Kategória: állítástörténet

Az állításban látott kerek történetek leírása.

Gaia terei

www.bottyankatalin.com
Bottyán Katalin: Gaia álma

Gaia terei című kollektív teres állítói napunkon az volt a terv, hogy szépséges világkerülő útra indulunk, meghallgatva a Föld tanításait. De mégis minden másként alakult. Vagy mégis minden úgy, ahogy kértük?

Először a most következő történetbe kerültünk, amiben szerepelt  Gaia, a Föld, az ő emlékei, az emberiség, az emberiség által épített rendszerek, a Világlélek, és rejtőzködésükből kikukkantottak néhány más világ lakói is.

Gaia álma játék, valóság vagy mese? Mindenesetre egy évmilliókon átívelő történet talált ránk.  Amit most elmesélek, az ennek a legelső szakasza.

Valaha az idők mélyén, mégpedig éppen a mai napon egy szobában találkozott Gaia, a szépséges Föld és az ember. Az ember ránézett, sőt rátette a kezét, amitől Gaia a padlóra dőlt, és még az arcát is elfordította. Becsukta mindent látó szemét, hogy ne is lássák egymást, és álmodozni kezdett a régi emberiségekről, akik egészen másmilyenek voltak, mint ez a mostani. Azokkal nem csak együtt álmodta, hanem valósággá is teremtette az álmát, és csodálatos érzés volt az otthonuknak lennie.

Most persze minden más. Gaia erői rég görcsösen behúzódtak a testébe és történeteit nem meséli senkinek. Gyengének is érzi magát, különösen azóta, hogy érzékeli, hogy az ember valamiféle tevékenységet végez a háta mögött. 

Az ember pedig, anélkül, hogy a neki hátat fordító Gaiát elengedné, csak szorongva nézi, ahogy egyre többen gyűlnek össze körülötte. 

Itt van a gazdaság, a vallás, a hatalom, a háború és még ott van a tudomány is valahol. Nyomasztják ezek az embert és egyre jobban körbeveszik. Belőle szerveződnek. 

Van a térben, kicsit távolabb, ahonnan mindkettőjüket látja, de ő maga rejtve marad, még valaki. Ő szeretettel nézi Gaiat és az embert. Látja kettejük elkülönültségét, és az utat, amit  bejárnak majd. Neki még nincs neve, hiszen nincs senki, aki megszólítaná. Ő csak jelen van, de nem avatkozik be. 

Az egyetlen, amit az embertől el tud fogadni Gaia, az egy viszonylag új dolog, a tudomány. Az emberek róla alkotott tudását magáénak érzi. De még jobban begubózik, ahogy látja elterjedni a vallást,  a háborút, a gazdaságot és nagyon idegennek érzi a hatalmat.

Saját  álmán kívül nem foglalkoztatja semmi, de ez nem elég ahhoz, hogy boldog és tetterős legyen.  Ereje folyton fogy egészen addig, míg a tudomány a közelébe nem ér. Végre, sóhajtja Gaia, és saját emlékei közé öleli őt.

Ekkor Gaia lábánál is megjelennek lények, akik hozzá jönnek látogatóba távoli világokból. Ezek gyógyítják, hiszen ismerik az álmát és az emlékeit.  Őket befogadja kedvesen, és egyre közelebb engedi magához. Velük együtt visszatér az ereje is.

Most már ki tudja nyitni a szemét Gaia. Látja az embert, aki maga is küzd a köré gyűlt rendszerekkel, akik mintha az övéi lennének, de mégsem azok. 

Az ember pedig, talán éppen Gaia pillantásától megerősödve, oda tud fordulni a legszemélytelenebb rendszerhez, s kérni, kérdezni tud tőle. Meg akarja tudni, hogy miért gyakorol ekkora nyomást rá, és miért nem veszi figyelembe a többi lény érdekét, érzéseit. Kiderül, hogy ezek a rendszerek önmagukban nem jók és nem rosszak, különleges oka van annak, hogy létrejönnek. Az ember és Gaia ezt nem hiszi. 

Pedig ezek a rendszerek (a gazdaság, a vallás, a hatalom és a katonaság) azt várják, hogy valaki végre valami jót kezdjen velük. 

Mégsem akad senki, aki szimpátiával nézne rájuk, az embernek is terhet jelentenek. 

Patthelyzet alakul ki a térben és ekkor a külső, eddig semleges szereplő közelebb lép. 

Hatására már tudatosabb lesz mindenki, és a személytelen rendszerek most már hangosan is elmondják: ők nem kívánnak ártani senkinek. Létrejöttek, járják a maguk fejlődési spirálját, és arra várnak, hogy az Élet, és a Szeretet (Gaia álmai), áthassák őket. Azért kapcsoldónak az emberhez, mert ebben ő tud segíteni.

Végre megkérdezi őket az ember, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy harmóniába tudjanak kerülni Gaiával és a többiekkel. 

“Reményre” – válaszolnak a rendszerek. 

Az emberek egy kisebb csoportja végre megérti, ő tud reményt adni, és hogy közvetítői sorsot hordoz.  Most ez a kisebb csoport kiválik az emberiség egészéből. Gyengéden hajol közel Gaiához, miközben a rendszerekkel is érintkezik. Elkezdi látni és tovább álmodni Gaia álmát, annyira, hogy egyszer csak együtt álmodnak ők hárman: az ember alkotta rendszerek, az ember és a Föld.

A béke és a tisztaság légkörében a negyedik szereplő virágokat és fákat illeszt még a térbe, majd ő is elhever, és gyönyörködik ebben a végre elérkezett paradicsomi világban. Beleköltözik minden lénybe, minden atomba és minden hatalmas létezőbe egyszerre, és eltölti őket örök bölcsességével és gyönyörűségével. 

Tapasztalja a leveleket a fákon. Érez minden levelet, ahogy a rügyből kipattan és lélegzik, árnyékot és fénytfoltokat vet a földre, majd lehull és földdé válik. Érzi az erdőt, minden lakójával, és érzi az eget. Ő maga a szél, a patak és a folyó, és a tenger. S most már mindenki érzi, hogy szabad, hogy végre teljes és a küldetésében él. 

A Világlélek álma volt Gaia, Gaia álma az, hogy az emberiségekkel együtt alkossa a világot, az ember álma pedig az, hogy saját teremtést hozzon létre. Az ember teremtésének álma az, ha beleszövődik Gaia álmába és az emberébe.  És akkor lesz mindenki boldog, ha ez együtt, egyetlen fénnyel és lélekkel átszőtt valósággá egyesül. 

Legközelebb, amikor egy madárfüttyös erdőben végigsimítasz egy falevélen, és befogadod a fák között átszűrődő ragyogást, nyisd meg a szíved a Léleknek, ami a teremtés álmát álmodja. Engedd, hogy formáljon téged, és alakítson, hogy te is jól alkosd meg azt a rendszert, amit használsz. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Private group · 265 members
Join Group
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az erdő tanítványai

Kollektív teres állítói nap – emberiség (részlet) 

Előző életes beavatás-történet a szibériai tajgából. 

I.sz 269. Szibéria déli, délnyugati részén egy erdő-beavatotti közösségben vagyunk. A csoport egyik, fiatal leány tagját avatják be éppen. 

