparti faluba. Az állítást kérő egy fiatalasszony volt ebben az életében. További szereplők: az anyósa és a férje. 

Az első képben a három szereplő a terem lehető legtávolabbi sarkaiba húzódik, nem néznek egymásra. Az állító képviselője ki is fejezi: nem érti, hogy mi közük van egymáshoz. 

A férje is megerősíti: egyáltalán nem érzi a felesége felé a kapcsolódást, de az anyjára haragszik. A kérdésre, hogy miért haragszik, azt válaszolja, hogy az anyja felelős a házasságért a számára kevésbé vonzó nővel, s nem érzi a köztük lévő anya-gyermek kapcsolatot sem.

A férj anyja elmondja, hogy ő maga is idegennek, nem ide tartozónak érzi magát. Nem csak a családban, de általában a szárazföldön sem otthonos. Ő a tengert ismeri, a tenger mélyét. Nem is emberi lénynek érzi magát, sokkal inkább delfinnek.

Ezen a ponton tesztelni kellett, hogy ezt az információt hogyan kell értelmezni. Racionális magyarázatként az merült fel bennem, hogy az anyós egy közeli szigetről származik, vagy gyermekkora nagy részét csónakon töltötte, esetleg egy tengeri isten beavatottja.

A teszt ezzel szemben azt mutatta, hogy a képviselő által megfogalmazott mondatok pontosak: a férj anyja egy delfin lény, aki beinkarnált az emberek közé. Ennek az oka, hogy szükséges egy delfin-vérvonal, olyan emberek születése, akiknek inkarnációs láncában delfinek szerepelnek. Így kapcsolódunk oda (vagy talán vissza?) ahhoz a tudáshoz, amit a delfinek őriznek.

Ez a tudás és tapasztalás pedig röviden a következő:


*Könnyű vagy

Tágas a tér.

* Szabadon, könnyen haladhatsz bármely irányba. 

* Nincsenek előtted akadályok,  s ahogy haladsz, az út emel és simogat. 

A kép forrása: http://vilagutazo.net/wp-content/uploads/2016/07/Mozambik_Afrika_12.jpg

Ahogy az anyós kimondja ezeket az információkat, a menye felfigyel. Eddig a terem egy távoli sarkába húzódott, s egy párna kötötte le a figyelmét. Egyáltalán nem nézett sem a férjére, sem az anyósára. Kizártnak és magányosnak érezte magát. 

Most azonban azt mondja az anyósának: Most már értem, hogy miért engem választottál a fiad feleségének. Elmondja, hogy a párna a gyermekét (vagy leendő gyermekét) jelképezi. A gyermekével az ölében közelebb lép az anyósához és megölelik egymást. 

A férj azonban még mindig elzárkózik és haragot érez az anyja irányába. 

Ki is mondja neki: Haragszom rád! Nem értelek! Nem fogadsz el engem, mert én más vagyok mint te! Miattad (amiért olyan vagy, amilyen) senkihez sem tartozom és magányos vagyok! Nehéz az életem. Egyáltalán nem tetszik a nő sem, akit választottál nekem. 

Érzékeljük, hogy a férj nem az anyja vérvonalát örökölte, hanem az apjáét, az apja emberi gyökereihez kapcsolódik. Ezt érzi kibékíthetetlen ellentétnek. 

Az anyja tehetetlennek érzi magát ezzel a ténnyel szemben. 

Az inkarnációs térből itt lépünk át újra a jelenbe. Több, mint kétezer év telt el a történet óta, s az állítást kérő már nem az, aki akkor volt. Sok tapasztalatot szerzett. Behívom őt is a térbe, s kimondja, hogy látja ezt a történetet. Elfogadja a magáénak, s elfogadja a gyógyulást. 

Az állítást már ennek a ténynek a tudatában, egy alternatív, belső történettel folytatjuk. Ebben az anyós a fiának a következőt mondja: 

Drága fiam! Látlak! Látom, hogy az apád útját követed. Tudd, hogy nem kell választanod. Mindkét út nyitva áll előtted: az anyai út is, és az apai út is. Mindkettőt, vagy akár egyiket, akár másikat is választhatod. Ezzel nem kevesebb lettél, hanem több. Szabad vagy. 

A férj így már közelebb tud lépni, és meg tudja ölelni a családját. 

Az állítást kérő plusz “súlya” az inkarnációs emlékeiben élő delfin lény, vagy ahogy az anyós képviselője a záró beszélgetésben kifejezte: a kis hableány érzése: a szárazföld kemény, nehézkes haladni, az út néha bánt, mert köves, tüskés. Nem is nyílik mindenfelé. Néha piszkosak leszünk, s nem tisztulunk meg automatikusan. Testünk egész súlyát nekünk kell hordozni, mert a közeg, amiben mozgunk, nem segít úgy, mint a víz. Az állítás eredménye, hogy elfogadta azt a különleges plusz képességet, hogy utazását megélheti a delfinek módján is, s választhatja a könnyűséget.

Az állítást kérő elmondja, hogy nemrégiben volt Mozambikban. Egy óceán parti faluban szálltak meg, s egyik programjuk keretében kihajóztak és delfinekkel úsztak. A delfinek itt szabadon élnek, s ha akarnak, jönnek, ha nem akarnak, nem jönnek. Tehát nincs garancia, hogy akár csak egyetlen delfint is látnak a kiránduláson.

