Kategória: Ars Poetica

Amikor a szép út is nehézzé válik – a poshadt vizű forrás

Egyszer volt, hol nem volt, egy mátrai faluban élt egy asszony, akinek nagyon kedvesek voltak a vizek. Ez az asszony egy szép kora tavaszi napon a családjával útnak indult, mert álmában (meditációjában) megjelent és segítséget kért tőle egy forrás. 

A Pina kút őrzője

Ismerte a forrást, hogyne ismerte volna, nem is messze volt a falujától bent az erdőben, három út találkozásánál. 

Pina kútnak hívták a forrást, azért, mert az erdőt járó emberek úgy látták, hogy úgy csepeg és olyan vonzó, mint egy szép asszony szemérme. Hát, hiába, az erdei emberek ilyenek, kimondják, amit gondolnak, így hát ez lett a neve a forrásnak már sok évvel ezelőtt. 

Szóval mentek, mendegéltek az ismerős ösvényen ők négyen: a férfi, az asszony, a fiú és a kutya. Egy kicsit meg is áztak, mert cseperegni kezdett az eső, de azért tovább sétáltak. Gyönyörködtek a korai tavasz hangjaiban, a patak csobogásában, az apró virágokban, az úton elszórva felcsillanó kristályokban, az erdő zúgásában, a madarak énekében. Csendesen ballagtak, ki-ki megtalálta a tájban mindazt, ami éppen neki szólt. Az emberek nézelődtek és füleltek, a kutya ezen kívül még szaglászott is. Átmentek az egyik patakon, ami ott csatlakozik a Nagy-Völgyi patakhoz, ahol egy medvefej formájú kő áll ki a hegyoldalból. Tovább ballagtak a fenyves és a bükkös fái alatt, a patak mellett, és megérkeztek a Pina kúthoz.

Látszik, hogy valamikor megbecsülték ezt a helyet: kőből rakott fal épült a forrás körül, még egy hullámpala tetőt is tettek rá, hogy ne essen bele semmi, ami a szép tiszta vizet elkoszolhatná. 

Odaérkeztek, és az asszony sietett is a forráshoz, hiszen meditációjában ez a víz hívta őt sürgősen. 

Behajolt a tető alá, és megdöbbent. A tiszta szép víz helyett büdös sárlé kavargott a forrásban. De a legmegrázóbb egy nagy fatörzs volt, ami bele volt állítva a forrásba. Régóta így lehetett már, hiszen, amikor kihúzta, látszott, hogy a fatörzs vége a vízben teljesen elmállott, elpusztult. 

Az asszony igyekezett szétnézni, hogy mit tehetne, hogyan segíthetne a forrásnak. Észrevette, hogy már várták, mert a kút őrzője, egy foltos szalamandra ott ült a káván, és figyelte félelem nélkül, hogy mit fog tenni. Ismerősként üdvözölték egymást, és aztán az asszony munkához látott. 

Először is kihúzta a fatörzset és eldobta, majd villás ágat keresett, amivel elkezdte kimerni a leveleket a vízből. Elég sokat sikerült is kiemelnie, de persze, ettől a forrás még nem lett tiszta. 

Utána kapirgálni kezdett a felrakott kőfal, és a forrást elölről lezáró beton körül, hátha megtalálná a lefolyót, ami segíthetne megtisztulni a víznek. 

Elő is került egy zöld műanyag cső, ami teljesen átjárható volt, de az is kiderült, hogy ezen keresztül sem tiszta, sem piszkos víz nem tud lefolyni, mert a forrás vízszintje jóval a cső alatt maradt. Itt talált az asszony egy kis katicát, aminek nagyon megörült. Egyrészt, mert szegről-végről (név)rokonok, másrészt, mert rég látott ilyen kis takaros hétpettyest. 