Szép fehér fa
fehér fényben
arany árnyak rejtekében
türkiz fenyők gyűrűjében
föld-emlékű mély erdőben

jelek jelezte kedves úton.
Szép fehér fa fehér fényben arany árnyak rejtekében türkiz fenyők gyűrűjében föld-emlékű mély erdőben újra csírázó időben szívem emlékezetében jelek jelezte kedves úton.

Fény és tiszta öröm árasztotta el a szívemet: végre teljes lényemmel hozzákapcsolódhatok ahhoz a szent térhez, amiben eddig is éltem, és amit emberi mértékkel mérve nagyon jól ismertem, s amit erdőnek neveznek.

Ezen a reggelen bekötötték a szememet, s kivezettek az erdőbe. Egész napra és éjszakára egyedül maradok ott. Állok, mint egy fa, s megnyitom az érzékeimet a csodálatos tapasztalásnak, hogy az erdő befogad. Érzem, hogy talpaim gyökereket eresztenek a földbe. Megérkeznek hozzám az információk a föld mélyéből, s megérkeznek hozzám Gaia ajándékai. Testem csatorna: ég-föld összekötője, létem teljesség.

Kapcsolódom a fákhoz, a fák által fenntartott energia hálózathoz, bölcsességhez és tudatossághoz. Befogadtak, elfogadtak. Bemutatnak az erdő többi lényének. Egyre bizalmasabbak velem. Érzem, ahogy megközelítenek, megérintenek. Fénypászma vetül az arcomra, néhány levél hullik rám. Pillangók, méhek, madarak szállnak arra. Szárnyuk érinti az arcomat. Kicsi és nagy négylábú állatok érkeznek. Nedves orrukkal megszimatolnak. Már mindannyian ismernek és számon tartanak engem.

Jön az éjszaka hűvöse, s én állok, mint a fák. Talpamon keresztül forróság tölt el, ami a Földből árad belém. A Föld gondoskodik rólam. Ereje beárad a lényembe és átmelegít. Táplál is, mert nem érzek sem szomjúságot, sem pedig éhséget. Jelen vagyok. Földelt vagyok. Mindenség-tudatos vagyok. Jönnek és látnak az éjszaka lényei. Érintenek, elfogadnak, befogadnak ők is.

Közeledik a hajnal. Férfi kísérőm szeretettel figyel engem végig, s amikor eljön a megfelelő pillanat, kérdez. felteszi azokat a kérdéseket, amik a törzsünk életében most fontosak. Megkapom a választ az erdőtől, a földtól, az égtől, vagy az állatoktól. Megkapom a választ a saját testemtől, hiszen a testemben érzem a mindenséget.

A kérdés az, hogy a törzsünk mire számíthat a külvilágból. S érzékelem, hogy a távolból idegen emberek közelítenek. Fejszéjük van és vágják a fákat. Sorra dőlnek ki a fák, ők pedig felénk jönnek.

Anélkül, hogy tennék valamit, érzem, hogy egy erő aktiválódik bennem, ami visszafordítja őket. Nem jöhetnek közel. Visszafordulnak, s soha nem jönnek vissza.

Eljött a pillanat, amikor kísérőm leveszi a szememről a kendőt. Egymásra mosolygunk, semmit sem kell mondanunk. Visszatérünk a törzs lakóhelyére együtt. Már mindenki tudja, hogy mi történt, látom a mosolyukat. Folytatódik az élet hétköznapi rendje, de nincs annál édesebb boldogság, mint ennek a rendnek a részeként létezni.

A Föld megtartó, rám szabott, tápláló bőség-ereje ezután bármikor oda gyűlik, ahová a talpamat teszem. Ennyi elég is lehetne, de van még tennivaló. Törzsünkben a férfi és a női beavatás elkülönült, s újra kell kötni az együttműködés szálait. Már csak azért is, mert a fejszések jobb, ha távol maradnak, s ebben mindenkinek van feladata.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 236 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Álomidő

Álomidő. Generációk összegzett szellemi tudása egy rejtett erőtérben. Az ideális törzs állítás szépséges terét meghatározott emberek élték át. Pontosan azok, akikre tartozik. 

Most megosztom veletek úgy, ahogyan egy régi-régi mesélő tenné. Valaki, aki emlékezik. 

Lelkem egy részének származása, otthona a törzs. A közé a 12 férfi és 12 nő közé tartozom, akik egy napon a világnak ebbe a rejtett zugába érkeztek a meghatározatlanból, hogy megismerjék az anyag világát.

Ehhez egyszerűen csak éltünk, léteztünk, befogadtuk ennek a gyönyörű térnek a hatásait. 

Álomidő. Aboriginal festmény

Átlényegültünk sziklává, folyóvá, tengerré, állatokká vagy növényekké, hogy megértsük a lényegüket.

Ez a lényeg táncot keltett bennünk, így időről időre összegyűltünk, és megmutattuk egymásnak a táncunkat. Láttuk, hogy mindegyikünk tánca más és más, és mindegyikünk tánca gyönyörű. Ezért megtanultuk, követtük társunk táncát, így mindenki tudta ugyanazt. 

Évezredeken keresztül, generációk százain át tanultuk így a világot. Táncunk, mozdulataink kifinomultak, kecsesek és lágyak lettek. Mozgásunk nyomán fényszálak, szépséges energiák keletkeztek, amik összekötötték az eredetünket, földi szívünket és csoportunk közös szívét a megismert valósággal.

Bottyán Katalin: Búcsú a Földtől

Egyre távolabbi terek hívtak bennünket, egészen addig, míg egyik társunk el nem úszott az óceánba, másikunk pedig el nem tűnt a bozót kanyargós útjai között. 

Egy vak társunk a földön ülve még sokáig érezte a mozgásuk által keltett rezgéseket, és az emlékező asszonyunk szívében tartotta őket továbbra is. 

Az eltávozottak lényét is beemeltük a táncba, a távoli világokkal együtt, amiben jártak, de szívünk lassan elfáradt a várakozásban, és a földre feküdtünk.

Új típusú emberek érkeztek, akik megkapálták és birtokba vették a földet. Nem voltak kíváncsiak a titkaira, sem a mi évezredek során összegzett tudásunkra. Így elrejtőztünk. 

Ősökké lettünk. Összegyűjtött tudásunk neve Álomidő lett, mert ekkortól a hozzánk fordulók álmok vagy révülés során tudtak velünk kapcsolódni.

Elrejtőztünk, de mégis itt vagyunk néhányotok szívében, hogy emlékezzünk az együttre, a lények és a föld, a kozmosz egységére. Az anyagba merülés munkájára és az átszellemítés, összegzés felelősségére. Itt vagyunk és emlékezünk.

Kozmikus
szarvas

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 228 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Delfin vérvonal

Az állításkérő túlsúly problémákkal érkezik, aminek indokát nem találja: rendszeresen sportol, figyel az étkezésére és egészségileg is rendben van, amit orvosi vizsgálatok is alátámasztanak. Kérdése: mi ez a súly?

