A rend

No Comments

A családunk szellemi mezejének rendjét úgy érzékeljük, mint az egyensúlyunk meglétét vagy hiányát. Az érzékszervünk ehhez Hellinger szerint a lelkiismeretünk, ami állandóan irányítja és visszajelzi mozgásunkat, ezzel őrködik a kapcsolatok felett, az odatartozás, a rend vagy rangsor megléte és az adás-kapás egyensúlya érdekében.
Bert Hellinger korábbi megfigyelései és a családfelállítások során szerzett tapasztalatai szerint három alapvető törvény uralkodik a mezőben.

– Az első: Az odatartozás joga

– A második: A hely törvénye

– A harmadik: Az adok-kapok egyensúlya

Az odatartozás joga: Szerint mindenkinek, aki a család szellemi mezejéhez tartozik, egyenlő a joga ehhez az odatartozáshoz. Senkit, aki a szellemi mezőhöz tartozik, nem lehet abból „büntetlenül” kizárni. Ha a mező tagjai valakit kitagadnak, annak következménye van. Az odatartozás jogához tartozik az is, hogy aki kitöltötte a sorsa szerinti életidejét, annak szabad legyen elmennie, ezzel beteljesíthesse a sorsát.

A hely törvénye: Ez a törvény azt jelenti, hogy aki előbb érkezett a mezőbe, a rendszerbe, annak elsőbbsége van mindazokkal szemben, akik később érkeztek. A helyek sorrendje ugyanakkor egy rangsort is jelent. Ez vonatkozik a legalapvetőbb elsőbbségre, ami a szülőknek a gyermeküket megelőzően van, valamint vonatkozik a testvérek születési sorrendjére, és a párkapcsolatok egymásutániságára is. Ha valaki akarva, vagy akár tudatlanul beáll az őt meg nem illető helyre, megsérti ezt a törvényt.

Ehhez a törvényhez tartozik az adás és az elfogadás rendje. Aki előbb érkezett, az a Nagy, függetlenül attól, hogy később hogyan alakult a sorsa, a később érkező pedig a Kicsi. A Nagy ad, és a Kicsi elfogad. A Nagy korábban a nála Nagyobbtól kapott, és a Kicsi majd tovább ad a nála Kisebbnek.
Az adás és az elfogadás egy felülről lefelé áramlás, amely az első embertől hozzánk hozta az életet a szüleinken, az ő szüleiken, és az ő szüleiken … keresztül. Ez az áramlás megfigyelhető a testvérek sorában is. A Nagyobb ad a Kisebbnek. A párkapcsolatokban a korábban érkezett a kapcsolatból való kilépésével ad, “helyet csinál” a következőnek.

Az adok-kapok egyensúlya: Ez a szabályszerűség az egyenrangú, egy szintű kapcsolatokra, párkapcsolat, munkatársi és baráti kapcsolatokra érvényes. Ha valaki kap, az adós lesz. Neki is adnia kell ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon. Jó esetben egy kicsit többet, így a partnere lesz azzal a kis különbséggel adós, és ezért késztetése lesz adni. Az így alakuló kapcsolat kiegyensúlyozott. Ugyanez vonatkozik a megbántás kölcsönösségére. „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.” A megbántás visszaadása is nagyon fontos – a jó kapcsolat fenntartása érdekében lehetőleg egy kicsit kisebb mértékben. Az adok-kapok egyensúlyának elbillenése a kapcsolat felbomlását eredményezi, mert az adós általában nem tudja elviselni a kiegyenlítetlenség miatt rá nehezedő súlyt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.