Próbált a férfi is segíteni, botot hozott, amivel még néhány kilónyi büdös levelet és poshadt sarat ki tudtak piszkálni a forrásból, de aztán úgy látták, hogy ide vissza kell jönni vödörrel és merítőedénnyel, kapával, mert a forrás meggyógyításához a helyben található eszközök nem elegendők. 

Ekkor már a fiú is kezdett fázni, és nem szívesen tartotta kordában a kutyát, aki mindenáron indulni akart. 

A kutya nem hiába volt a család kutyája, többször bebizonyosodott már, hogy különleges képességei vannak. Ekkor is ő mutatta meg, hogy mi az, amit most azonnal még meg lehet tenni.   Ahogy a fiú megindult vele visszafelé, a kutya belépett egy közeli pocsolyába, és amit egyébként soha nem szokott tenni, beleivott a benne lévő sáros, büdös vízbe, majd az asszonyra nézett. Hogy biztos legyen benne, hogy átmegy az üzenet, még egyszer belelefetyelt a vízbe, bár láthatóan undorodott tőle. 

Az asszony megértette. A kút vize ide folyik a föld alatt, és mivel ennek a pocsolyának is eltömődött a lefolyása a patak felé,  már nem tudta levezetni a kút vizét, és az beposhadt. Az asszony gyorsan körülnézett, talált is egy kidőlt fát, amiről könnyen le lehetett venni a kérget. Ezzel a kéreggel megigazította a lefolyót, kézzel kiszedte az akadályt képező gallyakat. Aztán egy pálcával megerősítette a kis csatornát, amin keresztül a pocsolya vize a patakba tudott folyni. És mi történt: a pocsolyában megindult a látható áramlás. Akármennyi víz folyt le a patakba belőle, ugyanakkora maradt a vízszintje, s lassan, lassan tisztulni kezdett. 

Mi a tanulság: Hiába tiszta a patakod és a forrásod, ha kutat építettél köré és nem mered a vizét: beposhad. Ha te, vagy az őseid kutat építettél a forrás köré, légy olyan ember, aki tisztán tartja, és lefolyásáról, a víz rendszeres kimerítéséről gondoskodik.  Másként hiába, hogy a forrás vize maga tisztán érkezik a Föld mélyéből, a kutad mégis poshadt marad. A másik tanulság, hogy figyelj, ha kérdezel, arra is, hogy honnan tud jönni a válasz. Néha máshol van a megoldás, és teljesen más valaki tudja megmondani, mint amire számítottál. 

Gondold végig az analógiákat: forrás, kút, pocsolya, csatorna, cső, patak. 

Kedves olvasó: arról, hogy mit keresett egy vastag tuskó a Pina kútban, s mit jelent így ez az egész egy olyan napon, aminek a reggelét egy Víz meditációval kezdtem, túl nagy erő kellene, hogy most írjak. Nem teszem. Elmegyünk újra, és a kutat ki fogjuk tisztítani. 

Áldás. 

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Private group · 301 members
Join Group
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

 
Galga menti Női Önismereti Kör
Private group · 68 members
Join Group
Az önismeret, a női körök és családállítások támogató, segítő erejének elkötelezett hívei vagyunk, mivel saját életutunkon már tapasztaltuk ezek minde…
 
 
Bennünk élő Boldogasszonyok – láthatatlan, sokráncú tér
Private group · 35 members
Join Group
Bennünk élő Boldogasszonyok. Fontosnak tartom, hogy a papnői múltra való emlékezésnek nyitott tere és ideje legyen itt a Kárpát-medencében. Hosszú…
 

Erdő-beavatás i.e. 1501-ben

No Comments

Házasságom gyökerei

Bottyán Katalin: Tündér Ilona

www.bottyankatalin.com
Tündér Ilona

Megosztok veletek egy pár évvel ezelőtti saját állítástörténetet. Házasságomról, az erdőről, ami most is olyan fontos nekem, a tudásom történetének egy részéről, egy szálról, ami a mostani inkarnációmban is megjelent mintaként, mint a hivatás és a család iránti szeretet összeegyeztetésének témája.