A bevezető beszélgetésnél csoportszinten is azt találjuk, hogy mindenki valami plusz teherrel érkezett, ami nem a személyes választásokból következik, nem a személyes élet része, hanem valami, ami ezen túlmutat. Így erre a pluszra is kérdezünk. A teszt során azt találjuk, hogy egy előző életes állítás segíthet.

Így jutottunk i.e. 44-be, a mai Mozambik területére, egy tengerparti faluba. Az állítást kérő egy fiatalasszony volt ebben az életében. További szereplők: az anyósa és a férje. 

Az első képben a három szereplő a terem lehető legtávolabbi sarkaiba húzódik, nem néznek egymásra. Az állító képviselője ki is fejezi: nem érti, hogy mi közük van egymáshoz. 

A férje is megerősíti: egyáltalán nem érzi a felesége felé a kapcsolódást, de az anyjára haragszik. A kérdésre, hogy miért haragszik, azt válaszolja, hogy az anyja felelős a házasságért a számára kevésbé vonzó nővel, s nem érzi a köztük lévő anya-gyermek kapcsolatot sem.

A férj anyja elmondja, hogy ő maga is idegennek, nem ide tartozónak érzi magát. Nem csak a családban, de általában a szárazföldön sem otthonos. Ő a tengert ismeri, a tenger mélyét. Nem is emberi lénynek érzi magát, sokkal inkább delfinnek.

Ezen a ponton tesztelni kellett, hogy ezt az információt hogyan kell értelmezni. Racionális magyarázatként az merült fel bennem, hogy az anyós egy közeli szigetről származik, vagy gyermekkora nagy részét csónakon töltötte, esetleg egy tengeri isten beavatottja.

A teszt ezzel szemben azt mutatta, hogy a képviselő által megfogalmazott mondatok pontosak: a férj anyja egy delfin lény, aki beinkarnált az emberek közé. Ennek az oka, hogy szükséges egy delfin-vérvonal, olyan emberek születése, akiknek inkarnációs láncában delfinek szerepelnek. Így kapcsolódunk oda (vagy talán vissza?) ahhoz a tudáshoz, amit a delfinek őriznek.

Ez a tudás és tapasztalás pedig röviden a következő:


*Könnyű vagy

Tágas a tér.

* Szabadon, könnyen haladhatsz bármely irányba. 

* Nincsenek előtted akadályok,  s ahogy haladsz, az út emel és simogat. 

A kép forrása: http://vilagutazo.net/wp-content/uploads/2016/07/Mozambik_Afrika_12.jpg

Ahogy az anyós kimondja ezeket az információkat, a menye felfigyel. Eddig a terem egy távoli sarkába húzódott, s egy párna kötötte le a figyelmét. Egyáltalán nem nézett sem a férjére, sem az anyósára. Kizártnak és magányosnak érezte magát. 

Most azonban azt mondja az anyósának: Most már értem, hogy miért engem választottál a fiad feleségének. Elmondja, hogy a párna a gyermekét (vagy leendő gyermekét) jelképezi. A gyermekével az ölében közelebb lép az anyósához és megölelik egymást. 

A férj azonban még mindig elzárkózik és haragot érez az anyja irányába. 

Ki is mondja neki: Haragszom rád! Nem értelek! Nem fogadsz el engem, mert én más vagyok mint te! Miattad (amiért olyan vagy, amilyen) senkihez sem tartozom és magányos vagyok! Nehéz az életem. Egyáltalán nem tetszik a nő sem, akit választottál nekem. 

Érzékeljük, hogy a férj nem az anyja vérvonalát örökölte, hanem az apjáét, az apja emberi gyökereihez kapcsolódik. Ezt érzi kibékíthetetlen ellentétnek. 

Az anyja tehetetlennek érzi magát ezzel a ténnyel szemben. 

Az inkarnációs térből itt lépünk át újra a jelenbe. Több, mint kétezer év telt el a történet óta, s az állítást kérő már nem az, aki akkor volt. Sok tapasztalatot szerzett. Behívom őt is a térbe, s kimondja, hogy látja ezt a történetet. Elfogadja a magáénak, s elfogadja a gyógyulást. 

Az állítást már ennek a ténynek a tudatában, egy alternatív, belső történettel folytatjuk. Ebben az anyós a fiának a következőt mondja: 

Drága fiam! Látlak! Látom, hogy az apád útját követed. Tudd, hogy nem kell választanod. Mindkét út nyitva áll előtted: az anyai út is, és az apai út is. Mindkettőt, vagy akár egyiket, akár másikat is választhatod. Ezzel nem kevesebb lettél, hanem több. Szabad vagy. 

A férj így már közelebb tud lépni, és meg tudja ölelni a családját. 

Az állítást kérő plusz “súlya” az inkarnációs emlékeiben élő delfin lény, vagy ahogy az anyós képviselője a záró beszélgetésben kifejezte: a kis hableány érzése: a szárazföld kemény, nehézkes haladni, az út néha bánt, mert köves, tüskés. Nem is nyílik mindenfelé. Néha piszkosak leszünk, s nem tisztulunk meg automatikusan. Testünk egész súlyát nekünk kell hordozni, mert a közeg, amiben mozgunk, nem segít úgy, mint a víz. Az állítás eredménye, hogy elfogadta azt a különleges plusz képességet, hogy utazását megélheti a delfinek módján is, s választhatja a könnyűséget.

Az állítást kérő elmondja, hogy nemrégiben volt Mozambikban. Egy óceán parti faluban szálltak meg, s egyik programjuk keretében kihajóztak és delfinekkel úsztak. A delfinek itt szabadon élnek, s ha akarnak, jönnek, ha nem akarnak, nem jönnek. Tehát nincs garancia, hogy akár csak egyetlen delfint is látnak a kiránduláson.

Őket rengeteg delfin fogadta, köztük a helyi kapitány elmondása szerint olyan fajok is, akik soha nem, vagy csak nagyon ritkán úsznak emberekkel. 

Áldás

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 226 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Párkapcsolatban az egyéni lét egy magasabb fokán kollektív teres állítói nap összefoglalója

kollektív teres állítói nap összefoglalója

A kép számos helyen megtalálható az instagramon - sajnos, a szerzőjét nem sikerült kiderítenem. Köszönet a művésznek.

Mivel az előző állítói napunkon sok erőt és tudást gyűjtöttünk, bizalommal indultunk tovább. Azt a kérést fogalmaztuk meg a szívünkben, hogy a párkapcsolatban önmagunk egy magasabb hatványát szeretnénk megtapasztalni.  Egy hosszú  út bejárására vállalkoztunk, és a következő témákkal dolgoztunk:  

  1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre. 
  2. Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe. 
  3. A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében.
  4. Hogyan kerültünk ide? Jelenlegi mintánk gyökere. 
  5. A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban. Magasabb hatványba érkezés. 
  6. Férfiak törésmintája
  7. Megoldás és választás férfi módra
  8. Összekapcsolódás a múltunkkal. Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása. 
  9. Új minta állítás: A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása. 
  10. Segítség itt és most. Inspiráció, súgás jelenlegi lényünk számára az új, kiteljesedett párkapcsolat megéléséhez vezető úton. 