Őket rengeteg delfin fogadta, köztük a helyi kapitány elmondása szerint olyan fajok is, akik soha nem, vagy csak nagyon ritkán úsznak emberekkel. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 226 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az anyaság értéke

A Galga Menti Női Önismereti Körben lépésről lépésre haladunk: ismerkedünk a saját minőségeinkkel, s történetünk legfontosabb állomásaihoz kapcsolódunk. A női lét állomásai vannak soron: leány, szerető után most az anya, anyaság értéke került a fókuszba.

Csodálatos időnk volt, ezért a kertben, a hatalmas akácfák kupolája alatt rendezkedtünk be.  A ráhangolódást is segítő oltárt vörös áttört selyem alapra helyeztük el, amire egy okkersárga selyemmel borított emelvényt tettünk. Erre került egy bronzkori mintákkal díszített kerámia tál tenger mosta gömbölyded tégladarabokkal, kavicsokkal és csigákkal. Majd a kavicsokra az Istennő Anya alakjának szobra függőlegesen, erre keresztben pedig a leány szobra került. A tál alatt egy anya és leánya faragvány foglalt helyet, s ezeket ölelte körül még egy selyem kendő.  A tál mögé egy vázát tettünk egy szál sárga virággal. Mögötte világított az áttört fehér gyertyatartóban az a gyertya, ami már egy éve, a Kör megalakulása óta kísér bennünket. E sokjelentésű díszek köré a Grál kártya és az Istennő kártya lapjai mellett az anyaságot szimbolizáló képeket tettünk még.

A Kört mint mindig, beszélgetéssel indítottuk. Először az anyasággal, saját édesanyánkkal, anyává válásunkkal kapcsolatos többnyire pozitív, vagy néha ellentmondásos érzéseinket osztottuk meg egymással. Majd egyre mélyebb körök nyíltak meg: sorra kerültek a családon belüli erőszak, a mozaik családok, a túl korai vagy túl késői gyermekvállalás témája mellett a gyermeknevelés kérdései és kudarcai (pl. határ megvonás, tekintély, akár büntetés, problémák kezelése)  és várandósságok, szülések, vetélések emlékei is. 

Ugyanakkor a csoda, a felelősség, a büszkeség is jelen volt. Csoda és büszkeség minden gyermekünk. Csoda és büszkeség minden cél, amit elértünk, hiszen az anyaság a női teremtő erőnk kiteljesedése. Ezzel a képességgel érleljük, hordozzuk a vágyból céllá, majd eredménnyé mindazt, amit magunk vagy a szeretteink számára elképzelünk. 

Természetesen szó esett a férfiakról, akik nélkül nem lehetnénk anyák, arról a törekvésről és vágyról, hogy harmóniában, kölcsönös szeretetben éljünk velük.  

A Kör második részében az édesanyánkkal kapcsolatos kérdőívvel dolgoztunk, majd az összegyűjtött érzelmeket, emlékeket, kimondatlan szavakat páros munka során megosztottuk egy társunkkal, aki édesanyánkat képviselte. Egy-egy ilyen kimondás segítségével annyi minden a helyére kerülhetett!

A kimondás, az őszinte megnyilvánulás pillanatai után összegeztük azokat a kulcsszavakat, amelyek bennünk, vagy akár édesanyánkban az anyasághoz kapcsolódnak. Egyúttal összegyűjtöttük és a kollektív teres állításunk terébe emeltük őket: Keserűség, kegyetlenség, elégedettség, elfogadás, megbecsülés, csoda, társadalom fenntartó energia.

Azt szeretnénk, ha a férfiak megbecsülnék az anyai minőséget, hiszen ez minden élet alapja. Fontos az a felelősség, amit az anyasághoz kapcsol a társadalom, de akkor nyíljon meg az a tér, ahol az anyaság nem korlát, hanem kiteljesedés, és ahol az anyákat megbecsülés övezi. Ennél talán még fontosabb, hogy mi magunk lássuk az anyaságban az értéket. Éljük meg az anyai létben azt a kincset, amire büszkék lehetünk, és azt a kiteljesedést, ami valójában máris bennünk van. 

Lehetőséget szeretnénk kapni arra, hogy olyan anyák legyünk, akik azt a csodát, ami a gyermek és tágabb értelemben maga az élet, teremteni, nemesíteni, továbbadni képesek. Legyen lehetőségünk az otthonunkat harmóniával megtölteni. Lehessen az anyaság ereje egy társadalomformáló erő, ami a férfi erővel egyenrangúan, egymásnak kölcsönös támogatást nyújtva létezik.

Az állítás az anyasággal való egységélmény megéléséhez segített bennünket. A tér i.e. 103-ban a mai Nápoly környékén nyílt meg. Egy család életébe nyerhettünk bepillantást, ahol a családtagok egymástól érzelmileg eléggé elszigetelten élték a mindennapjaikat. A szereplők: Egy fiatal nő, a férje, a gyermekének az apja,  az édesanyja, az édesapja és az anyai nagyszülei. Rajtuk kívül még volt egy bölcs öreg remete asszony is a történetben, aki gyógyított mindenkit, aki ezt kérte, de egyébként nem avatkozott be az életükbe.

