alkotás Inkarnációs tér kollektív tér Személyiségintegrációs állítás vers

A mélypont ünnepélye

Az évköri mélypont. A számvetés és a fordulat ideje. A meghittség és az igazi értékek ideje. Az ünnep ideje.

Három eredendően egyidejű dolog létezik: Az ember, a szabadság és fény – és ez a három ugyanaz. (Druida triád)

Luca nap, téli napforduló, Karácsony. December 13-ra, 21-re avagy 24-re készülve lépésről lépésre jutunk el a szív mélyébe, az áldás csendes derengésének forrásába, a meghitt és meghítt (=meghívott) igazságba, a számvetés, az elengedés mellett az esszencia és a mag terébe. A gyógyulás és az új élet, fény ígéretébe.

Nemrég még talán toporogtam a kapu előtt: 

Absztrakt repülés: Hidd el nekem A varázslóasszony ott a tükörben visszaváltozna, hogyha bí­rna. Nem fonogatná tovább a csillagos kerítést a szí­ve körül és nem röppenne többé fényvonalak mentén a magasba. De fél, hogy akkor elhagyná őt a gyöngyökkel teli rejtek s védtelenül állna szövevényes kertje közepén.

Vagy volt, hogy beléptem a kapun és árnyakat, visszfényeket, kivetüléseket, sebeket, csalódások nyomait találtam: régi életek hozadéka mintájára mostani életem reakcióival találkoztam. 

Mégis, továbbra is szólt bennem a hívás, megvolt a kapcsolat, új meg új eszközöket, módszereket, tanítást hozott. A rejtőzködés egy ponton nem megoldás és nem is megy.

Tudtam, hogy ha kilépek az emberek közé, akkor  vállalnom kell mindent, mert minden meglátszik: aki vagyok, aki voltam, és aki mindezek következményeként vagy ellenére leszek.

A mélypont – s vele a gyöngy, a szívünkben van.

Jöttek hát a módszerek, gyógyítások: először magamat próbáltam a felszínre hozni, utána azt értettem meg, hogy egy ponton együtt kell haladnom társaim, közösségem kérésével, hívásával. Ezzel is párhuzamosan, azt is meg kell értenem, hogy ez a közösség még csak idea formájában létezik: még minden tagja, magamat is beleértve régi kötelékeket hordoz.

Ezek a kötelékek ráadásul kapcsokkal, szegekkel vannak olyan módszeresen rögzítve, hogy minden közeledés, érintés fáj. 

Egy részük ráadásul nem következik “karmából”, hanem bonyolult, néha a kollektívből jövő erők következménye. 

Az állításvezetés során egy-egy ilyen, az egyszerűség kedvéért nevezzük így “karmikus” szálat érintve néha nagyon messzire kerülünk. Ez a mélypont. Néha a szál hosszú, gubancos, maga is karmokkal teli, ráadásul egyre messzebbre vezet. 

Ilyenkor tudom már az állítás mezőjét figyelve, hogy a Labirintusban vagyunk, és amit találtunk, az aranyból és szeretetből font arany fonál, csakhogy már elpiszkolódott, megterhelődött. Kötelékké vált. 

De fő, hogy megvan, hiszen célja és küldetése szerint az utat mutatja ahhoz a ponthoz, ahol az áldás aranya helyett valami más – méghozzá valami ideiglenes – került előtérbe. Ez az ideiglenes dolog az, ami az arany szálat “elszennyezte”, elfedte. Látszólagos szakadását kiegészítette, összekötözte.

Van, hogy ennyi is elég: a szálat érintve csillan az arany, hullik a nem odavaló por, s a hely megtisztult, fénye felragyog. 

De néha van, hogy emberi léptéket meghaladó súlyok tartják a szálat a mélyben. Ilyenkor egy része már aranylik, de másik része még mindig makacsul ragaszkodik az iszaphoz vagy a sötéthez. Valami ide köti.

Ha az állítás terében tovább dolgozunk, akkor fogadalmakat, kötést, mágiát, akár átkokat, vagy más hasonló erőket találunk.

Van, hogy ezek a fogadalmak már idejüket múlták, s sok-sok év távlatából könnyen elengedhetők. De van, hogy még erős energiát sugároznak.

Több megoldás is lehetséges a mélypont megtisztítására, oldására. Az egyik az, hogy – felállítva az eredeti viszonyokat – vázlatosan látjuk, hogy mit tett a fogadalom vagy kötés az akkori szereplőkkel. Majd kérjük, – immár a nagy időtávlatot megnevezve, ahonnan erre rátekintünk – hogy a tapasztalatok összegének teret adva jelenjen meg a megoldás ideája a térben. 