1. Női esszenciális erő (anima) a csoport terében – Belső női jelenünk tükre

I.e. 412. Az Uraltól keletre, egy tengerparti területen járunk. A csoportban jelenlévő női esszenciális mintát keresve érkezünk ide. Az első képben két jómódú nő áll egymáshoz igen közel, apai nagymama és leány unokája. A térbe érkezik egy katona, aki harag-energiát sugároz. Feleséget keres. A fiatalabb nő feszült lesz ekkor, gyűlöletet érez, s körbe-körbe jár.  A nagymama (52 éves), lekuporodva imádkozik. Ebbe a jelenetbe ekkor egy újabb szereplő lép be: egy 14 éves leány, aki nem tudja, hová tartozik – úgy érzi, nem tagja ennek a közösségnek. Hamarosan kiderül, hogy ez a fiatal lány egy másik faluból érkezett ide, ő segít a két első nőnek a háztartásban. A katona megjelenése mindhárom nőt szorongással, sőt, gyűlölettel tölti el, de mindannyian tudják, az az élet rendje, hogy a 14 éves fiatal lánynak mindenképpen mennie kell majd. Ők hazaengedik, elengedik a szolgálatukból. Ekkor egy idősebb férfi érkezik a tér egy kicsit távolabbi helyére, ahová a lány is áll. Ez a férfi a 14 éves leány apja. A katona vele egyezik meg a leányról, akinek valóban mennie kell. Egyetlen eszköze, hogy nem együttműködő, passzív marad a párkapcsolatban. Ez a katonát egyáltalán nem zavarja. Ő tökéletesen érzi magát, hiszen ereje teljében van. Biztos benne, hogy a leány hálás lehet neki, hogy maga mellé emelte.  A férfi a teremtés koronája, az a rend, hogy az ő akarata érvényesül. A nő csak eszköz. Az egyetlen személy, aki együttérzést tanúsít a fiatal leány felé, az az első képben lévő másik fiatal (már házas) nő. Ő kimondja: “Borzasztó, hogy ez történik velünk. Látva ezt a történetet, újraélem, ami velem is megtörtént néhány évvel ezelőtt”.  Az állítás üzenete meglepő volt számunkra, hiszen a résztvevő nők annak ellenére, hogy a magánéletükben önállóak, helytállnak, a minta állítás terében kiszolgáltatottnak látszottak. Elveszítették hitüket abban, hogy tudnak hatást gyakorolni arra, hogy milyen az életük, milyen velük a párjuk. Az esszencia nyíltan azt üzeni, hogy a férfi határozza meg a párkapcsolat jellegét és a nő közérzetét. Az állításban egy olyan kort láttunk, ahol a lánynak már nagyon fiatalon férjhez kellett mennie, s nem volt beleszólása abba, hogy kihez. A nők mind tudták, elfogadták, hogy ez a világ rendje. A férfiakat egyáltalán nem zavarta, hogy  a nők nem boldogok. Meg sem fordult a fejükben, hogy annak kéne lenniük. A maximum, ameddig el tudtunk jutni, az volt, hogy az egyik nő kifejezte, hogy őt megrendíti az, ami a társával történt. De nem tehet semmit, vele is így volt. A csoportban résztvevők döbbenten konstatálták: “A gödörben vagyunk. Nincs bizalom, csak belenyugvás. De látjuk, hogy a női erőnek emelkednie kell!”

Férfi esszenciális erő (animus) a csoport terében. Belső világunk férfiképe.

Az utunk tovább i.sz. 634-be, Afrikába, a Kalahári sivatagba vezet. A csoport tagjainak egy közös inkarnációja ez, amelyben mindannyian jelen voltunk. Hamarosan láthatóvá válik, hogy hová vezet az első állításban látott csüggedt és belenyugvó női attitüd. A férfi minőség, animus  a csoportra jellemző terében szintén találtunk sérülést. Legnagyobb problémája, hogy nem érti, hogy a nő miért elégedetlen, miért boldogtalan a környezetében. Egy fiatal nő és egy férfi van jelen az első képben. A férfi különösebb teketória nélkül megfogja a nőt, és húzza: feküdj le! A nő vonakodik, de a férfi erővel eléri, amit akar. Ekkor belép még egy nő az állításba, és a férfi őt is akarja. Minden nő kell neki, hiszen fontos, hogy gyermekek szülessenek. Ekkor lép be egy második férfi a történetbe, aki küzd az elsővel, és magához veszi tőle az első nőt. Így kialakulnak a párok. A második pár arra törekszik, hogy megmutassa az elsőnek, hogy így is lehet: lehet harmóniában, egymást elfogadva élni. Az első pár terében még egy darabig marad az agresszív minta. Lassan azonban ők is megtalálják a közöttük megfelelő – de hierarchikus – rendet, ahol a férfi a domináns és a nő ehhez alkalmazkodik.

A párkapcsolat esszenciális mintája jelenleg a csoport terében. Piramis.

A tér i.sz. 34-ben, Észak-Afrikában nyílik meg. Három réteg mutatkozik meg az igen összetett, szimbolikus, sok fájdalmas emléket megmozdító állításban. A napon először pillanthatunk rá arra a gazdagságra, amit a nő kínál a férfinek, amikor társául fogadja, és arra az évezredes blokkoltságra is, ami nem engedi, hogy a párkapcsolatok kiteljesedjenek. Mint egy piramist érzékeljük a párkapcsolatok terét, aminek az alapját a hétköznapok rendje adja. A férfinek elsősorban erre van igénye, a nő pedig képes ezt adni, de ebben magányosnak, elutasítottnak, erejét vesztettnek érzi magát. Miért? Mert a párkapcsolatban van még (legalább) két magasabb réteg is, amit a nő képes kínálni és ezzel aktiválni a magasabb rendű férfi erőket is. A középső réteg a nemesség rétege, egy közvetítő vagy szervező réteg, ami a felülről érkező szakrális tudás segítségével kiemelkedő jelentőségűvé teszi a hétköznapok egyes elemeit. Ezt az ünnep terének is nevezhetjük, annak szépségével, formáival. Ez a réteg hat az alap önmagában gyorsan rendezetlenné váló tulajdonságával szemben, ez formálja szellemiségével a fizikai síkot. A harmadik réteg a piramis csúcsa, ahol a szakrális tudás él, azonban itt végtelen magányt találtunk, a társát vesztett papnő magányát és sebzettségét. Az ő visszahúzódása, sokszor mozdulatlansága, az ok, ami miatt a párkapcsolat, mint rendszer nem működhet a maga teljességében, legtisztább formájában. Érzékeltük a piramis tömbjét, a benne vezető folyosók, átjárók eltömődöttségét, ami a párkapcsolati problémák okozója. Az eltömődöttséget a papnő princípium fájdalma, félelme és talán megbánása teremti folyamatosan. Ő az, aki tudja, hogy milyen fontos a szintek közötti átjárhatóság, de azt is tudja sajnos, hogy a magasból nagyot lehet esni, és ő lezuhanhat a második, vagy akár az alsó szintre, ha nem vigyáz. Keresve az erőt, ami az átjárókat megnyitja, a szeretet érkezett, az absztrakt aranyló áldás derengése, amely könnyen lép be még a legzártabb terekbe is. Ez tudja összekapcsolni a szinteket, s meggyógyítani a papnőt, aki egyre vár.