A családtagok több generáción áthúzódó terheket cipeltek. A nagyapa haldoklott, és ráébredt, hogy az egyetlen igazán fontos dolog az, hogy a családtagok szeressék egymást. De a szeretet ebben a családban nehezen tud megnyilvánulni. Hosszabb oldási folyamatokon keresztül jutottunk el addig a képig, míg a keménység, kegyetlen szigor helyett végre áramlani tudott a szeretet a nagyapa és a lánya között. A gyógyítónak hála, az unoka és a férje is egymásra talált, s végül a nagyapa és a nagyanya, az apa és az anya is támasszá tudott válni a következő generációk számára.

Miért, és kinek jó a Női Kör? Nekünk jó, mert már barátok vagyunk, van támaszunk. Barátságban vagyunk önmagunkkal és egymásra is számíthatunk. Van önismeretünk, ezért bátrabbak vagyunk, ha nehéz témák kerülnek elő akár a szavak, akár a tettek mezején.  Másként látjuk a családunkat: a korábban félreismert családtagjainkkal kezdjük megtalálni a hangot. A korábbi feszültségek helyén megértés és megbékélés van. Így hát jó a Női Kör a családtagjainknak is, és a környezetünknek is.

A Galga Menti Női Önismereti Kör vezetője: Bottyán Katalin, szervezője Varga Tímea. Foglalkozásainkat havonta egyszer, Aszódon tartjuk. Ha szeretnél többet tudni, vagy csatlakozni, kapcsolódj a csoportunkhoz a Facebookon. Szeretettel várunk!

 
Galga menti Női Önismereti Kör
Zárt csoport · 55 tag
Csatlakozás a csoporthoz
Az önismeret, a női körök és családállítások támogató, segítő erejének elkötelezett hívei vagyunk, mivel saját életutunkon már tapasztaltuk ezek minde…
 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Párkapcsolatban az egyéni lét egy magasabb fokán kollektív teres állítói nap összefoglalója

kollektív teres állítói nap összefoglalója

A kép számos helyen megtalálható az instagramon - sajnos, a szerzőjét nem sikerült kiderítenem. Köszönet a művésznek.

Mivel az előző állítói napunkon sok erőt és tudást gyűjtöttünk, bizalommal indultunk tovább. Azt a kérést fogalmaztuk meg a szívünkben, hogy a párkapcsolatban önmagunk egy magasabb hatványát szeretnénk megtapasztalni.  Egy hosszú  út bejárására vállalkoztunk, és a következő témákkal dolgoztunk:  

  1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre. 
  2. Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe. 
  3. A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében.
  4. Hogyan kerültünk ide? Jelenlegi mintánk gyökere. 
  5. A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban. Magasabb hatványba érkezés. 
  6. Férfiak törésmintája
  7. Megoldás és választás férfi módra
  8. Összekapcsolódás a múltunkkal. Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása. 
  9. Új minta állítás: A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása. 
  10. Segítség itt és most. Inspiráció, súgás jelenlegi lényünk számára az új, kiteljesedett párkapcsolat megéléséhez vezető úton. 

1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre

I.e. 412. Az Uraltól keletre, egy tengerparti területen járunk. A csoportban jelenlévő női esszenciális mintát keresve érkezünk ide. Az első képben két jómódú nő áll egymáshoz igen közel, apai nagymama és leány unokája. A térbe érkezik egy katona, aki harag-energiát sugároz. Feleséget keres. A fiatalabb nő feszült lesz ekkor, gyűlöletet érez, s körbe-körbe jár.  A nagymama (52 éves), lekuporodva imádkozik. Ebbe a jelenetbe ekkor egy újabb szereplő lép be: egy 14 éves leány, aki nem tudja, hová tartozik – úgy érzi, nem tagja ennek a közösségnek. Hamarosan kiderül, hogy ez a fiatal lány egy másik faluból érkezett ide, ő segít a két első nőnek a háztartásban. A katona megjelenése mindhárom nőt szorongással, sőt, gyűlölettel tölti el, de mindannyian tudják, az az élet rendje, hogy a 14 éves fiatal lánynak mindenképpen mennie kell majd. Ők hazaengedik, elengedik a szolgálatukból. Ekkor egy idősebb férfi érkezik a tér egy kicsit távolabbi helyére, ahová a lány is áll. Ez a férfi a 14 éves leány apja. A katona vele egyezik meg a leányról, akinek valóban mennie kell. Egyetlen eszköze, hogy nem együttműködő, passzív marad a párkapcsolatban. Ez a katonát egyáltalán nem zavarja. Ő tökéletesen érzi magát, hiszen ereje teljében van. Biztos benne, hogy a leány hálás lehet neki, hogy maga mellé emelte.  A férfi a teremtés koronája, az a rend, hogy az ő akarata érvényesül. A nő csak eszköz. Az egyetlen személy, aki együttérzést tanúsít a fiatal leány felé, az az első képben lévő másik fiatal (már házas) nő. Ő kimondja: “Borzasztó, hogy ez történik velünk. Látva ezt a történetet, újraélem, ami velem is megtörtént néhány évvel ezelőtt”.  Az állítás üzenete meglepő volt számunkra, hiszen a résztvevő nők annak ellenére, hogy a magánéletükben önállóak, helytállnak, a minta állítás terében kiszolgáltatottnak látszottak. Elveszítették hitüket abban, hogy tudnak hatást gyakorolni arra, hogy milyen az életük, milyen velük a párjuk. Az esszencia nyíltan azt üzeni, hogy a férfi határozza meg a párkapcsolat jellegét és a nő közérzetét. Az állításban egy olyan kort láttunk, ahol a lánynak már nagyon fiatalon férjhez kellett mennie, s nem volt beleszólása abba, hogy kihez. A nők mind tudták, elfogadták, hogy ez a világ rendje. A férfiakat egyáltalán nem zavarta, hogy  a nők nem boldogok. Meg sem fordult a fejükben, hogy annak kéne lenniük. A maximum, ameddig el tudtunk jutni, az volt, hogy az egyik nő kifejezte, hogy őt megrendíti az, ami a társával történt. De nem tehet semmit, vele is így volt. A csoportban résztvevők döbbenten konstatálták: “A gödörben vagyunk. Nincs bizalom, csak belenyugvás. De látjuk, hogy a női erőnek emelkednie kell!”

Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe.

Az utunk tovább i.sz. 634-be, Afrikába, a Kalahári sivatagba vezet. A csoport tagjainak egy közös inkarnációja ez, amelyben mindannyian jelen voltunk. Hamarosan láthatóvá válik, hogy hová vezet az első állításban látott csüggedt és belenyugvó női attitüd. A férfi minőség, animus  a csoportra jellemző terében szintén találtunk sérülést. Legnagyobb problémája, hogy nem érti, hogy a nő miért elégedetlen, miért boldogtalan a környezetében. Egy fiatal nő és egy férfi van jelen az első képben. A férfi különösebb teketória nélkül megfogja a nőt, és húzza: feküdj le! A nő vonakodik, de a férfi erővel eléri, amit akar. Ekkor belép még egy nő az állításba, és a férfi őt is akarja. Minden nő kell neki, hiszen fontos, hogy gyermekek szülessenek. Ekkor lép be egy második férfi a történetbe, aki küzd az elsővel, és magához veszi tőle az első nőt. Így kialakulnak a párok. A második pár arra törekszik, hogy megmutassa az elsőnek, hogy így is lehet: lehet harmóniában, egymást elfogadva élni. Az első pár terében még egy darabig marad az agresszív minta. Lassan azonban ők is megtalálják a közöttük megfelelő – de hierarchikus – rendet, ahol a férfi a domináns és a nő ehhez alkalmazkodik.

A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében. Piramis.

A tér i.sz. 34-ben, Észak-Afrikában nyílik meg. Három réteg mutatkozik meg az igen összetett, szimbolikus, sok fájdalmas emléket megmozdító állításban. A napon először pillanthatunk rá arra a gazdagságra, amit a nő kínál a férfinek, amikor társául fogadja, és arra az évezredes blokkoltságra is, ami nem engedi, hogy a párkapcsolatok kiteljesedjenek. Mint egy piramist érzékeljük a párkapcsolatok terét, aminek az alapját a hétköznapok rendje adja. A férfinek elsősorban erre van igénye, a nő pedig képes ezt adni, de ebben magányosnak, elutasítottnak, erejét vesztettnek érzi magát. Miért? Mert a párkapcsolatban van még (legalább) két magasabb réteg is, amit a nő képes kínálni és ezzel aktiválni a magasabb rendű férfi erőket is. A középső réteg a nemesség rétege, egy közvetítő vagy szervező réteg, ami a felülről érkező szakrális tudás segítségével kiemelkedő jelentőségűvé teszi a hétköznapok egyes elemeit. Ezt az ünnep terének is nevezhetjük, annak szépségével, formáival. Ez a réteg hat az alap önmagában gyorsan rendezetlenné váló tulajdonságával szemben, ez formálja szellemiségével a fizikai síkot. A harmadik réteg a piramis csúcsa, ahol a szakrális tudás él, azonban itt végtelen magányt találtunk, a társát vesztett papnő magányát és sebzettségét. Az ő visszahúzódása, sokszor mozdulatlansága, az ok, ami miatt a párkapcsolat, mint rendszer nem működhet a maga teljességében, legtisztább formájában. Érzékeltük a piramis tömbjét, a benne vezető folyosók, átjárók eltömődöttségét, ami a párkapcsolati problémák okozója. Az eltömődöttséget a papnő princípium fájdalma, félelme és talán megbánása teremti folyamatosan. Ő az, aki tudja, hogy milyen fontos a szintek közötti átjárhatóság, de azt is tudja sajnos, hogy a magasból nagyot lehet esni, és ő lezuhanhat a második, vagy akár az alsó szintre, ha nem vigyáz. Keresve az erőt, ami az átjárókat megnyitja, a szeretet érkezett, az absztrakt aranyló áldás derengése, amely könnyen lép be még a legzártabb terekbe is. Ez tudja összekapcsolni a szinteket, s meggyógyítani a papnőt, aki egyre vár.