Az állításon csak ketten vettünk részt, a férjem és én. Tudnotok kell, hogy 10 évig éltünk külön, de az állítás időpontjában néhány hete itthon volt.

Ő eléggé partner ezekben a dolgokban, sok itthoni állítást csináltunk végig együtt. Aznap este azt kértem tőle, hogy megint csináljunk egy állítást a kapcsolatunk gyógyítása témájában, hogy esetleg milyen lehetőségek vannak arra, hogy egymást támogassuk.

In Lakech 

Először In Lakech – Én egy másik önmagad vagyok állítást végeztünk. Jelenlegi önmagunk legnagyobb sebét a másikunk mint saját legmagasabb rezgésű, egységben lévő önmaga képviselője gyógyította a mezőben.

Ez után mentünk az izomteszt által ajánlott előző életbe, ahol ennek a sebzettségnek a gyökereit találtuk meg.

I.e. 1501-ben szintén házasok voltunk földrajzilag ugyanott, ahol sok éven keresztül éltünk: Debrecentől délre lévő kisváros egy nagyon szép, életteli mocsaras-tavas határrésze.

 Ebben az életben különös történet részesei voltunk. Először férjem szüleit állítottuk. A család gazdaságilag közepes, spirituálisan magas rangot viselt a közösségben. Férjem a 2. gyermek volt.

A törést az okozta, hogy édesanyja különösen magas tudású erdő-beavatott volt, aki végül elhagyta a falut. Hiába hívta férjét, hogy jöjjön vele, és hiába hívta a gyermekeit is, egyikük sem akart a vadonban élni remete-pap(nő)ként. Az anya elhagyta a családját, a férje ezt megértéssel fogadta. Az nem zavarta, hogy egyedül kellett élnie, azonban bántotta, hogy nincs, akinek átadja a tudását, és az sincs, aki használni tudná a tudását.

www.bottyankatalin.com
Erdő beavatás

Amikor már idős volt, számos kinccsel megrakodva vissza akart menni a faluba, de ott idegenkedve fogadták, nem engedték vissza. Így hihetetlen tudásával, kincseivel száműzöttként visszament az erdőbe. Itt fia (a férjem) meglátogatta, akivel megbeszélte, hogy a feleségét elküldi hozzá, hogy tanuljon. Ez a feleség a teszt szerint én voltam, illetve az előző inkarnációm. Mindenesetre mély szeretet és belső rokonság fűz hozzá, az biztos, mert nagyon otthonosan éreztem magam őt képviselve. Örömmel mentem anyósomhoz az erdőbe, és azt a tiszteletteljes, szeretettel, szívvel fogadott bölcsességet, tudást, amit tőle kaptam, a tanulás és beavatás szépséges folyamatát, amit akkor megéreztem, leírni sem tudom.

A természetnek, a mindenségnek, az elemeknek, a Földnek és az Erdőnek egy olyan magasrendű, gyógyító aspektusát kapta(m), amit szinte elképzelni sem tudtam eddig. (Szimbolikusan ez az egyszarvú, mint erőállat). Azonban ez a fiatalasszony, aki akkor voltam, nagy vívódást is megélt, aminek az eredményeképpen végül  visszament a faluba. Elhagyta a remeteséget és tanítóját, és a családot, a házasságot, a férjét választotta. Itt megszakadt valami. Jóllehet sem anyósa nem erőltette, hogy maradjon, sőt, ő szívesen visszaengedte, és a család is jól fogadta, a falu idegenkedve nézett rá. Úgy tűnik, a család, a közösség és a hivatás dilemmáját innen hoztam. Egyik a másikat blokkolta ebben az életünkben is, nem engedte kiterjedni.