Hogyan kerültünk ide? Egy magas női minőség megélése Santorini szigetén

Az Istennői próbatétel vihara. Szintlépés a női úton: teljesség, törés és magasabb hatványra emelkedés egyéni és közösségi szinten, de még nem a párkapcsolatban. Az állítás újabb olyan történet, amelyben a csoport minden tagja jelen volt, tehát inkarnációs elődeink megélték együtt. Azonban nem mindenki saját magát képviselte az állításban, tehát nem jöttünk el mindannyian. Santorini az állításban megmutatkozó időnél jóval később, a minószi civilizáció idején is a próbatétel kiindulópontja volt, most azonban egy sokkal ősibb történetbe érkezünk. I.e. 3334-ben a szigeten egy női közösség tartózkodik, akik az Istennőnek szentelték az életüket. A természettel összhangban egy tiszta közösséget alkotnak, ahol mindenki a maga területét gondozza és nemesíti: a kertet, a forrásokat, a tüzet, az égboltot. Az állítás abba a pillanatba vitt minket, amikor egyikük veszélyt érzékel, s rettegni kezd. Félelmében még menekülni sem tud, szinte sóbálvánnyá válva várja, hogy ráront sosem látott erejével egy vihar. (A tűz elem területét gondozó papnő volt ő). A legtöbb papnő menekül, méghozzá a hegyen lévő szentélybe, ahol az Istennő várja őket, mosolyogva. Csak a kertek (föld elem) papnője marad a helyén, és látva a tűz elem papnőjét  a viharban állva segítségért kiáltozni, érte rohan, és megmenti őt. A papnők mind az Istennő oltáránál gyülekeznek, és megdöbbenve látják, hogy az Istennő mosolyog, és mindent a legnagyobb rendben lévőként nyugtáz. Leírhatatlan a papnők kétségbeesése és fájdalma, ahogy az elvonuló vihar nyomán látják a kialudt tüzet, a sárral betömődött forrásokat, a letört ágú, virágaikat, gyümölcseiket, leveleiket vesztett, kidőlt fákat, beomlott épületeket. Kérdezgetni kezdik az Istennőt, hogy miért, hogyan történhetett meg mindez. S az Istennő válasza az volt, hogy nincs különösebb oka, ez így mind természetes és rendben van. A papnők érzékelik, hogy az Istennő előre tudta, hogy mi fog történni, de nem tartotta fontosnak, hogy jelezze beavatottjai számára a veszélyt, így az teljesen váratlanul érte őket. A papnők kétségbeesnek: nem értik, hogy az Istennő miért húzódott vissza az elefántcsonttoronyba pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Hogy nézhette el a katasztrófát, a papnői félelmét, a veszélyt, ami fenyegette őket és békés, szentelt világukat. A papnők bizalma az Istennőben megsérült. Amikor a pusztulás után mégis segítséget kérnek az Istennőtől a papnők, hogy hogyan állíthatják helyre kedves szigetüket, kertjeiket, forrásaikat, Ő csak mosolyog és nem segít. Még nagyobb döbbenet, csalódottság és fájdalom járja át újra a papnők szívét, kezd megtörni bennük a bizalom után a hit is.  Megértettük, és ők is megértik, hogy ez a törés még ma is tart, évezredes következményekkel jár. A papnői minőség nem csak azért magányos bennünk, mert nincs vele a férfi társa, hanem azért is, mert megszakadt kapcsolata a női szakralitással, az Istennő lényével.  Lassan-lassan mégis megmozdulnak a papnők, tenni kezdik, amit lehet: megtisztítják a forrást, a tűz oltárát, a fákat, a növényeket, a levegőbe illatokat varázsolnak, és újrakezdik az életet, az egyetlent, amit ismernek. A tűz papnője megrakja a tüzet, ez  az utolsó gesztus, amire a maguk erejéből képesek, hiszen a tűz a viharban kialudt. Minden készen van, s szinte olyan, mint volt, de az oltáron nincsen láng.  Az Istennő ekkor, mint egy fuvallat, megjelenik, és fellobbantja a lángot. Megszenteli, újra áldottá teszi a forrást, és termővé a kertet és a fákat. Majd ezt a tanítást adja: Mindannyian Istennők vagyunk, ti is, éppen úgy, mint én. Mind Egyek vagyunk. A kérdésetek az legyen, hogy ehhez hogyan találhatjuk meg a Társakat. Találjátok meg Önmagatokban az Istennőt, és engedjétek, hogy megszenteljen mindent, amit tesztek. A vihar azért kell, mert a dolgok megújítását éri el, és ez hozzátartozik az élethez, amit Istennőként élhettek. Lehet, hogy nehéz ezt elfogadni, de ez a cél. Tanításként pedig még azt is adom, hogy ültessetek egy rózsakertet a sziget közepén, és tanuljatok a Rózsától.  A Rózsa egybefoglalja a négy, általatok már ismert elemet, s hordozza és jelképezi az ötödiket, a Fényt, ami a vihar képében érkezett meg hozzátok.

A magas szintű női minőség megélése a párkapcsolatban

Magasabb hatványba érkezés. Az állításban azt kerestük, hogy az előző történet milyen hatással van a párkapcsolatokra, milyen  nyomai vannak a mai párkapcsolati mintánkban. Ha egy nő képes megtalálni a benne élő Istennőt, mire számíthat a párkapcsolatában? Milyen hatással van egy felébredett nő a férfiakra? I.e. 3334-be egy, a mai Törökország területén lévő, tengerközeli kis faluba érkeztünk. Akit először megpillantunk az állítás során, az egy 15 éves, magas rangú, ragyogó szépségű leány, minden csodálatos tulajdonsággal felvértezve. Az állítás többi szereplője férfi, méghozzá mind lehetséges partnerek. (Királyfiak, hercegek, válogatott cigánylegények – pont, mint a magyar népmesében). A szépséges leány csodálatos tulajdonságaival, képességeivel, rangjával, vagyonával a kör közepén áll, és várja azt a férfit, aki majd a társa lehet, akiben minden, az övéhez illő jó tulajdonság megvan. Igen ám, csakhogy a férfiak mind távolabb állnak, és egyáltalán nem közelítenek hozzá. Neki kell felhívást közzétenni, hogy aki szeretne, versenghet a kezéért. Aki őt megajándékozza azzal, ami neki még nincsen, az lesz a férje. Erre nagy nehezen megmozdulnak a férfiak. Jön az első, erejét, gazdagságát fitogtatva, a második, a hatalmát megmutatva, de egyik sem győzi meg a leányt. Az állításból egyértelműen kitűnik, hogy a férfi hatalma, ereje, gazdagsága és más tulajdonságai nem igazán fontosak egy felébredt nőnek, – hiszen mindez neki magának is megvan. Ez  a legtöbb férfi törésminta gyökere. Ez a visszautasítás kihat a párkapcsolatokra a mai napig. Végül a harmadik férfi is megérkezik, önmagát ajánlva, és azt a csodálatos kincset, ami a párkapcsolatot egy magasabb hatványra emeli, a gyermeket. Azt ígérte, hogy gyermeket nemz a lánynak, aki őt választja férjéül. Ez az ígéret és ajándék az, ami megszólította a lány szívét, és ezt a férfit választotta, s ki is tartottak egymás mellett.