Hogyan kerültünk ide? Egy magas női minőség megélése Santorini szigetén

Az Istennői próbatétel vihara. Szintlépés a női úton: teljesség, törés és magasabb hatványra emelkedés egyéni és közösségi szinten, de még nem a párkapcsolatban. Az állítás újabb olyan történet, amelyben a csoport minden tagja jelen volt, tehát inkarnációs elődeink megélték együtt. Azonban nem mindenki saját magát képviselte az állításban, tehát nem jöttünk el mindannyian. Santorini az állításban megmutatkozó időnél jóval később, a minószi civilizáció idején is a próbatétel kiindulópontja volt, most azonban egy sokkal ősibb történetbe érkezünk. I.e. 3334-ben a szigeten egy női közösség tartózkodik, akik az Istennőnek szentelték az életüket. A természettel összhangban egy tiszta közösséget alkotnak, ahol mindenki a maga területét gondozza és nemesíti: a kertet, a forrásokat, a tüzet, az égboltot. Az állítás abba a pillanatba vitt minket, amikor egyikük veszélyt érzékel, s rettegni kezd. Félelmében még menekülni sem tud, szinte sóbálvánnyá válva várja, hogy ráront sosem látott erejével egy vihar. (A tűz elem területét gondozó papnő volt ő). A legtöbb papnő menekül, méghozzá a hegyen lévő szentélybe, ahol az Istennő várja őket, mosolyogva. Csak a kertek (föld elem) papnője marad a helyén, és látva a tűz elem papnőjét  a viharban állva segítségért kiáltozni, érte rohan, és megmenti őt. A papnők mind az Istennő oltáránál gyülekeznek, és megdöbbenve látják, hogy az Istennő mosolyog, és mindent a legnagyobb rendben lévőként nyugtáz. Leírhatatlan a papnők kétségbeesése és fájdalma, ahogy az elvonuló vihar nyomán látják a kialudt tüzet, a sárral betömődött forrásokat, a letört ágú, virágaikat, gyümölcseiket, leveleiket vesztett, kidőlt fákat, beomlott épületeket. Kérdezgetni kezdik az Istennőt, hogy miért, hogyan történhetett meg mindez. S az Istennő válasza az volt, hogy nincs különösebb oka, ez így mind természetes és rendben van. A papnők érzékelik, hogy az Istennő előre tudta, hogy mi fog történni, de nem tartotta fontosnak, hogy jelezze beavatottjai számára a veszélyt, így az teljesen váratlanul érte őket. A papnők kétségbeesnek: nem értik, hogy az Istennő miért húzódott vissza az elefántcsonttoronyba pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Hogy nézhette el a katasztrófát, a papnői félelmét, a veszélyt, ami fenyegette őket és békés, szentelt világukat. A papnők bizalma az Istennőben megsérült. Amikor a pusztulás után mégis segítséget kérnek az Istennőtől a papnők, hogy hogyan állíthatják helyre kedves szigetüket, kertjeiket, forrásaikat, Ő csak mosolyog és nem segít. Még nagyobb döbbenet, csalódottság és fájdalom járja át újra a papnők szívét, kezd megtörni bennük a bizalom után a hit is.  Megértettük, és ők is megértik, hogy ez a törés még ma is tart, évezredes következményekkel jár. A papnői minőség nem csak azért magányos bennünk, mert nincs vele a férfi társa, hanem azért is, mert megszakadt kapcsolata a női szakralitással, az Istennő lényével.  Lassan-lassan mégis megmozdulnak a papnők, tenni kezdik, amit lehet: megtisztítják a forrást, a tűz oltárát, a fákat, a növényeket, a levegőbe illatokat varázsolnak, és újrakezdik az életet, az egyetlent, amit ismernek. A tűz papnője megrakja a tüzet, ez  az utolsó gesztus, amire a maguk erejéből képesek, hiszen a tűz a viharban kialudt. Minden készen van, s szinte olyan, mint volt, de az oltáron nincsen láng.  Az Istennő ekkor, mint egy fuvallat, megjelenik, és fellobbantja a lángot. Megszenteli, újra áldottá teszi a forrást, és termővé a kertet és a fákat. Majd ezt a tanítást adja: Mindannyian Istennők vagyunk, ti is, éppen úgy, mint én. Mind Egyek vagyunk. A kérdésetek az legyen, hogy ehhez hogyan találhatjuk meg a Társakat. Találjátok meg Önmagatokban az Istennőt, és engedjétek, hogy megszenteljen mindent, amit tesztek. A vihar azért kell, mert a dolgok megújítását éri el, és ez hozzátartozik az élethez, amit Istennőként élhettek. Lehet, hogy nehéz ezt elfogadni, de ez a cél. Tanításként pedig még azt is adom, hogy ültessetek egy rózsakertet a sziget közepén, és tanuljatok a Rózsától.  A Rózsa egybefoglalja a négy, általatok már ismert elemet, s hordozza és jelképezi az ötödiket, a Fényt, ami a vihar képében érkezett meg hozzátok.