Férjem az akkori anyja képviseletében ezt mondta oldásként:

„Nem hagytad el az erdőt és ezt a tudást, hanem az erdő a te jelenléted által sarjadt ki az emberek között. Így  az erdő és annak varázslata nem kisebb lett, mint eddig volt, hanem nagyobb.”

Nem sokat beszélek erről, hiszen nehezen illeszthető az átadható, nyíltan bemutatható képbe. Ma mégis úgy éreztem, hadd nyíljon meg rólam ez a több éve lejegyzett történet is.

Családállításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

 
Családállítás & Személyiségintegráció
Zárt csoport · 240 tag
Csatlakozás a csoporthoz
A csoportot a személyiségintegrációs állítói napokon részt vettek, vagy az iránt érdeklődők számára hívtam létre abból a célból, hogy ha van kedvetek,…
 

Az áldás tere, a fájdalom átlényegülése, derengés a válaszútnál

No Comments

Az állítás gyógyító folyamat olyan értelemben, hogy egy átlényegült személyes teret épít, amiben benne van az eredeti történet, annak az állítás során való “átdolgozása” és az új átélés, ami ezáltal keletkezett. Nem írunk felül tehát semmit, hanem teljes intenzitással engedjük magunkra hatni azt, “ami van”. Mi változunk. De igaz, hogy ez az átlényegült tér már hat a jövőnkre. 

Ha van kulcs, ami a legtöbb zárat nyitja, akkor az az élet iránti bizalom, ami segít útra indulni. 

Amikor úton vagy, akkor a célod elérésének lehetősége olyan formában rendeződik köréd, hogy minden lépéssel több nyílik meg belőle. Akkor is, ha lelked a hordozott traumák és sorskötelékek terhe alatt éppen csak a napi egy-két lépést tudja megtenni. Nem futja párkapcsolatra, jóllétre, gyermekre, barátokra, jó munkára vagy nevetésre, mert minden ereje elmegy egy régen, sok évvel, generációval vagy élettel ezelőtt bántalmazott gyermek, erőszakból származó magzat, megerőszakolt leány, vagy lerombolt templomot őrző papnő érzelmi rezgésének elviselésére. Ő az, akivel azonosságot vállaltál, akinek arra tettél ígéretet, hogy mellette maradsz akkor is, ha ez a boldogságodba, egészségedbe kerül. Annyira szeretted őt, hogy szereted összetört állapotában, haragjával és könnyeivel együtt. Közöd van ahhoz, hogy ő milyen.

Az állítástörténet megnyílásakor együtt kapcsolódunk a helyzet mai, lelkedben élő állapotához, majd a csoport tudatosságának segítségével engedjük, hogy mindannak, ami történt, az üzenete kibomoljon. A csoport tudatossága alatt itt azt a plusz információt értem, ami a képviselőkön és rajtam, mint állításvezetőn kereszül megérkezik. 

Amikor a rendezés lehetősége megnyílik, azaz, oldás, alternatív történet bomlik ki, akkor mint egy új dimenzió, a csakis jó tere kapcsolódik be. Ezt hívhatjuk fénynek, az egyetemes gyógyszernek, a Szer Elemének is. Számomra az Áldás tereként nyilvánul meg és a szívhez kapcsolódik. Innen kapom a támaszt. 

Ezért ha utad során dönteni kell, választáshoz érkezel, akkor válaszd azt az utat, amelyiket az áldás derengése ragyog be. Ez a derengés az életed, vagy ha nem, akkor az állítások során a te segítségeddel átlényegült történetek által keletkezett: az anya fénye, aki mindenen keresztül megszüli a magzatát, az apáé, aki büszke a gyermekére és magáénak ismeri el, a nagyanyáé, aki támaszt ad az anyának és az unokának, a gyermeké, akire a szívedben rátalálva hóvirágot ültetsz, az elvesztett testvéré, akivel végre játszani tudsz. A papnőé, aki az újra rezonálva a szívét kitárva a régi tudás egy nagyobb bölcsességére talál. 