Férfiak törésmintája

A férfiak által megélt párkapcsolati sérülésekbe segített mélyebben betekinteni a következő állítás. Az idő i.e. 643. a helyszín India déli része, egy kis falu, ahol a lakók elsősorban földműveléssel foglalkoznak. Egy menyegzőre érkezünk éppen. A család nőtagjai ékesítik a menyasszonyt. A házasságot maguk a fiatalok is elfogadják, bár a szülők is részesei az elhatározásnak. A vőlegény szépnek látja a menyasszonyt, de valahogy mégsem biztos a választás helyességében: a menyecske túlságosan is “tüzes”, a szexuális vonzerőnek és a benne élő vágynak igen erőteljes jeleit mutatja. Egy ideig forró a levegő körülöttük, de az idő múlásával már a legtüzesebb ölelés sem köti le a férfit. A feleség pedig annyira igényli a figyelmet, hogy abban a pillanatban, ahogy a férje érdeklődése lankad, félrelép, újabb szerelmet keres. “Röpköd”, ahogy ő maga mondja, mivel fontos neki, hogy folyamatosan csodálják. Egy ponton túl ez a viselkedés nem fogadható el a férj számára, a szerelmét (túl) szabadon élő feleség helyett egy másik, nyugodtabb nőt választ. A feleség pedig folytatja a “röpdösést”. A férfi második házasságában kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, de az első feleségét továbbra is figyelemmel kíséri, ahogy újabb és újabb férfiak oldalán keresi a boldogságot. Sajnálja őt. Viszont egy idő után ő is ráun a második asszonyra is, s egyre újabb és újabb nőket ölel. A szerelmét szabadon élő első feleséghez végül egy papi férfi érkezik. A pap tudása, bölcsessége és ereje gyógyítólag hat. Ő tudja lekötni a sokszínű vágyát és maga mellett tartani az asszonyt. Innentől az asszony valóban rendelkezik szerelmével: nem adja oda mindenkinek, hanem tudja, hogy hova köteleződjön el, hiszen megismeri a választottját. A férjhez pedig egy olyan nő érkezik, aki az ő hétköznapjait rendezni tudja – ez az élmény az, ami ezt férfit végre megérkezteti az általa élhetőnek ítélt párkapcsolatba.

Megoldás és választás férfi módra

Ebben az állításban egy időben igen-igen távoli, de valahol annál ismerősebb helyzet tűnt fel. Egy válasz arra a kérdésre, hogy mi nők hogyan válaszolhatunk a férfiak igényeire, és a férfi szerint mi a lehetséges megoldás a párkapcsolatokban a mai napig tapasztalható  válságra.  Egy őskori férfi párválasztásának kálváriáját tapasztaltuk meg i.e. 9662-ből. S amikor értelmeztük ezt a történetet, visszaemlékeztünk a 3. állítástörténetben észlelt piramis formációra is. Az állításban megjelenő férfi feleséget keres, s a maga módján tiszta szándékkal, nyíltan az első megfelelő nő elé áll: “Ágyba!” – Felkiáltással. A nő vonakodik, de nem azért, mert a szexualitás ellen kifogása van. Azt mondja kérdésünkre, hogy ő kész a szerelemre, de nem így. Bár a férfi fogja mindkét kezét, és csak őrá figyel, ezt mondja neki: “Félek, és nem szeretnék veled menni, mert nem bízom benned.” A férfi meglepődik, de zokszó nélkül lemond a nőről és továbbáll. Semmit nem tesz azért, hogy megkedveltesse magát. Keres egy másik nőt, akit szintén megpróbál ágyba vinni. A második nő azt mondja neki: “Hódíts meg!” A férfi a legnagyobb természetességgel azt mondja neki: Jó. Elmegyek vadászni és hozok húst. Hamarosan visszatér a nőhöz, és azt mondja neki: én hoztam húst, te süsd meg. De a nő elutasítja a kérését. A férfi végül egy harmadik nőhöz lép, akinek átadja a húst. Ez a nő elfogadja, megsüti a húst és átadja a férfinek, hogy közösen egyék meg. Végül egybekelnek. Ez a kapcsolat már tud működni.

Összekapcsolódás a múltunkkal.

Felismerések megbeszélése, nagyobb minta megfogalmazása.  Itt már muszáj volt összefoglalni és megbeszélni a tapasztaltakat, mert a résztvevők annyira döbbenten ismerték fel a saját mintáikat, kezdték megérteni a férfiakat, akikkel jelenleg, vagy a múltban találkoztak, kapcsolódtak, hogy ezt már nem tudtuk szó nélkül hagyni.  Mélységes képet mutatott a tükör, amibe néztünk, és  a személyes útmutatásokon túl korszakokon átívelő, többdimenziós tanítást is adott. A Piramis képe tért vissza ennél az értelmezésnél: a csúcson a papnői/istennői minőség áll a szerelmével szabadon rendelkező nő képében, akinek magányát, keresését egy papi minőségbe érkezett férfi tudja ellensúlyozni. Megrendülve ébredtünk rá, hogy sok vallásban a papi férfiaknak cölibátust kell vállalniuk – így a szerelmével szabadon rendelkező nő, vagyis a papnő társ nélkül marad, és szenved – s ez sajnos a kollektív térben is így van. Ez a szabad nő más férfi típusnak nem elég jó, hiszen értékei nem is neki szólnak. A férfiak sokszor úgy látják, hogy ezzel a típussal nem lehet mit kezdeni, s lenézik, nagyon alulértékelik vagy kihasználják, becsapják őt.  Holott a szerelmével szabadon rendelkező nő pontosan a legnagyobb értéket adja: szabadon dönt a párkapcsolatáról és igenis tud elköteleződni. De csak a megfelelő társsal. A piramis testében a középső réteget, s az átjárókat a nemesi minőség ereje hatja át. A nemes nő, a dáma, akit meg kell hódítani, aki tudatában van önnön értékeinek  egy harcosi, vezetői minőségű férfivel tud kapcsolódni, azzal érzi kiegészülve magát. Míg a háziasszonyra minden férfinek szüksége van, de kifejezetten ez az a minőség, aki a legtöbb férfihez jól tud kapcsolódni gondoskodó, otthonteremtő és alkalmazkodó képessége miatt. Ez tud jelenlegi mintánk szerint válaszolni a férfinek és megegyezni vele: én hozok húst, te süsd meg… Valamennyi női minőségre az vár, hogy újra megtalálja kapcsolatát a többi részével, hiszen ezek a női minőségek mindannyiunkban megvannak, csak mindőnkben másként aktívak, korábbi életeink, generációink megélései szerint. Ha EZ a női egység felépül, akkor tudjuk a férfiakat is erejükbe állítani, elismerni, segíteni. S akkor találja meg a teljességet megélő nő a teljességet megélő férfit is.