A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban

Magasabb hatványba érkezés. Az állításban azt kerestük, hogy az előző történet milyen hatással van a párkapcsolatokra, milyen  nyomai vannak a mai párkapcsolati mintánkban. Ha egy nő képes megtalálni a benne élő Istennőt, mire számíthat a párkapcsolatában? Milyen hatással van egy felébredett nő a férfiakra? I.e. 3334-be egy, a mai Törökország területén lévő, tengerközeli kis faluba érkeztünk. Akit először megpillantunk az állítás során, az egy 15 éves, magas rangú, ragyogó szépségű leány, minden csodálatos tulajdonsággal felvértezve. Az állítás többi szereplője férfi, méghozzá mind lehetséges partnerek. (Királyfiak, hercegek, válogatott cigánylegények – pont, mint a magyar népmesében). A szépséges leány csodálatos tulajdonságaival, képességeivel, rangjával, vagyonával a kör közepén áll, és várja azt a férfit, aki majd a társa lehet, akiben minden, az övéhez illő jó tulajdonság megvan. Igen ám, csakhogy a férfiak mind távolabb állnak, és egyáltalán nem közelítenek hozzá. Neki kell felhívást közzétenni, hogy aki szeretne, versenghet a kezéért. Aki őt megajándékozza azzal, ami neki még nincsen, az lesz a férje. Erre nagy nehezen megmozdulnak a férfiak. Jön az első, erejét, gazdagságát fitogtatva, a második, a hatalmát megmutatva, de egyik sem győzi meg a leányt. Az állításból egyértelműen kitűnik, hogy a férfi hatalma, ereje, gazdagsága és más tulajdonságai nem igazán fontosak egy felébredt nőnek, – hiszen mindez neki magának is megvan. Ez  a legtöbb férfi törésminta gyökere. Ez a visszautasítás kihat a párkapcsolatokra a mai napig. Végül a harmadik férfi is megérkezik, önmagát ajánlva, és azt a csodálatos kincset, ami a párkapcsolatot egy magasabb hatványra emeli, a gyermeket. Azt ígérte, hogy gyermeket nemz a lánynak, aki őt választja férjéül. Ez az ígéret és ajándék az, ami megszólította a lány szívét, és ezt a férfit választotta, s ki is tartottak egymás mellett.

Férfiak törésmintája

A férfiak által megélt párkapcsolati sérülésekbe segített mélyebben betekinteni a következő állítás. Az idő i.e. 643. a helyszín India déli része, egy kis falu, ahol a lakók elsősorban földműveléssel foglalkoznak. Egy menyegzőre érkezünk éppen. A család nőtagjai ékesítik a menyasszonyt. A házasságot maguk a fiatalok is elfogadják, bár a szülők is részesei az elhatározásnak. A vőlegény szépnek látja a menyasszonyt, de valahogy mégsem biztos a választás helyességében: a menyecske túlságosan is “tüzes”, a szexuális vonzerőnek és a benne élő vágynak igen erőteljes jeleit mutatja. Egy ideig forró a levegő körülöttük, de az idő múlásával már a legtüzesebb ölelés sem köti le a férfit. A feleség pedig annyira igényli a figyelmet, hogy abban a pillanatban, ahogy a férje érdeklődése lankad, félrelép, újabb szerelmet keres. “Röpköd”, ahogy ő maga mondja, mivel fontos neki, hogy folyamatosan csodálják. Egy ponton túl ez a viselkedés nem fogadható el a férj számára, a szerelmét (túl) szabadon élő feleség helyett egy másik, nyugodtabb nőt választ. A feleség pedig folytatja a “röpdösést”. A férfi második házasságában kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, de az első feleségét továbbra is figyelemmel kíséri, ahogy újabb és újabb férfiak oldalán keresi a boldogságot. Sajnálja őt. Viszont egy idő után ő is ráun a második asszonyra is, s egyre újabb és újabb nőket ölel. A szerelmét szabadon élő első feleséghez végül egy papi férfi érkezik. A pap tudása, bölcsessége és ereje gyógyítólag hat. Ő tudja lekötni a sokszínű vágyát és maga mellett tartani az asszonyt. Innentől az asszony valóban rendelkezik szerelmével: nem adja oda mindenkinek, hanem tudja, hogy hova köteleződjön el, hiszen megismeri a választottját. A férjhez pedig egy olyan nő érkezik, aki az ő hétköznapjait rendezni tudja – ez az élmény az, ami ezt férfit végre megérkezteti az általa élhetőnek ítélt párkapcsolatba.

Megoldás és választás férfi módra

Ebben az állításban egy időben igen-igen távoli, de valahol annál ismerősebb helyzet tűnt fel. Egy válasz arra a kérdésre, hogy mi nők hogyan válaszolhatunk a férfiak igényeire, és a férfi szerint mi a lehetséges megoldás a párkapcsolatokban a mai napig tapasztalható  válságra.  Egy őskori férfi párválasztásának kálváriáját tapasztaltuk meg i.e. 9662-ből. S amikor értelmeztük ezt a történetet, visszaemlékeztünk a 3. állítástörténetben észlelt piramis formációra is. Az állításban megjelenő férfi feleséget keres, s a maga módján tiszta szándékkal, nyíltan az első megfelelő nő elé áll: “Ágyba!” – Felkiáltással. A nő vonakodik, de nem azért, mert a szexualitás ellen kifogása van. Azt mondja kérdésünkre, hogy ő kész a szerelemre, de nem így. Bár a férfi fogja mindkét kezét, és csak őrá figyel, ezt mondja neki: “Félek, és nem szeretnék veled menni, mert nem bízom benned.” A férfi meglepődik, de zokszó nélkül lemond a nőről és továbbáll. Semmit nem tesz azért, hogy megkedveltesse magát. Keres egy másik nőt, akit szintén megpróbál ágyba vinni. A második nő azt mondja neki: “Hódíts meg!” A férfi a legnagyobb természetességgel azt mondja neki: Jó. Elmegyek vadászni és hozok húst. Hamarosan visszatér a nőhöz, és azt mondja neki: én hoztam húst, te süsd meg. De a nő elutasítja a kérését. A férfi végül egy harmadik nőhöz lép, akinek átadja a húst. Ez a nő elfogadja, megsüti a húst és átadja a férfinek, hogy közösen egyék meg. Végül egybekelnek. Ez a kapcsolat már tud működni.