Nincs semmi, ami olyan erős, mint az idea, aminek eljött az ideje – mondta valaha Victor Hugo. Ez az idea, ami itt az állítás mélypontján megjelenik, az oldás (=áldás) gyógyító ereje, ami ünneppé avatja a helyzetet. Az oldás, az áldás segítségével kapcsolódik eredeti formájában az ember, a szabadság és a Fény.

Állításra jelentkezhetsz: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

© Az oldalon található valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető szellemi tulajdona. Felhasználása csak a szerző engedélyével, illetve hivatkozással lehetséges. Kérlek, csak nevemmel, az eredeti linkről oszd tovább.

Katalin

Személyiségintegrációs tréning vezető vagyok. Szeretettel várlak, ha a családállítás, a drámatechnikák és a kineziológiai izomteszt ötvözéséből álló komplex eszköztár segítségével szeretnéd gyógyítani, oldani családi, munkahelyi, vagy bármely társas problémádat. Önismereti és öngyógyító módszer, tehát saját belső világodban dolgozunk egy támogató légkörben. Az állítói napok helyszíne jelenleg Budapest és Jászberény.
Egyéni vagy csoportos állításra, coaching ülésre jelentkezhetsz a szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com email címen, vagy töltsd ki a jelentkezési lapot: http://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

Családállítóként Pozsgai Nikoletta tanítványa vagyok, de alkalmazom azokat a felismeréseket is, amelyeket sok év önismereti munka és különböző tanulmányok során magam szereztem. 7 éve vezetek rendszeresen családállításokat. Ezekről visszajelzéseket, leírásokat olvashatsz ezen az oldalon.

Eredeti szakmám szerint etnográfus és kulturális menedzser vagyok. Etnográfusként, kulturális antropológiát is tanultam, s az egyéni élettörténetek, a személyiség, mint az életpálya, életút, forrása ragadott meg. Egyéni sorsok, sokszor traumatikus élettörténetek feldolgozása érdekelt legjobban, illetve az egyén és a közösség viszonya. A narratív identitás elmélet és a gyógyító beszélgetés eszköztára indította el a keresést, melynek célja a családállításokon való részvétel, majd az állításvezetői képzés elvégzése lett. Kulturális menedzserként, szervezetfejlesztőként több közösséget alapítottam, vezettem. Dolgoztam a legkülönbözőbb érdeklődésű, hátterű felnőtt és gyermek csoportokkal, rendeztem kiállításokat, vezettem gyermekművészeti foglalkozásokat, rendezvényeket és táborokat. Mindezek mögött önálló művészeti tevékenység állt. Életem során folyamatosan összegeztem az olvasás, tanulás, tapasztalás alkotás és ráérzés által szerzett ismereteket, és igényem volt rá, hogy ezeket formába is öntsem. (Ezekből egy keveset meg is osztok, keresd a menüben az alkotások menüpontot.)

A 2013 óta elmúlt időszak egyik legjelentősebb hozadéka volt számomra, hogy – figyelmemet, időmet néha extrém módon igénybe vevő munkahelyi és magánéleti körülmények között – elvégeztem a Pozsgai Nikoletta Katalin által kidolgozott személyiségintegrációs állításvezetői képzést, ami a családfelállítás egy komplexebb és – tapasztalatból mondom – nagyon hatékony módja. Magam azon túl, amit korábban tanultam, és amit állításvezetői munkám közben a mező tanított nekem, elsősorban azt az utat követem, amit Nikoltól láttam, tehát az ő tanítványaként határozom meg magamat úgy is, mint állításvezető és úgy is, mint Szinkron 1-2 oktató, Szinkron 5/A és alapfokú NEF (női energia fitnesz) gyakorló.
Az én állítói napjaim többnyire úgy állnak össze, hogy 5-6 állítás személyes kérés alapján, és ha marad idő, lehetséges egy állítás a csoport közös árnyékára. Ezek nagyon izgalmas, a Kárpát-medence és a régi kultúrák életébe belepillantást engedő állítások, erős oldó hatással.

Saját módszeremmel dolgozom és fontos feladatomnak tartom a kollektív teres állítások vezetését. Ez inkább haladóknak való folyamat, ami út a fény ránk vonatkozó emlékezetében.

Megtisztelsz, ha problémáddal, kéréseddel megkeresel. Addig is, olvasgass az oldalamon. A leírások, visszajelzések segítenek eldönteni, ezt az élményt kerested-e.

Bottyán Katalin

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.