Új minta állítás:

A felismert összefüggések összegzése, a mondanivaló kimondása az állításban. 1. Szerelmével szabadon rendelkező női minőség (papnői minőség) a férfinek: Mindenem fáj, nagyon magányos vagyok. Én voltam az első és a legteljesebb, de te a legkisebbnek engem láttál. Pillanatok alatt lemondtál rólam.  2. Nemes női minőség a férfinek: én voltam a második, és megmondtam, mit szeretnék, de te elutasítottál engem és feltételekhez kötötted az ajándékodat. 3. A háziasszonyi minőség a férfinek:  Én vagyok a harmadik lehetőség a számodra. Elfogadom, amit adni tudsz, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. De kérlek, lásd a többieket is, akikkel én egy vagyok, és akik élnek bennem, és akik által én élek. Tudom, hogy te elutasítottad őket, és ezért visszavonultak. Én is lemondtam róluk, és veled maradtam. Ennyi maradt magamból nekem. De én így is szeretlek. Szeretem a gyermekeinket is. Most pedig visszaépítjük a nők szabadságát és erejét, mert így lehet erős és teljes a férfi is.                      A konklúzió ebben az új mintaállításban az, hogy tanuljuk újra megélni és megbecsülni a bennünk lévő minőségeket, mindegyiket. Álljunk a helyünkön, engedve, hogy a bennünket alkotó teljesség megnyilatkozzon. A Fény, a Szer-Elem, avagy az áldástér rezgése megtisztít, és áthat mindent: átjárhatóvá válnak a Piramis folyosói, és mindenhová megérkezik az erő és a fény. Végül az összegzésnél még egyszer visszatekintve a napra arra csodálkoztunk rá a résztvevőkkel, hogy a nők a történetekben mennyire alkalmazkodók voltak végig. Nem harcoltak igazán, elfogadták a sorsukat, vagy visszavonultak. 

Segítség itt és most

Ekkor még kértünk egy olyan történetet, ami útmutatás, segítség a jelenlévők számára, hogy személyes életünkben és a párkapcsolatban is meg tudjuk lépni azt a következő lépést, amivel a párkapcsolatunk egy magasabb hatványra tud érkezni. Az állítás egy újabb történetet mutatott meg.  Idő és hely: i.sz. 1322 Kolozsvár. Egy nemesi udvarban vagyunk. Az úrnő férje hosszú távollétében szinte férfias erővel irányítja a hatalmas háztartást, katonákat, parasztokat, cselédeket. Gondosan figyeli a fiatal férfiak (apródok, nemes ifjak) és nők (nemes kisasszonyok) előrehaladását, akik nevelését rábízták, a saját gyermekei mellett. Az asszony heroikus erővel helytáll. A fiatalok között szerelem szövődik, két harmonikus párkapcsolat is kialakul. Végül a ház ura is hazatér a háborúból, asszonya boldogan adja át a vezetés férfit illető felét, és változik vissza gondoskodó, boldog, bújós asszonnyá.

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 224 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Személyiségintegrációs és kollektív teres állítói napok – témaválasztó

No Comments

Kollektív teres és személyiségintegrációs állítói napok témájának kiválasztásához kérem a segítségeteket. 

Köszönöm, hogy olyan sokan reagáltok a posztjaimra. Kérésem, hogy segítsetek: mely tematikus állítói napokra jönnétek szívesen, milyen témák érdekelnek Benneteket. Az alábbi kérdőív szinte egy percet sem vesz igénybe, nekem viszont sokat jelent a válaszotok.

A jelenleg meghirdetett állítói napokat itt találjátok: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/

Köszönöm előre is: Bottyán Katalin coach, személyiségintegrációs állításvezető.

Hogyan szólíthatlak?
Add meg kérlek az email címedet, ahol elérhetlek
A tervezett tematikus állítói napok csodás terekbe vezetnek bennünket. Kérlek, azt a 3 témát válaszd ki, amelyikre el is jönnél. Köszönöm.
Kérlek, ha az egyéb témát választod, itt fejtsd ki, hogy mely témát javaslod. Ha kérdésed , véleményed van, azt is kifejtheted. Köszönöm a válaszodat!
Bottyán Katalin - Nap Kertje -Tér Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető
Bottyán Katalin: Nap Kertje – Tér
 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 213 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Erdő-beavatás i.e. 1501-ben

No Comments

Házasságom gyökerei

Bottyán Katalin: Tündér Ilona

www.bottyankatalin.com
Tündér Ilona

Megosztok veletek egy pár évvel ezelőtti saját állítástörténetet. Házasságomról, az erdőről, ami most is olyan fontos nekem, a tudásom történetének egy részéről, egy szálról, ami a mostani inkarnációmban is megjelent mintaként, mint a hivatás és a család iránti szeretet összeegyeztetésének témája.

Az állításon csak ketten vettünk részt, a férjem és én. Tudnotok kell, hogy 10 évig éltünk külön, de az állítás időpontjában néhány hete itthon volt.

Ő eléggé partner ezekben a dolgokban, sok itthoni állítást csináltunk végig együtt. Aznap este azt kértem tőle, hogy megint csináljunk egy állítást a kapcsolatunk gyógyítása témájában, hogy esetleg milyen lehetőségek vannak arra, hogy egymást támogassuk.

In Lakech 

Először In Lakech – Én egy másik önmagad vagyok állítást végeztünk. Jelenlegi önmagunk legnagyobb sebét a másikunk mint saját legmagasabb rezgésű, egységben lévő önmaga képviselője gyógyította a mezőben.

Ez után mentünk az izomteszt által ajánlott előző életbe, ahol ennek a sebzettségnek a gyökereit találtuk meg.

I.e. 1501-ben szintén házasok voltunk földrajzilag ugyanott, ahol sok éven keresztül éltünk: Debrecentől délre lévő kisváros egy nagyon szép, életteli mocsaras-tavas határrésze.

 Ebben az életben különös történet részesei voltunk. Először férjem szüleit állítottuk. A család gazdaságilag közepes, spirituálisan magas rangot viselt a közösségben. Férjem a 2. gyermek volt.

A törést az okozta, hogy édesanyja különösen magas tudású erdő-beavatott volt, aki végül elhagyta a falut. Hiába hívta férjét, hogy jöjjön vele, és hiába hívta a gyermekeit is, egyikük sem akart a vadonban élni remete-pap(nő)ként. Az anya elhagyta a családját, a férje ezt megértéssel fogadta. Az nem zavarta, hogy egyedül kellett élnie, azonban bántotta, hogy nincs, akinek átadja a tudását, és az sincs, aki használni tudná a tudását.

www.bottyankatalin.com
Erdő beavatás

Amikor már idős volt, számos kinccsel megrakodva vissza akart menni a faluba, de ott idegenkedve fogadták, nem engedték vissza. Így hihetetlen tudásával, kincseivel száműzöttként visszament az erdőbe. Itt fia (a férjem) meglátogatta, akivel megbeszélte, hogy a feleségét elküldi hozzá, hogy tanuljon. Ez a feleség a teszt szerint én voltam, illetve az előző inkarnációm. Mindenesetre mély szeretet és belső rokonság fűz hozzá, az biztos, mert nagyon otthonosan éreztem magam őt képviselve. Örömmel mentem anyósomhoz az erdőbe, és azt a tiszteletteljes, szeretettel, szívvel fogadott bölcsességet, tudást, amit tőle kaptam, a tanulás és beavatás szépséges folyamatát, amit akkor megéreztem, leírni sem tudom.