Összekapcsolódás a múltunkkal.

Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása.  Itt már muszáj volt összefoglalni és megbeszélni a tapasztaltakat, mert a résztvevők annyira döbbenten ismerték fel a saját mintáikat, kezdték megérteni a férfiakat, akikkel jelenleg, vagy a múltban találkoztak, kapcsolódtak, hogy ezt már nem tudtuk szó nélkül hagyni.  Mélységes képet mutatott a tükör, amibe néztünk, és  a személyes útmutatásokon túl korszakokon átívelő, többdimenziós tanítást is adott. A Piramis képe tért vissza ennél az értelmezésnél: a csúcson a papnői/istennői minőség áll a szerelmével szabadon rendelkező nő képében, akinek magányát, keresését egy papi minőségbe érkezett férfi tudja ellensúlyozni. Megrendülve ébredtünk rá, hogy sok vallásban a papi férfiaknak cölibátust kell vállalniuk – így a szerelmével szabadon rendelkező nő, vagyis a papnő társ nélkül marad, és szenved – s ez sajnos a kollektív térben is így van. Ez a szabad nő más férfi típusnak nem elég jó, hiszen értékei nem is neki szólnak. A férfiak sokszor úgy látják, hogy ezzel a típussal nem lehet mit kezdeni, s lenézik, nagyon alulértékelik vagy kihasználják, becsapják őt.  Holott a szerelmével szabadon rendelkező nő pontosan a legnagyobb értéket adja: szabadon dönt a párkapcsolatáról és igenis tud elköteleződni. De csak a megfelelő társsal. A piramis testében a középső réteget, s az átjárókat a nemesi minőség ereje hatja át. A nemes nő, a dáma, akit meg kell hódítani, aki tudatában van önnön értékeinek  egy harcosi, vezetői minőségű férfivel tud kapcsolódni, azzal érzi kiegészülve magát. Míg a háziasszonyra minden férfinek szüksége van, de kifejezetten ez az a minőség, aki a legtöbb férfihez jól tud kapcsolódni gondoskodó, otthonteremtő és alkalmazkodó képessége miatt. Ez tud jelenlegi mintánk szerint válaszolni a férfinek és megegyezni vele: én hozok húst, te süsd meg… Valamennyi női minőségre az vár, hogy újra megtalálja kapcsolatát a többi részével, hiszen ezek a női minőségek mindannyiunkban megvannak, csak mindőnkben másként aktívak, korábbi életeink, generációink megélései szerint. Ha EZ a női egység felépül, akkor tudjuk a férfiakat is erejükbe állítani, elismerni, segíteni. S akkor találja meg a teljességet megélő nő a teljességet megélő férfit is.

Új minta állítás:

A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása az állításban. 1. Szerelmével szabadon rendelkező női minőség (papnői minőség) a férfinek: Mindenem fáj, nagyon magányos vagyok. Én voltam az első és a legteljesebb, de te a legkisebbnek engem láttál. Pillanatok alatt lemondtál rólam.  2. Nemes női minőség a férfinek: én voltam a második, és megmondtam, mit szeretnék, de te elutasítottál engem és feltételekhez kötötted az ajándékodat. 3. A háziasszonyi minőség a férfinek:  Én vagyok a harmadik lehetőség a számodra. Elfogadom, amit adni tudsz, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. De kérlek, lásd a többieket is, akikkel én egy vagyok, és akik élnek bennem, és akik által én élek. Tudom, hogy te elutasítottad őket, és ezért visszavonultak. Én is lemondtam róluk, és veled maradtam. Ennyi maradt magamból nekem. De én így is szeretlek. Szeretem a gyermekeinket is. Most pedig visszaépítjük a nők szabadságát és erejét, mert így lehet erős és teljes a férfi is.                      A konklúzió ebben az új mintaállításban az, hogy tanuljuk újra megélni és megbecsülni a bennünk lévő minőségeket, mindegyiket. Álljunk a helyünkön, engedve, hogy a bennünket alkotó teljesség megnyilatkozzon. A Fény, a Szer-Elem, avagy az áldástér rezgése megtisztít, és áthat mindent: átjárhatóvá válnak a Piramis folyosói, és mindenhová megérkezik az erő és a fény. Végül az összegzésnél még egyszer visszatekintve a napra arra csodálkoztunk rá a résztvevőkkel, hogy a nők a történetekben mennyire alkalmazkodók voltak végig. Nem harcoltak igazán, elfogadták a sorsukat, vagy visszavonultak. 