Kívánom, hogy akinek a története rezonál erre, és szeretné, az gyógyuljon meg. 

Az állításvezető ars poeticája

No Comments

Gyógyításra, ezen belül állításvezetésre predesztinál egy bolygóhalmozódás a 4. házamban, a halak jegyében. Ennek jelentését keresve találtam rá eltűnt családtagjaimra, aztán az ő elfelejtett történeteikre. Ez az együttállás több aszteroidával és csillaggal horoszkópom szinte minden elemével kapcsolatban van. Ez a mély családi és személyes karma az, ami életem minden területére így kihat. A forrás titkai gyógyító erőket, inspirációt és kihívást kapva minden irányból egy percig sem engedik azt képzelni, hogy egyedül vagyok. Tudom fogadni a szentet és az igazat, elfogadom a természeteset, engedem lakni a szívemben. Megtanultam nem megijedni attól, amit az életben vagy az állítások során a mezőben látok, jelen tudok maradni akkor is, ha árnyékok közelítenek. Azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik, és a rossz, az néha a szeretet rejtett alakja, és a sima felszín nemegyszer szörnyeket takar. 

Mégis, mindennek alapja a szeretet szándéka a megnyilvánulásra, vagyis az élet. 

Ez igazi csoda. Az élet teljessége, ígérete a dimenziókon túlról, az isteniből érkezik a teremtésbe, hatására kezdenek el szeretni, valóságot alkotni, élni a lények. Az élet eredendően a lehetőségek tárháza, a szépség és bőség egész-sége. Törekvés, ami áthatja és mozgásban tartja a mindenséget, egyszeri és folyamatos megnyilvánulás és változás. Varázslat, a művészet egy magasabb foka, ami összeilleszti a valóság darabkáit, utat épít a Mindentől a Semmihez és vissza is. Ringatózás és áramlás. Jelenlét. Az ősvizek, az ősóceán hullámai, a Szer Elemének csodája, az Anya, az Apa és a Gyermek eredeti élménye.

Ilyen a lélek tudatosságában az az élet, amit megvalósítani születünk. 

Aztán itt, a 3 dimenzióban való megszületés után az anyag és a forma megmutatja, hogy van ennek egy véges, egyszerre csak egyféle nézete is, a választáson, kizáráson alapuló szilárdabb formája. Az idő és a megnyilvánulás megszűnik szabadon áramolni, lineáris, ok-okozati sorrendet és határt szab a megnyilvánulásnak. Egyszerre csak egy dolog választható, vagy kettő, vagy három, de sohasem a teljesség … Ez az ős-seb az, ami fáj az ikertestvér-történetekben is. A teljesség szabadon árasztott ajándékai most saját választásaink, korábbi tetteink, előző (karmikus) és minket körbevevő (családi, társadalmi) terünk valósága által kimérve és ütemezve érkeznek. Így alkotjuk meg magunkat és helyzetünket. “Ez az én vagyok” élménye a “vagyok, aki vagyok” élményével szemben. A teljesség helyett tapasztalt szűk-ség, mélyre ereszkedés élmény, a hiány érzete az, ami miatt az állításkérők érkezni szoktak. 

Amibe fordítjuk az állítás során ezt a helyzetet, az a “mag-am vagyok” élménye abban az  értelemben, hogy az állító egy fény-magot kap az aktuális helyzetben: az eredeti teljesség élményét az itt és mostban, amikor a rá ható erők, a feltárt történet szereplői szeretettel, mosolyogva és támogatóan néznek rá és ő megéli, hogy közéjük tartozik, általuk létezik. Ez egy helyzet, amikor az állító megéli egy földbe vetett mag hordozottság-tudatát. A keresett teljesség benne és őseiben, vagy szerveiben, vagy családtagjaiban, vagy elfelejtett személyiségrészeiben, de mindig a közösség tagjaiban együtt van jelen.