A természetnek, a mindenségnek, az elemeknek, a Földnek és az Erdőnek egy olyan magasrendű, gyógyító aspektusát kapta(m), amit szinte elképzelni sem tudtam eddig. (Szimbolikusan ez az egyszarvú, mint erőállat). Azonban ez a fiatalasszony, aki akkor voltam, nagy vívódást is megélt, aminek az eredményeképpen végül  visszament a faluba. Elhagyta a remeteséget és tanítóját, és a családot, a házasságot, a férjét választotta. Itt megszakadt valami. Jóllehet sem anyósa nem erőltette, hogy maradjon, sőt, ő szívesen visszaengedte, és a család is jól fogadta, a falu idegenkedve nézett rá. Úgy tűnik, a család, a közösség és a hivatás dilemmáját innen hoztam. Egyik a másikat blokkolta ebben az életünkben is, nem engedte kiterjedni.

Férjem az akkori anyja képviseletében ezt mondta oldásként:

„Nem hagytad el az erdőt és ezt a tudást, hanem az erdő a te jelenléted által sarjadt ki az emberek között. Így  az erdő és annak varázslata nem kisebb lett, mint eddig volt, hanem nagyobb.”

Nem sokat beszélek erről, hiszen nehezen illeszthető az átadható, nyíltan bemutatható képbe. Ma mégis úgy éreztem, hadd nyíljon meg rólam ez a több éve lejegyzett történet is.

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 240 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Ősanyák tánca titok a mélyben

No Comments

 

Ősanyák tánca titok a mélyben.

Örömük egység a szer elemében. 

Fény fogadásával árad az élet

Félelem, haláltól törik a történet: 

Apa sebe miatt a táncuk leáll. 

Gyermek boldogsága számukra is élet. 

Választhatod  a mindenséget.

(Bottyán Katalin) 

 

Az első 2018-as családállítói napunkon erősen középpontba kerültek a női archetípusok, azaz, a bennünk élő női minőségek, szerepek, istennők és ősanyák. 

Láttuk, hogy erejük bőséget, fényt és könnyűséget hoz a családba, de blokkolódásuk és árnyékuk, a férfivel való kapcsolódásuk sérülése árt a gyermekeknek is.

Generációkon keresztül beépül a személyiségbe, végül a tudattalanból jövő hatásként van jelen : a sebek, amiket őseink adtak és amiket kaptak valamikor bennünk és nekünk fájnak. Hiányként, gyengeségként, tanácstalanságként, bizonytalanságként, szükségként, zavarként élnek tovább, mivel személyes történetüket elfelejtettük. 

Több állító említette az alkalmanként aktív “káosz” energiának megélését: váratlan romboló hatások törnek az életük rendje ellen időnként. Ezek gyökerét keresve úgy érzem, és a mező is azt mutatja, hogy az ősanyák sora üzen, sorsa mutatkozik meg ilyenkor. 

Az őskáosz mérhetetlenül gazdag erőforrás, melyben látensen minden megvan, de még nincs eldöntve a dolgok formája.  A formát és a rendet a mi tudatosságunk adja hozzá és az élettörténetünk eseményei alakítják ki.  Kinyerhető belőle minden, amire aktuálisan szükségünk van. (Ha ismered az indiai történetet a tejtenger kiköpüléséről – ez az). Ezt a forrást érzelmekkel teli kéréssel szólíthatjuk meg, azaz, hétköznapi nyelven fogalmazva a vágyak nyitják meg. A vonzódás az, ami vezeti a lelket – tapasztalatot teremt és végső soron lerakja lépésről lépésre az utat a lélek számára. Tudni kell, hogy az aktuális vágy az mindig az eredet, az isteni iránti vágy megnyilvánulása bennünk, így megváltásunkhoz vezet. Tehát ha ehhez az ősforráshoz megfelelően fordulunk, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. De ha érzelmeink (vágyaink, kéréseink) bármilyen régről hozottan félelemmel, sérelemmel, haraggal keverednek, akkor az ajándékok negatívak is lehetnek.

Az állítói munka során a legfontosabb, amit elérhetünk, hogy ezek a régi történetekből keletkezett generációs és karmikus energiák visszakapják fényüket, aktivitásukat, segítőkként álljanak mellénk az életünk rendezésének folyamatában. 

A következő történetben az állítást kérő, a testvére, az édesanyja, az édesapja, az édesapjának az édesanyja és az édesapjának a nevelőanyja szerepelnek. Mint az életben, az állításban is az apa sebe a domináns mozgatóerő. 

Az állításban láttuk az anyja által elhagyott fiúgyermek sebét a felesége (az állító anyja) által hordozni és a következő generáció gyermekeinek továbbítani.

Az anya (az állító nagyanyja) lemondott csecsemő fiáról és elment, s egy másik asszony állt a helyére. A kisbaba majdnem meghalt… a nevelőanya megjelenése mentette meg ettől. A nevelőanyai szerepet azonban csak úgy vállalta fel, ha az igazi anyáról soha szó sem esik, személye titokká válik, a gyermek hivatalosan és minden történetben az övé lesz teljesen.  Az eredeti anya létezése is tabu volt. Amikor mégis kiderült a léte, a fiú olyan mértékben szenvedett, hogy minden nő felé pusztító, elnyomó attitűdöt vett fel, ami a család asszonyai számára tragédiává vált. Elnyomottság, betegség, halálvárás, bezárkózás, identitásbeli gondok, párkapcsolati nehézségek származtak ebből.

Szerencsére, az állító, egy fiúnak várt leány most eljött segítséget, gyógyulást kérni a mezőtől. A gyógyulást kérte saját maga, női minőségei számára, és a mezőben megelevenedtek három generáció asszonyai, és az egyetlenegy, nagyon sérült, mégis domináns férfi, az apja. 

A megoldás hosszú folyamatát kísérve a körkörös és absztraktnak tűnő időben megjelent az apa sebe mögött és mellett az anya sebe, keringett a halál, láttuk a mindenkit uralni akaró férfi kétségbeesését és ennek következtében a padlóra kerülve a család asszonyait. De kísértük az állítót a titokkal való találkozás hosszú folyamatában, amikor az édesapja végre rá tudott nézni az ő édesanyjára, és megértette az édesanya és a nevelőanya közös vállalását az élete érdekében. A férfi megértette az élet értékét a halállal szemben, és megértette azt is, hogy mi a különbség az élet adása és megmentése között.

Így már fel tudott állni a gyermekeivel együtt a saját felesége is, akit végre látni és elismerni tudott élete társaként.  Édesanyjának  és nevelőanyjának is bemutatva feleségét és gyermekeit (köztük az állítót) végre megtalálta a saját, biztonságos helyét férfiként és apaként egy olyan családi rendben, amiből áldás fakad. 

A női minőségeket az állítás elején és végén is felállítottuk. Az elején szétszórtan, gyengén, sebzetten, a végén pedig körben állva, táncolva, áldón jelentek meg. 

 

Kívánom, hogy mindenki, akinek a története rezonál erre, gyógyuljon meg…