A családfelállítás

A családfelállítás során megmutatkoznak a csoportok tagjai közötti láthatatlan kötések. A módszer lényege, hogy az egyén által magában hordozott rendszert a rendszer tagjainak térbeli elhelyezkedésével jelenítjük meg. Alkalmazásával egy adott család, illetve más rendszer úgynevezett szellemi mezejére, azaz a tagok kapcsolódásaira nyerhetünk rátekintést a képviselők testi érzetei, észlelései, mozdulatai alapján. Ez lehetővé teszi az elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák rendezését azzal, hogy az egyén – a felállítást vezető segítségével – rálát a családjához tartozók életének egy-egy fontos történésére, tehát felismeri a valóságot. A képviselők helyzetének megváltoztatása, bizonyos mozdulatbeli és szóbeli rituálék megtétele feltárja a fejlődés lehetőségeit is. Az egyén életében a változás lehetősége kezdődik azzal, hogy a feltárult múltat elfogadja, mert ezáltal nyitottá válik a jövő felé. Képessé válik maga alakítani az életét.

A Hellinger terápia szisztemikus (azaz rendszerszemléletű) és fenomenologikus (szó szerint: a jelenség előítélet mentes megismerését és leírását célzó) módszer, azaz előzetes feltevés, gondolat, ítélet nélkül vizsgál meg minden esetet, az általánosító tudományos megközelítéseket is mellőzi. Azaz minden családfelállítás tárgyszerűen, a konkrét helyzetre vonatkozóan tesz egyedi megállapításokat, és nagy hangsúlyt fektet az érzéki tapasztalásokra.