Kisgyermek zárkózott viselkedésének háttere és támogatás családállítással

Kisgyermek megváltozott, zárkózott viselkedése miatt online konzultációt kért tőlem egy kedves fiatal háromgyermekes anyuka. Óvodás kisfia váratlanul elkezdett verekedni az oviban, majd otthon is egyre nehezebb lett vele. A szerető család értetlenül állt a dührohamok, hiszti előtt, és az édesanya fájó szívvel észlelte, hogy a gyermek nem bújik hozzá, nem engedi a szeretgetést.

A konzultáció keretében vizsgálódni kezdtünk, hogy hol lehet ennek a történetnek a gyökere. Az anyai ágon, a 4-5. generáció egyik oldalágán találtunk meg egy olyan kisgyermeket, akivel – az állítás során kiderült – a kisfiú lélekben kapcsolódott. Szinte az ő szemüvegén át nézte a világot. Tudattalanul árnyalta az egész életélményét ennek a régi családtagnak a sorsa.

Nagyon nehéz sorsa volt annak a régi kisgyermeknek, mivel sérülten született, és a falusi szülők ezt szégyellték, nem tudták elfogadni.

Az anyuka szomorúan látta, hogy milyen történet kapcsolódik a családjukhoz. Szeretett volna valamit tenni, hogy ez a történet gyógyuljon. Az állítás folytatásaként ezt mondta ki:

Kedves ősünk! Sajnálom, hogy nem kaptál elég szeretetet és gondoskodást gyermekkorodban, pedig megérdemelted volna. Én most helyet adok neked a szívemben. Szeretettel fogadlak a belső gyermek játszóterén.

Az állítás során még tovább rendeztük a generációkat. Minden résztvevővel szembenézett az állítást kérő gondolatban, majd ki is mondta nekik a legmegfelelőbb oldó mondatot.

Érezhetően megkönnyebbült az állítást kérő, és most már úgy éreztük, ideje végre az ő és a kisfia közötti kapcsolatot is szemügyre venni. 

Ahogy ráhangolódtunk a helyzetre, azt érzékeltük, mintha az állítást kérő és saját kisfia között egy “rossz anya mintájú üvegajtó” lett volna. A gyermek mintha ezen keresztül látta volna az édesanyját, nem tudott kapcsolódni hozzá, és így másokhoz sem.

Ezért az állításban megmutattuk neki (természetesen képletesen, hiszen az online konzultáció során a belső képekkel dolgozunk) a másik kisgyermeket, a másik anyát, a másik sorsot. 

Így már különbséget tudott tenni a saját édesanyja, és az rossz anya minta között. Ki is mondtam az ő képviseletében: 

Drága anya, mostmár látlak. És látom a másik anyát, aki nem te vagy. Sajnálom, hogy ő olyan volt, amilyen, és boldog vagyok, hogy te olyan vagy, amilyen. Köszönöm neked az életet, a testvéreimet, apát. Köszönöm neked a szeretetet. Ahhoz a másik történethez nincs közöm. Hozzád tartozom, anya.

Végül pedig kimondtuk a kisfiú nevében a kövekezőket is, a régi sérült kisgyermek felé:

Kedves ősöm! Mostmár látlak. Látom a sorsodat. Látom, hogy te te vagy, én pedig én vagyok. Sajnálom, ami veled történt, és tudom, hogy igazságtalanság történt veled. De a sorsodat nem tudom vinni, hiszen az egyedül a tiéd. Kérlek, nézz rám szeretettel akkor is, ha én boldog és szerető családban növök fel. Sokat fogok játszani és szeretetet adni és kapni a szüleim és a testvéreim körében, a te emlékezetedre is. 

Az állítás után 2 nappal az édesanya azt írta, hogy nem lát változást, sőt, a kicsi kicsit feszültebb is, mint volt. Megnyugtattam, hogy ez néha előfordul, most több türelemre, szeretetre van szüksége. Majd kicsit több, mint két héttel az állítás után újra írt az anyuka: Kisfiam nagyon megváltozott! Ölelget, puszilgat, szófogadóbb! Köszönöm!

Ha állítást vagy online konzultációt szeretnél, kérlek, itt jelentkezz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/