Segítség itt és most

Ekkor még kértünk egy olyan történetet, ami útmutatás, segítség a jelenlévők számára, hogy személyes életünkben és a párkapcsolatban is meg tudjuk lépni azt a következő lépést, amivel a párkapcsolatunk egy magasabb hatványra tud érkezni. Az állítás egy újabb történetet mutatott meg.  Idő és hely: i.sz. 1322 Kolozsvár. Egy nemesi udvarban vagyunk. Az úrnő férje hosszú távollétében szinte férfias erővel irányítja a hatalmas háztartást, katonákat, parasztokat, cselédeket. Gondosan figyeli a fiatal férfiak (apródok, nemes ifjak) és nők (nemes kisasszonyok) előrehaladását, akik nevelését rábízták, a saját gyermekei mellett. Az asszony heroikus erővel helytáll. A fiatalok között szerelem szövődik, két harmonikus párkapcsolat is kialakul. Végül a ház ura is hazatér a háborúból, asszonya boldogan adja át a vezetés férfit illető felét, és változik vissza gondoskodó, boldog, bújós asszonnyá.

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

A párkapcsolat mint az egyén magasabb hatványa

Egyik kollektív teres állítói napunkon a párkapcsolati problémák, elsősorban a harag mögötti valóságot, szeretet-erőket kerestük, s találtuk meg.

A résztvevő csoport közös mintájában először azt láttuk, ahogy a férfiak és a nők is segítségre szorulnak, s egymástól különböző módon keresik gyógyulásuk útját.

Először a női erő mint esszencia jelent meg a térben az egyik női szereplő módszeres, kitartó keresése nyomán. Csodálatos volt látni, ahogy a női esszenciális erő támogatta a segítséget kérő asszonyt, akit így már el tudott érni a párja is.

Láttuk, ahogy a következő képben a nő egyik kezével a férjéhez kapcsolódott, a másikkal a női erő minőséghez. Középen ülve mintegy összekötötte őket. A nő érintésén keresztül a transzformált esszenciális női erő megérkezhetett a férfihez.

A férfi öntudatra ébredése pedig ezzel a mozdulattal, a feleségén keresztül kezdődött meg.

Az állítás később azt is megmutatta, hogy még tovább kell lépnie, hiszen a férfierőnek van egy másik része is, mégpedig a harcos minőség, ami kizárólag egy másik férfi, vagy férfiak csoportja által gyógyítható meg.

Ebben az állításban hiányzott az ifjú férfi apja, ezért amikor már kissé erőre kapott, elhatározta, hogy saját erejéből indul a többi ereje után.

Elment tehát a háborúba, ahol a többi férfi között, a harcban edződött meg.

Amikor visszatért, elmondta, hogy úgy érezte, útra kell kelnie, s a vándorlás és a küzdés az, amiben helytállva teljessé tud válni.  Így már a párkapcsolatban is a felesége mellé tud állni, férfiként.

Egy következő állítás csodás történetében láttuk az együttműködő energiákat, amint egymást építette a pár két tagja: királyként és királynőként: A királynő “csatornázta” a mennyei energiát, a király pedig instrukciókká, társadalmi berendezkedéssé formálta azokat.

Így teremtették meg egyúttal egymás számára azt a teret  is, amelyben mindketten kibontakozhattak, lényük legmagasabb minőségét is megélve. Ez a két önmagában is nemes lélek megélte a szerelem, a bölcsesség és a közös teremtés élménye által azt, hogy egymáshoz tartoznak, és amit együtt létrehoznak, az jó.

A május 19-i állítói napon arra keresünk választ, hogy a csoport közös terében, s így a saját terünkben milyen képességek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy felismerjük önmagunk egy új dimenzióját azáltal, hogy párkapcsolatban él(t)ünk, vagy majdani párunkkal rátaláljunk egy magasabb hatványunkra.

Az állítói napra jelentkezhetsz, amennyiben már voltál legalább három alkalommal nálam, s ebből egy alkalommal saját állításod is volt. Ha még nem voltál háromszor állítói napon, akkor pedig kérlek, először személyiségintegrációs állítói napra vagy egyéni állításra jelentkezz. 

Az állításokról többet tudhatsz meg, illetve a lap alján lévő jelentkezési lapon jelentkezhetsz a következő csoportos programjaimra:  http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/

Mikor javaslom, hogy eljöjj: 

  • Ha szeretnél betekinteni abba a tágas, szabad térbe, amit az állításokon meg lehet tapasztalni
  • Ha szeretnéd ezt a szabadságot megismerni, megteremteni a párkapcsolatban
  • Ha készülsz arra, hogy önmagad egy magasabb dimenzióját éld meg, akár a párkapcsolatodban is. 
  • Ha szeretnéd használni a csoport erejét a megújulásod során, de nem szeretnél részleteket mesélni a magánéletedről 
  •  Ha már voltál nálam legalább három állításon, s ebből legalább egy alkalommal saját állítást kértél. 

A nap tervezett tematikája: 

  • A női esszenciális erő jelenlegi mintája a csoport terében
  • A férfi esszenciális erő jelenlegi mintája a csoport terében
  • A párkapcsolat esszenciájának megnyilvánulása a csoport terében
  • A női esszenciális erő legmagasabb megélt, s jelen helyzetünkben támaszt adó megnyilvánulása
  • A férfi esszenciális erő legmagasabb megélt, s jelen helyzetünkben támaszt adó megnyilvánulása
  • Korábban megélt magasabb párkapcsolati minta, mely jelenleg segítség lehet a számunkra

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 220 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…